2004. október

Kiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:

ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVA CSORBA CSABA

HAVASSY PÉTER KANYAR JÓZSEF

KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁN

SELMECZI KOVÁCS ATTILA

SZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN

TOLNAY GÁBOR VIGA GYULA

Szerkeszti:

HALÁSZ PÉTER

•

Szerkesztõség:

Budapest I., Corvin tér 8.

Postacím: 1251 Budapest, Pf. 101

Levelezési cím:

1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36–1-327-7761

Internetes elérési cím:

vjrktf.hu/honisme.htm

INDEX 25387

E-mail: bartha.eva@hnm.hu

Megjelenik a

és a

támogatásával, évente hatszor.

Elõfizetési díj egy évre 1500 Ft,

fél évre 750 Ft,

az egyes számok ára 300 Ft.

Terjeszti a Levél- és Hírlapüzletági

Igazgatóság,

valamint alternatív terjesztõk.

Elõfizethetõ postautalványon:

1900 Budapest, Orczy tér 1.,

valamint a Postabanknál

az 11991102-02102799 számlán.

•

Nyomdai elõkészítés:

Geiger Annamária,

Halminé Bartó Anna, Kovács Gyula

•

Készült:

az ETO-Print Nyomdaipari Kft-ben

Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

Debrecen

Bonyhád

Celldömölk

A Honismereti Szövetség köszönetet mond mindazon

szerzõknek, akik Alapítványunk javára lemondtak

tiszteletdíjukról.

Az elsõ borítón a gyimesfelsõloki

Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium épülete látható

400 esztendeje kezdõdött a Bocskai-szabadságharc

„Bocskai István urunk is a hitben és a megromlott Magyarországnak hajnalcsillaga

Kisebbségként, többségként I. Nemzetiségi és nemzeti stratégiák az Európai Unióban

Luby Margit: Hogyan gyûjtsük a népélet emlékeit ................................................................... 39

A Keresztény Szeretet Leányai Magyarországi Tartományának történetébõl

Herepei János: A kalotaszegi templomok, cintermeket és a temetõk régi sírkövei

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA ................................................................................................. 116

AHonismeret folyóirat nyomdai elõállítása során könnyebbséget jelent, s

a korrektúra megtakarításával esetenként gyorsíthatja a megjelenést, ha a

közlésre szánt írásokat hajlékony (flopy) lemezen küldik el számunkra.

Ezeket azonban csak WORD 6/95, WORD 97 formában, magyar ékezetekkel

ellátva tudjuk használni. A szöveget kinyomtatva is kérjük. Ha képeket küldenek,

azokat JPG-formában mentsék.

Köszönettel a

„Kis Magiszter” Könyvesbolt, Balassi Kiadó

(1053 Bp. V., Magyar u. 40.)

Magyarok Háza (Bp. V., Semmelweis u. 1–3.)

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja

(1088 Bp. VIII., Baross u. 1.)

Unitárius Könyvesbolt (Bp. V., Alkotmány u. 12.)

Szepsi Laczkó Máté református prédikátor

krónikájából való a címben idézett mondat,

amely tömören megfogalmazza a XVI–XVII.

század fordulójának magyarországi közhangulatát.

1604. október 31-én, Kassa városában

Lippay Balázs és Némethy Balázs hajdúkapitányok

a bányavárosokhoz kiáltványt intéztek,

fölszólítva õket, hogy fogjanak fegyvert a

német iga lerázására. Ebben többek között így

1605. április 8-án Bocskai István egy ismeretlen erdélyi birtokoshoz írott levelében a következõket

1605 áprilisában a Bocskaihoz csatlakozott rendek szerencsi országgyûlése Európa népeihez

3

királyuk: Rudolf, akit egykor a magyarok olyan lelkesen kívántak, választottak…” Felpanaszolják,

hogy Rudolf a török elleni háború céljára kapott pénzt nem jól használja föl. Úgy védelmezi

az országot, hogy „már szinte csak romjai látszanak”. A török ellen külföldrõl érkezett katonák

török kézre került, Esztergomot visszafoglalása után újra elveszítették, csakúgy, mint Pestet

és Hatvant. „A háborút szándékosan húzzák, és nem harcolnak, és mindezt üzlet és nyereség céljából”.

Bocskai István, aki meghatározó szerepet játszott több mint egy évtizeden keresztül a magyarországi

politikai- és hadi eseményekben, a XVI. század közepének szülötte. Kolozsvár

városában, abban a házban látta meg a napvilágot 1557. január elsõ napján, amelyben Mátyás

király is született. Apját, aki Dobó István erdélyi vajda sógora volt, itt tartották fogságban az

erdélyiek, akik föllázadtak Ferdinánd király uralma ellen. A tizedik évét töltötte be, amikor

meghalt a nagy hódító: Szulejmán szultán Szigetvár falai elõtt. ABocskai család számára a távoli

dunántúli erõsségnél sokkal fontosabb volt, hogy ugyanennek az évnek a nyarán török

kézre került a Tiszántúl déli védõbástyája, Vég-Gyula vára. ABocskaiak családi birtokai ettõl

északra terültek el, a Sárrét vidékén (Kismarja, Okány, Csépán, Gyapoly, Balkány, Kerekegyház,

Hencida, Kasza). A Bocskaiak õsi fészke Kismarja, innen kapta a család elõnevét is. Várkastélyuknak

mára csak a helye maradt („Bocskai várdomb”), megmaradt falait magtárrá alakították.

Az 1805-ben emelt ma álló református templom helyén állhatott a középkori templom,

s a község szülötte, Varga Gyula, a történeti néprajz egyik legjelesebb tiszántúli képviselõje

bizonyos volt benne, hogy meg kell lenni a Bocskai család egykori kriptájának is. A 2004.

tavaszán M. Nepper Ibolya vezetésével kezdõdött ásatások során elõkerült a középkori templom

alapfala a mai templom belsejében, s a kriptába vezetõ lejáratot is kibontották.

Bocskai István Bécsben és Prágában nevelkedett. Alig 24 esztendõs, amikor az erdélyi fejedelmi

tanács tagja lett (1581), amit elsõsorban annak köszönhetett, hogy a Báthoryak rokonságába

tartozott. 1583-ban kötött házassága (feleségeWarkoch Miklós özvegye, Hagymássy Kata)

révén birtokai jelentõsen gyarapodtak. Ennek köszönhette, hogy Nagykereki birtokosa lett

– itt szintén állt várkastély, amit tovább erõsített.

1586-ban meghalt Báthory István, aki nemcsak Erdély ura volt, hanem lengyel király is. A

következõ két évtized aztán a korábbi nyugalmas évek után igencsak gazdag volt váratlan,

drámai fordulatokban, mind az ország, mind benne Bocskai sorsát tekintve.

A fiatal, meglehetõsen szertelen, jezsuiták nevelte fejedelem, Báthory Zsigmond mellett

nem volt könnyû tanácsúrnak lenni. Adicsõségre vágyó ifjú uralkodó mellé állva Bocskai is a

török ellenes Habsburg-szövetség híve lett. 1592-ben megkapta a kulcsfontosságú Várad kapitányi

tisztét, amelyet aztán 1598-ig töltött be. Bocskainak is része volt abban, hogy Zsigmond

véresen leszámolt a törökbarát párttal.

A tizenöt éves háború eleinte sikereket hozott Erdély számára. Egész sor dél-tiszántúli várat

sikerült visszafoglalni, az egyesült erdélyi-havasalföldi hadak a Dunán átkelõ török sereg

utóvédjét Gyurgyevónál megsemmisítették. De az 1596-os mezõkeresztesi csata kudarcot hozott.

Zsigmond lemondott, majd visszatért, aztán vissza-visszatérve imét és ismét lemondott.

Erdélyt nem a törökök vagy a tatárok, hanem a havasok fölötti Mihály vajda és a királyi csapatok

pusztították.

Bocskai, aki kitartott Rudolf király és császár hûsége mellett, Erdélybõl kitaszított ember

lett, birtokait is elkobozták. Ugyanakkor gyanakodva fogadták a prágai udvarban is. Felesége

meghalt. A Biharba visszahúzódott nagyúr békességre vágyott. Békességet szeretett volna

mind a maga, mind az ország számára. Keserûen láthatta, hogy a török kiûzésének álma szertefoszlik.

Akirályi seregek arra elégségesek, hogy az erdélyieket féken tartsák, a török ellené-

4

ben, nagy visszafoglaló háború céljaira azonban elégtelenek. 1598-ban még Erdély kulcsa, Várad

is veszélybe került, ámde ekkor már sikerült visszaverni a török támadásokat.

Az erdélyi „török párt” híveinek egyes csoportjai a hódoltság területére menekülve, az oszmán

hatalom szárnyai alatt vártak a visszavágásra. Úgy gondolták, Erdélynek vissza kell térnie

a török uralom elfogadásához, mert még nem érkezett el az ideje a felszabadító háborúnak.

Keresték a kapcsolatot a bihari nagyúrral, s puhatolózott irányukban Bocskai is.

Máig is megmaradtak bizonyos kérdõjelek, hogy miként került végzetesen szembe Bocskai

a Habsburg katonai vezetéssel. Atény azonban az, hogy 1604 õszén arra készült, hogy váraira

(Sólyomkõ, Szentjobb, Kereki) támaszkodva ellenáll. A kezdet kudarcot hozott, hiszen

szentjobbi emberei elárulták. Mielõtt megvetéssel elítélnénk õket, gondoljunk arra is, hogy

érthetõ kishitûségük, hiszen az elmúlt évtizedben Bocskainál jóval nagyobb hatalmú személyiségek

(Báthory András, Vitéz Mihály, Székely Mózes) is alul maradtak a Habsburg hatalommal

szemben. Nem csodálkozhatunk azon, hogy reménytelennek vélték uruk szembeszegülését.

Bocskai azonban kortársainál jóval messzebbre látó és jobb szervezõkészségû politikus

volt, s a következõ hetek-hónapok megmutatták, hogy nem csupán rokonai kapcsolatainak

köszönheti katonai pályáját, hanem valóban kitûnõ hadszervezõ, jó hadvezér is, aki nagyon

ért emberei megválogatásához.

Kereki várának megvédése még csupán jelképes epizód volt, azonban 1604. október 15 éjszakáján

a félelmetes hajdú farkasüvöltéssel bevezetett meglepetésszerû támadás már komoly

katonai sikernek számított. Kellett természetesen a gyõzelemhez a megbízott császári

hadvezér, Belgiojoso tehetetlensége, bizonytalansága is. A következõ hónapokban kiderült

azonban az is, hogy az addig sikeres Basta tábornok sem bír Bocskaival. Nyílt csatában ugyan

Osgyánnál és Edelénynél alulmaradtak a hajdúk, de nem sikerült a bihari nagyúr seregének

gerincét megroppantani.

A sikerek eredményezték, hogy az erdélyi országgyûlés fejedelemmé választotta Bocskait

(1605. február 21.), majd Szerencsen a felkelt rendek Magyarország fejedelmévé választották

(1605. április 20.).

Az a Bocskai, aki évtizedeken keresztül a török elleni harc következetes híve volt, rákényszerült,

hogy elfogadja a török támogatást, hiszen kétfelé egyszerre nem küzdhetett. Jellemzõ

az oszmán-török politika rugalmasságára, hogy az „ellenségem ellensége a barátom” elv jegyében

fátylat borított a múltra. Aligha volt kegyetlenebb kutyaszorítóban Bocskai, mint a

Rákos-mezõn, amikor Lalla Mohamed nagyvezír fogadta. Alighanem Török Bálint sorsa lebegett

a szeme elõtt. A fogadtatás azonban rácáfolt az esetleges félelmekre. A szultántól ékkövekkel

kirakott koronát kapott (a királyi cím használatától azonban Bocskai elzárkózott), s

személye még halála után is nagy tiszteletnek örvendett a szultáni udvarban.

A következõ évben (1606) sikerült elérnie mind a bécsi udvarral való megegyezést, mind

az országot megnyomorító tizenöt éves háború lezárását. Sikerült biztosítani a protestánsok

vallásszabadságát, elérni a nádorválasztást, az országos tisztségekbõl kizárni a külföldieket.

Bocskait Bécsben is elismerték fejedelemnek, s nemcsak Erdély, hanem a Részek (Partium)

urának.

A súlyosan beteg, valószínûleg veseelégtelenségben szenvedõ Bocskai István Kassán halt

meg (1606. december 29.). Végrendeletének politikai iránymutatása megszívlelendõ tanács

volt kortársai, sõt az egész XVII. század magyarsága számára (Pázmány Péter esztergomi érsek

5

Bocskainak igen rövid idõ adatott meg, hogy áldásos tevékenységének gyümölcseit élvezze.

A„magyarok Mózese” (ahogy egyes kortársai nevezték) õsei mellett akart nyugodni a kismarjai

templom kriptájában, ám hívei Gyulafehérvárra vitték, hogy a székesegyházban, Erdély

nagyjai között helyezzék végsõ nyugalomra. Egy korabeli versbõl idézünk:

Túlélték azonban korszakos intézkedései. Õ volt az, aki a török ellen hadakozva elõbb kieszközölte

a székely szabadságot, majd visszavonatta Báthory Zsigmonddal, s az ellenszegülõ

székelyeket véresen megbüntette. Majd belátta hibáját, s újra visszaadta a székelyek szabadságát.

Sõt halála elõtt néhány héttel, már súlyos betegen írott levelében keményen megfeddte

azokat, akik a székelyek szabadságát kisebbíteni akarták volna.

„Erdélyben lakó hûséges székelyeink szokása szerint” való szabadságot adományozott hûséges

hajdú vitézeinek, akiket „Bocskai angyalai” néven emlegettek akkoriban. Csaknem tízezer hajdút

telepített le felsõ-tiszántúli birtokaira. Utódaik máig is áhítatosan tisztelik emlékét, a hajdú-

székvárosban Hajdúböszörményben, valamint Hadházon, Dorogon, Szoboszlón, Vámospércsen,

Nánáson és más környezõ helyeken. Késõbb a Rákócziak és dunántúli fõurak is követték

a példát, és egész sor paraszt-katona (hajdú) kiváltságos település létesült az országban.

De nem feledkezett meg szûkebb hazájáról sem, a bihari Kismarjáról. Városi kiváltságlevelet

A bihari (és hajdúsági) nép máig õrzi Bocskai szent emlékét, amit egész sor emléktábla és

szobor jelez. Nem véletlen, hogy a csaknem négyszáz emlék többsége ezen a tájon található.

Debrecen is szoborral adózott Bocskainak, hiszen végrendeletében a város híres kollégiumát

pénzzel támogatta. Genfben, a reformáció emlékmûve szoborcsoportjában is ott magasodik

Bocskai István katonás alakja. Ez ihlette remekmûvû versre Illyés Gyulát is. Zsákán ma is regélnek

az egykori várban õrzött Bocskai-kincsekrõl, fõleg egy nevezetes aranytálról…

Az Országos Bocskai Emlékbizottság egész sor tudományos- és emlékülést illetve egyéb

rendezvényt szervezett a jubileumi évre. Hiányzik azonban a korról egy igazán reprezentatív

forráskiadvány illetve tanulmánykötet megjelentetése (hasonló, mint amelyet a Rákóczi-szabadságharcról

jelentetett meg az Osiris Kiadó). Hiányzik egy Bocskai monográfia. Erre Benda

Kálmán lett volna a leghivatottabb. Hiányzik egy nagy hajdú-monográfia is, amit leginkább

Dankó Imrétõl várhatunk, várunk, hiszen õ az, aki a magyarországi hajdúság századokon átívelõ

sorsának legjobb tudója, immáron több mint fél évszázad óta.

Bocskai István: Levelek. Vál., bev., jegyz. Benda Kálmán (Téka. Bp. – Bukarest, 1992); Nagy László: A Bocskai-

szabadságharc katonai története (Bp. 1961); Nagy László: Bocskai István a hadak élén (Bp.1981);

Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek (Debrecen, 1971); Rácz István: A hajdúk a XVII. században (Debrecen,

1969); Nagy Lászó – Nyakas Miklós: Hajdútisztesség tüköre (Hajdúböszörmény, 2001); Dankó Imre:

Zsáka (Bp. én); a Bocskai kultuszról Dankó Imre írásai (Dankó Imre munkásságának repertóriuma

1944–1996 (Debrecen, 1997); továbbá a Bihari Fények címû folyóiratban (Berettyóújfalu) megjelent

összegzése. A kismarjai kiváltságlevelet Varga Gyula tette közzé (Granarium. Debrecen, 2004).

6

Kismarjai Bocskai István Erdély és Magyarország választott fejedelme halálos ágyán megfogalmazta

politikai végakaratát és benne a fenti sorokat, amit senki nem mondhatott el rajta

kívül a magyar történelemben: „…én az országot, mint édes hazámat most mindenféle ellenségtõl

megszabadult állapotban hagyhatom.” Senki sincs történelmi nagyjaink közül, aki

gyõzelemre vitte szabadságharcát, s aki a kor két legnagyobb világhatalmát, a törököt és a német-

római császárt békére kényszeríttette volna.

Ennek a kiváló hadvezérnek, politikusnak és államférfinak a tiszteletére, a kismarjaiak már

évekkel ezelõtt méltó emlékhelyek kialakításáról határoztak. A millecentenárium, illetve az

államalapítás ezredik évfordulójára, a nagy fejedelem szülõhelyén, a kismarjai „várdombon”

kopjafát és székely kaput helyezett el a falu önkormányzata.

Az évszázados hagyomány szerint, a fejedelem családjának porló csontjai a templom alatt

találhatók1 és a kismarjai református egyház kezdeményezte azok feltárását. A gyõzelmes

Bocskai szabadságharc 400. évfordulója tiszteletére, a presbitérium elhatározta, úgy emlékezik

nagy fiára – kismarjai Bocskai Istvánra, Erdély és Magyarország fejedelmére –, hogy megkeresi

a gyökereket, ország-világ elé tárja, és nemzeti kegyhellyé alakítja a Bocskai család temetkezési

helyét. Ezzel is megköszönve a nagy fejedelemnek azt a szabadságot, amit 1606.

szeptember 22-én, Kassán kiadott kiváltságlevelében – kedves szülõföldjének, Kismarjának –

évszázadokra megadott.

Mi adott erõt a szegény eklézsiának, hogy saját költségén megkezdje a feltárási munkálatokat?

Talán azok a személyiségjegyek, amirõl dr. Varga Gyula muzeológus, falunk szülötte, monográfusa

és díszpolgára ír egyik mûvében:2 „Kismarja népe (…) a nagy jelentõségû szabadságjogok

birtokában, különösképpen a jogok védelmezési körüli harcokban sajátos, öntudatos,

hajdú hagyományozású, büszke népi karaktert alakított ki. Ez a karakter jóval túlélte a

szabadságjogok elévülését, sõt az idõsebb generáció a legújabb idõkig megõrizte, mint a hajdani

küzdelmes századoknak késõ unokákra vetõdõ halvány fényét.” Ez a „halvány fény”

tettekre sarkalt bennünket és 2003-ban Szabó János lelkipásztorunkkal – aki, azóta is nagy lelkesedéssel

és lankadatlan erõvel szervezi a munkálatokat – megkerestük a debreceni Déri

Múzeumot. Igazgatónõje, Vargáné dr. Szatmári Ibolya és munkatársai a hely megtekintése és

az írásos dokumentumok alapján elvállalták a próbaásatás megkezdését. Az ásatás vezetõje

dr. Módyné dr. Nepper Ibolya régész, múzeumi fõtanácsos. Elõszõr Õt kérdezem.

Elõször is Bocskai szabadalomlevele, amiben Kismarját „kedves szülõföldünknek” nevezi,

amelyrõl „ami eleink, ükapáink, nagyapáink, õsapáink eredetüket onnan véve, magukat nevezték

és neveztették, s ahol a mennyei hazába való megtértük után, testüket elföldeltetni,

csendes nyugovásra eltemettetni, sírboltokat és síremlékeket emelni kívántak.3” Ennek ellenére

nem sok esélyt láttam, mert a fejedelem a szabadalom levelében, nem utalt arra, hogy a

templomban lenne a kripta, hiszen síremlékekrõl szól, amelyek bárhol lehettek. Abban viszont

biztos voltam, hogy a mostani templom alatt találjuk a régit és feltevésem, hogy mint

kegyurak ide temetkezhettek, beigazolódott. Ez a Berettyó ereivel körülfogott falunak a legmagasabb

pontja, ahol az elõzõ évszázadokban és késõbb is templomot építhettek. Nem is

csalódtunk!

Igaz, hogy közelebb a megoldáshoz a másik írásos emlék vitt, a kismarjai egyházi levéltárban

található jegyzõkönyv4, amelyet 1606-tól írtak és újra másoltak, amiben olvasható „hogy

Bocskai Istvánról elég azt ezenn Prothocollumból tudni, hogy ez ezen Nemes Városból szár-

7

1 Sárkány Viola: Bocskai és Kismarja. Honismeret 2000/2. 85. old.

2 Dr. Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. In:

Agrártörténeti tanulmányok Bp. 1960

3 Dr. Varga Gyula: Egy falu az országban. Debrecen, 1978. 216–225. old.

4 Kismarjai Ref. Egyházi Levéltár

mazott, kinek Boldog Emlékezetû Eleinek meghidegedett és már porrá vált tetemei, a Templomnak

criptájában temettetvén mostan is itten nyugosznak.”

Már a kutatások elsõ napján, két-három órával az ásatás megindulása után az ásónyomok

beleütköztek a XIII. századi Árpád-kori templom szentélyének keleti falába. Az ásatás folytatásához

szükség volt a presbitérium engedélyéhez – amit meg is kaptunk –, és a továbbiakban

feltártuk az 1277-es oklevélben említett település Szûz Mária tiszteletére emelt és szentelt

templomát.

Az egyenes szentélyzáródás, amit a XIII. századra szoktunk datálni. A templom a tatárjárás

után épülhetett. Furcsa alakú, a hajó majdnem négyzetes, kedves kis bumfordi templomocska

lehetett. Nem építõmesterek építették, hanem nagy valószínûséggel helybeliek. Jó az

alapozása, egészségesek a falak, de látszik a képzés, illetve a gyakorlat hiánya.

Elõször is jóval nagyobb, mint általában az Árpád-kori templomok.

Nyilvánvalóan a település létszáma és gazdagsága.

Az, hogy megtaláltuk – véleményem szerint – a másik templomot is, amit a reformáció

elõtt, 1500 körül építhettek, aminek harangtornya is volt. Ez valójában a meghosszabbított

Áprád-kori, óriási, 32 méter hosszú templom. Ezt földrengés rongálhatta meg 1770 körül,

aminek nem az epicentrumában, hanem a szélén volt a település. A meghosszabbított Árpád-

kori templomot, oly mértékben roncsolta, hogy le kellett bontani. A kutatás során jól látható

az a kétségbe esett igyekezet, ahogyan a marjaiak próbálták menteni a templomukat,

nagy faoszlopok nyomait találtuk, illetve a gerendák helyébe hevenyészett téglaoszlopokat

készítettek, de ez sem tarthatta meg a templomot és le kellett bontani. Semmiféle feljegyzést

nem találtunk a tervezésrõl, sem az új építésérõl, sem a pénzrõl. Ez azért történhetett, mert

annyira természetes volt, hogy újat kell építeni.

És ezen a helyen a marjaiak felépítették a harmadik templomukat – a jelenlegit –, ami csak

egy-két méterrel szélesebb, de nem hosszabb a második templomnál és 1805-ben már fel is

szentelték!

A kutatás során bizonyítást nyert, hogy ezt a harmadik templomot is rongálta földrengés,

amit csak 1860 körül javítottak ki.

Harminchét éve dolgozom, de ez a munka a legkedvesebb számomra, nem azért mert református

templom, hiszen én magam római katolikus vagyok. Viszont a hely szelleme engem

is megérintett! Az a várakozás, hogy megtaláljuk-e a keresett helyet? Hiszen a ma is élõ hagyományok

többféle változatot is õriznek. Voltak, akik a keleti oldalt és voltak, akik az Úrasztala

alatti helyet jelölték meg. Az utóbbiaknak lett igazuk!

De továbbra is nagy kérdés volt, hogy vajon megtaláljuk- e a kriptát? Ezért nagy örömet jelentett

számunkra a templom, belsõ kutatásánál, az ásatás utolsó harmadában, amikor haladtunk

vissza a nyugati faltól a valamikori Árpád-kori részhez és megpillantottuk a kripta legfelsõ

lépcsõjét!

A kereszténység felvétele után a XI. század végétõl jellemzõek, egy-két sor téglából adtak

keretet, de ez csak szimbolikus, a koponya alá is tettek három téglát. Atemplomon belül mindig

rangos személyeket temettek, az illetõ helynek birtokosai vagy családtagjai voltak. Adéli

falnál hármat találtunk felnõtt és gyermek csontokkal, sajnos bolygatott állapotban. A közeli

Gáborján monostorának kertjében, ahol a sírkert egy része temetõ volt, ott találtunk a szabadban

is ilyen temetkezést, ez a debreceni Dózsák temetkezési helye volt.

8

Úgy történt, mint általában a nagy felfedezések. Már le is mondtunk arról, hogy itt lehet,

amikor megtaláltuk a legfelsõ lépcsõt, ami a kutatás pillanatában úgy látszott, mintha márvány

lépcsõ lenne. Akibontás során láttuk, hogy téglából készült, ami nagyon jó minõségû fehér

habarccsal volt húzva. Miután a lépcsõket kibontottuk, lépésrõl-lépésre haladtunk, a most

már biztosan tudott kripta felé. Atizedik lépcsõnél ott volt elõttünk a takarófal, majd a kripta

bejárata, szépen kiképzett boltíves ajtókerettel. A takarófal felsõ-déli oldala meg volt bontva,

mint rövid idõn belül kiderült, a sírrablók itt hatoltak be – nagy valószínûsséggel – a most álló

templom építésének idején!

A takarófal lebontása után elébünk tárult a kripta. Bevilágítottunk és egy gyönyörû keresztboltozatos,

késõ gótikus – kora reneszánsz, jó minõségû vakolattal borított helyiséget láttunk,

ami szerintem 1450 körül készülhetett mérnöki pontossággal. Sajnos a kripta kétharmad

részig földdel volt feltöltve, a mennyezeten is ott éktelenkedett annak az áttörésnek a

nyoma, ahol a sírrablók próbálkoztak, de itt nem fértek be, ebbõl is látszik, hogy a kriptát felülrõl

találták meg, tehát nem a teljes takarófalat bontották ki, de mégis a kripta bejáratánál

hatoltak be, itt húzták ki a leleteket, gyorsan „dolgozhattak”, gyalázatos munkát végeztek!

Sajnos, ezt a feltárás is igazolta. Felnõtt combcsontok meredeztek ki a visszadobált földbõl.

A kutatás során csak jó egy hét múlva látszott egy koponya. Koporsóból famaradványok látszottak

több helyen a keleti, déli és északi oldalon. Feltûnõ volt a szalmából font elégett, csóva

maradványok nagy száma, ami azt feltételezi, hogy a sírrablók „gyors munkájához” szükség

volt valamilyen világításra, fáklyának használták. És amit érdemesnek találtak összeszedték

és elvitték! Valami módon olyan száraz lehetett a bent lévõ tölgyfa koporsók maradványa,

hogy tûz keletkezhetett, a nagy tûznek, nagy égésnek a nyomát is megleltük: elszenesedett

tölgyfa maradványok, átégett üvegdarabok voltak a földben. Utána, hogy eltüntessék ennek a

sírrablásnak a nyomát, nagyon sok földet bedobáltak és felülrõl a nagy keresztboltozatot is

igyekeztek „bestoppolni”. Mindez az új templom – a harmadik – építésének korára tehetõ!

Igen, hét felnõtt koponyája került elõ, viszont a hozzá tartozó csontok nem, vagy nem egészen.

Pl. hiányoznak a gerincoszlopok csontjai, ugyanakkor vannak alsó álkapcsok, melyek

gyermek koponyájából származnak. Amegtalált csontok alapján tíz-tizenegy személyt temethettek

a kriptába. Ha ezeket nem is lehet elkülöníteni, a csontokat természetesen külön kezeljük,

DNS-mintákat szeretnénk vetetni – ha ez lehetséges – a fejedelem csontjaival összehasonlítani.

Koporsószegeket, egy-egy ruhagombot, textil maradványokat, késõ gótikus reneszánsz

övet, díszítõ bronzlemezt, bõrmaradványokat, díszített ezüst szíjszorító lemezt, sodrott láncszemekkel,

aminek csak a fél oldala került elõ. Nagyon szép rozetta és félhold alakú aranyozott

ezüst koporsó szegeket, amelyeket temetéseken használtak, a koporsót nemes anyaggal

takarták le és azok rögzítésére szolgáltak. A koponyák és a csontok mennyiségéhez nagyon

kevés a koporsószegek száma! Nyilván ezek csillogtak-villogtak és a sírrablók megtalálták.

Hogy milyen pompával temetkezhettek egy megtalált arany gyûrû bizonyítja, latin betûs felirattal,

most van vizsgálat alatt.

Ahogy már többször is említettem a sírrablók alaposan, gyorsan dolgoztak és titokban. Errõl

sehol nincs említés, mert Kismarján mindig olyan nagy Bocskai kultusz volt, hogy másként

nem is lehetett volna.

A kripta 1450–1460 körül Mátyás uralkodása alatt készülhetett és 1660–1680 között évekig

temetkezhettek bele. Az biztos, hogy a fejedelem felesége Hagymássy Kata nem itt, hanem

Mezõtelegden van eltemetve, mert éppen a szabadságharc megkezdése elõtt 1604. szeptemberében

halt meg.

9

A templom északi falánál az Árpád-kori részen, ahol a családhoz közeli vagy olyan távolabbi

rokonok lehettek, akik a Bocskai család védõszárnyai alatt éltek. Atemplom nyugati falánál

is találtunk teljesen ép sírokat, amelyek kétséget kizáróan egy család tagjai voltak. Akoporsóknak

már csak nyomait találtuk, de a csontvázak épségben, három egymás mellett és

kettõ felette volt, úgy, hogy amikor temettek gondosan ügyeltek arra, hogy a sír ásásánál ne

vágják át az alatta lévõket.

Az Árpád-kori részhez közel volt még egy család, s ott találtunk egy nagyon érdekes leletet,

egy karddal átvágott erõs szemöldökû férfi koponyát.

Természetesen az Árpád-kori részbe temetett a legkorábbi, és a meghosszabbított részben

pedig a késõbbi temetkezés.

Igen, természetesen. Itt majd a történészek véleményét kell kikérni, de csak a Bocskai család

tagjai – ahogy a fejedelem írja: „a mi eleink, ükapáink, nagyapáink, õsapáink” – temetkezhettek

a templomba.

A kismarjaiak nagyon sokat köszönhetnek a kutatóknak, mert bebizonyították – amit eddig

is hittünk –, hogy ez a föld rejti azokat a csontokat, amelybõl a nagy fejedelem is vétetett.

Bizonyíték arra is, hogy minden kutatás egyben nemzeti sorskérdés is, azonosságtudatunk

alapja, közösségszervezõ erõ, hiszen máris látható, hogy az itt lakó és elszármazott kismarjaiak

megmozdultak, hogy segítsék az ásatási és helyreállítási munkálatokat.

Ennek a nagy munkának szorgalmazója és szervezõje a fiatal református lelkész Szabó János,

aki nem is olyan régen 2002-ben érkezett Kismarjára. Tradicionális papi családból származik,

felmenõi is mind református lelkészek. Õt is megérintette a hely szelleme, és a családi

örökségen túl, hozta magával azt a protestáns küldetéstudatot is, ami évszázadokon át megtartotta

egyházunkat. Most Õt kérdezem.

10

Elõször is az a megtiszteltetés, amit ebben a feladatban érezhetek. Régészeti feltárást átélni

önmagában is nagy élmény, ami keveseknek adatik, de az, hogy egy ilyen hatalmas történelmi

személy nyomában járhatok mindenképpen ajándéka a mennyei Atyának. Amegtiszteltetés

szót, pedig azért használtam, mert nemcsak átélem ezeket a dolgokat, hanem világosan látom,

hogy kegyelmes Istenünk valamilyen módon felelõssé tett az itt lévõ anyagi és szellemi

örökségért. Nem tettem semmit, amivel ezt kiérdemeltem volna, de valami Titok folytán az

Úrnak tetszett, hogy engem erre elrendeljen.

Ezt a kálvini gondolatot az „eleve elrendelés”-t kapcsolja össze a bibliai idõ kifejezésével –

a Bocskai kripta feltárása utáni ünnepi hálaadó istentiszteleten – mindezt értelmezve önmagára

és a kismarjai gyülekezetre: „Jól vigyázzatok tehát hogyan éltek; ne esztelenül, hanem

bölcsen, kihasználva az alkalmas idõt …” (Ef5, 15–16); és így folytatja igei magyarázatát: „A

Biblia az idõre több kifejezést használ. A folyamatosan telõ idõt kronosznak nevezi. Azokat az

idõpontokat, vagy rövidebb idõszakaszokat pedig, amikor Isten valami különös nagy dolgot

akar cselekedni egy ember, vagy gyülekezet életében a kairosz szó jelöli. Ott nemcsak telik az

idõ, mint máskor, hanem ott valami történik vagy történhet. Ezek az elkészített alkalmak a

nagy lehetõségek.

A kettõ közötti különbséget itt Kismarján ma nagyon könnyû megérteni. Több látogató is

kérdezte, hogy az elmúlt kétszáz év alatt, mióta az új templom áll, miért nem jutott eszébe

senkinek megkeresni a Bocskai család kriptáját. Természetesen sokaknak volt eszében, de az

Úr számunkra készítette el az idõt. Az elmúlt kétszáz év az az idõ, amit a Biblia kronosznak

mond, mely folyamatosan telik. Az elmúlt pár év, pedig, mióta a templom felújítása folyik – a

kairosz – vagyis, az Isten által elõkészített alkalmas idõ. Jó alkalom, melyet áldozatok árán is ki

kell használni. Hiszem, hogy Isten akarata most ez a feltárási munka, világosan látszik, hogy

az Úr rendezte össze az idõpontokat, az érkezõ segítséget: a Fejedelem által vezetett szabadságharc

400. évfordulója, a templom felújítási munkáinak haladása, a nagy szaktudású és lelkesen

dolgozó régésznõ megtalálása, a gyülekezet áldozatvállalása, és akarata, hogy belefogjunk

e munkába, a helyi önkormányzattól érkezõ segítség, az egyházkerület támogatása –

mind olyan összhangban, hogy mást nem is tehettünk csak éltünk a számunkra „elkészített

idõvel”.

A kripta megtalálásával világossá vált küldetésünk, Bocskai István szellemi, lelki örökségének

ápolása, terjesztése, ami természetesen hosszú távra szól. A szellemi-lelki örökségen a

haza szeretetét és igaz Krisztus hitébõl táplálkozó életgyakorlatát értjük, mely politikai és közösségi

gondolkodását is meghatározta.

Aközösség iránti hûségét az is mutatja, hogy fejedelemségében is gondolt szülõföldjére és

abban az idõben, amikor az emberek gyakran váltogatták vallásukat, megmaradt igaz, református

keresztyénnek!

Mindenképpen kegyeleti helyet is szeretnénk kialakítani, hiszen a nemzettudat romlása,

csak saját nemzeti hõseink felemelésével és bemutatásával állítható meg.

Mert „csak az országot, a történelmet jól ismerõ népé lehet az ország! Országa és népe pedig

addig van, ameddig történelme és nemzeti tudata van!”5

Sajnos, sem az elõzõ évszázadokban, sem az elmúlt évtizedekben nem került megfelelõ

helyre Bocskai tevékenységének értékelése; hogy mit tett nemzetért, hazáért, Európáért? Pedig,

vannak történészek, akik Áprádhoz, Szent Istvánhoz mérik életmûvét, akik a legnagyobb

erdélyi fejedelemnek tartják!

5 Halász Péter: Beszélgetés Kanyar Józseffel. Honismeret 2000/2 szám 6. old.

11

Aki szeretne hozzájárulni a magyarországi Bocskai-kultusz megerõsítéséhez, hogy

nemzeti zarándok-és kegyeleti hely legyen a fejedelem szülõhelye és a református templomban

megtalált Bocskai-kripta, azok a csontok, amelybõl a nagy fejedelem vétetett, az

alábbi számlaszámon segítheti a kismarjai református eklézsia erõfeszítéseit.

„Zavaros a Nyárád. Nem akar megszállni” énekeljük sokan a szép népdalt. De vajon hányan

tudják, hogy merre is folyik a Nyárád? Erdély közepén, Marosvásárhelytõl délre, Vármezõ

(Szováta közelében) és Nyárádtõ között folydogál ez a kedves folyócska többnyire „megszállva”,

bár tavasszal el-elöntve völgyének mélyebben fekvõ területeit. ANyárád, Orbán Balázs

Azaz, dehogyis falu, hiszen egy éve már város! Pontosabban, újra város. Hogy’ is van ez?

Aközség elsõ írásos feljegyzése a XIV. századból származik; az 1400-as évek végén, Zereda

néven, már városként említik. Egy évszázad múlva Marosszereda a neve, és Marosszék egyik

legjelentõsebb városa. (A másik Marosvásárhely.) Mintegy ötven éven keresztül ez az adminisztratív

központ is. AXIX. században azonban csökkent a jelentõsége és – mezõvárosi rangja

ellenére – Szegény Szeredának is hívták. 1876-ban községgé sorolták vissza. Késõbb megint

fejlõdésnek indult, s 2003-ban újra városi rangot nyert. Ahelyiek azonban továbbra is csak falunak

tartják.

Nemcsak azon vitatkoznak az itteniek, hogy Szereda végtére is város-e vagy falu, de azon is,

hogy az itt élõ emberek székelyek-e vagy sem. Mindkét oldalon vannak érvek. Abban azonban

mindenki egyetért, hogy a település legnagyobb eseménye 1605. február 21-én történt. Ekkor választották

itt Erdély fejedelmévé Bocskai Istvánt. Egyesek tudni vélik azt is, hogy hol állt az a ház,

amelyiknek az erkélyérõl (!) – bizonyára tornácáról – kiáltották ki a döntést. (Az Erdélyi országgyûlés

egyébként csaknem hét hónappal késõbb, szeptember 14-én Medgyesen iktatta be

õt a fejedelmi székbe.) Nyárádszereda lakosságának csak 300 esztendõvel késõbb jutott eszébe,

hogy megemlékezzék errõl a politikai eseményrõl.

Eleinte csak egy emlékkövet akartak felállítani, de Ravasz János református esperes addig

buzgólkodott, míg a „szegény székely nép filléreibõl” 4000 korona összeget össze nem gyûjtött.

Horváth Géza, marosvásárhelyi születésû, de Budapesten élõ szobrászmûvész formázta meg

a kétszeres életnagyságú bronz mellszobrot, melyet 1906. június 23-án lepleztek le. A szobor

ma is a református templom elõtt áll, de a csaknem évszázadnyi idõ alatt mindössze 29 éven keresztül

volt ott, 69 esztendõn át „rejtõzködött”.

Hogy is történt ez? A trianoni fordulat után, az 1920-as évek közepére magyarellenes hangulat

alakult ki, és a hatóságok elrendelték a szobor levételét. A szobrot a templomkertben a

fásszínben helyezték el. Ahelyzet tovább romlott, és 1933-ban dr. Árkossy Jenõ, az akkori lelkipásztor

kérésére, biztonsági okokból Kolozsvárra, a Református Teológia épületébe szállították.

1940-ben, az „erdélyi metamorfózis” idején természetszerûleg került vissza Nyárádszeredába,

ahol 1940. november 25-én ismét felállították. Alig négy évre rá az átvonuló hadak megcsonkították

a szobrot; letörték a Bocskai-süveg darutollát, mely azóta sem került elõ. Avárható

akinek elsõ dolga az volt, hogy a szobrot kifelé fordíttatta. Alelkész szívén viselte a

szobor sorsát, így örült, amikor 1956-ban szóba került annak ismételt felállítása; ám a magyarországi

forradalom után kialakult helyzet meghiúsította a tervet. Csak húsz esztendõ eltelté-

12

1 A cikk megírását a Magyar Kollégium segítette.

vel nyúltak ismét a hozzá: a templom elõcsarnokában

szimbolikusan Bocskai fogadta” – írja Székely

Endre Nyárádszereda református lelkésze.

Végül is 1997. július 12-én jött el a szobor napja,

képen látható felirat olvasható. A templom felöli

oldalára pedig ezt vésték:

E SZOBROT EMELTE

A HÁLÁS SZÉKELY NÉP

A BÉCSI BÉKE

300. ÉVFORDULÓJÁN

1906. JÚN. 23.

A nyárádszeredaiak ma is büszkék arra, hogy

falujuk – azaz városuk – ilyen nagy esemény színhelye

volt. Mindenki tudja, hogy miért áll a templom

elõtt, a fõtéren (Hársfa tér) a szobor, és az arra

járó idegen figyelmét fel is hívják rá. Sokan ismerik

az emlék hányatott sorsát is.

Egyébként is; már régen nem beszélhetünk

Szegény Szeredáról! A település élni, fejlõdni akar.

Ha az utazó behajt Nyárádszeredába, megállapíthatja,

hogy csinos, rendezett községbe vitte a szerencséje.

(Bár az újabban terjedõ angol nyelvû feliratok

nem derítik fel a szívét!) Az 1980-as években

mûvelõdési ház, áruház, tömbháznegyed,

vendéglõ épült. Az emberek tenniakarását az 1989-es politikai fordulat hozta meg. 1994-ben

alapították meg a Nyárádszeredai Bocskai István Közmûvelõdési Egyesületet, melynek mintegy

110–120 tagja van. Elnöke a kezdetektõl fogva Kádár Gyöngyi, aki egyben a mûvelõdési ház

igazgatója is. Azt mondja, hogy 40–50 tag munkájára mindig lehet számítani. Aegyesület adja

ki a Bekecsalja címû helyi lapot (a Bekecs, a Nyárád felsõ folyását uraló magas hegy). Megalakulásuk

óta minden évben megrendezik a Bocskai-napok rendezvénysorozatot. Nyáron a

Szeredai Napok programja gyûjti össze a környékrõl az érdeklõdõket. Ennek egyik fõ eseménye

a papok–polgármesterek nagypályás labdarúgó mérkõzés. Mûködik a dalárda (természetesen

ez is Bocskairól elnevezve), s az iskolai munka segítésére megalakított Bocskai Alapítvány.

Becsben tartják építészeti értékeiket is. Szép állapotban van a XIII–XIV. századból való (bár a

szájhagyomány szerint „Hunyadi János építette”) szentannai református templom. Ma is épen

áll Andrásfalván az 1723-ban épült fakapu, melyben a szögek is fából vannak. (Szentanna és

Andrásfalva Nyárádszeredával összeépült falvak.) Nemcsak gondozzák a falu két szabadságharcban

résztvett katonájának – Deák Farkasnak és Szász Károlynak – sírját, de rendre megemlékezéseket

is tartanak itt.

A magyarországi Corvinus Egyetem 1993 óta mûködteti itt a Kertészmérnöki Szak Határon

13

Nyárádszereda népe meghallotta az idõk szavát. Azt mondják: azért fontos számukra Bocskai,

mert a magyarság megtartásához adott nekik erõt. Mert volt valami konkrét dolog, amihez

kötõdni lehetett. S megmaradtak a Nyárád mentén magyarnak!

Nagysándor József (1804–1849)

Nagysándor József születési idõpontja az írások zömében 1804. október 17-e. Születésének

helyszíne egyértelmûen bizonyított: Nagyvárad, mégpedig az akkor különálló közigazgatású

városrész, Várad-Olaszi. Azt is tudjuk, hogy Nagysándor római katolikus vallású volt. Ennek

ellenére a Várad-Olaszi római katolikus plébánia-egyébként rendben megõrzött korabeli

anyakönyveiben nem találtunk rá adataira és a másutt folytatott kereséseink sem vezettek

eredményre. A bátor tábornok nevének írásmódja is problémákat okoz. A helyes névírás

Nagysándor József. Ennek döntõ érve: maga a tábornok leveleiben, sõt aláírásban is így írta.

Nagyvárad Nagysándor születésekor még álmos kisváros volt, amely csak nehezen tudta

felvenni a gyorsabb ritmusú fejlõdést. A XVIII. században az addig egységet alkotó négy

városrész Várad-Olaszi (1726), Várad-Velence (1722), Várad-Váralja (1792) valamint Várad-

Újváros közigazgatási szempontból teljesen különvált. Várad-Olaszi, ahol 1804-ben

Nagysándor József született a legnagyobb volt a négy városrész közül.

Nagysándor gyermek és ifjúkoráról keveset tudunk. Vagyontalan magyar nemesi családban

született. Acsalád származását és életkörülményeit nem ismerjük. Szülei közül csak apjáról

(József) tudjuk, ügyvédként kereste kenyerét Nagyváradon. A nemesi jegyzékekben nem

sikerült róla adatokat találni, viszont a család nemesi címerének leírása fennmaradt.

Nagysándor Józsefnek volt egy lánytestvére Nagysándor Johanna, akinek férje Schmidt János

Pest vármegye fõorvosa volt. Házasságukból két gyermek született Schmidt Emma és

György. Rajtuk kívül volt egy testvérbátyja Nagysándor Imre, aki Kalocsán érseki orvos volt.

Róla még annyit tudunk, hogy gyógytanár és Kalocsa város rendes fõorvosa is volt és társadalmi

vonalon is tevékenykedett. Végig jó kapcsolatokat tartott fenn velük és levelezésük

nem szûnt meg. Aváradi családi házat mindenki elhagyta, de mivel ott Nagysándor József tizenöt

évet töltött el azt késõbb emléktáblával is megörökítették.

Nagysándor 1813-ban, kilencéves korában kezdte el tanulmányait a nagyváradi római katolikus

gimnáziumban s hat év elteltével 1819-ben fejezte be. A katonai pályát választotta,

amellyel együtt járt, hogy elhagyja szülõvárosát, tizenöt évesen az 5. számú tüzérezred iskolájába

került, ahol 1822-ig a négy éves alsófokú tisztiiskolát (hadapródiskola) végezte el. Innen

Itáliába kerül hadapródként, ahol elkezdi a katonai pályát, amely nem kedvezett a rendezett

családi életnek, igaz korai és jó nyugdíjjal kecsegtetett. Ezzel is magyarázható, hogy végig

nõtlen maradt. Igazán nõsülésre csak nyugdíjazása után 1847-tõl gondolt. Mivel unokahúgát,

Schmidt Emmát akarta feleségül venni, külön esketési engedélyt kellett kérnie az esztergomi

érsektõl. Az eljegyzést már l849 elején megtartották és az engedély is megjött, azonban a folytonos

visszavonulás következtében a házasság nem történhetett meg. Fogságba kerülése,

majd elítélése után, az utolsó pillanatban az engedélyt valamint a jegygyûrût visszaküldte

Aradról Vinkler Brúnó minorita szerzetes által. Mindez gyöngéd kapcsolatra utal, amit bizonyára

mély gyász követett, azonban az egyik visszaemlékezésben tévesen állították, hogy

Schmidt Emma bánatában megtébolyodott. A valóságban társadalmi helyzetéhez képest ki-

14

emelkedõen jól ment férjhez: Klauzál Gábornak, az elsõ magyar felelõs kormány volt miniszterelnökének,

Szeged nagynevû képviselõjének lett 1851-ben a felesége, majd az özvegye. Házasságukból

Emma (1855), Gábor (1857) és Mária (1859) nevû gyermekeik születtek. Mindhármuknak

Deák Ferenc volt a keresztapja.

Nagysándor József késõbb is járt Nagyváradon, azonban szülei halála után a kapcsolatok

valószínûleg megszakadtak. A forradalom és szabadságharc alatt csak a debreceni vereség

utáni gyászos visszavonulás idõszakában ejtette útba a várost. 1849. augusztus 3-án este hét

körül érkezett meg serege maradványával Biharpüspökibe, ahol letáboroztak. Nem ismeretes

15

sem a tábor, sem pedig a hadiszállás helyszíne Biharpüspökiben (jelenleg Nagyvárad egyik

lakónegyede), pedig ott fontos döntést hoztak: elhatározták, hogy az I. hadtest Görgey seregénél

marad, s ezzel Nagysándor elindult azon az úton, amely az aradi vesztõhelyen ért véget.

A döntést megelõzte, hogy Nagysándor még augusztus 3-án este bement Nagyváradra,

ahol Görgey törzskarával, valamint Szemere Bertalan és Bathyány Kázmér miniszterekkel találkozott.

Az elhangzott szavakból Nagysándor arra a következtetésre jutott, hogy fontos

döntések születtek a jövõre nézve. Keserû viszontlátása lehetett szülõvárosának, gyermek és

ifjúkora színhelyének, melyet csaknem három évtizede már elhagyott, amikor katonai intézetbe

adták. Augusztus 4-én még Nagyváradon maradt, másnap megindult Aradra szülõmegyéjén

keresztül, Gyapjún és Nagyszalontán megszállva. Ekkor látta utoljára Nagyváradot,

amely késõbb igyekezett ápolni aradi vértanúja emlékét.

Nagysándor alkatáról, személyiségérõl, egyéniségérõl is keveset tudunk, inkább a késõbb közölt

szûkszavú írásokra támaszkodhatunk, amelyekbõl összességében kedvezõ kép tárul

elénk. A fõleg fizikai állapotát bemutató írások közül hármat ismertetünk.

Az elsõ szerint: „Egy negyvennégy éves, arcképei szerint félelmetes harcsabajszú, de ábrándos

tekintetû, betegséggel küszködõ férfi áll tehát elõttünk, akirõl nem tudjuk, mikor, hogyan,

milyen élmények hatására alakult ki a polgári radikalizmussal rokonszenvezõ, ahogy

kortársai mondták: nyílt republikánus politikai állásfoglalása.”

A korabeli sajtó egyik beszámolója szerint:„A budai várba legelsõk között bejutó honvédcsapat

élén, Nagysándor alacsony zömök, erõs vállú és karú, barna férfiú Tuthutum-féle arckifejezéssel,

valóságos született huszár. Tisztjei szintén nagyon dicsérik s bátorságát és vitézségét

felülmúlhatalannak mondják.”

Másutt így jellemzik:„ A kiugró pofacsontú nagy bajszú õszbe csavarodó Nagysándor

(szép, fiatal mennyasszonya Pesten), aki egyáltalán nem volt barátja Görgeynek, mégsem tágított

mellõle, és aki olyan tüdõbajos, hogy lóra sem szabadna ülnie, mégis ott volt minden

huszárrohamban.”

Alkatáról, jellemérõl, emberi erényeirõl és gyengeségeirõl, felfogásáról is beszámolnak. A

szabadságharcban betöltött szerepét is figyelembe véve írták róla a következõket: „Ezen hazáját

oly lángoló hévvel szeretõ hõs, ki ha száz élettel bír százszor föláldozza magát az imádott

haza és szabadságért!...” Márkus László szélsõségesebben vélekedik róla: „Nagysándor József

a szabadságharc – hírhedt – vörös republikánus lovastábornoka, az aradi tizenhárom

egyike”

Mészáros Lázár már meggondoltabban fogalmaz. Amikor a forradalom és szabadságharc

vezéregyéniségeit osztályozza Nagysándor Józsefet a „kisebb vezénylõk” közé sorolja Kmety,

Leiningen, Guyon, Gáspár, Knézich, Asbóth, Pikéty, Lenkey, Dessewffy, stb. társaságában.

Nagysándorról a következõket írja: ”...derék, mûvelt fiatalember volt, természetes ügyessége

mellett jó lovas katonából csakhamar meglehetõs hadosztály-vezénylõ léve.” Majd így folytatta:

„Jobb is lehetett volna, ha a sors úgy akarja, hogy az osztrák lovasságnál törzstisztig

emelkedve, mint valamivel gyakorlottabb tiszt léphet fel ügyünk mellett... Nagysándort Görgey

nem kedvelte s ez igen mellette szól, mivel amaz az ügyet Görgey fülébe tette. Bárcsak ez

alkotmányos ügyszeretetérõl egyszer és akkor el ne feledkezett volna, midõn fõvezére mellett

Komáromból kiindítva, a helyett, hogy útját folytassa, visszafordult s ezzel Görgey ambíciójának,

s Klapka gyöngeségének hódolt. Ez a haza veszélyét fokozza, önmagának pedig bosszútól

indított kelleténél több veszélyt szerzett, mi debreceni veszteségét s végre Aradon bitófára

emeltetését vonta maga után.”

Szilágyi Sándor ezt írja róla: Ö volt az egyetlen, ki Görgeynek nem egyszer a szemére vetette

a gazságait. Hõs, kitartó katona s mindenek felett magyar ember volt.”

Hamvay Ödön szerint „Vitéz, jó katona volt. Nemcsak hõs, de kötelességtudó is és ez

összeütközésbe hozta a szabadságharc ama vezérével, aki a katona sok jeles tulajdonsága

mellett ezzel az erénnyel nem rendelkezett. Különös vezéri tehetséggel nem áldottam meg az

isten, de mint alvezér egyike volt a legjelesebbeknek. Nem bírálta a kapott parancsokat, hanem

igyekezett azt legjobb tehetségével a legjobb akarattal végrehajtani s ez mindig csak dicsõséget

szerzett neki. Ö volt az egyetlen hadtestparancsnok Görgey táborában, aki nem tartozott

a fõvezér kamarillájához; hû maradt ahhoz a forráshoz, amelytõl rangját és hatalmát

nyerte, s ez az akkori viszonyok között sajnos, különös erényül számít. Ítéleteiben sohasem

16

volt elfogult, bosszúvágy sohasem vezette tetteit. Fényes bizonyságát adta ennek a haditörvényszék

elõtt...” Másutt ezt olvashatjuk: „Nagysándor nem volt nagy hadvezér; diplomata

sem volt. Hitt az orosz pártfogás délibábjában, de híve maradt az 1848. évi alkotmánynak (....)

Feleség, gyermek nem sírt utána, holttestét senki sem kérte elõ.”

Gelich véleménye szerint: „Nagysándor nem bírt különös vezéri tehetséggel, de jó és vitéz

alvezér volt ki Görgeyvel nem jó lábon állott. Ö volt az egyetlen hadtest parancsnok ki nem

tartorozott Görgey kamarillájához. Politikai irányánál fogva inkább a republikánizmus felé

hajlott és általában véve a kormánnyal tartott.”

Horváth Mihály röviden sommázta: „Egyike volt, ha nem is legszerencsésebb, de bizonyára

leghazafiasabb érzelmû tábornokainknak.” Máshol megállapítják róla: „Nagysándor volt a

magyar függetlenségi gondolat egyik legkövetkezetesebb híve.”

Még számos jellemzést ismertethetnénk, de itt megállunk, mert a tettei azok, amelyek õt elsõsorban

minõsítik. Persze voltak elfogult megjegyzések is, például Görgey szerint „Nagysándor

csak írni tud, de semmit sem cselekedni.” Erre válaszolva Máriássy alezredes viszont

megállapítja: „Nagysándor tábornok kisujjában több személyes bátorság és vitézség volt,

mint egész Görgeyben és törzskarában.”

Nagysándor nem volt a szabadságharc legnagyobb hadvezére, tehetsége sem volt olyan kimagasló,

mint például Bemé vagy Görgeyé. Helye viszont ott van a forradalom legnagyobb

katonai vezetõi sorában. Sõt erkölcsi tartása, bátorsága és kiállása miatt Nagysándor jóval értékesebb

életmûvet hagyott maga után sok nálánál kiválóbb hadvezérnél. Emberi tartását és

hazaszeretét az utókor ma is sokra becsüli.

Nagysándor József katonai alkatáról is keveset tudunk, inkább a késõbb közölt szûkszavú

írásokra támaszkodhatunk. Ezekbõl összességében pozitív kép tárul elénk. Az egyik írásban

megállapítják róla: „Katonának maga a természet predesztinálta (...)” Egy másik helyen a következõképpen

írják le: „Nagysándor feltûnõ férfias szépsége szemet szúrt az ezredben szolgáló

külföldieknek, kik alig akarták elhinni, hogy belõle valamikor igazi katona legyen. Ámde

a fiatalember nagyon is bevált.”

Az 5. huszárezred Itáliában csak néhány évet töltött, midõn Nagysándor oda került, de

már akkor is a kiválóbb lovascsapatok egyike lévén a belépõ hadapródokat nagyon megválogatták.

Nagysándor a 2. Nádor huszárezred kötelékében elõbb Esszéken szolgált. Idõközben

a Vécsey Károllyal és Kiss Ernõvel együtt szolgáló Nagysándor ha lassanként is, de elõre lépett

a rangsorban. Tiszti elõmenetelét a cs. kir. hadsereg sematizmusai alapján követhetjük.

1824-ben hadnagyként helyezték át a 2. számú József fõhercegrõl elnevezett huszárezredhez,

ahol sok magyar tiszt teljesített szolgálatot, és amely elõbb 2. Nádor huszárezredként, késõbb

Hannover huszárezredként vált ismertté. Ebben az idõszakaszban Nagysándor elõrébb lépett

a rangsorban, 1841-ben már alszázados (ekkor Vécsey ugyanott fõszázados). 1842 és 1848 között

a 2. (Hannover) huszárezred fõhadiszállása a Temesközben Újpécsen volt. Itt Nagysándor

tovább haladt elõre a rangszámban: 1845-ben már elsõ helyen szerepelt az alszázadosok

között, s rövidesen végre fõszázados (Erste Rittmeister), vagyis kapitány és századparancsnok

lett. Ezt valószínûleg egyrészt hosszú és eredményes katonai mûködésének, másrészt annak

köszönhette, hogy a többségében magyar törzstisztek (mint például Kiss Ernõ ezredes,

ezredparancsnok) már nem féltek elõléptetésre felterjeszteni a bátor és jól képzett lovastiszt

hírében álló magyar hazafit. Arangfokozatokban való lassúbb elõrehaladását többen egyenes

jellemének és meg nem alkuvó bátran kinyilvánított magyarságának tulajdonítják. Negyedszázados

katonai pályafutásában 1846-ban törést okozott egy lóról való súlyos bukás, amelynek

következtében Nagysándor megsérült és ettõl kezdve a rendszeres lovaglást – kínzó mellbaja

miatt – nehezen viselte. Ezt említi a már idézett aradi vallomásában nyugdíjazásának fõ

okaként. Más források családi körülményeinek alakulásában keresik nyugállományba lépésének

okát. Így egy sajtóban megjelent írásban a következõket olvashatjuk: „Aránylag elég

hosszú idõ alatt elért századosi rangjáról lemondván nyugalomba vonult, mert családi viszonyai

a hazába való visszatérést szükségessé tették.”

Részleteket errõl nem ismerünk, csak feltételezni lehet, hogy az idõsödõ katonatisztet 43

évesen a házasság gondolata foglalkoztatta. Persze biztosan közrejátszott szándékában a magas

nyugdíj és a gondtalan, nyugalmas élet reménye és nyilván az is, hogy Nagysándor elérve

a századosi (kapitányi) rangot, a császári-királyi osztrák hadseregben magasabb rang elnye-

17

résére már nem számíthatott, arról nem is beszélve, hogy felfogásában is eltávolodott a császári

szolgálattól.

1847-ben január 1-tõl Nagysándor, mint huszárkapitány nyugállományba helyeztette magát.

A hivatalos iratok szerint kérvényét már 1846 õszén beadta, nyugdíjazási határozatának

idõpontja 1846. október 15. Nyugdíja folyósítását csak 1847. január 1-tõl kezdték meg.

Huszáezrede fõhadiszállásához közel, a Torontál megyei Zsombolyán telepedett le, ahol megtakarított

pénzébõl birtokot bérelt és gazdálkodni kezdett.

Nagysándort 1848 márciusában a forradalom kitörésének híre Zsombolyán találta. Ettõl

kezdve már nem sokáig maradhatott nyugdíjas, hiszen az események felgyorsulnak, áprilisban

pedig közvetlen környezetében is mozgalmak indultak. Aforrások errõl a következõképpen

számolnak be: „Aszabadságért folytatott fölséges küzdelem azonban nem hagyta érintetlenül

az õ ideális lelkét sem, s mikor a kormány elhatározta a nemzetõrség felállítását rögtön

alkalmaztatásért folyamodott: ki is nevezték a pestmegyei lovasnemzetõrség õrnagyává és

parancsnokává s a kormány október 6-án a déli harctérre rendelte zászlóaljával.” Másutt:

„1848 tavaszán azután a nádori felhívásra a nemzet fegyveres önrendelkezésének megvalósítására

hívatott nemzetõrség kötelékébe lépett õrnagyi rangban. Elõbb lakóhelyén lett térparancsnok,

majd a Pest megyei nemzetõrség szervezését indította el...”

Nagysándor mint térparancsnok nem mûködött, kiújuló betegsége miatt inkább visszavonult

Zsombolyára. Úgy látszott, egy sikeres epilógussal végleg befejezi katonai pályafutását.

Az ellentétek azonban megmaradtak, Nagysándor egészsége némi javulása következtében a

bizonytalan helyzetben elhatározta, hogy szerepet vállal a forradalomban.

Idõközben a nemzetõrség felállítása hivatalosan is megkezdõdött. Azászlóaljak megbízható

tisztekkel való ellátásának meghatározó jelentõsége volt, emiatt, ha nem találtak megfelelõket,

akkor igyekeztek reaktiválni a már nyugdíjba vonultakat. Ilyen körülmények között nevezte

ki István nádor Nagysándort a pest-budai nemzetõrség VI. zászlóaljának õrnagy parancsnokává.

Így kezdte újra 1848. június 19-én katonai pályafutását.

Pesten mindössze öt hétig maradt, ez alatt igyekezett a zászlóalj jó megszervezésérõl és kiképzésérõl

gondoskodni. Egészsége azonban nem állt teljesen helyre és gyakori mellfájdalmai

miatt kénytelen volt fölmentését kérni. Ezt nem kapta meg, de könnyebb beosztásba helyezték:

Mezõhegyesen a parancsnok mellett lett beosztott tiszt. Nagysándor pesti hetei fontosak

voltak felfogásának késõbbi alakulásához, hiszen ott került közelebbrõl kapcsolatba Kossuth

eszméivel és az ország központjában kapcsolatokat tudott kiépíteni, s ott volt az ország politikai

és katonai központja, az elsõ felelõs minisztérium és az elsõ népképviseleti országgyûlés,

és Pest adott otthont az Országos Nemzetõrségi Haditanácsnak is.

Mezõhegyesen hat hét után át kellett adnia helyét és Nagykikindán kamarai kerületi biztosként

alkalmazták, ahol igazgatási teendõket kellett ellátnia. Valószínûleg egészsége is kezdett

helyreállni, fõleg ezzel magyarázható, hogy 1848. szeptember 15-tõl a Nagykikindai kerület

nemzetõrségének élére kerül.

Nagysándor tehát – gyengélkedõ szervezete ellenére – ismét belevetette magát a harcokba

és a temesvári várõrség kitöréseinek elhárítására hivatott nemzetõr zászlóaljat vezényelte.

November 1-jén a magyar hadügyminisztérium a kikindai szerb támadás során tanúsított bátor

helytállásáért, ügyes manõverezéséért és serege kiképzésében kifejtett fáradhatatlan mûködéséért

kinevezte alezredesnek Erdélybe, a 15. Mátyás huszárezredbe.

Nagysándor nem vonult be ehhez az ezredhez saját vallomása szerint azért, mert a lovaglást

egyáltalán nem bírta. Az ezrednél mint létszám felettit kezelték és a bánáti hadtestnél a

mozgócsapatok parancsnokságával bízták meg. Alezredesként a Délvidéken Nagysándor

egy többnyire nemzetõri alakulatokból álló dandárral Temesvár körzetében mûködött, fõ feladata

a temesvári császári várõrség megfigyelése volt. November elején már elõrevetítette árnyékát

a szerb felkelõkkel folytatott béketárgyalások kudarca, emiatt Nagysándor több kisebb

összecsapásban vesz részt. A délvidéki háborúk négy hónapja megrendítette a császári-

királyi hadsereg egységét. 1849. január 25-én Nagysándor József alezredest a délvidéki harcokban

tanúsított kiválóan bátor helytállásáért és jó csapatvezetõ munkájáért ezredessé léptették

elõ a 2. Hannover huszárezred állományában, amely a szabadságharc egyik legjobb huszárezrede

volt. Nagysándor mint számfeletti ezredes tartozott a 2. Hannover huszárezred-

18

hez 1849. január 25 és 1849. április 2 között. Ugyanakkor meghagyták hadosztály-, illetve dandárparancsnoknak

Damjanich fõhadszíntérre vonuló hadosztályánál.

Nagysándor ezredes szabadságharcbani katonai pályafutásának egy átmeneti idõszaka

után (1849. január – 1849. március) elkezdõdött a második, eseményekben leggazdagabb és

legjelentõsebb szakasza. Ebben már fontos szerepet játszott az is, hogy Nagysándor komoly

tapasztalatokat szerzett a harcokban és a honvédsereg is lassan a kor színvonalán álló fegyveres

erõvé vált. Nagysándor a tavaszi hadjárat bevezetõ hadmûveleteiben is szerepet kapott.

1849. március 5-én Szolnokon azt a feladatot kapta, hogy lovasságával az abonyi utat zárja

el. Seregeit olyan ügyesen vezette, hogy sikerült több ágyút és lõszerkocsit, meg egy pénztárt

zsákmányolni. Aderekas helytállás nem kerülhette el a kritikus Leiningen figyelmét sem, aki

Nagysándort azok közé sorolja, akik „különösen kitûntek e napon”. Kossuth is elismerte addigi

sikeres mûködését azzal, hogy március 9-én Vécsey Károly és Klapka György társaságában

javasolta a Hadügyminisztériumnak, hogy kitûntetésben részesítse, mint „ki számos csatában

vitézül tünteté ki magát.”

Mészáros Lázár hadügyminiszter március 10-i válaszában Nagysándor esetében Damjanichtól

kért véleményt, hogy érdemesnek tartja-e II. osztályú érdemjelre, mert ha nem akkor

III. osztályúval azonnal maga is feldíszítheti. Emiatt nem kapta meg az érdemjelet rögtön az

elsõ hét között. Nagysándor továbbra is fontos szerepet játszott a magyar fõsereg áprilisi ellentámadásában.

Ezt annak is köszönhette, hogy az a terv, amely szerint Erdélybe küldik,

nem realizálódott.

A események más irányt vettek és Nagysándor végleg a fõseregnél maradt. A döntést elõmozdította

a katonai helyzet alakulása, amelynek következtében Klapkát a hadügyminisztériumba

helyezték és helyette az I. hadtest parancsnokságát Nagysándor vette át, mint rangban

legidõsebb tábornok. Valóban, idõközben Nagysándort, a tavaszi hadjárat hadseregének

lovassági parancsnokát 1849. április 6-án Kossuth tábornokká léptette elõ. Nagysándort 1849.

április 4-én Tápióbicskén találjuk, majd április 6-án Isaszegen vett részt a csatában. Az április

10-i váci csatában is eredményesen küzdött. Április 19-én a következõ összecsapás Nagysallónál

bontakozott ki, majd április 26-án a komáromi csatában ismét kimutatta már megismert

bátorságát és elkötelezettségét. Nagysándor az isaszegi csata után ismét a Feldunai hadsereg

19

összes lovasságát vezette. A komáromi csatával a tavaszi hadjárat elsõ szakasza lezárult,

amely a gyõzelmek sorát hozta a fõhadszíntéren, de a döntõ sikert nem.

Nagysándor számára ugyancsak lezárult a szabadságharcban való katonai részvételének

második szakasza, amely összességében igen sikeres volt. A harcokban megállta a helyét, kisebb

hibáktól eltekintve végig kiemelkedõ teljesítményt nyújtott.

Nagysándor kinevezése az 1. hadtest parancsnokának meghozta azokat a nagy feladatokat,

amelyekrõl titkon mindig álmodott, de megromlott egészsége miatt már nem igazán remélt.

Mint egykori huszárkapitány nagy tapasztalata volt a lovaszászlóaljak vezetésében, viszont

ilyen jelentõs erõk vezetésében nem rendelkezett sem gyakorlati tapasztalattal, sem pedig

„kombináló készséggel”. Az tény, hogy a feldunai hadsereg zöme Komáromból már április

29-én elindult Buda felé és május 4-én érkezett meg. Az ostromló sereg mintegy 31 000 fõt

számlált s még aznap rohamot kísérelt meg, amit az õrség visszavert. Nem járt eredménnyel a

tûzérség fellépése sem. Nyílvánvalóvá vált, hogy szabályos ostromra kell felkészülni.

A Budavár elleni május 17-i elsõ támadás oroszlánrésze Nagysándor hadtestének jutott.

Azonban a rés túl meredeknek bizonyult, így nem sikerült megmászni. Budavár elleni második

döntõ roham május 21-én hajnalban kezdõdött Alegkeményebb viadal Nagysándor harcvonalán,

a fehérvári köröndtõl délre esõ résznél folyt. Két újabb roham indult, amelyben

Nagysándor személyesen is részt vett és bátorságával lelkesítõ példát mutatott.

A védõk golyózápora nem tudta megakadályozni, hogy hajnali 4 óra körül Nagysándor

hadtestének csapatai behatoljanak a várba. ASzent György térrel szembeni kissé alacsonyabb

falakat egy önkéntesekbõl álló század mászta meg, rövidesen a 47. honvédzászlóalj katonái is

bejutottak a várba. Idõközben a 3. hadtest csapatai szintén betörtek a várba, de a gyõztes ostrom

csak azután ért véget, hogy az 1. hadtest csapatai a vár központja felõl hátba támadták a

még ellenálló erõket. Három és fél órai küzdelem után, reggel 7 óra felé Budavára a honvédsereg

kezére került.

Budavár ostroma egyike volt a szabadságharc legnagyobb összecsapásainak, a fontos gyõzelemnek

komoly lélektani, mozgósító hatása is volt. Nagysándor bátor helytállását az írások

általában kiemelik: személyesen vezette rohamra katonáit és a résen belül, folyton harcolva

közeledett a fõõrhely felé. Hõstettének hivatalos elismerését Nagysándor hiába várta, hiszen

Görgey ellenszenve miatt gyõzelmi jelentésében Nagysándor nevét meg sem említi. Hõstettét

a szemtanúk lelkes beszámolói, más tudósítások örökítették meg.

Nagysándort az igen sikeres szakasz idején is családjával való találkozása zökkenti ki

rosszkedvûségbõl. Ahadtestparancsnokot a sikerek ellenére is aggasztotta a szabadságharc és

a haza sorsa és jövõje. Nõvéréhez június 6-án küldött levelében a sikerektõl kapott magabiztosság

helyett keserû pesszimizmussal szemléli saját sorsát és több a késõbbi búcsúlevelében

írt elemet is felfedezünk. Nehéz megérteni, hogy aki egy év alatt nyugdíjas századosból hadtestparancsnok

vezérõrnagy rangra emelkedett, kiemelkedõ sikereket elérve katonai pályafutásának

csúcspontjára jutva, ilyeneket ír: „Én szerencsés soha még nem voltam, mi után vágyódtam,

soha meg nem nyerhettem, mit várhatok jelenleg, mikor óhajtásom, kívánságom,

reményem bennetek összpontosul? Legyen Isten szent akaratja!” Szeretteit vágyott ismét látni,

de maga is tisztában volt vele, hogy a kialakult helyzet ennek nem kedvez: „kívántam,

igen kívántam volna õt s Tégedet még egyszer az életben látni, történhetik-é ez valaha? Az ellenség

két óra járásra áll tõlem, reménylem, hogy talán holnap már összeütközünk, dicsõ katonáim

örömmel várják ezen pillanatokat.”

Nagysándor hadtestével elindul a Vág völgyébe, ahova június 4-én érkezik meg. Ezzel új

szakasz kezdõdik el katonai mûködésében, amely már kevésbé sikeres, mint ahogy a szabadságharc

menete is elindult a keserû végkifejlet felé.

Nagysándor helyzete nem csak az erõviszonyok megváltozása, illetve a Görgeyvel való

személyes ellentét miatt vált nehezebbé. Hadosztálya élén ugyan kiválóan megállta helyét,

egy állandó bevetés alatt lévõ hadtest vezetése azonban sok szempontból más képességeket

követelt. Buda ostrománál a lelkesedés és a különleges helyzet közepette viszonylag könnyû

volt döntéseket hozni, viszont a késõbbi elhúzódó harci feladatok hamar elfárasztották az

egészségi gondokkal küzdõ parancsnokot.

támogatta kellõ aktivitással a támadást. A kudarc fõ oka a 3. hadtest elkésése, ami fõleg az új

20

rányitási rendszer gyengeségének volt köszönhetõ. 1849. június 20–21-én került sor a peredi

csatára. Máig is vitatott az a kérdés, hogy Nagysándor miért nem tudta egyik nap sem végrehajtani

feladatát és vérszegény átkelési kísérletei rendre kudarcba fulladtak.

A július 11-i komáromi csatával, ahol a késlekedés valóban Nagysándor számlájára írható,

befejezõdött a nyári hadjárat elsõ szakasza, amelyre a viszonylagos erõegyensúly volt fõleg

jellemzõ.

Idõközben a cári fõsereg megkezdte elõrenyomulását Pest felé és egy lovassági különítményt

elõre küldtek egészen Vácig. Így került sor 1849. július 15. és 17. között a második váci

csatára. Míg az elsõ összecsapásban Nagysándor megállta helyét és szilárdan tartotta az állásokat,

a város gyors kiürítésekor a források egybehangzó adatai szerint hibát követett el.

Nagysándor ebben a szakaszban egyike volt a szabadságharc azon tábornokainak, akik

részt vettek a legfontosabb katonai-stratégiai döntésekben. Ugyanakkor egyike volt a közvélemény

formálóinak és befolyásolóinak is. A kormányhoz való hûségét és hazafiságát nem

alárendelve, tiszteletben tartotta a katonai célkitûzéseket és szempontokat. Miután Gorcsakov

tábornok alá rendelt orosz egységek a Korponay János gyengén felszerelt különítménye ellenében

már 1849. július 26-án reggel átkeltek a Tiszán, július 27-én az orosz fõhadiszállás Tiszafüredre

települt. Emiatt várható volt, hogy az I. hadtest valahol találkozni fog az oroszokkal.

Nagysándor hadtestének azon nehéz feladat jutott, hogy a sereg oldal- és hátvédét alkossa.

A hadtest, melynek létszáma július végén 9521 fõ, 2093 ló és 43 ágyú volt, 1849. augusztus

2-án hajnalban érkezik Debrecen határába, ahol még aznap sor került a szabadságharc egyik

fontos összeütközésére. A mértéktartó források adataiból arra a következtetésre juthatunk,

hogy a Debrecennél csatát vívó magyar seregek ereje hozzávetõlegesen 12 000 fõ körül mozgott,

míg az oroszoké csaknem 60 000 volt. Az ötszörös túlerõvel nyílván nem volt lehetõség

eséllyel felvenni a küzdelmet, tehát a csata kimenetelét lényegében ez már elõre meghatározta.

Sajnos a leszálló ágba került szabadságharc e jelentõs összecsapása késõbb a viták, a vádaskodások

és a téves értékelések áldozatává vált, amelyben a csata elvesztését nem a kialakult

körülményeknek vagy az objektív okoknak tulajdonították, hanem vagy Nagysándor súlyos

hibájának, vagy Görgey szándékos mulasztásának.

Amint a kiharcolt fényes gyõzelmekért az érdem, úgy a súlyos vereségekért a felelõsség is

közös. Így az elvesztett debreceni csatáért valóban felelõs volt Görgey is, amikor a hadmenetet

és a stratégiát kidolgozta, de Nagysándor is, amikor csatát fogadott el az orosz fõsereg egy

részével. Azt is figyelembe kell venni, hogy a harapófogóba került magyar honvédsereg

hosszú távon nem kerülhette el az ütközetet és a vereséget sem. Adebreceni csata, mely egyike

volt a szabadságharc egyik legvéresebb és legjelentõsebb összecsapásainak, súlyos következményekkel

járt. Az oroszok legnagyobb gyõzelmüket aratták, a magyarok pedig az egyik

legnagyobb veszteségüket szenvedték el. Az elcsigázott, demoralizált és reményt vesztett

hadsereg számára már kevés lehetõség maradt.

Nagysándor maradék seregével még augusztus 2-án késõ este Derecskére érkezett, majd

rövid pihenés után Berettyóújfaluba vonult, ahova augusztus 3-án reggel érkeztek. Onnan tovább

haladva este hét óra tájban érkeztek Biharpüspökibe (ma Nagyvárad egyik lakónegyede).

Nagysándor még aznap augusztus 3-án este bement Nagyváradra, hogy megtegye a

szükséges intézkedéseket.

Görgey Nagysándor hadtestét augusztus 5-én, a többi hadtestet pedig már 6-án útnak indította

Nagyváradról. Augusztus 9-én délelõtt érkezett az I. hadtest megmaradt hadállománya

Aradra és ott az Újarad elõtti táborba szálltak meg, elõörseiket pedig Németságnál állították

fel. Amikor megpróbáltak elõretörni Schlick hadtestének sikerült visszaszorítani õket Újaradra,

mivel Nagysándor még a komolyabb összecsapás elõtt megkezdte hátrálását. Görgey

ebben a helyzetben, mint diktátor még augusztus 11-én fegyverletételi ajánlatot küld a császári

csapatok parancsnokához Paszkievicshez. Nagysándor, miután támadását Haynau

Schlick-hadteste Németságnál augusztus 10-én visszaverte, több hadieseményben már nem

vett részt, így katonai pályafutása a szabadságharcban, de egyébként is végleg befejezõdött.

Augusztus 11-én déltájban az I. hadtest parancsot kapott, hogy a tábort hagyja el és a Maros

jobb partján Arad keleti részében verjen tábort. E parancsot végrehajtották és ezzel a hadtest

ismét a Feldunai hadsereg kötelékébe került.

Nagysándor ténykedésének utolsó szakasza nem bizonyult sikeresnek. Reménykedett abban,

hogy megbízhat az oroszok ígéreteiben, saját sorsával viszont meg volt békélve, menekü-

21

lésre egyáltalán nem gondolt. Antos János alezredes egy késõbbi nyilatkozata szerint augusztus

11-én azzal kereste meg Nagysándort, hogy Kossuth és többek menekülnek, mert még

nyitva az út külföldre. Nagysándor erre indulatosan a következõket válaszolta: „Én nem szököm

el (...)meggyõzõdéssel harcoltam ügyünk mellett, itt maradok; tudom mi sors vár reám:

a halál. Nevemet, becsületemet a szökés által nem szennyezem be.”

Aszabadságharc utolsó napjaiban a hõs tábornok Görgey környezetében tartózkodik, csapatai

pedig a Feldunai hadsereg kötelékében maradva, 1849. augusztus 13-án Világos határában

teszik le a fegyvert. Avalóságban Nagysándor nem rokonszenvezett sem Görgeyvel, sem

a fegyverletétel tényével, mégis megszavazta azt mert úgy gondolta egyéb út nem kínálkozik.

Nagysándor augusztus 17-én látta utoljára szülõmegyéjét, amikor a Biharhoz tartozó Sarkadon

szállt meg egy napra. Innen augusztus 19-én a fogoly honvéd tisztekkel együtt Gyulára

szállították. A tábornokok ott gróf Wenckheim kastélyának vendégei voltak. Augusztus

23-án a magyar tábornokokat és tiszteket átadták az osztrákoknak. Augusztus 25-én a tábornokok,

köztük Nagysándor megérkeznek Aradra, ahol elõbb a református lelkészlakba majd

a várba szállítják õket. Az aradi hadbíróság elõtt lefolytatott per már másnap, 1849. augusztus

26-án megkezdõdött. A tábornokokat általában kétszer hallgatták ki, és e két kihallgatás között

körülbelül két hét telt el. Nagysándort 1849. augusztus 27-én halgatták ki. A kihallgatások

elsõ fordulója már augusztus 28-án befejezõdött, a rákövetkezõ részletes kihallgatásokra

1849. szeptember 12–15. között került sor. Ekkor már olyan kérdéseket tettek fel, amelyek által

lázadásban és felségsértésben akarták elmarasztalni a vádlottakat. Nagysándor válaszában

utalt az elsõ kihallgatásán elmondottakra és megjegyezte, hogy polgári hivatalnok volt, a magyar

hadsereg osztrák területre lépését sohasem helyeselte, mert csak védelmi háborúra érezte

elkötelezve magát.

Nagysándor 1849. szeptember 17-i utólagos beadványában igyekezett megmagyarázni az

eléje terjesztett vádpontokat. Négy pontba szedve kiegészítette az elõzõ két kihallgatáson vallottakat.

A beadvány hangjából, úgy tûnik Nagysándor már tisztában volt sorsának drámai

alakulásával és eldöntötte: nem hajlandó megalázkodni az életéért sem.

1849. szeptember 26-án – éppen egy hónappal a per kezdete után – Ernst törzshadbíró elkészült

a tárgyalásvezetõi elõterjesztéssel. Nagysándor esetében enyhítõ körülményként említik

„hogy a szerbek és a rácok bánsági elõnyomulásával elvesztette megélhetését és mint vagyontalannak

alkalmazásra volt szüksége, nyugállományba való visszatérését pedig nem engedélyezték

volna. Mindezektõl függetlenül Nagysándor Józsefet rangja, nyugdíja és vagyona

elvesztése mellett kötél általi halállal javasolta büntetni.

Nagysándor József börtönbõl írt leveleibõl összesen négyet ismerünk. Elõször 1849. szeptember

8-án írt nõvérének, Schmidt Jánosnénak. Ebben kifejezte meggyõzõdését, hogy betegeskedõ

nõvére meg fog gyógyulni, viszont elõre látja saját tragikus sorsát, amikor a következõket

írva lényegében végsõ búcsút vesz: „– Isten végtelenül jó – igazságos – és a sors, mely

olyan súlyosan sújtotta szerencsétlen családunkat – egy harmadik – valószínûleg utolsó áldozattal

– végre ki lesz engesztelve. Isten veled, szeretett jó testvérem – légy boldog, legyenek

mind boldogok – ezért imádkozik lelke mélyébõl Testvéred Pepi.”

Akövetkezõ két levelét szeptember 9-én írta. Az elsõ hosszabbat sógorának Schmidt Jánosnak.

Azzal kezdte, hogy aggódik testvére rossz egészségi állapota miatt, majd unokahúgára

Emmára tér fájlalva, hogy nem tudta jobban gondját viselni, mert a debreceni csatában pénze

többségét elvesztette. Kéri õket, hogy adják át köszöntését testvérbátyjának és feleségének

Kalocsára és üdvözletét a többi rokonnak. Aznap megindító levelet írt még menyasszonyának

Schmidt Emmának is. A levélbõl ismét kiderül, hogy Nagysándor tisztában volt jövendõ

sorsával: „– immár elvesztettem minden reményem – mindent elvesztettem, csak irántad való

végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem,

és ez fog kísérni a sírba...” Felszólította: „Ápold és vigasztald kedves jó anyádat” és hogy

gondoljon rá szeretettel. Végül boldogságot kívánva, az utóiratban megjegyzi: „Emlékül küldök

egy hajfürtöt. Isten veled, Emmám!”

A levelek szövegébõl úgy tûnik, többet nem írt családjának, rokonainak. Utolsó levelét

Nagysándor 1849. október 5-én írta és adta át Vinkler Brúnó minorita szerzetesnek. Ebben

megkérte, hogy rokonainak írjon vigasztaló sorokat és juttassa el az általa küldött tárgyakat

is. Ez már egyfajta végrendeletnek tekinthetõ, hiszen lényegében a kevés utána maradó tárgyakról

rendelkezett. Nagysándorról általában feljegyezték, hogy ítéletét egykedvûen vette

és egy szóval sem igyekezett menteni magát.

22

1849. október 5-én a halálos ítélet kihirdetésével egyszerre minden megváltozott. Afoglyok

szigorú õrizetet kaptak, az aradi minorita kolostort pedig egy hadbíró kereste fel Howiger tábornok

azzal a céllal, hogy a kivégzésre kerülõk mellé adjanak lelkiatyákat. Apapok igyekeztek

vigasztalni, bátorítani és azzal biztatni õket, hogy a megkegyelmezés az utolsó pillanatban

mégis meg fog érkezni. Ez egyeseket kicsit felvillanyozott, kivéve gróf Leiningent,

Láhnert és Nagysándort, akiknél inkább a csalódás és reménytelenség volt tapasztalható. Állítólag

Nagysándor gyûlölettel nyilatkozott az osztrákok és Görgey eljárásáról, amikor pedig

utóbbiról beszélt a harag volt leolvasható arcáról s szemei a bosszú fényétõl villogtak. „Eleget

figyelmeztettem Kossuthot – mondta –, fájdalom õ nem hitt nekem míg ideje volt...”

Nagysándor Józsefet október 6-án Vinkler Brúnó minorita szerzetes beléptekor asztalnál

írva találta. Atábornok ismét szívesen fogadta a lelkiatyát, aki akárcsak azelõtti napon, ismét

bíztatta, hogy a kegyelem okvetlenül meg fog érkezni. Amár rég reményét vesztett fogoly fájdalmas

mosollyal állítólag a következõket mondta: „Fõtisztelendõ úr, minek ámítsuk magunkat?

Nem ismerik azok a kegyelmet, csak a bosszút és kegyetlenséget. Én részemrõl onnan

semmit sem remélek. E percben már nincs mit a földön remélni. Imádkozzunk Istenhez!”

A keresztényi kötelesség teljesítése által Nagysándor példás buzgósággal készült fel az

örökkévalóságra. Ezután egy kis levelet vett ki a zsebébõl és átadta Vinklernek, majd „hosszú

barna hajából egy csomót ollóval levágott, s azt koszorúalakba összeállítva” kérte a lelkészt,

hogy az írandó levelekkel küldje el. Ugyancsak Vinklert kérte meg fésûje, inggombja, ezüst

órája, iratai, gyûrûje elküldésével.

Késõbb a többi lelkész is meglátogatta börtönszobájában Nagysándort, aki fõleg Sujánszky

Eusztákkal beszélgetett. A tábornok Sujánszkynak saját szivartokját, Vinklernek pedig egy a

harcok alatt használt térképet ajándékozott. Ezután Nagysándor fölkérte Vinkler Brúnót,

hogy a szomszéd cellában lévõ Gáspár András tábornokot látogassa meg és nevében tõle végsõ

búcsút vegyen, ami meg is történt.

Más források szerint Nagysándor személyesen is találkozott Gáspárral, akit kivégeztetése

elõestéjén azzal vigasztal: „Sohse búsulj pajtás! Én csak valamivel hamarabb jelenek meg a

nagy rapporton. Ennyi az egész. S ha valaha kiszabadulsz, elmondhatod, hogy valamennyien

utolsó emberig, pillanatig becsületesen helyt álltunk!”

Nagysándor szobájába lépve Vinkler tapasztalhatta, hogy a tábornok kezén s lábán vaslánc

volt, de így is udvariasan elébe lépett és a kézszorítás után rögtön mondta: „nemde mondottam

tisztelendõ úrnak, hogy nincs remény”, majd így folytatta: „Igen, még akkor a remény

táplálhatott volna, ha bennünket akasztófára ítélteket vittek volna elõre, de miután azokra,

kik lánc nélkül valának, dördültek a fegyverek amint eddig nem volt, úgy többé reményem

éppen nincs.” Ekkor jött a parancs, hogy gyülekezzenek a várudvaron, ahol az elítéltek barátságosan

üdvözölték egymást. Amikor Damjanich kijött Nagysándor jó reggelt kívánt neki és

így szólt: „Nemde megmondtam, hogy az akasztófára vezet bennünket Görgey”. Mire Damjanich

azt válaszolta: „Nem hittem, de most látom, hogy igazad volt, barátom.”

A leggyászosabb napon, 1849. október 6-án, miután kivégezték golyó által Dessewffy

Arisztid, Schweidel József, Lázár Vilmos és Kiss Ernõ tábornokokat, reggel hat órakor elõvezették

a kilenc akasztásra ítélt tábornokot. Mind civilben voltak, fekete attilát viseltek, csak

Leiningenen volt honvéd tábornoki attila. Nyolcan gyalog haladtak, Damjanichot, aki a komáromi

csata után lábtörése miatt nyomorék lett, egy közönséges kocsin hozták. Mintegy negyed

órai út után balra kanyarodtak s rögtön észrevették a vár déli oldalán lévõ térségen sorban

felállított kilenc egyágú kb. nyolc lábnyi magasnak becsült tölgyfa cölöpöt, melynek

mindegyike egy-egy vaskampóval volt ellátva. Vécsey, aki életében csak két függõleges oszlopból

álló és keresztfával ellátott akasztófákat láthatott megjegyezte: „Hát ilyen akasztófákat

készítettek számunkra?” Erre Nagysándor keserû gúnnyal felelte: „Hadd el barátom, ez a legjobb

és legcélszerûbb.”

Amikor a kilenc bitófát meglátta Vinkler lelkész is elérzékenyült, hogy könnyezni kezdett.

Nagysándor ezt észrevette és így fordult hozzá: „Kedves tisztelendõ úr, tegnap ön vigasztalt

engem és most sír, jobb ha imádkozunk.” Tették is szívvel-lélekel. Ez már az oszlopok elõtt állva

történt, a katonaság sorfala közepén.

Elsõnek Poeltenberget végezték ki, akit legkevésbé találtak vétkesnek, majd Török és

Láhner következett, akik lényegében szakemberként tevékenykedtek, utána jöttek a hadtestparancsnokok,

közülük elsõnek Knezich. Nagysándor ötödikként került sorra.

23

„Kérem kapitány úr!” – szólt Urticha Nagysándor Józsefre, ki erre eldobta szivarját. Ezután

a foglár eloldotta bilincseibõl. Elbúcsúzott õ is társaitól és a lelkészektõl és emelt fõvel, büszkén

fellépett az akasztófa alatti zsámolyra: „Hodie mihi, cras tibi!” (Ma nekem holnap neked!)

– szavakkal. Amikor a bakó már-már nyakára szorította a kötelet fönnhangon kiáltotta: „Éljen

a haza!” s rövid szenvedés után meghalt. Akülönbözõ források kiemelik, hogy belenyugvással

halt meg, halála viszonylag könnyebben állt be, nem túl sokat szenvedett. Más szavakat is

neki tulajdonítanak, mint például a bitófa alatt elmondott utolsó mondatokként a következõket:

„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben!

Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hõssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Utána Leiningen, majd Aulich, Damjanich és végül utolsónak Vécsey. Apapok eltakarták a

szemüket a szörnyû látvány elõl, de még a katonaság soraiból is hangos zokogás hallatszott.

Akilenc bitóról lógó kilenc hulla vérfagyasztó látvány volt, csak a kirendelt tisztek és katonák

közül is többet beteggé tett. A lelkészek letérdelve a bitófák alatt a kivégzettek lelkiüdvösségéért

imádkoztak, ezalatt a katonaság visszavonult a várba, néhány õrt hagyva hátra.

Egész Aradon gyász és a rémület honolt. Idõközben az oszlopok alatt két-két újaradi paraszt

gödröt ásott. Fél négykor a vértanúk arccal a vár felé függõ hulláit levették a bitóról, s elhantolták

õket a saját oszlopuk alján ásott gödörbe. Mivel régi szokás szerint a kivégzettek ruhái

a hóhért illetik, a felakasztottakat levetkõztetve teszik a gödörbe. Nagysándor József

hosszú évtizedeken át jeltelen sírjában pihent a vesztõhelyen, sõt idõvel már a kivégzés helye

is feledésbe merült.

A kiegyezés után elõször Poeltenberg rokonai, a századfordulón pedig Arad városa jelentõs

kötséggel, de hiába keresték a kivégzés helyén elföldelteket. Ennek egyik fõ oka az volt,

hogy a helyszínt a kiegyezésig nem merték látogatni és annyira elfelejtették, hogy az idõközben

felállított emlékoszlopot tévesen helyezték el. Végül a természet sietett a kegyeletrõl teljesen

megfeledkezõk segítségére. 1932 májusában a nagy aradi árvíz után szükségesnek mutatkozott

a Maros erõsen megrongált töltésének a megerõsítése. A munkálatok során az egyik

földmunkás, teljesen váratlanul, csontokra bukkant és hamarosan kiderült, hogy kiknek a

csontjai ezek.

Mire a késõbbi ásatásokat vezetõ dr. Kara Gyõzõ fõgimnáziumi tanár kiment megtekinteni

a leleteket, azokat a munkások már elföldelték a sírgödörtõl több méterre, a töltés túlpartjára,

arra hivatkozva, hogy hiába várták a bizottságot. Rögtön valószínûsíteni lehetett, hogy a kivégzés

helyszínét találták meg egyrészt mivel a Maros töltésén túl volt, ahol az újaradi molnárok

végignézhették annak idején a szörnyû kivégzést, másrészt abban a torkolatban volt, ahova

ki lehet érni a vár felõli útból.

1932. május 18-án a további ásatások során, ahol Nagysándor József nyugvóhelyét sejtették,

„teljesen felismerhetõ lapockacsontokat leltek, továbbá néhány apróbb csontdarabot, sõt

a láthatóan egyszer már fölforgatott földben ami évtizedre visszamenõen jelzi, hogy érinette-e

ásó, rozsdás kampószöget is találtak...”. Két nap múlva a mind sikeresebben haladó ásatások

során Nagysándor sírjában világosan felismerhetõ koponya-, kar-, far- és lábszárcsontok kerültek

napvilágra, de megtalálták a gerincoszlopot is.

Az ásatásokat rövidesen megszakították, az aradi ügyészség pedig ragaszkodott a csontok

elföldeléséhez, amit nagy titokban akartak megtenni. A fejleményekrõl mégis tudomást szerzett

Zima Tibor volt képviselõ, aki Kara Gyõzõvel együtt azt kérte, hogy a két dobozban elhelyezett

csontok legalább a Steiner család kriptájába kerüljenek. Nagy nehezen kiadták nekik

mindkét dobozt és ezek „minden ceremónia nélkül, a legnagyobb titokban – ha igaz – örök

nyugvóhelyre tértek a Steiner kriptában és az eme célt szolgáló fülkét mindjárt be is falazták.”

A Steiner család kriptájában volt elhelyezve Vécsey kampószöge is, a csontjait viszont a Kultúrpalotában

õrzik.

Az évek teltek, az öt vértanú megmaradt hamvai csendben porladoztak. 1956-ban azután

állami érdeklõdés középpontjába kerültek a csontok és megtörtént újbóli feltárásuk a Steiner

család kriptájából, ahova Hujer Pál szobafestõ falazta be õket Kara jelenlétében.

A csontok 1956 szeptemberében az aradi Kultúrpalota pincéjébe kerültek, ahova már

1932-ben is akarták elhelyezni. Ahányattatások azonban még ekkor sem értek véget. Avalódi

vesztõhelyen továbbra sem volt még egy kis kereszt sem. Akivégzések 125. évfordulója alkalmából

1974. október 6-án a 11 tábornok újratemetése az emlékdomb oldalába süllyesztett

újonnan létesített kriptába történt. Exhumálták Mácsán Damjanich és Láhner tetemeit,

24

Borosjenõrõl áthozták Leiningen csontjait s a Kultúrpalota raktárából a korábban exhumált

tábornokok csontjait. Mindegyiket külön kis fakoporsóba helyezték, eltemették valamennyit

az obeliszk alá, föléjük pedig kétnyelvû márványtáblát helyeztek. Azóta ott nyugszanak, a

megfogyatkozott s mind jobban porladó csontok, remélhetõleg végleg befejezõdött sok évtizedes

hányódásuk.

Most – 155 évvel a kivégzések után – az aradi vesztõhely helyét fasor jelöli, de egy régi

fénykép alapján úgy tûnik, hogy a sírok egy részére rávezették az országutat. Az emlékhely

ma sincs megjelölve, az indítványt, hogy legalább egy fakeresztet állítsanak fel ott, az „illetékesek”

elvetették.

Nagysándor József emléke, a többi aradi vértanúval együtt élénken megmaradt a magyarság

emlékezetében. Külön szobor róla nem készült. AXX. század elején az emlékszobrok állításának

csúcsidõszakában Nagyváradon felvetõdött egy Nagysándor szobor felállításának

terve, azonban ebben nem történt elõrelépés, mivel 1904-ben, születésének centenáriuma idején

másik három szoborra: – Szacsvay, Kossuth és Tisza Kálmán – is gyûjtöttek. Ilyen körülmények

között nem csoda, hogy egy negyedik szobor felállítását nem kezdeményezték. A

váradiak lelkiismerete annyiban volt tiszta, hogy az 1890-ben Aradon felállított Szabadságszobor

költségeire 50 koronát küldtek.

A számos vértanúnak tisztelgõ emlékhelybõl Nagysándor Józsefet összesen 6 emléktábla

örökíti meg, amelybõl 5 jelenleg is létezik, az egyik Nagyváradon. Ezeken kívül csak a debreceni

Nagysándor József halmon felállított emlékmû örökíti meg a vértanú bátor helytállását,

az is az elveszett debreceni csata helyszínén.

Nagysándor emlékezetét – akárcsak a többi vértanúét – a róla elnevezett intézmények, utcák,

terek stb. is õrzik. Nagysándorról általában katonai alakulatokat és iskolákat neveztek el.

Természetesen ezeket nehezen lehetne mindet azonosítani, emiatt csak néhány példát említünk.

Így Székesfehérváron Nagysándor József Híradó Zászlóalj létezik, Békéscsabán a második

világháború után mintegy félévszázadig a 101. gyalogezred laktanyája viselte az aradi

vértanú nevét. Az iskolák között megemlíthetjük a Nagysándor József Általános Iskolát Debrecenben

és a Nagysándor József Gimnáziumot Budakeszin.

Sajnos a hozzá fõleg kötõdõ Partiumban és Bánságban, valamint a Felvidéken, vagy Délvidéken

tudtunkkal egyetlen oktatási intézmény sem viseli nevét. Más jellegû (nem katonai,

vagy oktatási) intézménynél nem találkoztunk Magyarországon sem a nevével, viszont több

nagyobb városban van róla elnevezett utca.

Nagysándorról Budapest területén már 1908-ban három utcát is elneveztek, 1928 és 1949

között hat utca viselte nevét. 1949-ben Nagysándorról elnevezett utcák száma eggyel csökkent,

de így is maradt öt. Sajnos a Partiumban és Bánságban nem tudunk egyetlen róla elnevezett

utcáról sem.

Nagysándor József emléke ma is élénken él a magyarok köztudatában, minden október 6-a

alkalmával róla is az egész világon megemlékeznek Hõsi áldozatvállalása és bátor helytállása

máig ható üzenetet tartalmaz: a nemzet meg kell õrizze önazonosságát és múltja emlékeit.

Nagysándor József vértanú halálát bátorsága, haza- és szabadságszeretete okozta, emiatt méltó

helye van a hõsök panteonjában.

Irodalmi válogatás: Bona Gábor: Szabadságharc 1848–49-ben. Magyarország hadtörténete. I. kötet.

Szerk. Borus József. Bp., 1985. – Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban.

(Harmadik átdolgozott, javított kiadás). Bp., 2000. – Csorba László : Atizenhárom aradi vértanú. Bp.,

1989. – Fleisz János: Nagysándor József emlékezete.Várad aradi vértanúja, Bihari Napló, 1999. október 6. –

Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom. 3. kiadás. 1909. – Hegyesi Márton: Biharvármegye 1848/49-ben. Nagyvárad,

1885. Új kiadások Nagyvárad, 1999. és Debrecen, 2002. – Hermann Róbert:1848–1849. A szabadságharc

1992. – Kovách Géza: Az emlékezõ város: 150 – október 6. Arad 1849–1999. Arad, 1999. – Pávai Gyula:

1848–49-es forradalom és szabadságharc aradi emlékei, emlékhelyei. Kálvária a halál után. (Az aradi vértanúk

földi maradványainak hányattatása). Arad, 1998. – A szabadságharc katonai története. Pákozdtól

Világosig 1848–1849. Bp.,1998. – Tiszti Lajos: Atizenhármak kivégzése. Arad. 1874. – Varga Ottó: Aradi vértanúk

albuma.Bp., 1890.

25

Komárom városának évezredes történelme véres ostromok és csaták színhelye volt. A történelem

kutatója mint bevehetetlen erõsségrõl szokott megemlékezni. Nevezték a Duna Gibraltárjának

is, mivel a két oldalról folyóvízzel (Duna, Vág-Duna) védett vár a híres tengeri

erõdhöz hasonlóan, szinte bevehetetlen volt. Ezt a szimbolizálja a Kõszûz is, a vár északnyugati

bástyáján álló szobor, amely védangyalként kiáltja az ellenség felé: „Nec arte, nec marte”

(Sem csellel, sem erõvel). Baróti Szabó Dávid, a komáromi gimnázium tanára, a felvilágosodás

nagy költõje, maga is megénekli a Kõszûzet Akomáromi földindulásról címû epikus költeményében.

Akomáromi vár tucatnyi ostromot állt ki az elmúlt évezred alatt. Falai dacoltak tatárral, törökkel,

némettel, orosszal. Takáts Sándor, a város krónikása írja A komáromi daliák a XVI.

században címû mûvében: „Komárom mindétig kis város volt, s ma is az, csak a múltja nagy.

Sokat, mondhatatlanul szenvedett a város népe, de talán éppen a létért való folytonos küzdelme

és a szakadatlan szenvedés acélozta meg a szíveket és a lelket.”

A legendás múlt évszázadaiban csillagként ragyog fel Komárom történelmének égboltján

az 1848/49-es szabadságharc. 1949-ben négy véres csata zajlott le a város falai alatt, és a várvédõ

honvédek – híven elnevezésükhöz – hét hónapon át verték vissza az osztrák és az orosz seregek

rohamait. Dal, induló õrzi e korszak dicsõségét: „híres Komárom nincs bevéve, Klapka

György a fõvezére…” – zenéjét szerezte Egressy Béni 1849-ben, szövegét írta Thaly Kálmán

1861-ben.

Avesztett móri csata után (1848. december 30.) Komárom sorsa megpecsételõdött. Elõször

csak két oldalról; a Duna jobb partja és Csallóköz felöl vették körül az ostromlók. Lipótvár

február 2-án történt feladása után a harmadik oldalról – a Vág felõl – is bezárult az ostromgyûrû.

Az ostromsereget Ramberg altábornagy vezényelte, akinek elsõ dolga volt a komáromi

vár parancsnokát megadásra felszólítani: „Mocsa, 1849. január 1. Felhívja figyelmét arra,

hogy a magyar kormányra tett esküje nem köti, mivel ez törvényesen nem létezik és korábbi

esküje a császári hûségre kötelezi. További ellenállás helyett a vár azonnali átadását követeli a

császári csapatoknak.”1

Az ostromsereg megadási felszólítására, Majtényi István Komárom parancsnoka, a következõ

választ küldte: „Komárom, 1849. január 1. Anélkül, hogy méltóságoddal vitába bocsátkoznék

tettünk helyességérõl vagy helytelenségérõl, csupán azt tudom Önnek válaszolni,

amit gróf Wrbna altábornagynak is válaszoltam: Komárom várát minden körülerõdítményeivel

az utolsó csepp vérig védelmezzük.”2

Amikor azonban Komáromban elterjedt annak a híre, hogy a kormány és az országgyûlés

elhagyta Pestet és Debrecenbe tette át székhelyét, a kishitûekben csüggedés lett úrrá. Sokan

úgy vélték, hogy áldozatul dobták Komáromot a Mars oltárára. Közéjük tartozott a vár parancsnok,

Majtényi István is, aki az elõzõ hónapokban minden dicséretet megérdemelt hazafias

kiállásáért, most a vár tarthatatlanságát hangoztatta. Január 6-án haditanácsot hívott össze

és lemondott a vár parancsnokságáról, így szólva: „A kormány Debrecenbe, vagy mit tudom

én, hová futott, talán Ázsiáig meg sem áll, s engem itt hagytak; itt akarnak Komáromban föláldozni.

Ha ma az ellenség megtámad bennünket, ki tudja, tarthatjuk-e magunkat csak nyolc

napig?”3

A haditanács elõbb megpróbálkozott a rábeszéléssel, de amikor Majtényi kitartott elhatározása

mellett, lemondását elfogadta. Komárom várának ideiglenes parancsnokává a haditanács

- mint rangidõs törzstisztet – Török Ignác mérnökkari ezredest nevezte ki. Még aznap

Komáromy István százados, mint futár indult Debrecenbe, hogy a kormányt értesítse a parancsnok

személye körüli változásról? Mivel Komárom három folyó városa: Duna,

26

1 Hadtörténeti Intézet Levéltára (H.I.L) 1848-49. 8/11.

2 H.I.L. 1848-49. 8/12.

3 Vargyas Endre: Magyar szabadságharc története 1848/49. Második kiadás Bp. 1879. 128. old.

Vág-Duna, Nyitra, rengeteg volt a kiöntés,

a holtág, a nádas és egyéb

természetadta védelmi lehetõség. A

természet jóvoltából szinte lehetetlen

volt a várost tökéletesen bekeríteni és

elvágni a külvilágtól. A küldöncök és

futárok ki is használták ezt a lehetõséget,

és így mindvégig sikerült fenntartani

az összeköttetést a kormánnyal.

Váli Mari – Jókai unokahúga

– is kitér egy ilyen futárszolgálatos

epizódra: „Kedves apámnak egy

szeretett unokatestvére: Baráth Józsi

bácsi érkezett hozzánk. Igen fontos

dologban járt. Egy vitorlavászon zsákocskában

72 ezer forintot csempészett

be a várõrség számára. A bankjegyek

még mind elmetéletlen papírívek

voltak. Amint a bankóprésbõl

kikerültek… Józsi bácsi azzal biztatott,

hogy jön már a felmentõ sereg!

Õ nem maradhatott egy napnál tovább

Komáromban, mert tudósítást

kellett vinnie küldõihez.”4

Adrámai harc pedig napról-napra

fokozódott. 40 ágyú és 20 bombavetõ

mozsár szórta gyilkos tüzét heteken-

hónapokon át a magáramaradt

Komáromra, amely mint sziget a tenger

közepén õrizte a magyar szabadságot.

A lakosság a Cigánymezõre

menekült, ahová már nem értek el az

osztrák lövegek.

Mûvelõdéstörténeti érdekesség:

1849. március 15-én a Cigánymezõn

egy sátorban született meg Lehár Ferenc

édesanyja, Nebradt Krisztina. Kísértetvároshoz volt hasonló az akkori Komárom. Az új

parancsnok pedig még mindig nem érkezett meg. Török Ignác vitéz katona volt, de mérnök és

nem hadvezér.

Kossuth egyszerre két tábornokot nevezett ki Komárom új parancsnokává. Számolva azzal

a reális lehetõséggel, hogy valamelyik küldetése meghiúsul. De mindkét tábornok megérkezett,

mindössze 12 nap különbséggel, elõbb Lenkey, majd Guyon. Lenkey április 10-én jutott

be a körülzárt városba, a Duna bal partján, kijátszva az ostromlók éberségét és azonnal átvette

a parancsnokságot Török Ignáctól. Komárom történetének elsõ napilapja az 1849. január 9-óta

megjelenõ Komáromi Értesítõ április 11-én így ír: „Komáromnak egy igen tisztelt s kedves

vendéghez van szerencséje. A Hõslelkû Lenkey, a valódi magyar tábornok, körünkbe érkezett.

Hisszük, hogy az egység lelkét hozta el magával, s a belsõ békének s a külsõ harcnak

leend angyala.” Beöthy Gáspár pedig, aki az ostrom minden napját megörökítette híres naplójában,

április 17-én a következõket jegyezte fel: „Lenkey Tábornok Úr Török Ignátz Tábornok

Úrtól a Vár kormányzását átvette.”

Lenkey János huszártábornok neve ekkor már fogalom volt Magyarországon. Az õ huszárszázada

volt az a huszonegy év óta Galiciában állomásozó 6. Württemberg-huszárezred ezre-

27

4 Emlékeim Jókai Mórról. Szépirodalmi Kiadó 1955. 81. old.

desei osztályának 2. százada, amely felsõbb parancs nélkül, saját elhatározásából hazatért

Magyarországra.

Lenkey a Hunyadi-lovasezred parancsnoki tisztét töltötte be, amikor Komárom parancsnokává

neveztetett ki.

AHonismeret 2004/3. számában részletesen ismertettem a komáromi Jókai Közmûvelõdési

és Múzeum Egyesület történetét, az 1911-es alakulástól, az 1945-ben bekövetkezett feloszlatáson

keresztül, a 2000-ben megvalósult újraindulásig. Egyesületünk, megalakulásától fogva

alapvetõ célkitûzésének tekintette és tekinti most is a magyar múlt emlékeinek ápolását. E célkitûzés

által vezérelve az elmúlt években több emlékmûvet állítottunk városunkban, olyan

történelmi személyekrõl, kiknek ténykedése elválaszthatatlan Komárom történelmétõl. A Jókai

Egyesület már évekkel ezelõtt emlékmûvel kívánt tisztelegni Komárom két, Aradon mártírhalált

halt városparancsnoka, Lenkey Ignác és Török Ignác elõtt, azonban éveknek kellett

eltelniük, mire a városi tanács hozzájárult az építkezéshez.

A 60 ezer koronás beruházás messze meghaladja a tagok adományaiból élõ egyesületünk

anyagi lehetõségeit, ezért támogatást igényeltünk az erre hivatott köztestületektõl: a Szlovák

Köztársaság Kulturális Minisztériuma 2002. február 18-án, a budapesti Nemzeti Kulturális

Alapprogram Igazgatóságától 2003. február 24-én, a Komárom Város Önkormányzatától

2003. július 25-én. Mindhárom fórumtól elutasításban részesültünk. Egyesületünk kezdeményezésérõl

a közvéleményt „Az olvasóhoz” címû felhívással tájékoztattuk, amit a Múltunk

Emlékei címû képes havilap közölt, a 2004/1. számában.

E nemes célt követve emeltünk emléktáblát az elmúlt esztendõben azoknak a tiszteletére,

kiknek a neve összeforrott a magyarság és Komárom történetével. A 2004-es esztendõben az

Aradon kivégzett tábornokok emlékét kívánjuk megörökíteni egy 4 méteres obeliszk formában

a Tiszti pavilon melletti Angol-parkban, a tragikus esemény 155. évfordulója alkalmával.

Az Aradon 1849-ben mártírhalált halt tábornokok közül kettõ: Lenkey János és Török Ignác –

Klapkát megelõzõen – a komáromi vár parancsnokai voltak. Ezért kötelességünknek érezzük,

hogy emléküket ami városunk is megõrizze. Az Aradi

vértanúk emlékmûvének felépítésére pénzügyi alapot

hoztunk létre, mivel ezirányú pénzügyi kéréseinket

sorra elutasították. Az alap mûködtetésére téglajegyeket

bocsátottunk ki, 100 Š-koronás címletekben, a Járási

Hivatal OVVS/3/2003/02235 számú engedélye

alapján. A téglajegyek megbízottaiknál, a komáromi

könyvüzletekben, a KT Könyv- és lapkiadónál, valamint

Egyesületünk irodájában (Kultúrpalota /Múzeum/

Csapó Pál utca 2-es szám) megvásárolhatók. Hivatalos

órák az egyesület irodájában: Kedd 16.00-18.00

(téli idõszámítás), illetve 17.00-19.00 (nyári idõszámítás).

Atéglajegyeket vásárlók névsorát a sajtón keresztül

közzétesszük, valamint ünnepélyesen elhelyezzük

az emlékmû alapzatában.”

A Dunatáj címû hetilap folyamatosan publikálta a

téglajegyek vásárlóinak névsorát.

Mi, a komáromi székhelyû Jókai Közmûvelõdési és

Múzeum Egyesület elnöksége, ünnepi ülésünk alkal-

28

(A Klapka György Múzeum

gyûjteményébõl)

mával, az alábbi szövegû Emlékiratot helyezzük el az Aradon 1849-ben mártírhalált halt –

egykori komáromi várparancsnokok – Lenkey János és Török Ignác tábornokok emlékét megörökítõ

obeliszk alapzatába. Ezen Emlékiratban kívánjuk tudomására hozni a jövõ nemzedékének,

utódainak Komárom városában, és mindazoknak, kik valaha ezen üzenetünket olvasni

fogják, hogy 2003. október 6-án történt meg az alapkõletétel, míg az emlékmû alapzatát

2004. augusztus 20-án, honalapító Sz. István király napján avattuk fel. Az obeliszk felavatására

2004. október 6-án kerül sor.

Mint Komárom város szülöttei és polgárai kötelességünknek érezzük, hogy a magyar szabadságért

és Komárom várának hõsies védelméért – 1848/49-ben – életüket feláldozó, fent

nevezett tábornokok emléke évtizedek és évszázadok múltán is fenn maradjon. Áldozatvállalásuk

óta immár 155 esztendõ telt el, és Komárom még mindeddig adós maradt a történelem

ítélõszéke elõtt. E mulasztást nagyrészt a politikai változások – Komárom városának a két világháború

utáni (1919, 1945) ismételt elcsatolása az anyaországtól – okozták.

Ezen emlékmû felállításával nemcsak másfélszázados adósságunkat kívánjuk törleszteni,

hanem példát is szándékozunk állítani a magyar ifjúság elé. Legyen a két várparancsnok emléke

örök mementója a szabadságért és a hazáért való áldozatvállalásnak. De legyen ez az

obeliszk egyben parancsolója is a haza szolgálatának. Ahogy azt Deák Ferenctõl tanultuk: „A

hazáért meghalni lehet, de elfáradni soha!”

Álljon ezen emlékmû az idõk végtelenségéig Komárom városának legszebb helyén, az egykori

Komárom-falvát idézve. Legyen ez az emlékmû szimbóluma a szülõföld tiszteletének, és

a nemzeti nagyjaink iránti hála-érzetének. Mert nem az a nép van legyõzve, melynek az országát

veszik el, az a nép van legyõzve, melyiknek a hitét vették el.

Kelt Komáromban, 2004. augusztus 20. István király napján.

Az emlékiratot a Jókai Közmûvelõdési és Múzeum Egyesület elnöksége nevében írta

(1863–1924)

„Nagyatádi Szabó István erdõcsokonyai kisgazda faluszerte, megyeszerte tisztelt, dolgos,

szorgalmas parasztember volt. Olyan parasztember, amilyennek a derék, mértéktudó, magyar

dolgozó kisbirtokost példaképpen ábrázolják. Esze, tehetsége és paraszti tisztessége pedig

messze több volt az átlagosnál.” Ezeket a sorokat Erdei Ferenc írta róla halála után 13 évvel,

amikor egy Nagyatádi Szabó István pályafutásáról szóló füzet elé elõszót készített.

Most – halálának 80. évfordulóján – részben sikeres, részben szomorú, de mindenképpen

tanulságos pályájának bemutatásával emlékezünk e nem mindennapi életútra, amelynek során

egy többre és jobbra hivatott élet esett áldozatul súlyos tévedéseknek és ennek a magyar

parasztság is megadta az árát.

Ki is volt és honnan indult ez az ember ?

Somogy vármegye erdõs, dombos barcsi járásában van Erdõcsokonya. Egy – a falu felsõ

végén élõ – parasztembernek 1863. szeptember 21-én – a sivár nyár és a félelmes õsz találkozásakor

– fiat szült a felesége.

– Minek kereszteljük? – kérdezte a falu református lelkésze.

– Legyen az én nevemre – mondta az édesapa.

Így lett a kisfiúból Felsõ Szabó István, mert hiszen a falu felsõ végén laktak. A„Nagyatádi”

név már csak jóval késõbb ragadt rá, amikor az országgyûlési választókerület elnevezésérõl

különböztették meg az azonos nevû képviselõket.

29

Édesapjának hat hold szántója, két hold rétje, kis szõlõje és két hold közös legelõje volt. Ehhez

szerzett szorgalmával még 16 holdat. Felesége 15 holdat ragasztott hozmányképpen a

„Szabó birtokhoz”.

Afiatal Szabót, mint katonaviselt embert, megválasztották tûzoltó-fõparancsnoknak. Egymásután

kapta a megbízatásokat. „Voltam én arató, részes cséplõ, napszámos, fuvaros, árokhányó

erdei famunkás; munkáltam feles földet, réteket, szolgáltam robotot, együtt szolgáltam

uradalmi cselédséggel (…) Voltam tûzoltóparancsnok, olvasóköri pénztáros, hitelszövetkezeti

igazgatósági tag, községi elöljáró, fogyasztási adókezelõ és községi bíró, megyei bizottsági

tag, képviselõ és miniszter is.” – írta késõbb magáról.

Bíró 1889-ben lett – 26 éves korában. Rövidesen Somogy vármegye törvényhatósági bizottságába

is bekerült. Itt elõször a Somogymegyei Kisgazdák Egyesületét szervezték meg. Noha

a sajtó nem adott hírt e mozgalomról, híre mégis futótûzként terjedt az országban, ötletet és

példát adva a szervezkedésre. Hevesben Mayer János, Békésben Nagy József, Szolnok megyében

Csontos Imre, Máté Gábor, Sz. Nagy István, Komárom megyében Szijj Bálint nagyigmándi,

Péntek Pál ácsi, Zalában Kiss Sándor kõvágóörsi, Baranyában Patacsi Dénes szentdienesi, Veszprémben

Zsebeházy Károly szentgáli kisgazda vezette a szervezést.

A48-as Függetlenségi Párt 1908. március 22-én Kisújszálláson kisgazda-nagygyûlést hívott

Elérkezett az 1908-as idõközi országgyûlési választás és a nagyatádi választókerületben

Szabó István kisgazda kibuktatta Chernel Gyula fõrendiházi tagot. Ekkor 45 éves volt, élete

teljében lévõ férfi, tele életerõvel.

A választás után dr. Mohácsy Lajos a „kisgazdapárt” megalakítását sürgette. El is indították

a szervezkedést. Több vidéki elõkészítõ gyûlés után meghirdették 1909. november 29-re a

Veszprém megyei Szentgálra a zászlóbontó nagygyûlést.

Szentgálon a magyar kisbirtokosok tartottak nagygyûlést. Az elnök Zsebeházy Károly

el, mert a paraszt szónak abban az idõben az ország nagy részében „lenézõ, gúnyoló,

sértõ” jellege volt.)

A korszakalkotó jelentõségû pártprogramot – amely szinte teljes egészében Szabó István

megfogalmazásában készült el – Finta Lajos szentgáli kisgazda olvasta fel. A program 18

Szabó István új irányt követelt a politikában, mint ahogy 1909. szeptember 19-én megjelent

cikkében írta: „Aföldmûvelõ kisbirtokos, aki 70 százalékát képezi ennek a nemzetnek, megérdemli

és megköveteli azt, hogy sorsában a jövõben ne nélküle történjék intézkedés, de helyet

kér, éspedig számarányának megfelelõen nemcsak a perifériákon, a vármegyei közéletben, de

a mostani sorvasztó politikai élet gyökeres átalakítása érdekében a magyar parlamentben is!

Helyet kér és helyet követel magának a föld jogán! Mert akié a föld, azé az ország!”

Nagyatádi Szabó István az 1910-es képviselõválasztás alkalmával is megtartotta mandátumát.

Ez tette lehetõvé, hogy 1910. július 9-én a felirati javaslathoz is hozzászóljon. Beszédének

kirobbanó sikere volt és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény figyelme a Függetlenségi

és 48-as Gazdapárt valamint Nagyatádi Szabó István felé fordult. Beszédében egyértelmûen

megfogalmazta, hogy „mi nem sebeket akarunk ütni, hanem gyógyítani akarjuk azokat

ott, ahol vannak, mert tudjuk, hogy vannak, látjuk és érezzük, mert magunk is számos sebbõl

vérzünk.”

Ugyanakkor fellépett az „egyke” ellen és szeretett volna gátat szabni a kivándorlásnak is.

Elvként hangoztatta, hogy „Magyarországon új földbirtok-politikát kell csinálni!” A földbirtokreform

terén azonban az elsõ világháború elõtt még nagyon mérsékelt nézeteket vallott.

„A hûségesen szolgáló cseléd vagy napszámos, aki egy életen át valami kis tõkepénzt tudott

keresni, kapja meg a lehetõséget, hogy házas zsellér legyen vagy törpebirtokos. Annak a házas

zsellérnek, törpebirtokosnak adassék lehetõség, hogy egy egész emberélet szorgalmával

30

kisbirtokossá fejlõdhessék. Annak a kisbirtokosnak meg kell adni a módot, hogy szorgalmával,

takarékosságával nagyobbítsa birtokát.” Naiv módon mindezt úgy kívánta megvalósítani,

hogy a kormány terjesszen be törvényjavaslatot az állami kisajátításról és az így kisajátított

Az õszirózsás forradalom, majd a kommün alatt azt az álláspontot képviselte, hogy tekintet

nélkül a földbirtok minõségére, annak kötött vagy bárminõ voltára a falvak mellett ki kell

sajátítani talán már a száz holdas birtokokat is. „Én nemcsak a földtelen népet és a kisbirtokosokat

védem, hanem védelmezni, biztosítani, erõsíteni akartam a középbirtokot is, mert az én

ideálom olyan magyar mezõgazdaság, amely kisbirtokok s tudományosan kezelt középbirtokok

arányos rendszerébõl áll.”

Nagyatádi Szabó István elõször a Berinkey-kormányban lett miniszter. 1919. január 19-tõl

február 8-ig tárca nélküli miniszterként a földreform ügyének intézésére kapott megbízást,

majd február 8-tól március 18-ig a népgazdasági tárcát vezette. Ekkor már 56 éves volt, de telve

ötletekkel, megvalósításra érdemes célkitûzésekkel.

Adiktatúra bukása után (1919. augusztus 15-tõl augusztus 27-ig) földmûvelésügyi miniszter

volt Friedrich István kormányában, majd a Huszár-, a Simonyi-Semadam és az elsõ Teleki-

kormányban lett tárca nélküli közélelmezésügyi miniszter (1919. november 24. és 1920. augusztus

15. Között). 1920. augusztus 15-tól földmûvelésügyi, ezen felül 1920. december 16-tól

még tárca nélküli kisgazda miniszter is volt a minisztérium (1921. június 29-én történõ) megszûnéséig.

A Bethlen-kormányban (1921. április 14-tõl december 3-ig, és 1922. június 16-tól

1924. október 14-ig) volt földmûvelésügyi miniszter.

Rubinek Gyuláék a „nemzet erõinek egyesítésére” hívták fel Nagyatádi figyelmét. Hosszú

tárgyalások eredményeként Nagyatádi hajlott a megegyezésre és ezzel kezdõdött el azoknak

a végzetes lépéseknek a sorozata, amelyek során sorozatos megalkuvásra kényszerülve nemcsak

a saját tekintélyét vesztette el lassacskán, hanem a magyar parasztság politikai súlyának

a csökkenését is elõidézte.

Aválasztási harc az Egyesült Kisgazda és Földmûvespártnak csaknem 80 mandátumot hozott.

1920. március 1-i kormányzóválasztás során Nagyatádi Horthyra szavazott. 1920-ban –

már a választások elõtt – megindult a kisgazdák köré a különbözõ pártok csoportosulása.

Elõször a kisgazdapártok egyesültek, de másféle elemek is igyekeztek bejutni a kisgazdapártba.

A pártba tódult „keresztény nemzeti” és „polgári” elemek ekkor már magukkal sodorták

Nagyatádi Szabó Istvánt.

Nagyatádi eleinte nem vett részt az elsõ Teleki-kormány munkájában. A Kisgazdapárt –

amelynek egyébként Rubinek Gyula is tagja volt – tömegeinek megtartása érdekében is

kénytelen volt komolyan venni a földreform kérdését. Areform mértékében azonban – különösen

a Rubinekékkal való egyesülés után – lényeges eltérések voltak a párt tagjai között. A

Nagyatádi-féle csoport hívei a körülményekhez képest széleskörû földreformot akartak, Rubinekék

nem.

Rubinek földreform elképzelése szerint bár a földbirtokreform a nemzetgyûlés által elfogadott

törvény formájában lép életbe, az állami beavatkozást a legkisebbre kell szûkíteni, és törekedni

kell arra, hogy az érdekelt felek lehetõleg maguk egyezzenek meg. Aszükséges földmennyiséget

az állam megváltás, kisajátítás útján biztosítja. Ezt a mennyiséget növeli a vagyondézsmaföld

(vagyonváltság) is, amely kártalanítás nélkül kerül az állam tulajdonába. A

javaslat nem írt elõ sem birtokmaximumot, sem birtokminimumot, nincs benne meghatározva

a nagy-, közép- és kisbirtok fogalma sem. Nagyatádi Szabó és csoportja nem értett egyet

ezzel a javaslattal.

A kormányzó magához kérette Nagyatádit és sikerült engedményekre bírni a földreform

kérdésében. Rubinek lemondott a földmûvelésügyi miniszterségrõl, amelyet Nagyatádi vett

át és 1920 nyarán már õ nyújtotta be a parlament elé a földbirtok helyes megosztásáról szóló

törvényjavaslatot.

Nagyatádi politikájának legfontosabb pontját képezõ földreformtörvényt sem valósíthatta

meg úgy, mint ahogy elképzelte, mert

– nem egészíthette ki a törpebirtokokat 15 kat. holdra.;

31

– nem juttathatta földhöz a házas nincsteleneket oly mértékben, hogy azok családjukkal új

birtokukból megélhettek volna;

– nem telepíthetett nincsteleneket a lakatlan pusztákra;

– az emberfelesleg földhöz kötése sem sikerült.

Így végül minden igyekezete kevésnek bizonyult arra, hogy a végrehajtás során az õ elképzelése

valósuljon meg.

Az egri Nagy József professzor ebben az évben megjelent kitûnõ elemzésében bebizonyította,

hogy a két világháború között végrehajtott három földreform-kísérlet során mégis

Nagyatádi elképzelése volt a legéletrevalóbb és még ilyen megcsonkított formában sem tekinthetjük

sikertelennek. Ugyanis

– bizonytalanná tették a legõsibb birtokok birtoklását;

– ébren tartották a parasztság földszerzési vágyát;

– tudatosították a falvak legszegényebb rétegeiben, ha eredményt akarnak elérni, akkor tanulni

és szervezkedni kell;

– tudatosították mindenkiben, hogy a nagybirtokosok érdekeit képviselõ államhatalomtól

nem lehet elvárni még egy mérsékelt földreformot sem.

Az utókor ennyiben igazolta Nagyatádi Szabó István elképzeléseinek reális voltát.

1921-ben a párt nevét is megváltoztatták Keresztény Kisgazda, Földmûves és Polgári Pártra.

Már ezen a néven támogatták az 1921. évi XLVII. törvénycikk megszületését, amely az állami

és társadalmi rend felforgatását volt hivatva megtorolni.

1922-ben Nagyatádi – igaz, hogy hosszú alkudozások után – elfogadta azt a választójogi

törvényjavaslatot, amely a törvényhatósági városok kivételével mellõzte a titkos szavazást.

Nagyatádi Szabó István Bethlen István elsõ kormányának minisztere volt akkor, mikor a

korszak egyik legnagyobb panamája: az Esküdt-ügy kirobbant. Esküdt Lajos 1919 után Nagyatádi

híve lett. Hûségesen kísérgette mindenhová. Titkárkodott Nagyatádi mellett, aki szívesen

fogadta Esküdt szolgálatait. Bizalmával azonban Esküdt Lajos csúnyán visszaélt.

Tragédiája ennek a nagy formátumú politikusnak, hogy pályája vége felé még a korrupció

gyanúja is beárnyékolta mûködését.

Nagyatádi 1924. október 9-én lemondott. Horthy is, Bethlen is megkísérelte rábírni a maradásra,

amire Nagyatádi nem volt hajlandó. Hazament szülõfalujába, Erdõcsokonyára és 1924.

október 31-én elhunyt. Feltehetõleg agyvérzés vitte el. 1924. november 3-án volt a temetése

Erdõcsokonyán. Sírjánál többek között gróf Bethlen István miniszterelnök is búcsúzott tõle.

Az egyházi szertartást Ravasz László református püspök tartotta, és gyászbeszédében így rajzolta

meg történelmi szerepét és elhivatottságát: „Szerette a földet, mint minden magyar gazda,

és nem magának szerette, hanem fajtájának. Szerette fajtáját, és a magyar gazda önérzetének

emelésére, politikai súlyának gyarapítására senki annyit nem tett, mint õ. De azért soha

sem izgatott. Nagyobb az erõk fegyelmezésében, mint felindításában. Mindenki meg akarta

õt nyerni, mindenki félre akarta õt tenni, de az õ pályája egyenes volt, mint a hivatása. Nemzeti

csapás, hogy élete elõbb végzõdött be, mint küldetése.”

Életmûve, embersége tették méltóvá arra, hogy szobra a Földmûvelésügyi Minisztérium

elõtt álljon, és hogy távolba nézõ tekintetével õrzõ gonddal figyelje unokái, dédunokái

országépítõ és nemzetfenntartó tevékenységét bent a Parlamentben. Joga van hozzá, hiszen õ

tette a magyar parasztságot politikai tényezõvé!

32

ABocskai-szabadságharc 400. évfordulója elõtt tisztelegve még egy adósságunkat kell törlesztenünk:

2004 márciusában volt tíz esztendeje annak, hogy élete 81. évében váratlan hirtelenséggel

meghalt Benda Kálmán történész, a Bocskai kutatás meghatározó személyisége.

Bocskai életrajza máig az egyetlen pályakép, mintaszerû alapossággal és beleéléssel íródott.

Bár egy évtizede (fél évszázaddal az elsõ kiadás után) ismét megjelent, azonban azóta szintén

könyvritkaság lett, s még mindig esedékes lenne ismételt újrakiadása, mert – szégyenkezve

kell bevallanunk – a magyar kutatás azóta sem tud újabbat, jobbat fölmutatni. Benda Kálmán

évtizedeken keresztül kutatta a Bocskai-kort, ám pályájának alakulása (félreállítása), majd

egyéb elfoglaltságai nem tették lehetõvé, hogy újabb, nagyobb ívû összegzést készítsen. Halála

elõtt két évvel rendezte sajtó alá egy kis kötetben a Bocskai leveleket (97 db.), megjegyezve,

hogy az ismert leveleknek még mindig mintegy egyharmada közöletlen. Megkapóan jellemzi

a levelek nyelvezetét: „Bocskai nyelvezete kifejezõkészség, erõ és világosság szempontjából

kimagaslik kortársaié közül. Íze, sava, borsa van minden kifejezésének, latin szót ritkán kever

mondataiba, s a késõbbi vagy a mai kor színtelen magyar beszédével alig lehet összehasonlítani.

Képeit következetesen a Szentírásból, a földmûvelésbõl vagy a végvári katonaéletbõl veszi…”

Benda Kálmán a két világháború között feltûnt történész-generáció egyik legjobban felkészült,

legszélesebb látókörû alakja, köszönhetõen bécsi, berlini, párizsi tanulmányainak is. De

nem csak tudósként volt a magyar történettudomány fénylõ csillaga. Olyan emberi értékeket

õrzött személyisége, hogy mindenki, aki ismerte, kapcsolatba kerülhetett vele, nem tudja elfeledni

különleges kisugárzását. Alacsony, mosolygós, szelíd ember volt, kedélyes lényét jól kifejezte,

hogy akik közelebbrõl ismerték, azok Marcinak (Marci bátyámnak) szólították. De ha

kellett, keményen és megalkuvás nélkül kiállt magyarsága és egyháza mellett egyaránt. Mindenkinek

szívesen segített, s így nem csoda, hogy idejének nagyon jelentõs részét foglalta le a

lektori vélemények készítése. A tudományos igényességet ötvözni tudta a pályatársak hibáinak

baráti javítgatásával. Mi sem állt tõle távolabb, mint a személyeskedõ, fölényes gúny.

Nagy szeretettel fordult a helytörténészek, a honismerettel foglalkozók munkássága felé.

Megjelent mûveiket rendszeresen ismertette a Századok hasábjain. Vallotta, hogy az országos

történelem folyamatainak bemutatása elképzelhetetlen a helyi vonatkozások elemzése nélkül.

Csakúgy, mint az ókor, majd a humanizmus, vagy a XIX. század nagyjai, igazi történetíró

volt, aki a múltat a maga színes összetettségében olyan szinten volt képes ábrázolni, mint egy

szépíró.

A történész hivatásának tekintette, hogy minél többekhez eljusson a múlt ismerete. Ezért

vezetett a rádióban nagy sikerû sorozatot (Olvastam valahol…), amelynek egyes beszélgetései

három kötetben meg is jelentek. Ezért volt a TIT Történelmi Választmányának elnöke, s

irányította az ország történeti ismeretterjesztését. De nemcsak irányított, hanem õ maga is

ezernyi elõadást tartott. Nemcsak tudományos konferenciákon, emléküléseken, hanem akár

kis falusi közösségek, iskolai csoportok elõtt is. S hogyan adott elõ! Az feledhetetlen élmény

volt. A kis termetû ember szinte a hallgatóság fölé nõtt, amint a régi kálvinista prédikátorok

hagyományos pátoszával, emelkedettségével szónokolt. Lenyûgözte hallgatóságát, a tizenéveseket

csakúgy, mint bármely más korosztályt. ARáday Gyûjteményt õ tette igazi tudományos

intézetté, elõbb a levéltárában dolgozva, majd haláláig intézményi igazgatóként (utóbbi

munkáját térítésmentesen végezte!).

A határon túli magyar történészek (fõleg az erdélyiek) megsegítéséért igen sokat tett. Már

pusztán ezért megérdemelné, hogy a magyar tudománytörténet különlegesen megbecsülje.

Jellemzõ módon azonban 1991-ig kellett várni, míg a MTA levelezõ, majd egy évre rá rendes

tagja lehetett. Dacára annak, hogy kitûnõ elõadó volt, 1951-ben történt elbocsátása után egyetemi

elõadói lehetõséget is csupán az 1980-as évektõl kapott, nem számítva a szegedi fõiskolai

elõadásokat az 1970-es években. Szokás mondani, hogy nincsen pótolhatatlan ember. Ez általánosságban

igaz ugyan, azonban az elmúlt évtizedben egyre fájóbb azt látni, hogy mennyire

hiányzik, mennyire nincs, aki a helyébe lépjen. Emlékét õrizzük, akik személyesen ismertük, s

aki mûveit olvassa, az is megszereti a XX. század egyik legnagyobb magyar történetíróját.

33

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alkalmából valamennyi propagandaanyag, média,

közvéleménykutató azt firtatta és azt sulykolta, hogy az egyének milyen anyagi elõnyökre

számíthatnak, egy-egy embernek személyesen milyen kedvezmények járhatnak, vagy legalábbis

juthatnak. A XX. század második felében ránkkényszerített anyagelvû értékrend

egyenes folytatása ez a szemlélet, amely még csak számításba sem veszi, hogy élnek, élhetnek

ebben az országban olyan állampolgárok is, akik egy ilyen, voltaképpen nagy horderejû eseményben

nem a maguk, hanem a nemzet érdekeit, a nemzeti érdekek érvényesülésének lehetõségeit

keresik, s aszerint döntenek, vagy éppen szavaznak. Nem, a jelenlegi politika és közvélemény

formálói számára – nyilvánvalóan a ki mint él, úgy ítél elve alapján – ezek nem jelentenek

szempontot, vagy ha igen, akkor sem követendõt.

Pedig hát el kellene – vagy legalábbis lehetne – tûnõdnünk azon, hogy az Európai Uniónak

nevezett, nagyon is kétarcú intézményhez való csatlakozásunk milyen esélyeket kínál aggasztó

nemzeti sorskérdéseink megoldására, vagy legalábbis jobbítására. Az egyik súlyosan,

talán legsúlyosabban ránknehezedõ nemzeti gond a saját egykori országában élõ magyarság

szétdaraboltsága s minden, ami ebbõl következik; egy másik pedig a nemzet identitástudatának,

immunrendszerének maradandó károsodása. Súlyos sorskérdéseink ezek, még ha sokan

úgy is tekintik – ha egyáltalában tudomást vesznek róluk –, mint egykor Noé apánknak a közelgõ

özönvíz miatti aggodalmát.

Európa országainak túlnyomó része történelmileg egyáltalában nem lehet büszke az elmúlt

századokban folytatott nemzetiségi politikájára, amit talán helyesebb lenne nemzetiségi

háborúnak neveznünk.1 Európában ugyanis – írja Ortega – az államok nem azért lettek egynyelvûek,

mert egynyelvû népek állottak össze és alakítottak országot, hanem azért, mert a

fennálló állami és nemzeti keretet egyik, vagy másik nép politikai, kulturális, vagy számbeli

hegemóniája egynyelvûvé tette. Vagy legalábbis akarta tenni – tehetjük hozzá, hiszen a XX.

századra nem sikerült egynyelvûvé tenni gyakorlatilag egyetlen országot sem, Európában ma

minden ötödik állampolgár nem a többségi nemzethez, hanem valamely kisebbséghez tartozik.

Európa csak a XX. század második felére nõtt fel ahhoz a megértõ nemzetiségi politikához,

amit akár a középkori, akár a XX. századi Magyarország, akár a XVI–XVII. századi Erdélyi

Fejedelemség deklarált és alkalmazott is.

Aki tudja miért „grande nation”-ként emlegetett franciák fõvárosához és környékéhez kötõdõ

szégyenletes békekötések által kiváltott XX. századi nemzeti tragédiánkat különösképpen

súlyosbította, hogy a magyarság elszakított harmada olyan újsütetû országokba került,

amelyeket a nacionalista nemzetállam kovászától kelesztve szedtek ki az Antant-hatalmak

kemencéjébõl, s amelyek a jórészt már akkor is idejétmúlt nemzetállamra való erõszakos törekvés

szellemében fogant nemzetiségpolitikát valósítottak meg. S miközben az utódállamok

ezt az antidemokratikus, egyre inkább idejétmúlt politikát a bolsevik hegemóniával még szörnyûségesebbé

torzítva erõltették, Európa boldogabb felének kisebbségei az egyre inkább normává

váló tolerancia szellemében a legkülönfélébb módszerekkel kiharcolták, kikényszerítették

a megmaradáshoz szükséges feltételek és jogok számottevõ részét. Mert semmi

sem hullt az ölükbe. Sem a kollektív jogok érvényesülése, sem a kulturális, netán gazdasági

autonómia különbözõ formái. Kikényszerítették – mondtam, hiszen mint Shakespeare írta va-

34

1 Errõl bõvebben Halász Péter: A nemzetiségi politika hagyománya Európában és Magyarországon.

Honismeret 1997. 5. 3–8. old.

lamelyik drámájában: csak annak jussa élet és szabadság, ki azt napról napra vívja ki. Az érdekérvényesítés

sokszor évtizedekig elhúzódó, néhol „európai”, máshol egyáltalában nem – vagy nagyon

is – európai módszerekkel vívott szellemi küzdelmei során az Unióhoz tartozó országok

kisebbségei egyre jobban magukra találtak, identitásukban mindinkább megerõsödtek. Egyre

fontosabbnak tartják, nyelvüket, hagyományos kultúrájukat, történelmi emlékeiket, mert fölismerték,

hogy ezekre alapozhatják mûvelõdési, gazdasági és politikai önrendelkezésüket.

Társadalmi szervezeteik, autonóm közösségeik mind-mind az önrendelkezés gyakorlóterepei,

megmaradásuk biztosítékai.

Az európai országok kisebbségeinek sorsa igen eltérõ aszerint, hogy van-e anyaországuk,

szerepel-e ott kisebbségként a náluk többségi nemzet töredéke, aztán: mekkora a kisebbség

nagyságrendje, milyen az állam kisebbségi toleranciája, mennyire erõs az illetõ kisebbség öntudata,

érdekérvényesítési technikája és így tovább. Eltérõ jelegû és jelentõségû Európa nemzeteinek

identitás is, de aligha érte olyan súlyos öntudatvesztés, mint bennünket, magyarokat.

Igaz, hogy talán egyetlen más nemzetet sem pusztította olyan mértékû belsõ fertõzöttség,

mint minket, ezzel kapcsolatban elég ha a „fasiszta nemzet”, az „utolsó csatlós” fedõnevû

rombolásokra, s a tizenötmillió magyarban gondolkodó miniszterelnökre a nemzetárulók részérõl

indított összehangolt nyílt támadásra és alattomos aknamunkára gondolunk.

Most, hogy „egy táborba” kerültünk az Unió korábbi országaival, kínálkozik a lehetõség,

hogy megismerjük azokat a stratégiákat és taktikákat, amelyeket ezen országok többségi

nemzetei a globalizációs irányzatok, kisebbségei pedig a többségi nemzetek beolvasztó hatása

ellen kidolgoztak, kipróbáltak és – ilyen vagy olyan sikerrel – megvalósítottak.

(Felix Ermakora)

Tíz esztendõvel ezelõtt a Magyar Mûvelõdési Intézet nemzetközi tanácskozást szervezett

Balatonalmádiban a nemzetiségi kulturális autonómiáról. A konferencia alapgondolata –

amint akkori köszöntõ szavaimban elmondtam – három, de ma már látom, hogy négy pilléren

nyugodott, s ez a négy pillér lényegében egy-egy illúzió volt.

Az egyik gondolat, hogy itt, Közép-Európában, a volt szocialista térségben, közelebbrõl a

Kárpát-medencében, a különbözõ népek és nemzetiségek közötti összhangot, a népek összefogását

és a közös célokért való elõrehaladást jórészt az hátráltatja, hogy elõítéleteink vannak

bizonyos fogalmakkal, többek között az autonómiával – így a kulturális autonómiával –

szemben. Térségünk népei, nemzetei és nemzetiségei eltérõ történelmi és társadalmi hagyományokkal

rendelkeznek, emiatt sokszor még az azonos névvel nevezett jelenségekrõl és intézményekrõl

is másként vélekednek, azokra eltérõ módon reagálnak. Ebbõl a felismerésbõl

Amásik gondolat – de lehet, hogy ez is csak illúzió –, hogy az Euróba boldogabbik, de legalábbis

alapján olyan ötleteket, tanácsokat tudnak adni, ami nekünk, Közép-Európa keleti térségében

élõknek tanulságos és hasznos lehet.

A harmadik illúzió úgy szólt, hogy ha a szomszédos országok szakértõi, vagy politikusai

Végül az utolsó illuzórikus föltételezés az volt, hogy ha három napra összeülnek azok, akik a

kulturális autonómia valamilyen kérdésében jártasak, vagy éppen annak hiányát szenvedik,

akkor az a tanácskozás elõreviheti a kérdést a megoldás felé.

35

A konferencia részben igazolta a célkitûzések megfogalmazásában rejlõ szkepticizmust. A

szomszédos országokból meghívottak közül csak a magyarok jöttek el, a többségi nemzetek

képviselõi nem voltak kíváncsiak, mit mondanak a kisebbségi kulturális autonómiáról a spanyolországi

katalánok, a finnországi svédek, a belgiumi, vagy a dániai németek. Eljöttek viszont

a hazai nemzetiségek képviselõi, s kiderült, hogy mélységesen el vannak keseredve kisebbségi

helyzetük miatt, aminek hallatán a határon túli magyarok irigykedve nyalták meg a

szájuk szélét. A legnagyobb eredmény azonban az volt, hogy hét nyugat-európai ország –

többségében közülük való – kisebbségi szakembere jött el, s amit elmondtak az mindnyájunk

okulására szolgált.

Illúziókra épült tehát az a tíz évvel ezelõtti konferencia, de hát – mint tudjuk – illúziók nélkül

talán nem is érdemes élni. Az elõadásokban megfogalmazott konkrét ismeretanyagból pedig

ma is meríthetünk.

Az európai kisebbségvédelem eredményeivel kapcsolatosan ma már könnyen hivatkozunk

a finnországi svédekre, vagy Dél-Tirolra s az olaszországi németekre, és még számos

más példára, mint akik és ahol megtalálták a lehetséges legjobb megoldást. Pedig hát azok a

„megoldások” egyrészt korántsem a lehetõ legjobbak, legföljebb a létezõ megoldások legjobbjai

közé tartoznak, másrészt pedig mindegyik „megoldás” hosszú, kemény, következetes és

elszánt küzdelem, kölcsönös és bölcs önmegtartóztatás, sok mindenen való felülemelkedettség

nehezen és lassan beérõ gyümölcse, legtöbbjük egyáltalában nem tekinthetõ véglegesnek,

nagyonis formálódó eredmény.

Anyugat-európai országok – ha lehet ezt a kifejezést használni –nemzetiségi kérdései megoldásának

folyamatában rendkívül fontos mozzanat volt a probléma felismerése, megfogalmazása

és kimondása. Az Európa Tanács Emberi Jogi Konvenciójának 14. cikkelye úgy szól,

hogy a nemzeti kisebbséghez való tartozás nem adhat alapot semmiféle hátrányos megkülönböztetésre.

Ez a deklaráció azonban gyakorlatilag nem oldott meg semmit, hiszen a nemzetközi jog nem

ismerte el az általános csoportjogokat, márpedig „vannak bizonyos jogok, amelyeket csak

kollektív jogokkal lehet garantálni.”2 Ermakora, Felix, a FUEV jogügyi bizottságának azóta elhunyt

elnöke Balatonalmádiban pontosan megmondta, hogy az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban

és az Európai Unióban mely országok helyezkedtek szembe a csoportos emberi jogok

elismerésével. Ezek pedig: „Franciaország és Románia kifejezetten, Bulgária és Törökország

bizonyosan, és Görögország idõnként”.3 Ezeknek az államoknak a csoportos emberi jogokkal

szembeni ellenállása miatt nem lehetett haladást elérni a nemzetközi fórumokon.

Nyilvánvaló, hogy ezeknek az országoknak a kollektív kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi

álláspontja hazai gyakorlatukra vezethetõ vissza. Ki mint él, úgy ítél – mondaná amagyar.

Azok az országok, amelyek az elsõ, majd a második világháborút megnyerték – vagy legalábbis

a nyertesek közé sikerült sündörögniük –, határozottan visszautasították az önrendelkezés

szerepét annak eldöntésében, hogy egy terület mely országhoz tartozzon. Persze – mint

látni fogjuk – akkor is voltak határokat eldöntõ népszavazások, s azóta is jelentõsen változott

a helyzet, gondoljunk csak Csehszlovákia kettéválására, Németország újraegyesülésére, a

Szovjetunióval, vagy Jugoszláviával történtekre.

Az önrendelkezéssel kapcsolatos vitákban a XX. század derekán fontos új elemként megjelent

a belsõ önrendelkezés fogalma, ami legalábbis részben megnyugtatta azokat az államokat,

amelyek a lelkük mélyén érezték, hogy nem éppen igazságosan jutottak valamely területhez,

s az ott élõ népesség nem érzi jól magát az idegen fennhatóság alatt. A belsõ önrendelkezés

egyik formája az autonómia. Számos változata között legfontosabb a területi autonómia. Ennek

érdekes modellje mûködött az egykori Jugoszláviában, mûködik ma is a Finnországhoz tartozó,

de svéd többségû Aaland-szigeten, de ilyen keretek között él a belgiumi német közösség

is.

36

2 Ermakora, Felix: Az autonómia, mint a kisebbségvédelem egyik módszere. In.: Halász Péter (szerk.): A

nemzetiségi kulturális autonómiáról. Magyar Mûvelõdési Intézet. Bp. 1997. 12. old.

3 I. m. 1997. 12. old.

Az európai népcsoportok autonómiához való jogát az úgynevezett FUEV4 Konvenció Tervezet

fogalmazta meg 1992-ben, leszögezve a jogi kereteket, amelyek között egy-egy népcsoport

vagy kisebbség, az állami politika határain belül megõrizheti meg identitását. Nem véletlenül

emlegetik azt a szervezetet, mint az „európai kormányok rossz lelkiismeretét”. ATervezet

lényegérõl, benne a kisebbségi autonómiához való jog formáiról dr. Komlóssy József, a

FUEN5 munkatársa beszélt a balatonalmádi tanácskozáson.6

Eszerint a kisebbségi autonómiáknak három formája ismeretes, úgymint: 1. Területi autonómia;

2. Kulturális autonómia; 3. Önigazgatási, vagy helyi autonómia.

az önkormányzat joga, a belsõ ügyek intézésének joga. Az autonómia kiterjed az egyéni jelvények

(emblémák) használati jogára; a második állampolgárság megszerzésének jogára; a minden

szinten megvalósuló közoktatáshoz való jogra; az önálló rádió- és televízió adások jogára;

a szellemi foglalkozások, az iparûzés, valamint az üzleti tevékenységek korlátlan gyakorlásának

jogára; a természeti kincsek feletti rendelkezés jogára; az egészségügyre és a szociális

gondozásra; a helybeli közlekedésre; a helyi bankok és pénzintézetek fölötti ellenõrzés jogára;

a rendõrség megszervezésének és ellenõrzésének jogára; az adóztatás jogára.

amelyik a területén, ahol él nem alkot abszolút többséget, vagy pedig valamilyen okból

nem óhajt területi autonómiát, annak joga van a kulturális autonómiához! A kulturális autonómia

kiterjed mindazon területekre, amelyek a népcsoport megítélése szerint szükségesek

ahhoz, hogy identitását ne csak megõrizhesse, de annak feltételrendszerét – intézményi hátterét

– is zavartalanul kiépíthesse. Ide tartoznak: a kultúra zavartalan ápolásához szükséges intézmények;

a közoktatás – beleértve a szakoktatást is – minden szintjének megszervezése; a

rádió- és televízióadások önálló megszervezése és üzemeltetése; önálló nyomdák létesítése;

egyéni és közösségi jelvények, helységek címereinek használata; a szellemi foglalkozások, az

iparûzés, valamint az üzleti tevékenységek korlátlan gyakorlásának joga; a második állampolgárság

megszerzésének joga.

3. Az önigazgatás, vagy helyi autonómia ott kerülhet alkalmazásra, ahol a népcsoport csak

egy-egy helységben alkot többséget. Ilyen jogokkal a nemzetiségi szórványok élhetnek. Alkalmazása

a következõkben határozható meg: jog a hivatalos kétnyelvûséghez; a helység nevének,

szimbólumának (címer) használati joga; helyi szokások, hagyományok gyakorlásának

joga; egyházi és nemzeti ünnepek megülésének joga; mûemlékek és emlékmûvel védelme;

helyi biztonsági szervezetek – rendõrség – feletti rendelkezés joga; az utak karbantartása; helyi

egészségügy irányításának joga; helyi építkezési engedélyek kiadásának joga.

A helyi autonómiának alkalmasnak kell lennie, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközök

birtokában intézményeket alapítson és tartson fenn. Ezért a szóban forgó ország költségvetését

úgy kell megalkotni, hogy az elegendõ alapot nyújtson az autonóm területeknek feladataik

maradéktalan betöltéséhez. Ezért a Tervezet szerint az állam a hozzá befolyt adók

90%-át visszatéríti az autonóm területeknek.

Dr. Komlóssy József fölteszi a kérdést: miként lehet a vázolt törvénytervezetnek – amenynyiben

elfogadják – érvényt szerezni? A politikus két lehetõséget lát: az egyik az egyéni mechanizmus

megalkotása, a másik pedig, hogy ezt a jogi alkotást csatlakoztatni kell az Európai

Emberjogi Kartához. Alegnagyobb gondot az jelenti, hogy a különbözõ európai országok nagyon

különböznek egymástól történelmi, politikai, kulturális, demográfiai, gazdasági vonatkozásban

nagyon különböznek egymástól. Legalább ennyi sokszínûséggel találkozunk a népcsoportok

tekintetében. Emiatt a kormányok és a népcsoportok viszonya rendkívül eltérõ,

Egy részük lehetõvé teszi népcsoportjai számára, hogy önmaguknak törvényes úton védel-

37

4 Európai Népcsoportok Föderatív Szövetsége

5 Federal Union of European Nationalities

6 Komlóssy József: Akisebbségek kulturális autonómiájáról. In.: Halász Péter (szerk.): Anemzetiségi kulturális

autonómiáról. Magyar Mûvelõdési Intézet. Bp. 1997. 68–71. old.

met szerezzenek, más kormányok még azt is letagadják, hogy területükön egyáltalában élnek

kisebbségek. Ennek megfelelõen a népcsoportok igényei is különbözõek, Vannak olyanok,

amelyek beérik azzal, ha egyáltalában tudomásul veszik létezésüket és tolerálják õket, mások

viszont elszántan követelik az önrendelkezési jogot.

Akövetkezõkben felidézünk az Európai Unió területérõl néhány pozitív – tehát tanulságos

– példát.

Számunkra különösen tanulságos Dél-Tirol, Bolzano autonómiájának példája, különösen

annak létrejötte és mûködési modellje. ADél-Tirolt az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdések

következményeként csatolták Olaszországhoz 8 ezer olasz és 220 ezer német anyanyelvû

osztrák lakossal. Mussolini uralma idején a régió olasz lakosságát 120 ezerre duzzasztották,

amivel a történelmileg kialakult etnikai állapotot igyekeztek megváltoztatni. Csak egyharmados

olasz részarányt sikerült elérniük, ennek ellenére az olasz kormány nem volt hajlandó önmagától

megadni Dél-Tirol autonómiáját. A régiónak azonban jórészt megvoltak az autonómia

európai szintû kikényszerítéséhez szükséges feltételei, mind Ausztria, mind pedig Olaszország

tekintetében.

Elõször is mindkét ország alapvetõen demokratikus államszerkezetû, ez nagyon fontos feltétel.

Másodsorban a kérdéses terület népességének túlnyomó része, gyakorlatilag kétharmada

osztrák-német. Harmadsorban ez a közösség saját nemzeti identitással és financiális bázissal

rendelkezik, másfelõl azonban – negyedsorban – hajlik bizonyos fokú lojalitásra, ami garancia

arra, hogy nem akarják megváltoztatni a szóban forgó térség státuszát. Mindezen feltételek

megléte ellenére a számottevõ politikai erõt képviselõ Ausztriának jelentõs nyomást kellett gyakorolnia

az olasz kormányra, az autonómia elfogadása érdekében.

Felix Ermakora, aki az osztrák kormány tanácsadójaként 1958 óta részt vett a Dél-Tirollal

foglalkozó tárgyalásokon, elmondta, hogy az érintett kormányok olyan kétoldalú dokumentumot

közben – emlékezhetünk rá – volt útelzárás, ilyen és olyan blokád, a Dél-Tirolban többségben

lévõ kisebbség gyakorlatilag minden alkotmányos eszközt felhasznált csoportjogainak

érvényesülése érdekében. Sõt, olykor még azon is túlmentek, s néhány magasfeszültségû

vezeték felrobbantásával adtak súlyt követeléseiknek. Az Európai Unióban ma példaként emlegetett

Dél-Tirol területi autonómiájának megvalósulásához tehát csaknem fél évszázadig

tartó tárgyalásokra, az osztrák-német kisebbség erõs elszántságára, Ausztria hatékony támogatására

és a nemzetközi közvélemény jóindulatú asszisztálására, vagy legalábbis semlegességére

volt szükség. Ausztria nyilvánvalóan nem aszerint támogatta a dél-tiroliak autonómia

törekvéseit, hogy jobb- vagy baloldali pártok vannak uralmon, s az olasz kormányok aligha

számíthattak rájuk az osztrák nemzeti erõk háta mögötti internacionalista összekacsintásban.

Nem, a szovjet megszállóktól megszabadult Ausztria elment egészen az ENSZ-ig. Kérésükre

Dél-Tirol ügye 1961–62-ben a Világszervezet közgyûlése elé került, az Európa Tanács pedig

különbizottságot hozott létre a megoldás érdekében.7

A Dél-Tirolban ma érvényesülõ területi autonómia demokratikus alapokon nyugszik, a

törvényhozási és közigazgatási funkciók autonóm és demokratikus módon mûködnek. Azok

után, hogy Olaszország Bozen tartománya és az Aosta völgye teljes területi autonómiát nyert,

az egész terület fejlõdésnek indult. A dél-tiroli helyzetet ma példaként emlegetik az

ENSZ-ben, az Európa Tanácsban és az Európai Unióban. „Attól azonban még távol vagyunk –

mondta a már idézett Ermakora professzor –, hogy elég bátorságunk, vagy lehetõségünk legyen

ahhoz, hogy a dél-tiroli autonómia modelljét európai alapelvvé tegyük. De vannak erre

is kezdeményezések, és amikor Európa népei elég erõsek lesznek, hogy saját országukon belül

nyomást gyakoroljanak kormányukra, akkor lehetséges, hogy mindezen kísérletek, próbálkozások

megvalósíthatókká válnak.”8

38

7 Ermakora, Felix: I. m. 1997. 13–16. old.

8 I. m. 1997. 16. old.

Tanítómestereink

A babona, a szokás olyan a paraszt ember életében, mint az erdõ aljnövényzete. Ha megtisztítom

tõle az erdõt, csak a fák csupasz törzse marad. Én nem akarom irtani ezt az amúgy is

pusztuló harasztot, inkább rá szeretnék mutatni arra, hogy ez van, hogy ezek a kusza indák

ezer szövevényükkel éppen olyan részei az erdõnek, mint a fák törzse! Ezek nélkül nem erdõ

az erdõ, legalább is nem õserdõ, hanem egy, a világ bármely nagyvárosa mellett megtûrt unalmas

liget.

A falu társadalmának rétegzõdését, az egyes rétegek egymáshoz való viszonyát röviden,

gyakran csak anekdota keretében érintem, annál részletesebben igyekeztem az egyszerû hétköznapok

élet- és szokás-szabályait összegyûjteni, éppúgy, mint az élet három fõmomentumával,

a születés, házasság, halállal kapcsolatosan megmutatkozó rendet. Ez az, ami mint

gyûjtött anyag szinte kimerítettnek tekinthetõ.

Munkámból az olvasó kis jóakarattal kiemelheti az eddig teljesen mellõzött parasztrendtartás

szabályait. Mert íratlan paraszt-szokásrend és rendtartás van, csak épp a többi társadalmi

osztály nem vett róla tudomást.

Állítólag a modern civilizáció „a különbözõ társadalmi osztályok közt levõ korlátok ledöntéséért

küzd, amint igyekszik szokások, érzelmek és tudásbeli különbségek eltörlésére”. Néprajzi

szempontból ennél szerencsétlenebb meghatározást el se lehet gondolni. Népi szokások,

érzelmek eltörlése bûn, melyet a nemzet önmaga ellen elkövet. A szokások, a tudásbeli különbségek

eltörlése helyett, a megértés jegyében a különbségek tudatossá tételére kellene törekedni.

Ha semmi egyebet nem tettünk volna, csak tudatossá emeltük, megrögzítettük volna

az õsi hagyományokon nyugvó illemszabályokat, akkor nem vetkõzné le õket ma a magyar

paraszt az elsõ városi vagy bármiféle külsõ hatásra, s közelebb lennénk egy lépéssel a magyarság

lelki alkatának megismeréséhez. Ma ott tartunk, hogy a parasztember attól való féltében,

hogy nevetség vagy gáncs éri, hogy õt „parasztnak” mondják, minden tõle idegen szokást

átvesz, õsi szokásait máról-holnapra elejti, titkolja, szinte restelli és takargatja az „urak”

elõtt a maga ezer hagyományon épülõ szokásrendjét.

Ez, részben pedig a társas élet szabályainak tudattalan gyakorlása okozza a gyûjtésbeli nehézséget.

Nem is szólva arról, hogy nem volt fogalmam se arról, mit tart a parasztság a maga

körében illendõ magaviseletnek. Oly egyszerûen hangzik ez: parasztrendtartás. Az ember azt

hiszi, mi sem egyszerûbb, mint egy ilyet összeütni. Csak mikor kivitelre kerül a sor, akkor

mutatkozik meg ezer nehézsége.

A spanyol etikett kismiska ahhoz a megkötöttséghez, mely a paraszt – legyen az férfi,

asszony, leány – életének minden körülményére elõírja a viselkedés mikéntjét. Ha meg akarom

írni, hogy mi illik lakodalomban, temetésen, hogy illik látogatást tenni, temetni stb., akkor

nem elég a lakodalom, a látogatás lefolyását megtanulnom, meg kell azt is tudni, hogy illik

ilyen alkalomkor viselkedni férfinak, asszonynak, leánynak. Ismerni kell vagy legalább is

39

1 Közleményünk forrása: Luby Margit: A parasztélet rendje. Népi szokások, illendõ magatartás, babonák

Szatmár vármegyében. Bp., 1935. 17–23. A kihagyásokat szögletes zárójelbe tett három ponttal

jelezzük.

ismerni kellene százféle babonát, mert a babonaság egy része szorosan megszabja a magaviselet

módját, aminek elvétése illetlenségnél is több: hagyománysértés. A fonóba járó legény

Szkülla és Kharübdisz közé kerül, amikor a felkínált süteményt visszautasítja, s a vendéglátó

háziak azzal biztatják: egyék kérem, nincs megrontva. Ha végleg visszautasítja, az illetlenség,

ha elfogadja, hátha mégis rontót eszik? Mindenképpen baj.

A parasztrendtartás javát 1932 és 1933-ban gyûjtöttem. Ezt azért tartom fontosnak leszegezni,

mert azt hiszem, már egy évtized múlva nyoma sem lesz. A népi szokás, hagyomány,

rendtartás napról-napra morzsolódik. Akövesút, rádió, vasút, autó kiemeli a falut elszigeteltségébõl.

Az érintkezés a várossal mind gyakoribb, s a senki által nem védett, soha fel nem

jegyzett, tudatossá, megbecsülendõvé nem emelt népi rendtartás úgy tûnik el, mint a tavalyi

hó. Friss hóesés minden évben lesz, az egyszer elmosott helyi színezet nyomtalanul elvész s

vele nemzeti egyéniségünk tengernyi apró színes foltja is. […]

A gyûjtés kezdetén elvként állítottam fel, hogy semmit sem tudok a parasztságról, s minden

szokást, rendtartási szabályt csak közvetlen megfigyelés vagy parasztember elõadása

alapjáén jegyzek fel.

Elsõbben is kerestem tehát olyan megbízható, nyílt eszû parasztot, aki szívesen elmondja a

paraszt élet ezer csínját-bínját, s aki tárgyi ismereteim alapját lerakja. Ez volt a kiindulási pont.

Miután nem egyéni felfogást, hanem az általánosan gyakorolt szokást kerestem, nem elégedtem

meg az egyes embertõl nyert felvilágosítással, hanem igyekeztem azt mentõl több parasztemberrel

megbeszélve ellenõriztetni, kiegészíteni. Ami jóízû mondást, megjegyzést, jellemzõ

esetet így számtalan fel nem sorolható egyéntõl összeszedtem, azt szó szerint visszaadtam.

Reménylem, hogy ez a helyszínen történt megrögzítése az elõadásnak rányomja a

könyvre a hitelesség bélyegét. […]

Megértjük-e mi valaha a magyar parasztot? Nem tudom. A magam részérõl szeretettel

hordtam össze, amit tudok életmódjukról, tisztességtudó szokásaikról. Szívesebben vagyok

együtt „sült paraszttal”, ahogy azt az urak mondják, vagy egy „sivalló paraszttal”, ahogy a

nábrádi gazda mondta volt, mint egy gyökértelen, sehova sem tartozó talajtalan proletárral. A

paraszt nem proletár. Szigorú rendtartásával, õsi szokásaival, kasztrendszerével, különálló

osztálya lehet a társadalomnak, de sohasem társadalmon kívüli.

Agyûjtés további módja kérdezõsködés, szóra bírás, megfigyelés. Az alapfeltétel, hogy bizalmat

tudjon kelteni az ember. Ez nehéz. […] Ha sikerül megértetni, hogy az elmúló magyar

élet emlékeit jegyezzük, akkor újra készséggel felelnek. Egész a ridegségig zárkózott embereket

szóra lehet bírni azzal, hogy a neve fel lesz jegyezve egy nagy könyvbe. Örök idõkre átszáll

az emlékezete. Ez már az emberi hiúság kérdése.

Egyébként sohasem szabad kételkedni. Minden babonát el kell fogadni örökérvényû igazságnak,

és arról beszélni, amerre az õ esze jár. Természetesen megfelelõ hangulat mellett, amit

sajnos erõszakolni nem lehet. […] Néha még váratlanul, reménytelennek induló beszélgetések

nagyszerû megfigyeléseket eredményeztek.

Szép, lassú vizû patak a néplélek néha fenékig tiszta, néha elposványosodik, szétterül, de

kérdésekkel megduzzasztani csak igen óvatosan lehet, mert megzavarodik õ is, meg az is, aki

el akar rajta igazodni. […]

Eddigi gyûjtésem alapján a következõ rendszerbe foglalhatnám össze a parasztrendtartás

szabályait:

1. Aparasztember magatartása más társadalmi osztállyal, úrral, zsidóval, cigánnyal szemben.

2. A parasztságnak a saját társadalmi osztályán belül is kötelezõ érintkezési módja:

a) Nemek, életkorok, családi állapot szerint kötelezõ szabályok. Tehát a házas ember, a legény,

az asszony, a lány helyes vagy helytelen magatartása.

b) Babonás hátterû õsi szabályok, pl. a gyermekágyas asszony látogatásánál, menyasszony

fogadásánál stb.

c) Õsi szokások, babonás háttér nélkül. Ilyen a kiveszõben levõ jegy, a látogatási szabályok

egy része.

d) Városi hatásra átvett szokások. Ezek közül a legfrissebb a kopogtatás, a gyûrûváltás, a

bemutatkozás. [...]

40

A parasztéletmód rendjének tagolása után pár szóban a babonákról is meg kell emlékeznem,

mert hiszen azok szép számmal szerepelnek a gyûjtésemben. Ababona részben megelõzõ,

elhárító, védõ eljárás valamely bekövetkezõ baj ellen, részben a már meglevõ nyavalyától

akar mentesíteni vagy másnak kárt okozni. Sok a babonás eljárásban az analógiás babona,

amely hasonlót hasonlóval akar elûzni. A rendkívüli, szokatlan jelenség pedig váratlan dolgok

beharangozója, ezek a jövendõt megjelenítõ babonák csoportjához tartoznak. A mezítelenség

a babonákban a gonosz elleni védekezés szimbóluma. A mezítelen embert nem kísérheti

a gonosz, tehetetlen vele szemben.

A babona gyökere évezredek homályába mint õstalajba nyúlik vissza, eredeti jelentésük

megfejtése a néprajzi tudomány problémája. Atudományos megfejtés könnyebb, ha bõ anyag

áll rendelkezésre, és ha alkalmazásában mutatjuk be a babonát. Ezért lehetõleg feljegyeztem

mindenütt azokat az apró babonás történeteket, amelyekben a szóra bírt falu olyan végtelen

gazdag még nálunk.

1990-ben alakult meg a Vajdaságban a Fehér Ferenc költõrõl elnevezett könyvbarát kör,

nyugalmazott újságírók, írók, tanítók, általános iskolai- és egyetemi tanárok összefogásával.

Ebbõl bontakozott ki a jó könyvet népszerûsítõ, a magyar és a világirodalom klasszikusainak

megismerését célzó, olvasónapló írásához kötött olvasási verseny; a nyári irodalmi táborok és

a téli költészeti napok szervezése, meg „Az Isten háta mögé is elmegyünk!” jelszóval indított

falujárás. Ez utóbbi irodalmi játékokkal egybekötött író-olvasótalálkozó volt tanteremben,

tornateremben, mûvelõdési házban, imaházban, katolikus templomban is, amikor a magyartanár

a szerb igazgató miatt nem merte az iskolában fogadni a vendégeket.

Miért iratunk olvasónaplót a vajdasági gyerekekkel, amikor ezt már sokan túlhaladott

módszernek tartják? A magyarázathoz vissza kell kanyarodni a múltba, a sokat emlegetett

1974-es jugoszláv alkotmány meghozatalának idejére. Kétségkívül jelenetõs politikai és gazdasági

függetlenséget kapott akkor a Vajdaság és Koszovó, a déli tartomány. A viszonylagos

jólét „a jugoszlávság” eszméjének megizmosodását eredményezte. Hogy, hogy nem, éppen ez

idõ tájt született meg az új iskolareform is. Aszéttagolt „szakirányú oktatás” a magyar diákok

nagy többségét szerb tannyelvû középiskolákba kényszeritette. Ugyanakkor az általános iskolákban

is módosították a tantervet. A magyar olvasókönyvekben az anyanyelvi irodalom

alig a kétharmadára zsugorodott, kiszorította a szerb és a vajdasági nemzeti kisebbségek magyarra

fordított irodalma. Azt is mondhatnánk, jó dolog, ha a környezet kultúrájával is megismerkedik

a diák, de vajon akkor is, ha Radu Flora (van-e ki e nevet ismeri?) versét tanulja Kassák

vagy Weöres Sándor helyett? Weöres-verset csak az óvodában, valamint az elsõ és második

osztályban tanulnak a vajdasági gyerekek, mintha nem is egyik XX. századi klasszikusunkról

lenne szó. A felsõ tagozaton a négy év alatt mindössze két József Attila-verssel találkoznak

a diákok. (a Tél és a Harmatocska címûvel!). Radnótinak és Kosztolányinak egy-egy

versét ismerik meg, de arról már fogalmuk sincs, hogy Kosztolányinak lélegzetelállítóan szép

prózai miniatûrjei is vannak, s hogy õ Aszegény kisgyermek panaszainak írója, mi több, kiváló

regényíró is. Annak, hogy Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Szabó Lõrinc is élt és alkotott, nyoma

sincs a tankönyvben. S nem tudják a vajdasági gyerekek azt sem, ki volt Csokonai Vitéz

Mihály, Zrínyi Miklós, Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, Katona József, Madách, Vajda János, akinek

a Nádas tavon címû versét épp a Palicsi tó ihlette meg. S vajon milyen kép alakul ki bennük

Petõfirõl, ha csak a házi olvasmányként szereplõ János vitézt, a Tisza és a Szülõföldemen

címû költeményeit tanulják? Aranytól a Családi kör, A walesi bárdok és a Toldi szerepel házi

olvasmányként. Fekete István népszerû mûvein kívül tananyag még az Egri csillagok, A Pál

utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig. Honnan tudhatnának Janus Pannoniusról, Balassiról, Mikes

Kelemenrõl, amikor abban sem vagyok bizonyos, tudja-e minden délvidéki diák, hogy Jókai

és Mikszáth nagy regényíró is. Az olvasókönyvben ugyanis csak egy-egy elbeszélésük található,

fõbb mûveik megemlítése nélkül. Sokan úgy tartják ott délen, hogy fölösleges ezen siránkozni,

majd pótolják a középiskolában. Ki tudja? A gimnáziumi tananyagban Jókainak

41

mindmáig csak a Sárga rózsa címû regénye szerepel. Aki érdemben akarna megismerkedni a

magyar irodalommal, annak az újvidéki magyar tanszékre kell beiratkoznia, ahova évente kb.

30 hallgatót vesznek fel.

Az olvasó gyerekekkel tartott kapcsolat még újságíró korunkban rádöbbentett bennünket

arra, hogy a jugoszláviai magyar tannyelvû általános iskolákban olyannyira csonka az anyanyelvi

irodalomtanítás, hogy az már káros tájékozatlansághoz vezet. Megteremti a gyökértelenség

állapotát, ez pedig az identitás feladását eredményezheti. A nemzettudat megerõsítéséhez

olyan élményekre van szükségük, amilyeneket a magyar klasszikus íróink jól megválasztott

mûvei jelentenek. Szerettünk volna az önbecsülésükre hatni, hiszen tapasztalatból

tudjuk, hogy mennyire félénkek, olykor riadtak a kisebbségben élõ bánsági magyarok. Magabiztosak

csak a színmagyar bácskai falvak gyerekei voltak. Tudatosítani akartuk bennük,

hogy magyarnak lenni jó és érdemes, hogy a magyar nyelv és irodalom kimeríthetetlen kincsestár,

amelybõl mindenki erõt, hitet meríthet. És végül: az olvasás élményét, intimitását

nem pótolja semmi sem. Ez az üzenet mindenkinek szól, határon innen és határon túl.

Az olvasónapló írásához kötött verseny meghirdetésekor a délvidéki magyar sajtó készséggel

a rendelkezésünkre állt. AJó Pajtás gyermeklapot szinte minden diák olvasta a kilencvenes

évek elején, így ebben tettük közzé az ajánlott könyvek jegyzékét is. Nem kényszerítettünk

senkit sem könyvvásárlásra akkor már elég lapos volt a pénztárcánk, hiszen az

általunk ajánlott klasszikusok – Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Kosztolányi, Krúdy, Móricz stb. –

mind megtalálhatók a könyvtárakban. Az 1980-as évek végéig ugyanis viszonylag jól ellátott

könyvtáraink voltak, csak éppen az olvasó hiányzott. Miután a budapesti Pro Hungaris Értékközvetítõ

Alapítvánnyal felvettük a kapcsolatot és több ezer könyvet kaptunk az iskolai és

közkönyvtárak gyarapítására, a versenyzõk a legújabb kiadványokkal és a kortárs írók mûveivel

is kiegészíthették olvasmányaikat. Az olvasmányjegyzékben tehát a magyar klasszikusokra

tettük a hangsúlyt, de válogatást kínáltunk a világirodalomból is. A szeptemberben

meghirdetett pályázat beküldési határideje április közepe volt, amit azután „közkönyörgésre”

minden évben fél hónappal meghosszabbítottunk. Nem csoda, hogy többen idõzavarba

kerültek, hiszen tizenkét könyvet kellett a pályázóknak elolvasniuk: nyolcat az általunk felkínált

gazdag jegyzékbõl és négy szabadon választott mûvet. Elég-e hét hónap ennyi könyv elolvasásához

a kötelezõ olvasmányok mellett? Kiderült, hogy elég. A nyári és a téli szünidõben

is rendszeresen olvasó diákok közül sokan huszonöt, harminc, néhányan negyvenöt mûrõl

írták meg olvasmányélményüket.

A négy bíráló bizottságnak egy hónap állt a rendelkezésére, hogy a több száz naplót értékelje.

A díjkiosztással egybekötött ünnepélyes eredményhirdetésre május végén került sor, s

ezen a Pro Hungaris Értékközvetítõ Alapítvány és az Illyés Közalapítvány ajándék könyveivel

jutalmaztuk meg a verseny legjobbjait és mentoraikat (tanító, tanár, szülõ is lehet.) A pályázók

száma évente, 600 és 700 között változott. Mindannyian emléklapot kaptak, s közülük

százan könyvjutalomban részesültek.

Kezdetben csak a felsõs diákok vettek részt a versenyben, késõbb az iskolák kérésére bevontuk

az alsó tagozatosokat is. Az elsõsök és a másodikosok népmese illusztrációkat készítettek,

de többen rajzos olvasónaplóval leptek meg bennünket. Megdöbbentõ, hogy ezek a

kisiskolások mennyire a mában élnek. Egy másodikos tanuló írta a naplójába 1994-ben, amikor

éjszakánként katonai behívókat kézbesítettek a Vajdaságban: „Szerintem, ha egy mese

szomorúan végzõdik, akkor az már nem mese, hanem valóság.” Néhány sorral alább ugyanez

a tanuló: „Én a fele királyság helyett azt szeretném, hogy az apám itt legyen velünk. Most

nem tudom, hol van. Ez a legnagyobb kívánságom, és a mesében a kívánságok mind beteljesülnek.”

Anapló írásakor nem kérünk olvasmányelemzést a nagyoktól, csupán egyéni hangvételû

gondolatokat az elolvasott mûrõl, valamint egy jól választott, jellemzõ idézetet és a

könyv azonosító adatait. Aszabadon választott olvasmányok esetében megjelölik azt is, hogy

ki ajánlotta és hol talált rá a könyvre.

Miért is iratunk olvasónaplót a gyerekekkel?

Meggyõzõdésünk, hogy az olvasónapló kiválóan alkalmas a tanulók olvasási szokásainak

igen. Érdekeltté tettük õket. Azok, akik nagyon szeretnének eljutni az irodalmi táborba,

42

tudják, hogy az esti játékokban csak akkor szerepelnek sikeresen, ha ismerik ezeket a mûveket.

2. Hozzá jutnak-e az általunk kínált olvasmányokhoz? Ha alapmûrõl van szó, igyekszünk beszerezni

a könyvtáruknak. 3. Megértik-e az olykor archaikus nyelvezetû Jókai mûveket? Nem minden

esetben, ezért foglalkozunk Jókaival gyakran az irodalmi táborban. Egyébként a vajdasági

gyerekek körében a legnépszerûbb Az arany ember, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán.

Többen keresztülrágták már magukat A kõszívû ember fiain is, és örvendetes módon

megnõtt azok száma, akik kedvelik Az új földesúr címû regényt. 4. Mi érdekli õket a kortárs irodalomból?

A kicsik kedvelik Csukás István Süsüjét, a Lázár Ervin-meséket, Szabó Magda Sziget-

kékjét, a nagyobbak Csukás Kemény Kalap és krumpliorr címû könyvét, Mándy Csutak-

sorozatát stb. 5. Meg tudják-e különböztetni a szépirodalmat a lektûrtõl? (Bûnügyi regényt

nem mernek beírni az olvasónaplóba, sajnos lektûr gyakran szerepel a szabadon választott olvasmányok

között. Mivel ennek felismeréséhez segítségre van szükségük, az elmúlt tíz évben

öt alkalommal tartott errõl elõadást dr. Bányai János.)

Az olvasónaplók tanulságait tehát bõségesen kamatoztatjuk a haladók számára tervezett

emeltszintû irodalmi olvasótáborban és a kezdõk részére tartott háromnapos irodalmi hétvégeken.

Az ötödikesek és hatodikosok táborát Majtényi Mihály prózaírónkról neveztük el, a

nagydiákokét (hetedikesek, nyolcadikosok és a visszajáró középiskolások) pedig a Délvidék

irodalomszervezõjérõl, Szenteleky Kornélról.

1992-ben a tábor hõskorában pénzbeli támogatást még nem kaptunk. A vendéglátó temeriniek

összefogásával sikerült megoldani a gyerekek közös étkeztetését. Apék kenyeret, amalom

lisztet adott, (a szakácsnõ maga gyúrta a nyolcvan gyereknek a tojásos tésztához a metéltet),

a mezõgazdasági birtokon levágtak egy hízót, a kishegyesi tyúkfarm tojással és hússal

látta el a tábort, az újvidéki ökomenikus szeretetszolgálat olajat, rizst, cukrot, tejport, teát,

levesport adott, a gyümölcs és zöldségféle pedig megtermett a helybeliek kertjében. A vidéki

résztvevõk tandíjat fizettek, ebbõl fedeztük a tábor elõadóinak útiköltségét és a szerény honoráriumot.

1993-ban az infláció az egeket ostromolta, a Magyar Szó napilap a tábor idején már

25 millió dinárba került, s hogy lehetetlen idõben is sikerült megszervezni olvasótáborunkat,

azt a Soros Alapítványnak köszönhetjük. Teljes egészében fedezte a diákok étkeztetésének

költségét, a tandíjat pedig öt német márkában szabtuk meg, ebbõl gazdálkodtuk ki az elõadók

útiköltségét és a csekélyke napidíjat. A délelõtti elõadásokat már akkor is egyetemi tanárok

tartották. Az õ közvetítésükkel ismerkedhettek meg a tanulók mindazokkal az írókkal, akiknek

mûveit hiányoljuk a vajdasági magyar olvasókönyvekbõl. A nagydiákok útravalót kaptak

a felnõttek irodalmából is, lenyûgözõen érdekes elõadásokat hallottak Márai Sándorról,

Ottlik Gézáról, Szerb Antalról, Szabó Dezsõrõl, Kaffka Margit mûvészregényeirõl.

Akezdeti íróportrékat a késõbbi években a tematikus táborok váltották fel. 1997-ben például

a tábor mûsorának vezérfonala a szerelem volt. Atovábbiakban ennek a tábornak az élményeit

mondjuk el.

„Akönyv nélküli szoba olyan, mint a test lélek nélkül” – mondta egyszer egy jeles ókori római

filozófus. Talán így van. Ha valaki tud olvasni és leköti az olvasmány, akkor maga elõtt

látja a cselekményt. Ennek e „belsõ látásnak” a kialakításában segít a tábor. Az értõ olvasásban.

Olvasni is tudni kell. Ezeket a – Cicerót is idézõ – gondolatokat Losoncz Dávid temerini

nyolcadikos vetette papírra a Szenteleky Kornélról elnevezett irodalmi tábor utolsó napján.

Az 1992. évi elsõ irodalmi táborozástól fogva ez volt a fõ célunk: a nyári vakációban eltöltött

egy hét alatt a magyar– és a világirodalom nagyjainak megismertetése és mûveik által az értõ

olvasóvá nevelés. Adélelõtti elõadások, a vitasarkok, a délutáni író-olvasó találkozók, az irodalmi

nyomozás, a logikai rejtvények és irodalmi fejtörõk, a Mikszáth-évforduló kapcsán

folytatott roppant érdekes vita az író regényes magánéletérõl és ismert regényeinek nõalakjairól

mind-mind ráébresztette a gondolkodó diákembert arra, hogy az olvasásnak is van mûvészete.

Az alsó tagozatos és az ötödikes helybeli gyerekek, akik vendéglátókként jutottak be a

táborba, az elsõ napon még kijelentették, hogy bizony õk nem kívánnak részt venni az elõadásokon.

– Nem is való az még nektek – mondtuk, és a képzõmûvészeti-, a hobbis-, meg a

könyvkötõ mûhelybe irányítottuk õket. Az esti irodalmi játékokból viszont részt követeltek

maguknak õk is. Így aztán párhuzamosan folyt a verseny a hetedikesek és nyolcadikosok és a

kicsik asztaltársaságai között. Az elsõ bemelegítõ játékok után annyira kedvet kaptak a rejtvé-

43

nyekhez, hogy az irodalmi nyomozásnál a nagyok feladataiból is jutott nekik. Utóbb már teljesen

egyenrangúan felvették a versenyt a náluk két-három évvel idõsebb diákokkal. Aztán

megtörtént a csoda: az egyik logikai rejtvény megfejtésében lekörözték a lustábban gondolkodó

nagyokat, kivéve a mindvégig élen járó Gárdonyi Géza Irodalmi Asztaltársaság tagjait. A

kicsik is felfedezték a játék örömét, a közösen megoldott feladatok pedig az összetartozás szívet

melengetõ élményét adták meg nekik. Az elnöknek gondja volt rá, hogy az elsõ két napon

az asztaltársaság valamennyi tagja könyvet kapjon. A továbbiakban már a teljesítmény számított,

õk maguk állapították meg, hogy ki milyen intenzitással vett részt a közös feladatok

megoldásában és e szerint részesült a társaság „bevételébõl”. (A bevétel és egyben a fizetõeszköz

ex libris volt.) Mivel a gyerekeknek igen fejlett az igazságérzetük, a gyengébben szereplõk

vita nélkül elismerték, hogy nekik kevesebb jár a közös „vagyonból”. Az ügyesebbje a tábor

végére akár 15-20 könyvet is „megvásárolhatott”. Az ínyencek külön versenyfeladatra is

vállalkoztak a szabadidõs foglakozások alatt – ebben mindig a rendelkezésükre álltunk –,

hogy megszerezhessék a drágább könyveket, például Varga Domokosnak a Mogyeriektõl

Mohácsig címû magyarságtörténetét. Ha csak egyetlen példányban volt meg valamelyik

könyv és többen pályáztak rá, nem riadtunk vissza a rögtönzött árveréstõl sem.

A gyerekek egymásnak csináltak kedvet az olvasáshoz. Az esti játékok után – jóllehet már

késõré járt az idõ – többen még mindig válogattak, keresgéltek az asztalon kirakott könyvek

között, mert mint mondták, elalvás elõtt még olvasni szeretnének. „Tavaly hatodikosként

megragadott a tábor hangulata, élveztem az egyetemi tanárok elõadásait, azt, hogy milyen

érthetõen tudják elmagyarázni a számunkra eleddig teljesen ismeretlen dolgokat, és persze,

nagyon örültem a tudásommal megszerzett könyveknek. Így aztán az idén is beküldtem az

olvasónaplómat, hogy belépõt nyerjek a táborba, pedig ebben az évben sok volt a tanulnivaló,

nehezen készült el a napló.” Kalmár Zsuzsa zentai diáklány írta ezeket a sorokat a tábornyitás

napján. Egyébként elsõ díjat szerzett az olvasónaplójával, és szívvel-lélekkel vett részt minden

játékban. Amár említett Gárdonyi Géza Irodalmi Asztaltársaság három évvel ezelõtt alakult

meg Muzslyán. A Majtényi Mihály Irodalmi Táborban vették fel az Egri csillagok írójának

a nevét. A következõ évben is egy asztalnál ültek. A közbeesõ téli költészeti napokon,

Csantavéren, mivel költészetrõl volt szó, Babits Mihály nevét kapták, de az idei nyáron ragaszkodtak

régi nevükhöz. Ebbõl az asztaltársaságból kerültek ki jobbára a tábor egyéni versenyének

a gyõztesei. Így aztán az idei találkozót megelõzõ sok telefonbeszélgetés és levélváltás

eredményeként teljes létszámban foglalták el helyüket ,,Gárdonyiék” a közös asztalnál.

Õk vállalkoztak arra is, hogy bemutassák az irodalmi lexikon adatainak felhasználásával az

író-olvasó találkozók vendégeit: Németh Istvánt, Bordás Gyõzõt, Gobby Fehér Gyulát, Jódal

Rózsát. Kitûnõ érzékkel választották ki mûveikbõl a szerelem témájába vágó részleteket. Csoda-

e, hogy az összesített versenyben a Gárdonyi asztaltársaság vitte el a pálmát? Az egyéni

tudásvetélkedõn is könnyedén és magabiztosan vették az akadályokat: az elõadásokra, a délutáni

és esti programra, de még a kiállítás anyagára is vonatkozó 50 „rázós” kérdést az elõdöntõben

csakúgy, mint a harminc olvasmánnyal kapcsolatos kérdésfûzért a középdöntõben.

A 30 jelentkezõ (ez a többéves átlag) teljesen magára volt utalva. Mintegy ellenpontja ez a

korábbi csoportmunkának. Szó sem lehet baráti segítségrõl, átmásolásról. Másfél méter távolságra

ülnek egymástól. Akérdéseket élõszóban tettük fel, mindegyiket csak egyszer. Aki nem

figyel, nem tudja, mi a feladat. A tizenöt másodpercnyi gondolkodási idõ bõven elegendõ

nemcsak a válasz leírására, hanem jutott néhány pillanat arra is, hogy a jegyzeteiben ellenõrizze,

pontos-e a kért adat. Aki jó jegyzeteket készített, villámgyorsan képes megtalálni azt,

amit keres. A jegyzetelést is maguknak kellett megtanulniuk, megállapítani, mi fontos az elhangzott

elõadásból, és mi az, ami részletkérdés ugyan, de az adat érdekessége miatt érdemes

lejegyezni. A Gárdonyi asztaltársaság tagjai ezt már felsõfokon mûvelik. Ketten közülük

mind az ötven kérdésre helyes választ adtak. Mindössze fél óráig tartott ez a teljes összpontosítást

igénylõ feladat. Bár utána hosszú pihenõ jár a versenyzõknek, csak kevesen élnek vele.

Izgatta õket az eredmény. Fõleg azokat, akik sejtik, hogy érdemes szurkolniuk a továbbjutásért.

Körülállták az asztalt, és közösen néztük át a megoldásokat. A szemük láttára született

meg az eredmény. Azok közül, akik lemaradtak, senki sem sírt, ez nem iskola, nincs gyenge

osztályzat, ajándék könyvet viszont minden egyes résztvevõ kap, mert vállalkozott a megmérettetésre.

A középdöntõ kérdéseit írásban kapta a továbbjutó tizenkét versenyzõ. Izgalomra

nincs ok, ha olvasta a mûvet, tudja a választ akkor is, ha cseles a kérdés. Ha viszont csak átlapozta

a könyvet, elbuktatják a részletkérdések.

44

A középdöntõ harminc kérdésének összeállításakor az olvasási versenyünkben ajánlott

alapmûvekre, tehát a klasszikusokra tettük a hangsúlyt. A hetedikeseknek és nyolcadikosoknak

mindig becsempésztünk néhányat a fiatalabbaknak ajánlott mûvekbõl. Az Egri csillagok,

APál utcai fiúk, a Kincskeresõ kisködmön, Szigetkék és még mások, megérdemlik, hogy évek

múlva is emlékezzünk rájuk.

Azáró rendezvényen, ahogy tréfásan neveztük: az öt menetbõl álló végsõ összecsapáson a

Gárdonyi asztaltársaság három tagjának szurkolhatott a lelkes közönség. A gyõztes versenyzõ

szurkolótábora elsõnek kapott a helyszínre szállított fagylalthegyekbõl. Megérdemelten.

Hiszen a „menetek” közötti szünet csak a versenyzõknek volt pihenõ, akkor a szurkolótáborokkal

folyt a játék. A verseny gyõztese, a topolyai Dévity Anna megszerezte Az emberiség

krónikája címû könyvet és hozzá „az irodalomtudományok tudora” címet igazoló oklevelet

meg a fél méter magas tudori süveget. Befejezésül különösképpen ide kívánkoznak Márai

ADunakeszi Körösi Csoma Sándor Általános Iskola Évkönyve kiadásának tapasztalatairól

fogok beszámolni. Tizenhárom kiadványról, mert 1989 óta ennyit adtunk ki. Tizennégy tantermes,

átlagosan 500 fõs létszámú intézményrõl van szó, idén 203 millió forint a költségvetésünk,

ebbõl hiányzik az évkönyv kiadásának összege. Erre elég lenne 300 ezer forint, de most

a meszelésre sincs pénzünk, egyébként is húsz éve szülõkkel együtt meszeljük ki az iskolát.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak Dunakeszirõl, mert az évkönyv áttételesen kapcsolódik

a település jellegéhez. Dunakeszi jövõre lesz 750 éves, sajnos ebbõl a 750 évbõl nagyon-

nagyon kevés írott és épített emlék maradt fönn. A települést 1970-ben nyilvánították

nagyközséggé, 1977-ben várossá, 35 év alatt háromszorosára nõtt a lakosság létszáma. Tessenek

elgondolkodni, hogy hol lehetnek a lokálpatrióták?! 1977-ben indult a nagy lakótelep építése,

és Lentitõl Csengerig az ország minden részében született gyermekek érkeztek iskolánkba.

Ez pedig azt sugallta, hogy legfontosabb tennivalónk a közösségépítés, s mi ezt a kihívást

elfogadtuk.

Az 1978-ban épült intézményben a legjobb lehetõséget az iskola aulája nyújtja. Nagy, 400

négyzetméteres területrõl van szó, ahol már az iskola megépítése után igen tartalmas iskolagaléria-

program indult, író–olvasó találkozókat szerveztünk. Járt nálunk a Kalamajka és a Kaláka

Együttes, Dévai Nagy Kamilla, Csoóri Sándor, Bálint Ágnes, Lázár Ervin. 2003-ban volt

nálunk Újvidékrõl Németh István író, Vígh Rudolf Bácskatopolyáról, Király László Kolozsvárról,

Gál Sándor Kassáról. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a diákoknak közvetlen élményük

legyen a mûvészekkel, írókkal, tudósokkal való találkozásról.

1989-ben adtuk ki elsõ iskolai évkönyvünket, címlapján azóta is Körösi Csoma Sándor arcképével

jelenik meg. 1984-ben vettük föl Körösi Csoma Sándor nevét, azelõtt számmal jelölt

intézmény voltunk. Óriási pedagógiai lehetõség van abban, hogy Körösi Csoma Sándorhoz

kötõdünk, névadónk emlékét ápoljuk. Lakótelepi iskoláról van szó, s megkérdeztük a gyerekeket,

hogy kit szeretnétek névadónak? Sportolókat említettek, Munkácsy Mihály, Hallasy

Olivér szerepelt a javasoltak között. Ekkor köszöntött be Körösi Csoma Sándor születésének

200. évfordulója, országos verseny szervezõdött a Népfront keretei között, s az országos

elõdöntõben hatodik helyen szerepelt a csapatunk. Az egész iskola készült, elõzõleg nálunk is

volt iskolai verseny, a diákok szurkoltak egymásnak, így aztán megoldódott a névadás kérdése.

Mindennapjainkban rendkívül nagy szerepet szánunk Kõrösi Csoma Sándor emlékének.

1988-ban avattuk Szervátiusz Tibor szobrát az iskola elõterében, Halász Péter tartotta az ünnepi

köszöntõt. Borsos Miklóst megkértem, szíveskedjék iskolánk számára érmet készíteni,

45

1 Elhangzott 2004 májusában Zánkán, az Iskola és honismeret címû tanácskozáson. (Szerk.)

amit az iskola kiváló tanulójának, kiváló sportolójának adunk át. Ligeti Erika kérésünkre

„Tiszta szép környezetért” érmet készített. Jeles mûvészek: Csíkszentmihályi Róbert, Asszonyi

Tamás segítettek. Szívességbõl, vagy elenyészõ tiszteletdíj fejében csodálatos mûalkotásokhoz

jutottunk, és így sikerült kialakítani iskolánk sajátos elismerési rendszerét. Mindezek az

alkotások megjelennek évkönyvünk tízéves történetében.

Ebben a lakótelepi környezetben föltehetjük a kérdést: mi célt szolgál az Évkönyv? Nyilvánvaló,

hogy az elsõ helyen az információ szerepel, de közösségépítõ funkciója is van. Az iskola

ethoszának is fontos eleme egy ilyen évkönyv, hiszen megjelenik benne a kitüntetett tanulók

névsora és fényképe, olvashatók a segítõ szülõkrõl szóló írások. Kik írják a tanulmányokat,

a beszámolókat? Elsõsorban a kollégák. Nagyon nehéz feladat, hogy idõre megkapjam

az írásokat. Agyermekek is beszámolnak a különbözõ eseményekrõl, külföldi utazásaikról,

és természetesen a „külsõ” támogatók is írnak számunkra.

Említettem, hogy Dunakeszin igen nagy szükség van a lakóhelyi identitás, a lokálpatriotizmus

erõsítésére, tehát ilyen feladatokat is fölvállal az évkönyv. A város történelmében hatalmas

fehér foltok vannak, és sajnos nem nagyon akadnak jelentkezõk ezek kitöltésére. „Külsõ”

munkatársakat kérünk föl, hogy búvárkodjanak a település történelmében, és írják meg

mindazt, amit sikerült a múltból meríteniük. Ebben a régióban bizonyára ismert Uzsoki András

neve, aki hosszú ideig Tihanyban volt múzeumigazgató, de munkássága Keszthelyhez is

kötõdik. Amikor megtudtam, hogy Dunakeszire költözött, rögtön megkerestem és fölkértem

tanulmány írására. Ebbõl született egy nagyon szép és minden szempontból hasznos tanulmány

Dunakeszi város Szent Mihály templomának történetérõl. 1986-tól számolhatjuk barátságunkat

a Párizsban élõ Bernard Le Calloc’h professzor úrral, aki breton származású nyelvész,

és Gödöllõn, a Premontrei Gimnáziumban tanított néhány évig francia nyelvet, Körösi

Csoma Sándor kutató, és minden esztendõben küld évkönyvünk számára tanulmányt.

Zachar József hadtörténész professzort arra kértem föl, hogy Dunakeszi és a sorsfordító

1948–49 kapcsolatáról írjon, errõl ugyanis nagyon keveset tudtunk. Hála József barátomtól

megtudtam, hogy Boros Marietta néprajzkutató szakdolgozatát a Pest környéki paradicsomtermelõkrõl

írta. Megkértem, hogy bocsássa rendelkezésünkre tanulmányának rövidített változatát,

amit meg is kaptunk. Dunakeszi testvérvárosa Székelykeresztúr, úgy gondoltam tehát,

hogy évkönyvünkben helye van a székelykeresztúri Molnár István Múzeum igazgatójának

városuk történetérõl szóló tanulmányának.

Mit tartalmaz még egy-egy ilyen évkönyv? Nyilvánvalóan a tanév történetét. Kiemelkedõ

szerepet játszik az iskola életében az iskolanapok sorozata, ez annyira testes program, hogy

külön alsó és felsõ tagozatos tanulmány készül. Az iskola sporttörténete is fontos. Iskolánk

néptánc estet szervez minden esztendõben, Budapestrõl, Székelykeresztúrról érkeznek néptánccsoportok,

és a mi néptánc együttesünk is sokfelé szerepel. Ha ezt értéknek tartjuk, akkor

meg kell hogy jelenjen az események története is. Hasonlóképpen a szakkörök élete, diákok

beszámolói utazásaikról. Nem maradhatnak el a diáknévsorok sem, a tantestület névsora is

szerepel minden évkönyvben, ami nagyban segíti munkánkat, ha valamilyen adatra van

szükség.

Évkönyvünk legutóbbi számának 280 ezer forint volt a nyomdaköltsége. Tiszteletdíjat sem

a külsõ munkatársaknak nem fizettünk, sem a kollégáknak, tehát mindenki szívességbõl dolgozik.

Évkönyvünk elsõ számában megjelentettük Iskolagalériánk elsõ ötven tárlatának történetét,

és ma már a 90. tárlat felé tartunk. Ez azért fontos, mert iskolánk a lakótelep kulturális

szempontból ellátatlan részén helyezkedik el, tehát a közmûvelõdési programnak van felnõtteknek

szóló része is, de annál jobb dolog nincs, mikor egy gyerek a szülõjével együtt jön el

egy tárlatra. A kiállítások közül Jámborné Balogh Tünde batikos munkái jutnak eszembe, de

volt Kass János, Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla tárlatunk, tehát nagyon ismert mûvészek munkáit

tekinthették meg a gyermekek.

mindenképpen kell, hogy tevékenykedtessék a gyerekeket. Egyik kollégánk vette át ezt a

gondolatot, az egyik dunakeszi lelkésztõl, dr. Oláh Antal apát úrtól. Elõrébb, magasabbra! – ez a

jelszó kinn függ aulánkban, minden nap olvashatják a gyermekek. Hogy kiben visszhangzik,

ez, pontosan nem tudjuk, de évek múltán ki fog derülni.

46

Ajobbító szándék egyik megnyilvánulása volt, amikor elmúlt esztendõben megjelentettük

az Oszlopcsarnok címû kiadványt. Nagyon sok tudós, mûvész, író, költõ megfordult nálunk az

iskolában, Körösi Csoma Sándor kapcsán is. Az itt járt írókat, költõket, mûvészeket, jeles közéleti

embereket arra kértük, szíveskedjenek írni egy tanulmányt a gyerekeknek. Írtam körülbelül

hatvan személyiségnek, telefonon is fölhívtam õket. Néhány nevet megemlítek: Beder Tibor

Erdélybõl, Bethlenfalvy Géza indológus, dr. Brusznyai József – hazai tájakon vagyunk –

Brusznyai Árpád testvéröccse, aki 29 évig Dunakeszin szolgált plébánosként, ma távol van, és

remeteként él, kiváló humorú ember, óriás aki köztünk jár. Csetri Elek professzor, akinek három

könyve is megjelent Csoma Sándorról, Dallos Gyula olimpikon, Gazda József a Kõrösi

Csoma Sándor Közmûvelõsési Egyesület elnöke Kovásznáról, Jávor Béla, a Nemzeti Kör tagja,

Juhász Ferenc költõ, Kemény Katalin filozófus – Hamvas Béla felesége – 94 évesen olyan friss

volt szellemileg, úgy emlékezett a Radnóti Miklóssal való beszélgetéseire, mintha tegnap történt

volna, és teljesen tájékozott volt a napi ügyekben is. Aztán Klindler József professzor,

Makovecz Imre, Schmidt Egon, Sellei Zoltán és még nagyon sokan. Ezt a kiadványt a ballagó

nyolcadikosok a tarisznyájukban viszik magukkal. Nagyon reméljük, hogy a mag nem hull

kõre, ki-ki megtalálja a neki szóló gondolatot, és ebbõl a kiadványból is épülhet.

Nagyon fontos, hogy megõrizzük azt, ami egyszer megszületett és érték.

47

(Békéscsaba Lencsési Mûvelõdési Központ)

(Rozsnyón, a Rákóczi Napok alkalmából)

(1014 Bp. Szentháromság tér 6.)

19. (kedd) 18 00 Balassi Bálint emlékezete – dr. Cseh Gizella mûvelõdéstörténész

19 00 A Bocskai-felkelés emlékhelyeinél – Batár Zsolt Botond vetített elõadása

9. (kedd) 18 00 Magyar Himalája expedíciók címmel a 2000–2003 közötti magyar expedíciók

meghívott tagjainak filmvetítéssel illusztrált elõadása. Bevezetõ, rövid áttekintés

„Neves magyarok a Himalája tövében” címmel – dr. Tiner Tibor elõadása

11. (csütörtök) 18 00 Magyarok Ausztrália és Új-Zéland tájain II. – dr. Beckné Dekker Mária

diaképes beszámolója

16. (kedd) 18 00 Skóciai Margit sírjától a marlow-hídig – közös emlékeink nyomában.

Vetített képek a Magyar Évadban bemutatott skóciai és angliai kiállításainkról,

s újabb magyar emlékekrõl – dr. Czikány Gábor vetített elõadása

14. (kedd) 18 00 Neves magyar zarándokhelyeknél – Csíksomlyótól Máriazellig – Emlékeztetõ

néhány szép felvétellel – a tagság, Hermány Helga, dr. Deák Piroska képei