Magyarország századai

Válogatás ezer év dokumentumaiból

1000–1956. Szerk.: Tóth Béla

2003. második felében látott napvilágot az a

forrásgyûjtemény, amely az ELTE Állam és Jogtudományi

Kar Magyar Jogtörténeti Tanszéke és a

Magyar Országos Levéltár együttmûködésében

készült el. A kiadvány több szempontból is hiánypótlónak

tekinthetõ. Elsõsorban a jogtörténészek

és a levéltárosok ilyen jellegû közös munkálkodása

érdemel figyelmet. Mivel a jogfejlõdés kutatása

nem alapulhat csak az egykori jogszabályok vizsgálatán,

a mindennapi gyakorlat feltárása – a levéltárakban

található iratok tanulmányozása –

mutatja meg, hogy mit tekintettek egykor hatályos

normának, amelybõl következik, hogy a joghistória

mûvelése nem történhet meg a levéltárakban

fellelhetõ iratok feldolgozása és a levéltárban dolgozó

szakértõ munkatársak kutatásai nélkül.

Az utóbbi években születtek olyan dokumentumgyûjtemények,

amelyek tartalmazzák az archívumok

mélyén fekvõ, jogtörténeti szempontból

fontos forrásokat, azonban vagy az idõbeli korlát

(Levéltárak – kincstárak. Források Magyarország

levéltáraiból (1000–1686). Közreadja: Blazovich

László – Érszegi Géza – Turbuly Éva. Bp. – Szeged,

1998) vagy az oktatás speciális igényei (A magyar

jogtörténet forrásai. Szemelvénygyûjtemény.

Szerk.: Mezey Barna. Bp., 2002) miatt nem lehettek

ennyire átfogóak, mint a Magyarország századai

címû kiadvány.

Fõként a középfokú oktatásban tudják majd

hasznosítani ezt a forrásgyûjteményt, de fontos ismereteket

szolgáltat a történelem és a jogfejlõdés

iránt érdeklõdõknek is. Ugyanakkor mind a jogász,

mind a történészképzés során is jól használható,

mivel olyan dokumentumokat is tartalmaz,

amelyek az adott történelmi és jogi szituációt több

szempontból is megvilágítják (pl.: Deák Ferenc

májusi levelei a Habsburgokkal való megegyezés

körvonalairól, 1865). A gyûjtemény messzemenõen

kielégíti a jogtörténet igényeit, mivel pontosan

közli az egykori jogszabályok szövegét, eloszlatva

az ismeretterjesztõ irodalomban a tartalmi idézésbõl

fakadó esetleges félreértéseket. Sok olyan jogforrást

és dokumentumot találhat meg benne az

olvasó, amelynek visszakeresése a laikusok számára

komoly nehézséget okozna, de itt együtt,

minden érdeklõdõ számára rendelkezésre állnak.

Nagyon lényeges, hogy a források válogatói nemcsak

a jogforrásokat tartották szem elõtt, hanem a

joghistória szempontjait is figyelembe vették, mert

a tényleges gyakorlat dokumentumait is közzétették.

Ennek különösen a szokásjog idõszakára vonatkozóan,

a kodifikációs munkálatok elõtt van jelentõsége.

A kiválasztott törvények, oklevelek,

összeírások, levelek, békeszerzõdések bemutatják

azokat a modernizációs törekvéseket, valamint

ezeknek a hatásait is, amelyek Magyarországon a

XI–XX. század során megjelentek.

A kötet szerkezeti szempontból három részre

bontható, egy rövid „szótár” után közvetlenül az

elõszó következik, majd pedig a források idõrendben.

Az idegen kifejezések szószedete döntõen a

középkori dokumentumok helyes értelmezéséhez

nyújt segítséget. Ugyanakkor a mai magyar nyelvben

már nem használt, kevésbé gyakori szófordulatokat

a közreadók a lábjegyzetekben magyarázzák

meg (pl.: Bethlen Gábor politikai végrendelete,

1629).

Mezey Barna tömör bevezetõje hangsúlyozza

azt a tételt, mely szerint Magyarországnak a nyugati

régióhoz viszonyított állandó lemaradását a

felülrõl jövõ intézkedésekkel próbálták csökkenteni.

A döntések általában jogszabály alakjában jelentek

meg, tehát a magyar történelem fontosabb

dokumentumai között feltétlenül szerepelnie kell

ennek a forrástípusnak. A szerzõ szerint azonban

nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jogszabályok

csak akkor érvényesülnek, ha a társadalom

elismeri létjogosultságukat, és az emberek

egymás közti viszonyaikban alkalmazzák ezeket.

Ez a magyarázata annak, hogy a legkülönbözõbb

iratok kerültek be a gyûjteménybe.

Aforrásokat az összeállítók három korszak szerint

rendezték, minden dokumentumot elláttak

egy rövid tájékoztató jellegû ismertetõvel. A néhány

soros bevezetõk egyes esetekben csak a történelmi

helyzetrõl adnak általános képet (pl.: Szent

István törvényei, 1000–1038), legtöbbször viszont

a forrás keletkezési körülményeivel kapcsolatos

információkat is tartalmazzák (pl.: Boldog Ilona legendája,

1270 körül; I. Lipót király oklevele Erdély

kiváltságairól, 1691; az ónodi országgyûlés határozatai,

1707; az 1894. évi XXXIII. tc. az állami anyakönyvezésrõl).

A dokumentumokat alapos jegyzetapparátussal

látták el, gyakran igen gondosan

beazonosítva minden személyt, akit megemlít az

oklevél (pl.: IV. Kun László megjutalmazza híveit,

1273).

Érszegi Géza a mohácsi csatáig terjedõ idõszakból

187 oldal terjedelemben 87 dokumentumot választott

ki. A korszakra jellemzõ szokásjog miatt

ezek döntõ része privilégiumlevél (pl.: a kehidai

oklevél, 1232; armális Muronyi Weer Andrásnak,

1509), egyházi intézmény alapítólevele (pl.: az almádi

monostor, 1121), hivatali utasítás (pl.: eljárási

cselekmények módjáról, 1300 körül), nemzetközi

szerzõdés (pl.: I. Károly fia László és Anna cseh

hercegnõ házassági szerzõdése, 1327), irodalmi alkotás

(pl.: Boldog Ilona legendája, 1270 körül), pápai

intézkedés (pl.: Callixtus pápa elrendeli az esti

96

KÖNYVESPOLC.harangszót, 1456), magánjogi szerzõdés (pl.: Csáki

Gábor zálogba adott birtokairól, 1511) vagy magánlevél

(pl.: diákok levele szüleikhez az iskolai

életrõl, 1451). Utóbbi forrás a korabeli zsebpénzviszonyokra

tartalmaz egy kedves utalást: „Különben

tudjátok meg, hogy a tejet nagyon szeretjük,

ezért küldjetek nekünk egy tehenet.”

A II. Lajos halálától a kiegyezésig terjedõ idõszakból

122 oldalon 67 dokumentummal ismerkedhet

meg az olvasó Dóka Klára munkája nyomán.

A források áttanulmányozása során észrevehetõ,

hogy a különbözõ törvények (pl.: áprilisi törvények,

1848) és rendeletek (pl.: türelmi rendelet,

1781) nagyobb arányban fordulnak elõ, mint az

elõzõ korszakban. Ennek egyik oka, hogy az abszolutista

kormányzat, majd az igen lassú kodifikáció

bizonyos területekrõl elkezdte kiszorítani a

szokásjogot. Az élet egyre több olyan szeletét igyekeztek

szabályozni, amely korábban nem igényelt

állami beavatkozást, ilyen például az oktatás

(Ratio Educationis, 1777 és 1806). Ennek a terjeszkedési

törekvésnek a jele az összeírások és népszámlálások

megjelenése, amelybõl többet is megismerhet

az olvasó (pl.: manufaktúrák összeírása

1780–1790). A közreadó a jogszabályokon belül

úgy válogatott, hogy ne csak a „nagypolitika”

szemszögébõl fontos törvények kerüljenek be, hanem

a mindennapi életet megkönnyítõ döntések is

(pl.: 1836. évi 26. tc. a Pest és Buda közötti állandó

híd létesítésérõl). Az egyes uralkodói elképzelések

gyakorlati megvalósítását nagyon jól bemutatja

Dóka Klára azzal, hogy Mária Terézia úrbéri rendelete

mellett Gyõr vármegye Bezi nevû községében

felvett jegyzõkönyvet is közzé tette. Ezek mellett

természetesen helyet kaptak kiáltványok (pl.:

Thököly Imre kiáltványa, 1684), békeszerzõdések

(pl.: karlócai béke, 1699), visszaemlékezések (pl.:

Henrik szász herceg leírása Buda visszavételérõl,

1686), politikai nyilatkozatok (pl.: Ellenzéki Nyilatkozat,

1847), híres levelek (pl.: Kossuth Cassandra

levele, 1867), vallási kérdésekben tett állásfoglalások

(pl.: a reformátusok debreceni hitvallása,

1562) vagy politikai reformtervek (pl.: Kollonich

Lipót betelepítési terve, 1688). Ebben a fejezetben

nem találkozhatunk olyan személyes hangvételû

magánlevéllel, amely nem közismert politikustól

származik (pl.: Széchenyi István a Nemzeti

Kaszinóról, 1827–28), hanem például vidéki kisnemestõl,

jobbágytól vagy városi polgártól.

A kiegyezéstõl az 1956os forradalomig terjedõ

idõszakból 207 oldal terjedelemben 53 forrást tett

közzé Soós László. Ezek közül csak 16 olyan dokumentum

van, amely kiáltvány, felhívás, nemzetközi

szerzõdés vagy politikai szónoklat, tehát nem

jogszabály. A törvények és rendeletek válogatása

némi következetlenséget mutat, mivel nem szerepelnek

a dualizmus idõszakának modern polgári

állami berendezkedést megteremtõ törvénycikkei

(pl.: 1869. évi IV. tc. a bírói hatalomról; 1885. évi

VII. tc. a Fõrendiház szervezetérõl), valamint az

egyes jogágak elsõ kódexei (pl.: 1878. évi V. tc. a

Büntetõ törvénykönyv; 1896. évi XXXIII. tc. Abûn

vádi perrendtartásról; 1911. évi I. tc. a Polgári perrendtartás).

Helyet kaptak viszont igen nagy terjedelemben

olyan törvények, amelyek sem a jogfejlõdésre,

sem a mindennapi életre nem gyakoroltak

nagy befolyást (pl.: 1878. évi XXV. tc. az osztrák–

magyar bank létesítésérõl). Az összeállító láthatóan

nagyobb hangsúlyt fektetett az I. világháború

utáni történések jogforrásokon és kiáltványokon

keresztül történõ bemutatására. Örvendetes,

hogy közlésre került a jelenleg is hatályos Alkotmány

(1949. évi XX. törvény) eredeti szövege, így

a nem szakemberek számára is nyilvánvalóvá válhat,

hogy a mai normaszöveg semmit sem õrzött

meg a korábbi megfogalmazásokból. Talán az

egyetlen rendelkezés, amely tartalmában a legkevesebbet

módosult a Szakasics Árpád köztársasági

elnök által kihirdetett alaptörvény 69. §a. A

megváltozott körülményekhez igazodva ez most

így szerepel: 74. § „A Magyar Köztársaság fõvárosa

Budapest.” A nem jogszabályszerû dokumentumok

pontosan követik a politikai eseményeket

(pl.: Ferenc József kiáltványa, 1914; Horthy Miklós

kiáltványa, 1944; Nagy Imre felhívása, 1956). Sajnálatos

módon ebbõl a fejezetbõl nem tudunk meg

sokat az emberek hétköznapi életérõl. Nem került

be a válogatásba egyetlen személyes jellegû dokumentum,

levél vagy visszaemlékezés sem, amely a

nem csak jogforrásokat tanulmányozni vágyók

igényeit is kielégítené. A fejezet ettõl száraz, élettelen

és nehezen olvasható lett.

Összességében olyan forrásgyûjteményt vehet

kézbe az olvasó, amelynek segítségével végigkövetheti

a magyar történelem legfontosabb fordulópontjait,

eseményeit az államalapítástól a Rákosi

korszak végéig. Belepillanthat az érdeklõdõ a

középkori emberek mindennapjaiba, értesülhet arról,

hogy III. István 1162ben szabaddá tette Farkast,

aki Kapuvár ostromát megakadályozta. Átérezheti

a XVI. század végi adószedõk nehézségeit.

Megtudhatja, hogy az 1828as összeírásban Fejér

megye Batta nevû falujában egy tehén napi

másfél icce tejet adott. Megismerheti, hogy az elsõ

mûemlékvédelmi törvény (1881. évi XXXIX. tc.)

50–500 forint közötti bírságot rendelt kiszabni a

mûemlék rongálójára, valamint honnan ered a

„kék” és „zöld” ávós megkülönböztetés. A kötet

bátran ajánlható mindenkinek, aki többet akar

megtudni hazánk történelmérõl és jogfejlõdésérõl.

(Bp. 2003.)

Bató Szilvia

GYÜRKI LÁSZLÓ:

Magyar zarándokok és magyar emlékek

a Szentföldön

Dr. Gyürki László palesztinológus, bibliatudós,

a Szentföld kiváló ismerõje és kutatója jelen kötetében

jelentõs képillusztráció mellett bemutatja a

kereszténység felvételével egyidõs magyar szentföldi

zarándoklatokat, néhány kiemelkedõ ma97.gyar zarándokot és a Szentföldön található magyar

emlékeket.

A XI. század elsõ felében Rodulph Glaber clugni

szerzetes írja krónikájában: „Ebben az idõben

mindazok, akik Franciaországból és Németországból

az Úr sírjához kívántak zarándokolni, a

szokásos út helyett, amely a tengeren vezetett, Magyarországon

keresztül vették útjukat. Itt István

király mindannyiukat testvérként, meleg szeretettel

fogadta, valamennyit gazdagon megajándékozta

és egyben gondoskodott útjuk zavartalanságáról.

Mikor azután ennek híre futamodott, a nemeseknek

és a köznépnek megszámlálhatatlan sokasága

kezdett errefelé zarándokolni Jeruzsálembe.”

Az 1080 körül keletkezett Szent István Nagyobb

Legendája már a Jeruzsálemi zarándokházról tudósít,

jóllehet alapításának pontos idejét nem ismerjük

(1021–1036 között lehetett). Tény, hogy Jeruzsálemben

a zarándokház megépítése serkentette

a magyarság búcsújáró kedvét. Történelmi bizonyosság

azonban az, hogy Szent István alkotása az

1099. évi véres ostrom alkalmával teljesen megsemmisült.

Ezért kellett új zarándokházat építeni,

ami Petronilla asszony nevéhez fûzõdött. A jeruzsálemi

oklevelek tanúsága szerint – bár családi

nevét nem ismerjük – a diploma egyszerûen ûrnõnek

nevezi, így minden kétséget kizáróan magyar

származású volt a második házalapító. Petronilla

asszony két telket vett, egyiken zarándokházat,

másikon kórházat építetett, illetve rendezett be

egészen a Szentsírbazilika tõszomszédságában.

Az okmányokon így szerepel a neve: Hospicium

Ungarorum.

Viszonylag pontos oklevelek számolnak be arról,

hogy III. Béla – mivel Jeruzsálemben szabad

telket már nem talált – Emmauszban vett házat és

birtokot a magyar hercegi párnak, a várat átadta a

Jánoslovagoknak azzal a kikötéssel, hogyha a király

vagy családja közül bárki a Szentföldön tartózkodik,

az álljon a rendelkezésükre. Szintén eredeti

dokumentum tanúsítja azt is, hogy ugyanõ fényes

fogadtatásban részesítette Barbarossa Frigyes

Magyarországon átvonuló keresztes seregét, majd

miután ezen hadjáratok sikertelennek bizonyultak,

a szomorú hír hallatára III. Béla király is felvette

a keresztet és külön keresztes hadsereg megszervezésén

fáradozott. 1198. április 23án bekövetkezett

halála azonban terveit meghiusította.

Halálos ágyán kisebbik fiát, Endrét kötelezte fogadalma

beváltásához. Gyürki egyetért Johannes

Zuluardusnak, a szentsír lovagjának megállapításával,

miszerint magyar királyok fogadalomképpen

zarándokoltak el a Táborhegyre, és hogy II.

Endre királyunk lehetett az, aki a magyar alapítású

pálos szerzeteseknek kolostort adományozott

(A magyar pálos rend története. Bp., 1938.), a pálosok

azonban ezt csak késõbb vehették birtokba. Aszerzõ

meggyõzõdése az, hogy a magyar pálosok

1250–1263ig lehettek itt, ellentétben Bozsóki Gerõ

OFM. kutatásaival, aki 40 éves tartózkodásról beszél.

A keresztes hadjáratok nem voltak sikeresek.

1291. május 18án Akkó elestével az utolsó talpalatnyi

föld is elveszett, és ezzel a katolikus élet teljesen

megszûnt a Szentföldön. Közismert, hogy a

nehéz helyzetben – talán ügyes diplomáciai érzéküknek

is köszönhetõen – egyedül Szent Ferenc fiai

tudták tartani magukat. A ferencesek megszerezték

a Cenákulumot (az utolsó vacsora termét),

késõbb a születési barlangot Betlehemben, Szûz

Mária sírját a Jozafát völgyében, igaz késõbb a mohamedánok

fanatizmusa, valamint a felekezeti viszálykodás

ezeket megsemmisítette. Mivel ilyen

körülmények között a szent helyek meglátogatása

nem tartozott a veszélytelen feladatok közé, az

avignoni pápák szigorúan megtiltották, illetve külön

engedélyhez kötötték a zarándoklatokat. Aszigorú

elõírás ellenõrzõi a ferencesek voltak, és egyben

õk gondoskodtak a zarándokok szabad mozgásáról

is. 1355ben megalapították Jeruzsálemben

a Siónhegyen lévõ kolostorukat, a ferences egyetemes

káptalan pedig 1377ben jóváhagyta a szentföldi

provincia különleges szabályzatát. 1348 februárjában

Nagy Lajos – amikor elfoglalta Nápolyt

– a többi mellé a jeruzsálemi király címét is felvette.

Ennek is szerepe lehetett abban, hogy a hazai

oklevélregesztákban – és természetesen a pápai

könyvekben is – megszaporodtak a magyar földrõl

induló zarándokok adatai.

Meg kell említeni, hogy a szentföldi utazás

nem csak vallási célzattal történt, a jeruzsálemi zarándoklatok

egyik fõ célja a Szentsíttemplomban

történõ lovaggá ütés, amely a szegényebb nemeseket

és az alacsonyabb sorból feltörõ nem nemeseket

egyaránt vonzotta. A lovaggá avatást a pápai

hatalmat képviselõ ferencesek siónhegyi kolostorának

gvárdiánja végezte. Asok akadály ellenére a

világ minden tája felõl érkezõ zarándoklások száma

évrõlévre emelkedett, és ebbõl természetesen

a magyarok sem maradtak ki. Különösen a ferencesek

igyekeztek ezzel élni minden alkalommal,

hogy hosszabbrövidebb idõt tölthessenek a szent

helyeken.

Az okiratok tanúsága szerint például 1353. február

19én kelt VI. Ince Pál levele, mely megengedi

Pécsi János ferences testvérnek és Vilmos társának,

hogy a Szentföldet felkeresse. 1359ben a királyné

személyes interveniálásra kap engedélyt ugyanezen

pápától Péter nevû ferences páter. A szentföldi

búcsújáró magyarok sorában országos méltóságok

is voltak, így pl. csáktornyai Laczkfy István erdélyi

vajda, a késõbbi nádor. AXV. században tovább nõt

a zarándokok száma, a nemes Haller család tagjai

közül hárman is – Elek (+1451), Erchard (+1457) és

Pál (+1474) – jártak a Szentföldön, akiket a custos a

Szentsírnál a Szentsír lovagjaivá ütött, ugyanezt

tudjuk Keczel Ulrichról is, aki 1462ben vált a Szentsír

lovagjává.

Amohácsi tragédia elõtti évtizedekben különösen

sok zarándok indult Magyarországról a Szentföldre.

Ezek közül kiemelnénk a kiváló humanista

fõpap, költõ, lelkes mûvészetpártoló Lázói János erdélyi

fõesperest, aki tanulmányait Itáliában végez98.te, majd a római Szent Péter Székesegyház magyar

gyóntatója lett. Mûértésének nemcsak a ma is a

gyulafehérvári székesegyház oldalán 1512ben

épült, címerével díszített „Lázói Kápolna” beszédes

bizonyítéka, hanem szentföldi zarándoklataival

is maradandó emléket hagyott maga után. Elsõ

zarándok útjára 1483. június elején indult, Fáber

Félix ulmi domonkos német barátjának a biztatására.

A domonkos atyának köszönhetjük e zarándokút

színes és részletes leírását, melyet ugyan

latin nyelven készített, (Fratis Felicis Fabri,

Evagatorium in Terrae Sanctae, Arabiae et Egypti

peregrinationem), de érdekességképpen megjegyezzük,

hogy megjelent német nyelven is, sõt utolsó

kiadása 1964ben Berlinben látott napvilágot. A

könyv tudósít arról is, hogy a magyar egyházi zarándokoknak

a szent helyek látásán kívül más, rejtett

céljuk is volt: az idegenbe hurcolt és legtöbbször

a hittagadásra kényszerített magyar hadifoglyok

felkeresése és megvigasztalása. Fáber így jellemzi

barátját, Lázói Jánost: „Rendkívül mûvelt

férfi, aki társam maradt akkor is, amikor Szent Katalin

sírját felkerestem (…) tõsgyökeres magyar

ember volt, szót sem értett németül, de jól tudott

magyaron kívül latinul, szlávul és olaszul. Nemes,

erényes férfi volt, kiváló szónok és csillagász.” A

rendkívül élvezetes és lenyûgözõ stílusú útibeszámoló

szerint Lázói Jánosnak váratlan drámai

élményben is volt része, amikor útjuk során eljutottain

Hebronba, illetve Gázába. Néhány mameluk

(az egyiptomi szultán vásárolt rabszolgáiból

kiképzett testõrségének tagjai) azután érdeklõdött

nála, hogy vannake a zarándokok között magyarok,

majd örömmel ismerkedtek meg az erdélyi

fõesperessel. Kairóban azonban Lázói nemcsak

néhány távoli országba sodródott honfitársára talált,

hanem az elhurcolt magyarok valóságos tömegére.

Fáber szerint egyetlen keresztény nemzet

fiaiból sincsen annyi a mamelukok között, mint a

magyarokból, akik a Níluson túl levõ piramisoknál

is hûséges kísérõiknek és kalauzaiknak mutatkoztak.

Végezetül e szentföldi zarándokról meg

kell említenünk, hogy élete utolsó éveit Rómában

élte, ahol Vitéz Mihály – nagyemlékû Vitéz János

unokaöccse – utódaként átvette a Szent Pétertemplom

magyar gyóntatójának a tisztét, és e minõségében

is vigasztalta a messze földrõl idevetõdött

honfitársaikat, gyógyítgatta lelkük sebeit,

amíg a pestisjárvány el nem ragadta. Lázói János,

mint lelkes magyar ember haló porában is magyar

környezetben kívánt nyugodni. Ezért temetkezõ

helyül a Coelius hegyén lévõ pálos templomot, a

San Stefano Rotondot választotta. A mûvészien faragott

márvány sírlapon – féldombormûben – a

halott életnagyságú alakja látható. Fejénél jobbra

és balra címere: három összemarkolt nyílvesszõ. A

sírlapon a latin nyelvû körfelírás magyarul így

hangzik: „Lázói János erdélyi fõesperes, magyar apostoli

gyóntató meghalt 1523. augusztus 17én 75 éves

korában”, a halott lábánál elegáns – valószínûleg

maga készítette – latin disztichonban megírt vers

megkapja az olvasó lelkét: „Natum, quem

gelidum vidis ad Istrum, / Romana tegeri viator

urna, / Non mirabere, se exstimabis illud, / Quod Roma

est patria omnium fuitque. / Ki a jeges Dunánál

jött a világra, / Látod, utas: római sír takarja. /

Nincs min csodálkozz, ha arra gondolsz: / Róma

volt és marad mindnyájunk hazája. (Jászai Magda

fordítása.)

A török uralom elõtt Magyarországon a ferences

rend obszervás ágának kb. 60 kolostorának

csaknem 1700 szerzetes lakója volt. A hazai krónikás

1514ben fontos rendi eseményként jegyzi fel a

következõket: „Mindenszentek ünnepe táján a

már említett Pécsváradi Gábor atya, a magyar rendtartomány

korábbi elöljáró vikáriusa maga mellé

vette társnak Pásztói János fölszentelt pap testvérét,

és a tisztelendõ Generális Atya írásos engedelmével

a provinciából eltávozván Jeruzsálembe

ment.” A két ferences útjának célja Jézus Krisztus

földi életének és a Biblia, fõképpen az evangéliumok

eseményeinek színhelye, a Szentföld és fõvárosa,

Jeruzsálem volt. Szentföldi tartózkodásuk 33

napig tartott. Pécsváradi Gábor 1518ban újra magyar

földön volt. Élményeit, a látott és hallott dolgokat

latin nyelven megírta, könyve az egyik legkorábbi

hazai nyomtatott útleírás, és a Szentföldnek

elsõ hazai ismertetõje, mely Bécsben jelent

meg, valószínûleg 1519ben Johann Singriener

nyomdájában. „Compendiosa quaedam, nec, minus

lectu ioconda descriptio urbis Hierusalem” címmel. A

kötet költségeit Bánffy János a késõbbi nádor fedezte,

és érdekessége az, hogy ez az érdekfeszítõ

útleírás csak 1983ban jelent meg magyarul, Holl

Béla fordításában és bevezetõ tanulmányával, Jeruzsálemi

utazás néven, a Szépirodalmi Könyvkiadó

gondozásában. Pécsváradi könyve vitán felül

is az egyik legkorábbi hazai útleírásnak minõsíthetõ,

és egyben a Szentföld elsõ hazai ismertetõje.

Szerzõje a középkor alkonyán, a mohácsi vészt

megelõzõ évtizedben állította össze ezt az irodalmunk

és mûvelõdéstörténetünk vonatkozásában

párját ritkító, gazdag írását. A négy részletben

megírt, 63 fejezetre tagolt könyvét a szerzetes

azoknak ajánlja, akik „fölötte nagy vágyakozással”

szerették volna a Szentföldet meglátni, de különféle

okok miatt oda soha nem jutottak el, vagy

akik a szent helyeket „testszerint soha sem tudták

felkeresni”. Aszerzõ írása hitelességeként hangsúlyozza,

hogy a leírt helyeket õ maga felkereste,

megnézte, sõt meg is érintette. Leírta pontos nagyságát,

távolságát az ismert és használt magyar

mértékek szerint. Égtájak szerint csoportosította a

szenthelyeket, ahol a központ és kiindulás Jeruzsálem,

ami a középkori keresztény felfogás szerint

a Föld közepe. Innen indult keleti, déli, nyugati

és északi irányba, hogy felkeresse az üdvösség

eseményeinek helyeit. Az elsõ leghosszabb fejezet

a szent várost írja le, a második rész Betlehemrõl

szól, ezt kiegészíti Egyiptomról, a Sínaihegyrõl,

és Indiáról hallott és olvasott dolgokkal. A harmadik

rész hét fejezete a júdeaihegyek és a tenger

irányába, a negyedik rész, nyolc fejezetben Názáretbe

vezeti el az olvasót. Leírása annyira pontos,

hogy a mai zarándok e könyvvel a kezében min99.denre rátalálhat. Értékesebb megjegyzései az ünnepi

szertartásokról, a virágvasárnapi körmenetrõl,

a nagypéntek éjjelének megünneplésérõl, különösen

azért, mert Pécsváradi mûvészeti, esztétikai

jellegû megjegyzéseit is személyes tapasztalat

alapján mondja el. Leírja Jézus keresztjének helyét,

az üreget, amelyben a hagyomány szerint a keresztfa

állott, és ahová Jézus vére csurgott. Megméri,

hogy azokkal is láttassa, akik nem tudtak eljutni

ide. Az üreg szélessége „a felszínnél egy arasznál

valamivel több, olyan formán, hogy az ember feje belefér.

Magam áhítatosságból többször is bedugtam a fejemet.

Ó, én Istenem! Bárcsak akkor lehettem volna ott,

amikor a kereszten függöttél és a fejemet ugyanott az elé

az árok elé fektettem volna, és drágalátos véreddel megöntözhettem

volna!”

Pécsváradi Gábor munkája keresett olvasmány

lett, hiszen a szentföldi zarándoklatok száma egyre

inkább emelkedett, és ezért keresték a megbízható

és igényes útikalauzokat. Egy élelmes bécsi

kiadó elhatározta, hogy jó üzletet csinál belõle és

1525 táján Farnádi Miklós ariánus ferences neve

alatt újból kiadta, természetesen a szerzõ tudta és

engedélye nélkül. A korábbi hazai irodalom ezt a

kiadást tévesen 1490 körül Bécsben megjelent õsnyomtatványnak

tekintette, míg ennek helyesbítése

Széchy Károly nevéhez fûzõdik, aki az álszerzõt

a „hazai irodalom elsõ híres és nevezetes nagy tolvajának”

minõsítette.

A mohácsi tragédia után a zarándoklatokban

gyökeres változás következett be, ugyanis azok

erõsen megcsappantak. Magyar szempontból említésre

méltó azonban az, hogy a három világrészre

kiterjedt török birodalom mindegyik tartománya

jelentõs számú magyar rabbal népesült be. Ebbõl

az idõbõl két szentföldi zarándok nevét kell megemlítenünk,

akik embertelen rabságuk során jutottak

el szent helyekre, s élményeikrõl írásos feljegyzést

készítettek. A horvát eredetû, de magát magyarnak

valló és magyar anyanyelvû Georgievics

Bertalan Szalkai László esztergomi érsek udvari

íródeákja volt (aki egyben gondoskodott kiváló

neveltetésérõl, latinos iskoláztatásáról). Amohácsi

csatában az érsek halálát lelte, Georgivecset pedig

minden javától megfosztva bilincsbe verték a törökök

és hét ízben adták el különbözõ rabszolgapiacokon.

Tizenhárom évi raboskodás után 1540 táján

sikerült a jeruzsálemi ferencesekhez menekülnie.

Itt a Siónhegyén lévõ ferences kolostorban

tartózkodott egy éven át, majd innen Spanyolországba

szöktették, onnan pedig az özvegy Mária

magyar királyné németalföldi udvarába Oláh

Miklós humanistái közé került. Fogadalmához híven

elzarándokolt még Szent Jakab sírjához Santiago

de Compostellába, sõt Rómába is. Végül hazaérve

Nádasdy Tamásnak, Sylvester János pártfogójának

birtokán nevelõsködött. Asaját és más keresztény

rabok viszontagságairól, szenvedéseirõl

írt beszámolója Antwerpenben 1544ben – egy

idõben – több nyelven is megjelent (latin, francia,

német, flamand és lengyel nyelven csaknem félszáz

füzetben tájékoztatta olvasóit a törökökrõl).

Georgievics Bertalan legérdekesebb munkája egy

olasz nyelvû könyv, amelyben jeruzsálemi tapasztalatairól

számolt be. Ez már mai értelemben vett

útikalauz: A Szentföld leghíresebb helyeire tett zarándoklás

tükre (Specchio della peregrinatione delli

piu notabili luoghi del la Terra Santa). A könyv

1554ben Rómában jelent meg elõször, elején III.

Gyula pápának szóló ajánlás olvasható. A zarándokoknak

akar hasznos tájékoztatást adni. Az elsõ

rész az utazás elõkészületeirõl, a második rész a jeruzsálemi

templomok ünnepi, liturgikus eseményeirõl,

a harmadik pedig Jeruzsálemben és annak

környékén a nevezetes helyeket veszi sorra. Szól a

gyakorlati tudnivalókról, a lelki felkészülésrõl,

ajánlja, hogy elindulás elõtt végrendeletet kell készíteni.

Leírja a szárazföldi utakat, de ezeket veszélyesnek

tartotta, ezért a megfelelõbb hajóutat

ajánlotta. Georgievics 1556ban halt mag, latin

nyelven írott mûvei azonban még több mint 120

éven keresztül újabb és újabb nyelveken, illetve kiadásokban

láttak napvilágot, szinte kivétel nélkül

minden munkájában találunk utalást õszinte magyar

érzésére.

A mai értelemben vett útleírás a Szentföldrõl

egy törzsökös horvát család egyik ágának egészen

megmagyarosodott fiától, a Kõrös megyei Raszinyai

Huszti Györgytõl maradt ránk. Husztit 1532

ben Kõszeg ostroma után hurcolták el a törökök,

aki korábban a pécsi káptalani iskola növendéke

volt. Virtuóz módon idézi fel egyiptomi és szentföldi

útleírásában az ókor csodáinak leírását, beszámol

a Sínaihegyre történõ utazásáról, ahol a

Horeben a görögkeleti szerzetesek látták monostorukban

vendégül, majd Egyiptomba tér vissza, innen

Gázába megy, onnan Jeruzsálembe érkezik.

Tüzetesen leírja a Jordán folyót, és megállapítja,

hogy nem túlságosan széles, nem is túl mély, hasonló

a liptói Tátrának nevezett havasokból alázúduló

Vág folyóhoz, mely Trencsén mellett rohan

el. Huszti hosszú vándorlása szerencsés meneküléssel

végzõdött: Rómán, Loretón, Anconán keresztül,

Fiumét útba ejtve érkezett vissza 1542ben

hazájába. Élete utolsó évtizedeit Pozsonyban élte le.

Nyugalmas éveiben fogott hozzá kalandos életének

írásba rögzítéséhez. Az elsõ és rövidebb feldolgozás

a Sínaihegy és a Szentföld leírását tartalmazza

„Georgii Husz peregrinatio Hierosolimitana”

címen. Ezt 1549. augusztus 19én nyújtotta át I.

Ferdinánd királynak. Kiadatlan kézirata megvan

Bécsben. Tizenhét évvel késõbb készült el második

feldolgozása, amely a Szentföldön kívül Egyiptom,

Arábia és India leírását is tartalmazza. Munkája

életében nem látott napvilágot, de nem maradt

hatás nélkül kortársaira: Istvánffy Miklós, Bod

Péter emlékezik meg róla. De Bod Péter és az utána

következõ nemzedékek sem látták Huszti György

útinaplóját, amelynek csak a híre bukkant fel olykor.

A múlt században Nagy Iván a vatikáni

könyvtárban eredetiben láthatta ezt a valóban

méltatlanul elfeledett kitûnõ mûvet, és rövidesen

ismertette is a hazai sajtóban.

100.A gyöngyösi ferences könyvtárban található az

508 lapból álló negyedrét alakú bõrkötéses, szép

kódexírással, négy különbözõ betûtípussal nem is

annyira írt, mint inkább rajzolt kézirat. P. Kiss István

1766–1768ban megtett szentföldi útjának leírását

tartalmazza. A szép, ízléses magyarsággal

megírt beszámoló a legszebb magyar nyelvû útleírások

egyike. Annak ellenére, hogy a történész, az

irodalomtörténész, a nyelvész, a vallástörténész, a

néprajzkutató egyaránt fontos anyagot találhat a

könyvben, kiadására meglehetõsen hosszú idõt

kellett várni, hiszen csak 1958ban jelent meg Rómában,

Jeruzsálemi utazás címmel az Anonymus

kiadás gondozásában. P. Kissnek valósággal vérében

volt az utazás, az 1750es jubileumi szentévben,

16 éves korában már mezítláb végigjárta Rómát

gyalogszerrel. Tizenhat évvel késõbb hosszas

könyörgésre kapott engedélyt a szenthelyek felkeresésére.

Ezt a második útján örökíti meg a könyvében.

Akecskeméti ferences kolostorból indult el,

kevés útipoggyásszal – amely között volt „téntás

kalamárisa” is –, pénz nélkül. Szegénysége miatt

nem panaszkodott, egyedül a papír kevés voltát

sajnálta. Munkájának frissességét bizonyítja az,

hogy tapasztalatait, benyomásait azonnal feljegyezte,

és útjáról egészen a Szentföld eléréséig

napló formájában számolt be. Leírja a Sínai (itt

Sion) hegyet, az utolsó vacsora termét, elvezet a

templomtérre, a Jozafát völgyébe, a Getszemáni

kertbe. Végigjárja a keresztutat és megjegyzi, hogy

„847 lépések számláltatnak a Golgota, vagy Kálvária

hegyéig, ahol az ártatlan megfeszíttetett”. Ellátogatott

Betániába is. Betlehem leírásánál lerajzolja

a csillagot, amely azon a helyen van a barlangban,

ahol Jézus Krisztus született. Betlehembõl meglátogatja

a „Hegyes tartományt”, Keresztelõ Szent

János születési helyét, majd a Jordán vizéhez és a

40 napos böjt hegyéhez zarándokol. Jerikóról megjegyzi,

hogy „rodhatt falu, de bezzeg szép határa (…)

Jeruzsálembõl a názáreti földön való út 24 magyar mérföldet

tesz ki” – írja. Megemlékezik a pálos szerzetesek

kolostoráról is, mondván „…melyet a magyar

királyok építettek eleink a Sz. Földet és a sz. földi szerzeteseket”.

A könyv befejezõ része Magyarországra

történõ visszautazásának a leírása. 1868. szeptember

9én indult vissza, Velencébõl elzarándokolt

Szent Ferenc városába Assisibe, majd 42 napi római

tartózkodás után Grácból még útba ejtette

„nagy Mária Tzel”t, és innen Bécsbe ment, ahonnan

hajóval jöttek Vácig. P. Kiss István útinaplójának

célja egyértelmûen az volt, hogy növelje honfitársaink

tudását és ismeretét, s javítson az általa

helytelennek tartott szokásain, ahogy fogalmaz:

„amiket láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, tanultunk a

sz. helyeknek, azokat a magyar hazánkban a mi édes

nemzetünkkel közölhessük mind szóval, mind írással”.

A jámbor barát elérte célját, annak ellenére, hogy

írása nyomtatásban csak két évszázaddal késõbb

került a nagyközönség elé, miszerint: „…legalább a

csendesen balítélet nélkül olvasóknak, vagy a könyvet

olvasni hallgatóknak lelki javakra s hasznokra lehessek

és õket is e szent helyeknek távulvaló tiszteletére felébreszthessem.”

Akötet külön fejezetben számol be a ferencesek

szentföldi mûködésérõl, a szentföldi biztosokról,

sõt megemlíti a hûvösvölgyi „Magyar Szentföld”

mozgalmat is, sõt még arról is tudósít, beszámol

arról, hogy Szentföld címmel havi folyóirat 48 000

példányban jelent meg az 1940es években, mely

nagymértékben elõmozdította a Jézus szülõföldjének

megismerését és szeretetét.

A könyv második része a Szentföld tárgyi magyar

emlékeit gyûjti csoportba. ezek közül kiemelnénk

a jeruzsálemi osztrák–magyar zarándokházat,

melynek alapkövét 1858ban tették le, de hivatalos

mûködését csak 17 évvel késõbb kezdhette

meg. A II. világháború után Izrael állam a zarándokházat

az osztrák katolikusoknak adta vissza,

így ma is a bécsi érsekség védnöksége alatt áll. Régi

magyar–osztrák jellegét már csak a kápolna és a

sekrestye színes faliképei igazolják. Sajnálatos,

hogy ez ellen – mármint, hogy teljesen osztrák

használatba ment át – az elmúlt években senki

sem tiltakozott, sem állami, sem egyházi részrõl,

így a magyar zarándokok számára csak a drágán

megfizetett hotel maradt.

Egy Szekszárdon született takácsmester, Mérõ

József, miután elveszítette három gyermekét és a

feleségét, 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévõ

diófáját, keresztet ácsolt belõle, tarisznyát akasztott

a nyakába, és gyalog elindult a Szentföldre.

Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket,

majd azt a ferenceseknek ajándékozva a getszemáni

barlangban hagyta. Mérõ keresztje 1955ig

volt látható a barlang közepén lévõ oszlopon, jelenleg

a kereszt emlékét azonban csak egy kis tábla

õrzi, a következõ felirattal: „Bajai Mérõ József keresztje

magyar honból 1868.”

Az Olajfák hegyén a karmelita templomban, illetve

annak árkádos folyosóján hatvankét nyelven

olvasható a Miatyánk. Jeles történetírónk, Fraknói

Vilmos püspök kezdeményezésére a magyar nyelvû

tábla a templom mellékoltárára került valamikor

az 1930as években, azóta turisták nem láthatják,

kicsinyített mása azonban – helyesírási hibáival

együtt – a bejáratnál olvasható.

Jeruzsálem egyik legszebb templomában a

Dormitio Bazilikában az oltárkép alatt bevésve jól

olvasható Boldogasszony Anyánk címû himnuszunk

elsõ versszaka. Az 1929. évi nemzeti zarándoklat

alkalmával született meg a Dormitio magyar oltára

elkészítésének gondolata is. A magyar kápolna

minden része Budapesten készült, a negyed gömb

alakú kupolamozaikját, Muzsinszky Nagy Endre

festõmûvész kartonjai után Zsellér Imre mozaikmester

mûterme rakta ki. A márványoltárt Král

Gyula budai kõfaragó mester készítette ugyancsak

Muzsinszky festõmûvész tervei szerint. Az oltár

triptichon képeinek készítéséhez 14 kg ezüstöt

használtak fel. A kép alakjainak arca ezüstbe foglalt

rekeszes zománc. A kápolna ünnepélyes magyar

felszentelése 1931. május 2án volt, amikor is

az oltárba az Árpádházi szentek és Szent Gellért

ereklyéit helyezték el. A Szent Imre életébõl vett

négy zománcképpel, valamint zománcba rakott

101.magyar címerrel ékesített kehellyel a Szent Imre

év emlékét akarták megörökíteni a jeruzsálemi elsõ

magyar szentélyben. A 2000. évi jubileumi magyar

zarándoklat során pedig a Magyar Köztársaság

Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar

az alábbi magyar–angol nyelvû jubileumi emléktáblát

helyezte el: „SZENT ISTVÁN KIRÁLY EMLÉKÉRE,

AKI SZORGALMAZTA A MAGYAROK

SZENTFÖLDI ZARÁNDOKLATÁT, KORONÁZÁSÁNAK

EZREDIK ÉVFORDULÓJÁN.

1935ben készült az Agónia bazilika apszisának

magyar mozaikja, amely szintén Muzsinszky Nagy

Endre. Nagybányán tanult festõmûvész alkotása.

Amûvész úgy ábrázolta a vérrel verítékezõ Jézust,

mint aki az oltár elõtt térdel, és kész magát feláldozni

a mennyei Atyának. Az alatta lévõ magyar

címer hirdeti a magyar hívek Szentföld iránti áldozatkészségét.

(A magas kort megért mûvész a Siófok

melletti Nagyberényben halt meg 1975ben.)

A Szentsír templomban 29 lépcsõ vezet le a

Szent Ilona kápolnához, amit szent kereszt feltalálása

kápolnájának neveznek. A kápolna márvány oltárán

Szent Ilona bronz szobra áll, a szobrot Miksa

fõherceg, a késõbbiekben szerencsétlen mexikói

császár, I. Ferenc József apostoli király öccse állítatta

ide a falon látható címerrel együtt, ami Ferenc

József után szintén magyar emléknek minõsíthetõ.

A Jeruzsálem mellett lévõ Ain Karemben Keresztelõ

Szent János emléktemplomában, illetve a

templom elõtti téren Zakariás hálaénekét a

Benedictust olvashatjuk. A magyarok jubileumi

zarándoklata óta ez a himnusz megtalálható magyar

nyelven is, melyet részben közadakozásból,

részben a Makrovilág Utazási Iroda kasszájából

Madari Gyula kezdeményezésére állítottak fel, és

a tábla alján „HÁLÁBÓL EZERÉVES ÁLLAMISÁGUNKÉRT

ÁLLÍTOTTÁK A MAKROVILÁG ZARÁNDOKOK”

felirat szerepel. A másik magyar

emléket a Szent János templomától elindulva a

dombon épült Látogatás templom udvarán találhatjuk.

Negyvenegy nyelven olvasható a Boldogságos

Szûz hálaéneke a Magnificat „Magasztalja lelkem

az Urat...” Az 1939tõl felállított magyar tábla

újabb bizonyítéka a magyarok Szentföld iránti szeretetének.

Végül a názáreti az Angyali Üdvözlet bazilikában

lévõ Magyarok Nagyasszonya mozaikra hívja

fel a kötet szerzõje a figyelmet, mely 1969ben Milánóban

készült, Moldován István (1911–2000)

munkájaként. A szentföldi ferencesek így méltatták

az alkotást: „Magyarország sokat szenvedett földje,

a Szent István király és igen sok szent hazája »Magyarország

Királynéja és Védasszonya« címen értékes

mozaikképet ajándékozott a názáreti bazilika felsõ

templomának. Moldován István festõmûvész a vonalak

és fogalmak tisztaságával oly finoman és választékosan

szép mûvet alkotott az õ könnyed és gördülékeny stílusában,

amely ismeri az imát és a sírást… Így a názáreti

bazilika is hirdeti a világnak a magyarok õsi Máriatiszteletét.

A mû pontos címe: Szent István felajánlja a

magyar szent koronát Máriának. A szintén nagybányai

iskola növendékeként nyilvántartott

Moldován István festõmûvésznek a felsõ templomban

is található egy csíksomlyói Máriatemplom

képe, amely az erdélyi magyarok Máriatiszteletét

hirdeti.

Meg kell állapítanunk: sajnálatos az a tény,

hogy a könyv magánkiadásban jelent meg. Magyar

mûvelõdéstörténetünk vesztesége az, hogy –

nyilvánvalóan pénzügyi okokra visszavezethetõen

–, a színes felvételek gyengébb minõségûek, a

képmellékletek és illusztrációk helyenként bizony

a kiadótól magasabb mûszaki színvonalat igényeltek

volna. Mindezek a kritikai észrevételek nem

csökkentik a munka rendkívül nagy mûvelõdéstörténeti

értékeit, hiszen valójában hézagpótló

munkát tart kezében az olvasó.

Hátrányos a magánkiadás a nyilvánvaló kis

példányszámban történõ megjelenés miatt is, hiszen

pontosan a könyvtárakhoz és egyéb közintézményekhez

nem jut el; ezért nagyon kívánatos

lenne, hogy valamelyik kiadó e kultúrtörténeti,

magyarságtudományi értékeket összefoglaló

könyvet ismételten publikálná. Az új kiadásban

talán még több versillusztrációt lehetne felhasználni.

(A szerzõ kiadása. Körmend, 2000.)

Udvarhelyi Olivér

Agrárvilág Magyarországon 1848–2000

A Magyar Mezõgazdasági Múzeum épületében

jelentõs számú érdeklõdõ tisztelte meg a címben

említett kiadvány öt szerzõjét, hogy tanúja legyen

a kötet bemutatásának. Megjelent csaknem

az összes élõ agrárminiszter, köztük jelenlegi vezetõje

is, aki ajánlást írt a magyar mezõgazdaság

utóbbi másfél évszázadát bemutató reprezentatív

mûhöz.

Egy századforduló, még inkább, hogy egyben

ezredforduló is, mindennél inkább arra ösztönöz,

hogy olyan kiadványok jelenjenek meg, amelyek

áttekintik egyegy témakör helyzetét (múltját, közelmúltját).

Az utóbbi évtizedben az Agrártörténeti

életrajzok, majd egy szokatlanul nagy formátumú

és vaskos kötet a magyar mezõgazdaság történetérõl

sok kérdést megvilágított, ám jelen kiadvány

más (és részben több) az eddigi összegzéseknél.

Az 1848–1919 közötti idõszakot Estók János és

Fehér György, az 1919–1945 közötti periódust Gunst

Péter, az 1945tõl napjainkig ívelõ évtizedeket Varga

Zsuzsanna tekintette át.

Évezredes államunk gazdasági életét mindezidáig

a mezõgazdaság túlsúlya jellemezte. Az Európai

Unióban viszont már a közeljövõben (hoszszabb

távon még inkább) a magyar mezõgazdaság

helyzete a mostanihoz képest jelentõsen megváltozik.

Éppen ezért különösen fontos számukra egy

olyan áttekintés, amelybõl megismerhetjük, hol

tart jelenleg a mezõgazdaságunk, és hogyan jutott

idáig.

102.Aligha szükséges hosszabb indoklás ahhoz,

hogy miért tekintette az áttekintés kezdõ évének

1848at. 1848 hozta meg a jobbágyfelszabadítást,

ami nélkül elképzelhetetlen volt a mezõgazdasági

korszerûsítés, másrészt sikerült a társadalmi feszültségek

enyhítése érdekében is jelentõs lépést

tenni. Az önkényuralom már nem tehette semmissé

ezt a vívmányt, ámde erõsen megnyirbálta.

Az ezt követõ fél évszázadban jelentõs változások

következtek be a magyar mezõgazdaságban, s

ennek tudható be, hogy a könyvbemutatóhoz kapcsolódó

elõadás során a kötetet bemutató akadémikus

az 1867–1914 közötti korszakot a magyar

agrárium egyik virágkoraként jellemezte (köszönhetõen

a Monarchia nyújtotta piaci elõnyöknek). A

korszerû technika elõször a piacra termelõ nagy

uradalmakban jelent meg. Akorszerû gépek alkalmazását

azonban visszafogta a mezõgazdasági

munkaerõfölösleg. Érdemes idézni az ország

egyes régióit jellemzõ rövid összegzést: „A belterjesebb

gazdálkodásra való áttérésben a Kisalföld

és a Dunántúl járt az élen, az ország nyugati régióját

leszakadva követte a Duna–Tisza köze. Az Alföld

– a Duna–Tisza közi szõlõ, zöldség és gyümölcstermelõ

körzeteket leszámítva – jobbára kitartott

a búzakukoricaforgó mellett, és hagyományos

módon gazdálkodtak az ország északi,

északkeleti peremvidékén. Felvidék és Erdély

utaktól, vasutaktól távol esõ, zárt hegyvidéki falvaiban

szinte megállt az idõ.” AXIX. század második

felében egyre rohamosabban elõrehaladt a hagyományos

életmód fölbomlása.

A két világháború között a magyar mezõgazdaság

helyzete alapvetõen megváltozott. Föl kellett

vennie a versenyt a tengerentúli mezõgazdasági

termékekkel, s a megszûnt Monarchia helyett a

Magyarországot körülvevõ új államok gazdaságpolitikája

nem kedvezett a magyar mezõgazdasági

exportnak.

A Nagyatádiféle földreform során ugyan 1

millió kat. hold földet fölosztottak, azonban továbbra

is megmarad a nagybirtok túlsúlya. A mezõgazdasági

népesség aránya még mindig a lakosság

mintegy felét tette ki, s közülük csaknem milliós

tömeg élt a nyomor szintjén. A nyugati (dán és

holland) példák ugyan hangzatos reformelképzelések

voltak, azonban a magyar viszonyok között

nem ezek jelenthették a járható utat.

A második világháború iszonyú pusztításokat

okozott a mezõgazdaságban. Alóállomány 60%a,

a sertésállománynak csaknem a fele, a juhállomány

63% pusztult el. Nem maradt kellõ mennyiségû

és minõségû vetõmag.

Áttekintést kapunk a földreformról, majd a

kommunista hatalomátvételt követõ erõszakos

szövetkezet szervezési hullámról, a koncepciós

perekrõl. Amagánparaszti gazdálkodás az 1950es

évek elejére katasztrofálisan visszaesett. A szövetkezetek

ezt a termelési kiesést képtelenek voltak

pótolni. A falusi lakosság menekült a földektõl,

egymillió katasztrális hold maradt megmûveletlenül.

A drámai helyzetben fordulatot hozott a gaz

daságpolitikai irányváltás 1953ban (Nagy Imre),

a szövetkezetek nagyrészt felbomlottak.

1956 után, az 1950/60as évek fordulóján újra

kezdõdött az erõltetett tszesítés. Eleinte a kollektivizálás

annyiban volt sikeres, hogy a parasztság

bekényszerült a közösbe, de azt már nem tudták

elérni, hogy ott szorgalmasan, lelkiismeretesen

dolgozzanak is. A tszbõl származó minimális jövedelmet

a tagság a háztájiból származó bevétellel

egészítette ki.

Az 1960as évek közepén indult gazdasági reform

a legnagyobb és legtartósabb eredményeket

éppen a mezõgazdaság területén hozta. Ez volt a

magyar mezõgazdaság második nagy „aranykora”.

A történeti áttekintés végül az 1980as évek

végén induló tulajdon és szerkezetváltás rövid

bemutatásával zárul. Ez napjainkban is megmegújuló

viták forrása.

Akötet fontos része a Miniszteri pályaképek fejezete.

Az arcképekkel illusztrált rövid életrajzok

hasznos adattárnak számítanak. Hiányérzetünk

csupán annyi, hogy Ambrus Mihály és Takács József

esetében hiányoznak az arcképek. A korabeli

sajtó és egyéb fényképarchívumok tüzetes átnézése

során egészen bizonyos, hogy ez a hiány is orvosolható

lenne. Akötet szerkesztõinek mentségére

legyen mondva: a keresésbe belefektetett munka

valószínûleg nem lenne arányos az eredménnyel.

Az agráriumot érintõ fontosabb törvények és

rendeletek listája is hasznos eligazító lehet. Az Irodalmi

ajánló azonban szûkösre sikeredett. Sûrûbb

szedéssel, kisebb betûkkel 31 címnek akár a kétszerese

is elfért volna az egyetlen oldalon, amit erre

szántak. A kötetet névmutató zárja, ami jelentõsen

megkönnyíti a keresést. Tegyük hozzá: tárgymutató

közlése még fontosabb lett volna. Napjainkban,

a számítógépes szövegszerkesztés korában

egy tárgymutató elkészítése már korántsem

jelent akkora munkát, mint régen.

A kötet jól szerkesztett, lényegre törõ, emellett

olvasmányos, közérthetõ. Aképanyaga különösen

igényesen válogatott. A magyar gazdaságtörténet

írásnak alighanem egyik csúcsteljesítménye az

ezredfordulón. Tipográfiailag is igényesen megformált.

Aszélesebb fõ szövegtükörbe helyezték el

a nagyobb képeket, táblázatokat. Színnyomással

elkülönítve egyegy érdekesebb témakört külön

kis esszében is megvilágítanak, illetve a hosszabb

idézeteket is itt közlik. Az oldalak szélén, a keskenyebb

szövegtükörbe kerültek a kisebb képek, továbbá

a kitûnõ kronológia.

Az ízléses (stílszerû) vászonkötés, a jól megtervezett

díszborító (az elõlapon légi felvételen egy

tanyaépület látszik a környezõ szántóföldekkel, a

hátoldalon pedig 60 kis mozaikkép a mezõgazdaság

történetébõl), a viszonylag szolid ár (4900 Ft)

révén is alighanem sikerre számíthat a kötet. (Argumentum

Kiadó/Magyar Magyar Mezõgazdasági

Múzeum).

Csorba Csaba

103.LANGÓ PÉTER–TÜRK ATTILA:

Honfoglaláskori nõi sír Szentes

derekegyházi oldal határrészébõl

Jelentõs új mûvel gyarapodott a Csongrád megyei

Szentes város helyismereti irodalma. A munka

nem elsõsorban méreteivel és terjedelmével

hívja fel magára a figyelmet, hiszen akkor járunk

el korrekt módon, ha a füzet szóval illetjük. Mindenek

elõtt a szép nyomdai kiállítás az, ami azonnal

szembeötlik, de ha belelapozunk, mindjárt láthatjuk,

hogy a tartalom is több szempontból párját

ritkítja.

Az egyik ilyen szempont egy külsõ körülmény.

Amai Magyarországon a régészeti feltárások szinte

minden mást kizáró feladata és éppen ezért

anyagi forrása is az új ipari, kereskedelmi beruházásoknak

a kiszolgálása megelõzõ feltárásokkal.

Legfeljebb a tapasztaltabb korosztály emlékszik

még arra, hogy valaha léteztek kifejezetten egyegy

tudományos kérdéskör megválaszolását célzó,

ún. tervásatások. 2002ben viszont a MTA Régészeti

Intézete és az MTA Szegedi Biológiai Központjának

Genetikai Intézete sikeresen pályázott a

Nemzeti KutatásiFejlesztési Programon belül, célként

megjelölve honfoglaló eleink genetikai kutatását.

Ennek keretében végzett hitelesítõ ásatást

Langó Péter és Türk Attila ifjú régész, a szóban

forgó mû szerzõpárosa Szentes külterületén a Derekegyházi

oldal nevû határrészen, mégpedig igen

nagy sikerrel. Innen származik egy újabb sajátságos

szempont.

A lelõhelyen levõ honfoglalás kori temetõ a

szentesi múzeumot alapító Csallány Gábor 1940

es ásatása révén vált ismertté, de teljes feltárásra

akkor nem került sor. Így fordulhatott elõ, hogy a

fiatal kutatók olyan bolygatatlan sírra bukkantak,

amely igen sok nemesfém leletet tartalmazott: aranyozott

ezüst kaftánvereteket, nagyméretû hajfonatkorongpárt

és egyéb ruhadíszeket, valamint

láncékszert. Atárgyak jegyzékét a bronz fülbevaló

pár, a bronz karperec és a vas ár megemlítésével

tehetjük teljessé. A színes nyomású kiadványt bõséges

ásatási felvételek, tárgyfotók gazdagítják. Az

illusztrációs anyagot mintegy koronázza a hátsó

borítón elhelyezett rajz, amely az itt eltemetett nõ

viseletének rekonstrukciós kísérlete. Kiválóan

szemlélteti, milyen szerepük volt a fent felsorolt

tárgyaknak.

Különösen fontos szempontra utal a kiadvány

utolsó mondata, mely szerint a leletek megtekinthetõk

a szentesi Koszta József Múzeum kiállításán.

Ez a leletegyüttes ugyanis szinte kapóra jött ahhoz

az éppen készülõ tárlathoz, amely az egykor itt élt,

keleti eredetû népek szkíták, szarmaták, avarok

hagyatékát hivatott bemutatni. Dicséret illeti az

ásatókat, hogy új felfedezésüket igen rövid idõ

alatt a nagyközönség elé tárták. Füzetünk tehát elsõsorban

a múzeumlátogató közönség igényeit hivatott

kielégíteni. Ugyanakkor szem elõtt tartja a

tudományosság követelményeit is bõséges ajánló

irodalommal és rövid angol nyelvû összefoglaló

val. Amíg a szerzõk szakfolyóiratban közzé nem

teszik tapasztalataikat, a honfoglalás korát kutatóknak

is hivatkozási alapul szolgálhat ez a munka.

(Szentes, 2003)

Szabó János József

Felvidéki Árpádkori templomok lexikona I.

A Nyitrai Kerület

A szlovákiai Révkomáromban élõ mérnök,

helytörténész, könyvkiadó Szénássy Árpád a helyi

KT Nyomda és Kiadó Kft. tulajdonosa régi elkötelezettje

és kitüntetettje a honismereti mozgalomnak.

Már az 1990es évek közepe óta jelenteti meg

Honismereti Kiskönytár sorozatcímmel az azóta

200 darabot közelítõ kis füzeteket. (Ismertette Tóth

József Honismeret 2003/4. sz.122–123. old.) Ezeken

– a felvidéki helységek történelmi és mûvészeti

értékeit bemutató magyar és szlovák nyelvû –

munkákon kívül több, a történeti Komárom vármegyéhez

kötõdõ személyiség életrajzát is megírta.

Doktori disszertációjában az említett terület

élelmiszeriparának múltjával foglalkozott. Akomáromi

sajtó kétszáz éve címmel a helyi hírlapírás történetérõl

készített összegzõ kézikönyvben, kutatási

segédletben teljességre törekvõen mutatta be a Komáromhoz

kötõdõ folyóiratokat, újságokat.

Hosszú kutatómunka, kézikönyv írásszerkesztés,

mérnöki pontosságra törekvés elõzményeként

és jellemzõjeként említendõ meg a Felvidéki

Árpádkori templomok lexikona I. A Nyitrai Kerület

Szlovákia címû munka. Talán nem véletlen, hogy

ezzel csaknem egyidõben jelent meg a Nap Kiadónál

Dunaszerdahelyen a Középkori templomok a

Csallóközben címmel Kovács László és Görföl Jenõ

könyve. Nincs átfedés a két mû között, de azonos

tõrõl fakadnak. Együtt jelzik azt a törekvést, hogy

egy szûkebbtágabb terület, haza mûvészettörténeti

értékeit is számba kell venni. Aszélesebb értelemben

vett történelmi ismereteket bõvítendõ a róluk

szóló ismeretanyagot rendszerezni és bemutatni

elengedhetetlenül szükséges. Ezen ismeretterjesztõ

munkával is a történelmi tudat mélyítését,

a szülõföldhöz való kötõdés erõsítését lehet és

kell szolgálni. Ezt persze sok szempontból eltérõ

módon teszi e két kötet. Koncepciójuk, felépítésük

és szerkezetük eltérõ volta ellenére szellemi indíttatásuk,

összetartozásuk éppoly nyilvánvaló, mint

e két sikeres kiadó szlovákiai magyar szellemiséget

ápoló, hagyományõrzõ tevékenysége.

A Felvidéki Árpádkori templomok lexikona I. kötet

egy hét kötetre tervezett templomlexikon – sorozat

elsõ darabjának készült. A mai szlovákiai Nyitrai

Kerület, az egykori Komárom, Esztergom, Nyitra,

Bars és Hont vármegyék területérõl csaknem száz

korai egyházi építészeti emléket, a szerzõ saját,

nem régészeti és nem mûvészettörténeti, inkább

szakirodalmi kutatásai alapján ismerteti lexikális

tömörséggel, egységes szerkezetben. A település

neve, a templom titulusa, a falu elsõ okleveles említése,

a falunév változatok, a történeti források év104.száma szerint követik egymást a lexikonban. Az

alapadatok között lajstromozza a település földrajzi

elhelyezkedését, az épületek mûszaki adatait.

Az építés, átépítések, restaurálások dátuma után

fotókkal, alaprajzokkal egészíti ki e tömör dokumentációt,

mely adatok részben már az említett

Honismereti Kiskönyvtár sorozat készítésekor is

rendelkezésre álltak.

A kora Árpádkorban a templomépítkezések

legfõbb kezdeményezõje és támogatója a kötet elején

idézett Szent Istváni törvénynek megfelelõen

a királyi hatalom volt. A hitélet terjesztésére és

megszilárdítására behívott szerzetesrendek az európai

építészeti gyakorlat terjesztõi voltak hazánkban.

A rendi regula szerinti hasonlóságok, azonos

stílusjegyek figyelhetõk meg a tõlünk nyugatabbra

épült templomokkal. Ezzel összefüggésben érdemes

kiemelni az Árpádok alatt a nyitrai dukátus

részét alkotó, a XI. századtól a HontPázmány

nemzetség birtokközpontjaként számontartott

Bény község négy ismert egyházi épülete közül a

premontreiek által Kisbényben emelt, Magyarországon

ritka kereszthajós elrendezésû templomot.

Mivel a rend a ciszterekrõl vált le, kevésbé szigorú

szervezeti keretek között mûködött, ezért a templom

térkapcsolatai sem kötöttek. Ez a középkori

magyar szerzetesi építészet egyik jellegzetessége.

A XI–XII. század során a királyi és egyházi

megrendelõk mellett világi építtetõk is megjelentek,

akik hatalmuk kifejezésére, megtestesítésére

nemzetségi monostorokat emeltettek. 1217 elõtt

épült az Amadé nemzetség Szûz Mária kolostor

temploma, illetve az ugyancsak Bényhez tartozó

Apátiban feltárt földesúri templom, ami a környék

egyik legrégebbi építménye. E korszakból

bõségesen maradtak fenn falusi templomok is,

melyek elemi liturgiai funkciót töltöttek be. Különös,

de nem ritka a kör alaprajzú tér (hajó), a

rotunda templomok típusa.

Az ugyancsak bényi, a XII. században épült, kiváló

akusztikájú kerektemplom, temetõkápolna

henger alakú falát 12 félköríves ülõfülke díszíti. Ez

nyilvánvaló utalás a 12 apostolra. Az alaprajz a római

Panteonra vezethetõ vissza.

A román kori mûvészeti irányzatnak fõként a

templom és várépítészetben megnyilvánuló stílusjegyei

a szûkebb magyarországi, zsámbéki, jáki,

lébényi és vértesszentkereszti alkotások mellett értékes

felvidéki építményeken is megfigyelhetõk. A

Felvidéki Árpád kori templomok lexikona elsõ kötetének

legfõbb értéke, hogy e párhuzamokra felhívja

a figyelmet. Mint az elõszóban olvasható,

ugyanakkor „az építészettörténet egy fehér foltjának

megszüntetését sugallja…Egy olyan kor feltárását,

megismerését tûztük ki célul, mely végeredményben

meghatározta az ezeréves egyházi építészetet

és kiindulópontja volt az építészetkultúrának.”

Fedezzük fel együtt közös kincseinket, melyekkel

gazdagítjuk Európát.

(KT Könyvés Lapkiadó Révkomárom, 2002)

Dr. Horváth Géza

F. DOBOSY LÁSZLÓ:

Ózd és térsége

Magyarország kisrégiói 4/2.

BorsodAbaújZemplén megye

A régióknak, mint nagy és kisvárosi vonzáskörzeteknek

történeti vizsgálata több szempontú

megközelítést tett lehetõvé. Ezek a területek

földrajzi, gazdasági és közigazgatási egységként

egyaránt értelmezhetõk, s ezért többfunkciós és

többtényezõs fogalomként kell kezelnünk õket.

Társadalomföldrajzi szintfelosztásuk tekintetében

a kistérségek, ezen belüli települések, továbbá

egyes lakókörzetek szerkezeti elemzése és történeti

kutatása különösen fontos jelentõséggel bírhat

az Európai Unióhoz való csatlakozást követõen.

Összegzések, társadalomrajzok készítésével

ugyanis pontos képet nyerhetünk a kistérségek

rendszerváltás (1989) utáni változásairól, alakulásáról

és a jelen állapotokról, melyek feltárása elengedhetetlen

az EU vidékfejlesztési alapjaihoz való

sikeres pályázatok tekintetében. Az ózd–putnoki

kistérség pillanatnyi helyzetének szempontjából

mindez korántsem mellékes kérdés.

Több mint egy évvel azt követõen, hogy F.

Dobosy László írói és szerkesztõi munkájával

2001ben napvilágot látott a Ceba Kiadó településmonográfia

sorozatában az almanachszerû „Ózd –

a XXI. század küszöbén” címû kiadvány. A szerzõt

bízták meg a város környékét bemutató kötet

elkészítésével is, mely része a kiadó „Kistérségek

az Európai Unióban” címû – kistájbemutató – kiadványsorozatának.

F. Dobosy László, mint az Ózdi

Városi Múzeum igazgatója korábban édesapja,

az 1995ben elhunyt ózdi tanár, iskolaigazgató és

néprajzkutató Dobosy László mellett már – fotósként

részt vett régészeti és helytörténeti gyûjtésekben

és apja halála után is folytatta a munkát. Ezért

2003 nyarán Ózd város elismerõ díjában részesült.

Legújabb könyvének külön érdeme, hogy az önkormányzati

archívumokban találhatókon kívül,

saját maga készített felvételekkel is illusztrálta a

fejezeteket.

A kötet szerkezete logikusan felépített: a polgármesteri

ajánlást az ózdi kistérség általános

földrajzi, történeti bemutatása követi, külön kitérve

a természeti adottságokon túl a környék látványosságaira,

nevezetességeire. Utóbbiakat a mû

végén egy rövid idegenforgalmi kalauz egészíti ki,

felsorolva a helyszínek legkönnyebb megközelítési

útvonalait. A második rész a településeket veszi

számba, mindenekelõtt rövid ismertetõt tartva a

2004ben várossá nyilvánításának 55. évfordulóját

ünneplõ Ózdról. A történelmi múlt legfontosabb

állomásainak számvétele kitér a városrészekre is:

így az 1940ben Ózd nagyközségbe olvadt Bolyokra

és Sajóvárkonyra, valamint az 1979ben immár

városi településhez csatolt Centerre, Hódoscsépányra,

Susása, Szentsimonra és Urajra is. A szerzõ

külön részben foglalkozik a gazdasági élet alakulásával,

mely az 1989 után tradicionális ágazatnak

számító vaskohászat megszûnését követõ viszonyokat

tárgyalja az elmúlt évtized beruházásainak,

struktúraváltásainak tükrében. Ezen idõ105.szakról összefoglalót olvashatunk a helyi önkormányzat

mûködésérõl, a létrejött civil szervezetek,

körök, klubok és különbözõ egyesületek munkájáról

az oktatás, kultúra és sport területérõl. Más térségekhez

hasonlóan az Ózd környéki önkormányzatok

képviselõtestületei is az összehangolt fejlesztések,

közös területfejlesztési programok érdekében

társulást hoztak létre. Az Ózd Térségi Önkormányzatok

Egyesületének legfontosabb feladatai

között természetesen a területfejlesztés és

az EU csatlakozással kapcsolatos feladattervek kidolgozása

szerepel.

Gazdasági és társadalomtörténeti szempontból

is lényeges a gyártörténeti összegzõ, hiszen a

XIX. század második felétõl domináns módon határozta

meg a táj arculatát, az itt élõk helyzetét. A

Rimamurány – Salgótarjáni Vasmû Részvénytársasághoz

tartozó ózdi vasgyár ipari létesítményeinek

1846–1847ben, vállalati telepeinek (a munkáskolóniáknak)

pedig az 1860as években kezdõdött

meg az építése. Akörnyékrõl Sajóvárkony (és Bánszállás),

Járdánháza, majd Somsálybánya és Farkaslyuk

bányamezõi biztosították a szenet az erõteljesen

növekvõ igényû nyersvas gyártásához. A

Rimamurányi Rt. tagolt vállalati struktúrájának

megfelelõen 1864ben lemezgyárat építtetett Borsodnádasdon,

amely finomvas elõállításával csaknem

másfél évszázadig teremtett megélhetési lehetõséget

az ipari munkásoknak. Center és Királd

szénbányáit a Magyar Általános Kõszénbánya Rt.

vette meg, így voltaképpen a XIX–XX. század fordulóján

a két nagyvállalat kezében volt az összes

hasznosítható terület. A termelés a szocialista idõszakban

esett vissza, súlyos helyzetet teremtve a

rendszerváltás éveire. A kötet külön részben ismerteti

az ózdi kohászattal csaknem párhuzamosan

fejlõdõ Putnok („Gömör kapuja”) és kistérségének

(pl.: Sajómercse, Serényfalva) ipartörténeti

vonatkozásait, ezredfordulós helyzetképét.

A fenti települések mellett az Ózdi Kohászati

Üzemek (OKÜ) döntõen befolyásolták a város

40–50 kmes vonzáskörzete lakosságának sorsát,

bár a társadalmi átrétegzõdés (földmûves parasztból

gyári munkás) eltérõ idõpontokban ment végbe.

Az ábécésorrendben bemutatott térségi falvakat

közvetlenül vagy közvetve érintette a gazdasági

szerkezetváltás, kitörési stratégiáik számbavételénél

ezért nem véletlenül várnak pozitív változást

az Európai Uniótól. E kiadvány – olykor páratlannak

mondható – természeti adottságaik leírása

mellett közli a legfontosabb és egyben legújabb

statisztikai adataikat (területnagyság, népességszám,

címjegyzékek és lehetõségeik) is. A világhálón

szintén információkat kaphatunk már nem egy

településrõl, ami a más régiókban régóta szorgalmazott

falusi turizmus megszervezését itt nagyban

elõsegítette.

Tájegységi csoportosításban a mûben szereplõ

Ózd környéki falvak közül a városhoz tartozó

Hódoscsépány és Somsály, valamint Arló, Járdánháza,

Borsodszentgyörgy és Borsodnádasd a

Borsodnádasdivölgyhöz, az ugyancsak Ózd részét

jelentõ Uraj, Susa, Bolyok és Szentsimon, továbbá

Hangony, Kissikátor és Domaháza a

Hangonyvölgyhöz, Farkaslyuk, Csernely, Csokvaomány,

Lénárddaróc, Bükkmogyorósd, Nekézseny,

Sáta, Királd, Borsodbóta és Sajómercse a

Hegyháthoz, míg Sajónémeti, Sajópüspöki, Bánréve,

Hét Putnok, Kelemér, Gömörszõlõs, Dubicsány

és Sajóvelezd a Sajó folyó dombvidékéhez

tartozik. Területi közelségük, azonos társadalmi

helyzetük mellett a múltjuk, sokszor már az Árpád

kortól nyomon követhetõ történelmük köti

össze õket igazán.

Más kiadványoktól eltér, hogy a kötet a tájékoztató

bibliográfiát követõen közszolgálati adattárral

és cégismertetõvel zárul. Az önkormányzatok,

állami szervek, egészségügyi, mûvelõdési, oktatási

és sportintézményeken túl a térség jelenkori

vállalkozásairól kaphatunk itt tájékoztatást. A cégeket

öt nagyobb szektorban (ipar, mezõgazdaság,

kereskedelem, szolgáltatás és idegenforgalom) elkülönítve

találjuk, legfontosabb gazdasági adataikat

feltüntetve. Egyetlen hiányosságként az angol

és német nyelvû összefoglaló említhetõ, már csak

azért is, mivel a borítón – a 2001es könyvhöz hasonlóan

– a brit és német zászló utalásszerûen jelzi

ezt. A tárgyalt települések szöveges ismertetõit és

képanyagát végül regionális és lokális szintû térképvázlat

egészíti ki az országon és a megyén belüli

elhelyezkedést szemléltetve.

Az ezredfordulóra tehát Ózd városismertetõ

kiadvánnyal (2001) és kistérségi kézikönyvvel

(2003) gazdagodott. Ezek azonban nem pótolhatják

egy részletes, az eddigi kutatások történetét

(historiográfiáját) és eredményeit feldolgozó, ezeket

korszerû módon és formában közlõ tanulmánykötet

vagy városmonográfia elkészítését. Ennek

felvetése nem véletlen és mindenképpen idõszerû,

hiszen több város jelentetett meg hasonló –

többkötetes – munkákat az új évezredbe lépve.

Helytörténeti múltunkat figyelembe véve Ózd

sem maradhat ki ebbõl a sorból. Részben a Borsod

AbaújZemplén megye honismereti mozgalmában

mai napig „zászlóshajó”ként emlegetett

Lajos Árpád Honismereti Kör több mint 40 éves tevékenységének,

gyûjtött anyagának összegzése és

rendezése, részben a rendelkezésre álló, illetve

még feltárásra váró források feldolgozása állít

újabb feladatokat a közmûvelõdési tevékenység

szerves részeként számontartott honismereti munkában

résztvevõk számára. (Ceba Kiadó, Bp.

2003.)

Alabán Péter

LÜKÕ GÁBOR:

Zenei anyanyelvünk

Válogatott zenei tanulmányok I.

A jelentõs életmûtervezet összkiadásának harmadik

kötetét vehetjük most a kezünkbe, ami a

népzene világába kalauzol bennünket. A2003ban

megjelent tanulmánykötet mindenkit érdekelhet,

aki a zene és a költészet rejtelmei iránt nyitott,

mert a zene mindenki lelkében ott él, és a zene önmagában

is költészet. Lükõ révén a rég tudott,

106.vagy tudottnak vélt állításokkal ellentétben most

újabb összefüggéseket ismerhet meg az olvasó.

Lükõ Gábor 70 év következetes, lelkiismeretes

kutatómunka után, már 2001ben eltávozott közülünk

és kiadatlan cikkekben hátrahagyta annak a

hatalmas tudáskincsnek egy részét, amit a magyar

népköltészet, a zenei anyanyelv, a szimbólumok

összetett világából feltárt. A reá való emlékezésnek

alkalma az életmûsorozat jelen tagja, amelyhez

még õ írt egy elõszót, bízva abban, hogy a kiadást

megéri.

Jelen kötetének címe Zenei anyanyelvünk,

amelyben a szókapcsolat második része jellegzetesen

lükõi gondolat. Bartók Béla nyomán sokan,

sokszor használták már a zenei anyanyelv kifejezést,

de Lükõ Gábor külön is figyelmeztet arra,

hogy a „mi” zenekincsünkrõl, a magyar hagyományról

van szó, ez a miénk minden összefüggésben.

Több, mint száz éve tudjuk, hogy a zenénk

egyet jelent az anyanyelvvel, ráadásul nálunk a kifejezések

sokasága bizonyítja, hogy az élõ beszéd,

a szó, a zene eszköze és a kettõ elválaszthatatlan

egymástól.

„Az ürögi faluvégen szól a muzsika” … idézi a

népdalt, mert a zene szól, a harang szól, a síp szól.

Így mondjuk magától értetõdõ természetességgel,

és tudjuk, hogy kürtszóra indul a katonaság, míg

dobszóra vonulnak a gyerekek, és énekszó jelzi örömünket,

bánatunkat. Tovább is sorolhatnám a példákat,

de hadd hangsúlyozzam, mindeddig senki

sem szedte össze olyan logikus rendbe a zenei

anyanyelv szókincsét, ahogyan Lükõ Gábor tette

táblázatba sûrítve. A hangszereken más népek játszanak

vagy énekelnek, mint ahogyan az angol, a

francia, a német, az orosz teszi, de a magyar nyelv

szerint: dobol, furulyál, hegedül, sípol, orgonál,

aki a hangszeren szól hozzánk. Ez a mi zenei anyanyelvünk,

nem idegen tõlünk, nem valami személytelen

harmadik, hanem a kifejezési lehetõségünk

egyik változata. Nálunk megszólalnak a

hangszerek, mintha emberi nyelven szólnának.

Lükõ Gábor zenei szimbólumokról szóló írása

a régi magyar nyelvhasználatot tudatosítja. AXIX.

századtól kezdve egyre jobban terjed a német mintájú

zeneoktatás nyomán, hogy a hangokat magas

és mély hangokként ismerjük meg, pedig a magyar

nyelv szerint vastag, öblös hangú harangok szólnak,

és vékony, csengõ hangon énekelnek a gyermekek.

Elsõként Lükõ Gábor szedte rendbe a költészetben

– Arany Jánosnál, Vörösmartynál –,

vagy a népköltészetben fellelhetõ kifejezéseket, és

tudatosította, hogy napjainkra sikerült kitörölni a

szakmai közéletbõl azokat a kifejezéseket, amelyek

a zenei anyanyelvünk sajátjai voltak. Az eurázsiai

összehasonlító kutatások során Lükõ Gábor

55 nép zenei mûszavait tekintette át, és arra a következtetésre

jutott, hogy 54 népnél megtalálható

a vékony hang kifejezése, és 41 esetben a vastag

hangé. Tehát ez nem csupán magyar sajátság, de a

most általánosan elfogadott német eredetû terminus

technicus helyett a zenei anyanyelvünkben a

vastag és a vékony hang szerepel a nagy, illetve

kis frekvenciájú hangokra vonatkozóan. Elvétve

mondjuk, hogy a kisgyermek vékony, csengõ hangon

énekel, a vastag fa és a vékony ág reccsenése

vastag és vékony hangot ad. A zenei tér elemzésekor

hasonlóképpen arra a következtetésre jut,

hogy a vízszintes helyzetben tartott hangszerek

felsõ részén helyezkednek el a nagyobb frekvenciájú

hangok, míg alul az alacsony frekvenciájúak,

vagyis éppen ellenkezõen, mint ahogyan a német

eredetû szóhasználat szerint a magas és az alacsony

hangok kifejezése indukálja.

A népdalszövegek régi stílusa kapcsán írt gondolatai

részben ismertek lehetnek, de a most megjelent

tanulmány teljes egészében itt és most olvasható

elõször.

A zenei anyanyelv minden lényeges kérdését

végiggondolta Lükõ Gábor. E tekintetben a pentatónián

túl a népdalszövegek régi stílusáról írt, páratlan,

mindeddig figyelmen kívül hagyott írása a

legjelentõsebb. Kodály Zoltán tiszteletére 1970

ben elkészült cikk alapvetõ megállapításokat közöl

a népdalszövegekrõl. Közhelyként szokták

mondani, hogy a dallam a szövegtõl elválik, a kettõnek

nincs köze egymástól. A pentaton dallamvilág

alapos ismeretében állítja Lükõ, hogy a régi stílusú

népdalszövegek ugyanolyan összefüggésben

tárgyalhatók, mint ahogyan tette a zenei összefüggések

keresésekor. A szerteágazó verstani, jelentéstani,

szövegszerkesztési elvek és gyakorlatok

ismeretében rámutat arra, hogy a magyar népköltészetben

jelentõs szerepet játszó régi stílusú népdaloknak

hat fõ jellemzõje van: a négysoros strófikus

szerkezet; izometrikus, zömmel 6 vagy 8 szótagos

sorokból áll; az ismétlések refrén nélkül társulnak

a dallamhoz; egy dallamsor – egy szövegsort

alkot; a rímek a 2. és 4. sorban visszatérnek; a

kezdõ kép fizikai világot idéz, erre hangolódik a

második, lelkitársadalmi kép.

Az elméleti megállapításokat nagyszámú szöveg

elemzése után mondta ki Lükõ Gábor. Az egyszerû

szövegszerkesztést a régi stílus, alapvetõ sajátosságának

tartja, és azt állítja: „A magyar nyelv

nem szereti az érzelmeket elmesélni, elkántálni,

kiénekelni. Egy mozdulattal, szemek és száj átvillanó

néma beszédével fejezi ki azt, ami benne

öröm vagy bánat, szeretet vagy harag, vagy más

mozdulása a világból lökött léleknek. Ez a lelki sajátság

aztán a népköltészetünk és mûirodalmunk

egy sajátos mûvelési irányát magyarázza meg.

Bármilyen tartalmú líra soha sem az érzelmek közvetlen

elmondásában, eléneklésében, hanem képekben,

víziókban és legtöbbször mozdulatokban,

cselekvésekben fejezõdik ki.” Megannyi magyar

nyelvû változat mellett baskír, csuvas, mongol–török

és más ázsiai népektõl vett párhuzammal bizonyítja

a rokonságot, az esztétikai és stiláris kapcsolatot.

Az elemzéssel a népköltészet belsõ világát

tárja fel, olyan összefüggéseket, amelyek az egyszerû,

csupasz szókapcsolatokon túl sûrûsödnek a

szövegben, dallamban egyaránt. Ezek az elemzések

példa értékûek Lükõ tanulmányában, A magyar

lélek formái címû könyvében.

107.A pentatónia fontos, zenei mûveltség alapvetõ

kérdéseirõl Lükõ Gábor több jelentõs tanulmányt

írt, amelyek itthon ismeretlenek, visszhangtalanok,

magyarul most elõször olvashatók. Megállapításai

minden valószínûség szerint új lendületet

adnak a zenekutatáshoz.

A rendhagyó tudósnak véleménye volt az õt

körülvevõ világról, így idõszerû megjegyzéseket

tett a kutatási eredményekrõl. Ezek ismeretében

ma már megértjük magányosságát, mellõzöttségét,

meg nem értett helyzetét. Éppen ezért bízunk

abban, hogy az idõ múltával, az indulatok elcsendesedésével

a kötetben lévõ tanulmányok eljutnak

a szakemberekhez, hasznosítják az új, eddig íróasztal

fiókban lappangó írások értékeit, továbbfejlesztve

zenei anyanyelvünkrõl szóló ismereteket.

(Táton Kiadó, Bp. 2002.)

Dr. Kríza Ildikó

HORVÁTH ISTVÁN:

A rovásírás ábécéje

Megjelent a rovásírás ábécéje! Miért újdonság

ez? Miért tekintik ezt a szakemberek szenzációnak?

Hiszen majd minden lexikon közli a jeleket,

és a rovásírás hozzá tartozik a régi mûveltségünkhöz.

Sokan megfejtették már az évezredes rovásírásokat,

és rendezték a jeleket, azok variánsait a

XX. századi tudományos elvárások szerint. Korunkban

egyre szélesebb körben érdeklõdnek a régi

magyar írásjelek iránt, és éppen ezért jelentõs az

új módszer segítségével, könnyen, gyorsan megtanulható

módszer bemutatása.

Horváth István a rovásírást a jól ismert pedagógiai

módszerrel hozta emberközelbe, amikor

mindegyik jelhez társított egy tárgyat vagy fogalmat,

hogy annak kezdõhangja segítse a memorizálást.

A most megjelent kiadványban harminckét

jel, harminckét szó, harminckét kép áll elõttünk a

latin írásbeliség sorrendjében. A rovásjelek között

járatlanok számára ez a módszer kézenfekvõ támasz

a jelek tanulásakor, könnyíti a memorizálást.

De azoknak, akik régóta ismerik és használják a

rovásírást, szintén újdonság a jelek között megtalálható

rendszer bemutatása. Sejthetõ volt a G. L. P.

hang jele közötti rokonság éppen úgy, mint az O és

Ö közötti, de az összefüggésekrõl eddig senki sem

szólt.

Az ábécé tanításának módszere évszázadok során

alakult ki. Akisgyermekek még az iskolába kerülés

elõtt megbarátkoznak a latin betûk formájával,

és az írás tanulása hét éves korban tulajdonképpen

be is fejezõdik. Az átlagos felnõtt ember

alig emlékszik arra, hogyan is tanult meg írniolvasni.

Amásodik világháborúig sokszor alkalmazták

a fonomimikai módszert, vagyis a betûket egy

kép, életkép, tárgy vagy fogalom jelentésével kapcsolták

össze. A betûk olvasását kézjelek kísérték,

ezzel segítve az összeolvasást. E módszer ismerete

késztette a szerzõt a rovásjelek megismerhetõségére.

A rovásírást évszázadok óta nem tanítják, és

csoda, hogy egyáltalán fennmaradt. Számos lexikon

gondosan közli ugyan a rovásjeleket, de az

összefüggések jelentõségérõl, társadalmi szerepérõl,

mûvelõdéstörténeti értékérõl nem szól. Anépi

emlékezet õrizte meg a rovást, a szó fogalmát, és a

régi tárgyak bizonyítják az egykori írásmódot. A

mai idõsek még emlékezhetnek arra, hogy a falvakban

õsszel jártak a pásztorok róni. Ez azt jelentette,

hogy jöttek összeírni a legelõre hajtandó állatokat,

vagyis felrótták, hogy melyik gazda milyen

állatot és hányat fog a legelõre hajtani a következõ

tavasszal.

A rovásjelek formáját nehéz lett volna megjegyezni,

ha nem kötik a mindennapos használatból

ismert tárgyakhoz, fogalmakhoz, mégis egyikmásik

jel az írásgyakorlattól függetlenül megmaradt.

Arovás P betûjét a hitelbe fogyasztott pálinka jelölésére

rótta a kocsmáros a kármentõre, míg a B jele

a borivók fogyasztását jelölte. A rovásjelek amolyan

titkos írásnak számítottak a hitelben fogyasztó

vendégek elõtt. Közülük a legöregebbek emlékezhetnek

más rovásra is, de a teljes rovás ábécét

sem õk, sem a kocsmárosok nem használták.

A rovás ábécé gyakorlását nem segítette a sajtó

vagy más írás, így a közmûveltségbõl mind jobban

kiszorult. Ebbõl a tetszhalott állapotból kell

visszahozni és a mai gyerekek elé vinni a régi kultúránk

bizonyságát. A rovásírást nem iskolában

tanulták, éppen ezért valami olyan módszerrel

kellett emlékezetükbe vésni a jeleket, amelyet a

környezetük kínált. A szókezdõ hang asszociációját,

a régi memorizáló módszert hívta segítségül a

szerzõ a rovás ábécé megismertetéséhez. És lássatok

csodát, minden jel alakját sikerült olyan fogalommal

társítani, ami akár ezer esztendõvel korábban

ott lehetett az emberek, gyerekek környezetében.

Viszont esetenként szembesülni kellett azzal

a ténnyel, hogy a szavaknak egy része már elavult,

eltûnt. Ki ismeri ma a törekrostát, vagy cserényt?

Az ilyen fogalmakat a régi életmód ismeretében

magyarázza a szerzõ.

A rovásjelek valójában pálcikarajzok, ilyet

könnyen és szívesen készít minden gyerek. Így

egyszerûbb megrajzolni a környezetünk tárgyait,

nemcsak most, de régen is. Még a legügyetlenebb

rajzoló is el tudja készíteni a ló, a sátor vagy a döngölõ

pálcika rajzát. Ezzel aztán már tudta is írni az

L, S, D jelét. Nem csoda, ha szinte minden magára

adó ember ismerte a betûvetés tudományát, vagyis

tudott írni, olvasni. A mai értelembe õk nem

voltak tudósok, valójában inkább csak kibetûzték

a szöveget, de az is nagy segítség volt a tények

rögzítésében. Az igazán jól író, olvasó emberek hamar

kiemelkedtek környezetükbõl, szóban és írásban

koruk krónikásai voltak. Úgy tudjuk, hogy

egykori adománylevelek elõdei a jogarszerû botok

voltak, arra rótták a szöveget mindaddig, amíg

bûnnek nem minõsült a régi tudás alkalmazása,

108.mivel a rovás a „pogányságot” a latin betûs írás

pedig a kereszténység kultúráját képviselte.

Ma már természetesen megbecsüljük az egykori

írástudó õseink kultúrájának bizonyságát, értékeljük

a régi tudást, és nekünk késõi utódoknak

nem csak kötelességünk az örökség továbbadása,

de a büszkeségünk alapja is. Írástudó õsök utódai

vagyunk, akiknek kultúrája a latin írásbeliséget

megelõzõ mûveltségben gyökerezik.

A rovásírást Horváth István magyarázatai teszik

egyértelmûvé, amelyhez szervesen kapcsolódnak

Tombor Balázs szemléletes képei. Horváth

Antal fülbemászó versei nemcsak a memorizálást

segítik, hanem esetenként találós kérdésként bõvítik

tudásunkat. A jól szerkesztett kiadvány minden

lapon alkalmat kínál a jelek gyakorlásához, az

ismeretek elmélyítéséhez, és így szinte segédkönyv

a rovásírás versenyre készülõknek. Atémával

foglalkozó gazdag szakirodalom ismeretében

úgy látjuk, valóban hiányt pótló kiadványként üdvözölhetjük

Horváth István összeállítását. (Debrecen,

2003.)

Dr. Kríza Ildikó

GAZDÁNÉ OLOSZ ELLA:

A tû csodája

Moldvai csángómagyar inghímek,

erdélyi öltéstechnikák

A kötet a korán eltávozott textilmûvész, Gazdáné

Olosz Ella (1937–1993) moldvai (1960), széki

(1958), Törcsvár környéki (1958) gyûjtõútjai során

megismert és elsajátított öltésfajtákat mutatja be.

Mivel az anyag – mint a Bevezetõben olvashatjuk

– „csak részben készült kiadásra”, a szöveg

egységesítését, a szerzõ korai halála miatt, két közeli

hozzátartozója, Szõcsné Gazda Enikõ és Gazda

Klára néprajzkutatók végezték el, s a kéziratot õk

készítették elõ kiadásra. Aszöveg stiláris egységesítése

mellett a néprajzi szakirodalomban használatos

módon, az egyszerûbb, funkcionális öltésektõl

a bonyolultabbak fele haladva csoportosították

az öltéstípusokat, s a Moldvai csángó varrottasok

címû fejezet népi terminológia repertoárját kiegészítették

Szentimrei Judit, Gazda Enikõ, Gazda

Klára gyûjtéseibõl származó adatokkal.

A Gazdáné Olosz Ellától származó törzsanyagot

a kötetben megelõzi Szõcsné Gazda Enikõnek

a szerzõrõl és a szövegközlésrõl, a moldvai csángó

viseletrõl írt Bevezetõje, illetve Gazda Klára A hímzéskultúra

legrégibb rétegeirõl szóló tanulmánya,

amelyben a moldvai csángó öltések technikai sajátosságainak,

jellegzetes terminológiájának vizsgálata.

Az öltések önállósulási folyamatának nyomon

követése mellett arra is keresi a választ, hogy

mivel magyarázható a régies állapot konzerválódása

a vizsgált területek – s különösen a moldvai

csángók – hímzéskultúrájában.

A Moldvai csángó varrottasok címet viselõ elsõ

rész 70 hímzéstechnika és nõi inghím bemutatásában

megtalálhatjuk azok falvankénti megnevezését,

technikai leírását, alkalmazási területét, elõfordulási

helyét, a hímzõfonal fajtáját, a jellemzõ motívumkombinációkat,

a jellegzetes színpárosításokat.

A leírás az adatközlõ nevének, korának, a

gyûjtés idõpontjának rögzítésével zárul. Minden

hímnél egyetlen adatközlõ szerepel, a mintaismétlõdéseknél

csupán a helységenként eltérõ megnevezés

van külön jelölve. Aleírásokat pontos, öltéslépésekre

bontott, szemléletes rajzok, rajzsorok

egészítik ki, amelyek mellett megtalálhatjuk minden

egyes öltés, motívum hímzett mustráját is.

A kötet második része, A széki öltésmódok címû

fejezet a szerzõ 1958as gyûjtésének eredményeit

összegezi. A hat alfejezetbe (Alapöltés, szegés, kötés;

Ráncolások; Lapos öltések; Átcsavarásos és

szálvonásos öltések; Az írásos utáni varrottasok

öltései; Kelmehímzések) rendezett 21 öltésmód

technikai leírása mellett a szerzõ itt is kitér az öltésmódok

alkalmazási területére (ezek köre jóval

tágabb, mint az elõzõ rész esetében: nõi és férfiingek,

gatyák, kötények, lepedõk, zsákok, párnacsúpok,

abroszok széleinek összeillesztése), színezésére

is. Afejezet élére a kézirat rendezõi a szerzõ

1980ban megjelent, azonos címû tanulmányának

rövidített változatát helyezték. A széki népmûvészet

korabeli épségének csodáját a szerzõ a széki

asszonyoknak a hagyományokhoz való erõs ragaszkodásával

magyarázza. Az egyszerû, sokszor

alig észrevehetõ hímek esztétikai értékét ésszerûségük,

célszerûségük, anyagszerûségük harmóniájában

látja.

Akötet harmadik része Törcsvár vidéki román öltések

román és magyar megnevezését, technikai leírását,

felhasználási területét, alapanyagát, a gyûjtés

helyét és idejét, alkalmanként adatközlõjét és

annak korát, minden öltésfajtához szemléletes rajzot,

hímzett mustrát tartalmaz.

A kötetet szó és irodalomjegyzék zárja.

Amint Szõcsné Gazda Enikõ a kötet bevezetõjében

hangsúlyozza, Gazdáné Olosz Ella nem tartotta

magát néprajzosnak, a népi hímzéseket elsõsorban

a textilmûvész szemével vizsgálta: csodálta

tiszta szerkezetüket, bátor színkomponálásukat,

formai, technikai gazdagságukat. De épp a textilmûvész

érzékenysége volt képes a formák, technikák

pontos megragadására, mûvészi szintû megjelenítésére.

S mint ilyen, nagy szolgálatot tett a néprajztudománynak

is: a nagy, átfogó jellegû néprajzi

tanulmánykötetek mellett Gazdáné Olosz Ella

pontos, részletes, mindenre figyelõ leírásai, egyértelmû,

szemléletes rajzai teszik lehetõvé a moldvai,

a széki vagy akár a Törcsvár környéki hímzések

általa bemutatott részének pontos rekonstruálhatóságát,

a hímek, a terminológia késõbbi összehasonlító

jellegû kutatásokban való felhasználását.

Néhány pillantást vethettem – még a könyv

megjelenése elõtt – az eredeti kéziratra is, s elbûvölt

mívessége, finomsága, a pontos, tussal húzott

109.rajzokból, a kézirat lapjaira egyenként ráerõsített

hímzett mustrákból áradó szeretet, odaadás csodája.

Találó hát a cím: a tû csodája! Mert hát csoda az,

mit emberi lelemény, szépérzék és kézügyesség

egy ilyen egyszerû kis munkaeszközzel létrehozhat.

Mint ahogyan csodának számít az alkotás

mindent feledtetõ, megnemesítõ békéje is. Gazdáné

Olosz Ella könyve ehhez is lehetõséget kínál.

(Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001.)

Tötszegi Tekla

HARANGOZÓ IMRE:

Sokat gondolkodtam a régi atyákról

Alcíme szerint a magyar nép õsi hitvilágáról és világképérõl,

vagyis a magyarság hagyományvilágának

hajszálgyökérzetérõl, õseink gondolkodásának,

világszemléletének mitikus háttereirõl szól az

újkígyósi Ipolyi Arnold Népfõiskola vezetõjének

új könyve. Azokról a kevéssé ismert, mert elfeledett,

vagy szándékosan elfeledtetett erõkrõl, vonzásokról

és kapcsolatokról, amelyekbõl nemzeti

identitásunk, azonosságtudatunk épül, épülnie

kell. Amiket a láncaitól többékevésbé megszabadult

magyarságtudomány egyre eredményesebben

hoz felszínre a gyöngyhalászokhoz hasonló

elszántsággal és veszedelmek közepette.

Persze fölmerül a kérdés: szükségünk vane

egyáltalában a XXI. század, vagyis a III. évezred

elején, Európa közepén, az Uniónak nevezett intézménybe

való betuszkoltatásunk küszöbén arra,

hogy a hagyományainkkal foglalkozzunk? A válasz

egyértelmû: igen! Soha nem volt rá nagyobb

szükségünk, mint éppen most. Amiként Kodály

Zoltán írta: „Amikor egy ledöntött nemzet újjá akarja

magát építeni, szüksége van, inkább, mint valaha, a hagyomány

minden porszemecskéjére”.

A másik kérdés: lehete újat mondani ebben e

témában, és fõként: tude újat mondani egy olyan

ember, aki végzettségét tekintve nem néprajztudós,

nem folklorista, nem õstörténész? Tude újat

mondani ebben a bonyolult kérdéskörben az, aki

nem valamely egyetem tanszékén, vagy akadémiai

kutatóhelyén kapja a fizetését? Hozzányúlhate

nemzeti gyökereinkhez, vizsgálhatjae identitásunk

építõanyagait, aki nem a tudomány kijelölt,

kitaposott, maghatározott útjait járja, aki idõben és

térben való kalandozásokra, saját ösztöneire alapozott

gondolkodásra vállalkozik? Aki csak három

diplomával rendelkezõ hitoktató, aki csak olvasmányaiból,

saját és mások gyûjtéseibõl ismeri és

mûveli a témát, csak a saját fejével gondolkozik a

címben szereplõ régi atyákról.

És egyáltalában! Ki ez a Harangozó Imre?

Leginkább egy fához tudnám hasonlítani.

Mélyre nyúlnak a gyökerei: újkígyósi földész õseit a

XIX. század elejéig követi vissza, s nem hiszem,

hogy különösebb fáradságába kerülne, ha az elõdök

Szegedrõl való betelepülése elõtti korban is fel

akarná gombolyítani családja fonalát. Vaskos a tör

zse (próbálja meg valaki átfogni), még képletesen

is: talán húsz esztendeje ismerem, s lenyûgözõ az a

tudásmennyiség, amit olvasmányaiból, gyûjtéseibõl

összeszedett, fölhalmozott és – hogy a fáról

szóló képnél maradjunk – lombozatként kibontott,

termésként megérlelt. Harmincnyolc évesen, kenyérkeresõ

és családfenntartó munkája mellett hét

könyve jelent meg, valamennyi hagyományvilágunk

hajszálgyökérzetérõl szól. Ez a nyolcadik,

amit a kezemben tartok.

Lássuk elõször is tartalmának szerkezetét!

Bosnyák Sándornak az a levele vezeti be a

könyvet, amit a szerzõnek írt a kézirat elsõ olvasása

után. Szemmel láthatóan nem elõszónak készült

ez az írás, több annál: a fegyvertárs baráti kézszorítása.

Ezt követi a könyv törzsanyaga, ami 13 kisebb

nagyobb írásból áll. Mûfajilag talán tudománytörténeti

esszéknek lehetne nevezni õket, fõ

erõsségük a szuggesztivitás, az ismeretek világos

–horribile dictu – érthetõ, magyar nyelven történõ

megfogalmazása.

Mirõl szólnak ezek az írások?

Arról, hogy eleink világnézetétõl, értékrendjétõl

mennyire nem volt idegen a keresztény gondolkodásmód,

az „egy Isten”ben való hit. Arról,

hogy a számoknak mágikus szerepük és jelentõségük

van mind a magyar népi vallásosságban,

mind pedig a keresztény tanításban, s ezek igen

gyakran rímelnek egymással. Arról, hogy a boszorkányperek

és a boszorkányokkal kapcsolatos

hiedelemanyag a mágikus gondolkodás továbbélésének

bizonyítéka. A szerzõ azon tûnõdik: miért,

hogy a magyar táltos, ha betér valahová, tejet

kér a háziaktól, néphagyományunk boszorkánya

pedig praktikájával éppen a tehenek tejét veszi el.

A tej tehát mindkét hiedelemlénynél jelképes jelentõségû.

Arról is hírt adnak ezek az írások, hogy mit

kell, mit érdemes tudni az életfáról, a világfáról,

népmeséink tetejetlen fájáról s mindennek mi köze

az édenbeli tudás fájához, vagy Krisztus keresztfájához.

Táltosokról, veszettorvosokról, halottlátókról,

szentemberekrõl is szólnak ezek az esszék,

ezek a mitikus miniatúrák, s Harangozó megkockáztatja

azt a feltevést, hogy „a szentember nem más,

mint a keresztény táltos”. Mintha csak táltos költõnk,

Ady Endre „Egy párizsi hajnalon” címû versének

érzésvilágát idézné: „Én pap vagyok, de pogány

pap, pogány.”

Olvashatunk a továbbiakban a kígyó és az ember

mágikus, megszentelt kapcsolatáról, mert a kígyó

lehet a baj okozója, de lehet életet mentõ állat

is. Népmeséink kicsi kígyója, kicsi kígyó királyfia

mindig segítségére siet a hõsnek, semmi köze ahhoz

a nagy fene sárkányhoz, amit a kiskondások, a

legkisebb gyermekek – vagy éppen maga Szent

György – szoktak volt nehéz küzdelemben legyõzni.

Harangozó remek, a humort sem nélkülözõ

szellemi teljesítménye hiedelemvilágunk sárkányainak

„rendszertani” számbavétele és besorolása.

Üzennek ezek az írások a kapuról, mint az emberi

élet különbözõ kultikus és hétköznapi terei110.nek határolójáról; aztán a régi magyarok Boldogasszonyának

Szûz Máriában, a gyimesiek Babba

Máriájában való újjászületésének formáiról, a reinkarnáció

tanulságairól; továbbá egynéhány, a hagyományban

máig élõ, talán pogánykori kisistenrõl,

mint az erdei leány, a vízi ember,arekegõ,a

lüdérc,amuma,aszõrõs mukuj, vagy a bankos.

Harangozó Imre legtöbbször csak felvet egyegy

témát, összefüggést, jelenséget. Sokszor csak

úgy érinti, mint fecske a vizet, amikor felkap belõle

egyegy kortyot. Valóban vázlatról van szó,

amint a könyv alcímében maga is jelzi; útkeresés,

amint Bosnyák Sándor a bevezetõ levélben megfogalmazta.

Csak remélhetjük, hogy ezt a sok pompás

ötletet, eszmevillanást a szerzõ nem hagyja

vázlatban, kidolgozza majd és megérleli kultúrákon,

vallásokon, világokon átívelõ fölismeréseit.

Bármennyire is szerteágazó Harangozó Imre

érdeklõdése, bármennyire is sokrétû könyvének

anyaga, minden fejezetében, fejezetecskéjében, de

még a tördeléskor üresen maradt helyek felhasználására

való ima, ráolvasás, szentének közlésekben

is egyetlen nagy, vezérlõ, transzcendens

szándék érvényesül: a magyar mûveltség univerzumában

a hagyományos népi hitvilág és a keresztény tanítás,

a táltosok világképében élõ, az íjfeszítõ népek és a

kereszténység világnézetének, értékrendjének egybeillesztése,

kontinuitásának, folyamatosságának bizonyítása.

Lehetetlenre vállalkozott volna Harangozó?

Olyannyira nem, hogy néha úgy tûnik, kézenfekvõ

dolgokat bizonygat, noha nagyon jól tudjuk,

hogy bármennyire evidens is például Archimédesz

törvénye, elõbb föl kellett azt fedezni. Vagy

éppen az összefüggések logikus levezetése, szemléletes

bemutatása, példákkal való alátámasztása

révén érezzük tételeit maguktól értetõdõknek? Pedig

csupán – bizonyítottak. De ha maradt is volna

bennem, a – korántsem szakember, inkább csak

„tájékozottan laikus” –olvasóban kétség Harangozó

Imre eszmefuttatásainak megalapozottsága

iránt, az is szertefoszlott, amikor könyvét elvégezve,

nem sok idõ múlva kinyitottam a Vigília 2003.

augusztusi számát. Ott ugyanis Dávid Katalin

mûvészettörténész „A kereszt mint jel és ereklye”címû

tanulmányában a következõket olvasom: „nem

tudom, vane még egy olyan nép, amely úgy lett kereszténnyé,

hogy értékeit nem tagadta meg, hanem átemelte

a kereszténységbe. Úgy szeretem fogalmazni, hogy értékeit

megkeresztelte.” Bizony, olyan ez, mint mikor

két, mesterien összehangolt harang egymás szavára

felelve hirdeti Isten dicsõségét.

Van Harangozó Imre gondolkodó könyvének

egy Függeléke is. Sokat gondolkoztam – mint õ a

régi atyákról – azon, hogy miért kerültek függelékbe,

appendixbe, ezek az írások. Szerintem

ugyanis semmivel sem csekélyebb értékûek, még

csak nem is képviselnek más értéket, mint a „törzs

anyagnak” nevezett részben szereplõk. Egyáltalában

nem függelék ez a rész, hanem a lombját és virágját

bontó fa gyökérzete. Itt kaptak helyet a szerzõ

olyan írásai, amelyek nem a valóság égi mását

keresik, hanem evilágiak, hogy úgy mondjam:

röghözkötöttek.

Olvashatunk itt a magyar földészember –

mennyivel szebb és kifejezõbb ez, mint a rosszízûvé

vált paraszt szavunk – és a föld természetességében

is mitikus kapcsolatáról, egy udvarhelyszéki

székely szentemberrõl, valamint hét alföldi

búcsújáróhely kialakulásáról és kultuszáról. Ezek

az írások is vázlatosak, alaposabb kidolgozást ígérõk,

de így is rendkívül gazdag ismeretanyagot

nyújtanak.

Milyen szerepük van ezeknek a röghözkötött

munkáknak a régi atyákhoz szálló gondolatokhoz?

Harangozó Imre Anteusi ember. Ahhoz a

görög mitológiai hõshöz hasonló, aki a szárnyaláshoz

szükséges erõt a föld ismételt megérintésétõl

nyerte. Könyvének anyaga ettõl az egyharmadnyi,

„Függelék”nek nevezett résztõl lett kiegyensúlyozott.

Az ebben elhelyezett, pontosan, sokszor

aprólékosan leírt anyag jelenti a régi atyákról való

gondolkodás szellemi teljesítményének aranyfedezetét.

(A Magyar Õstörténeti Kutató és Kiadó Központ

Kft. „Turán Könyvek” sorozata. Bp. 2003.)

Halász Péter

111

Csuba Ferenc békési táltos „fene nagy kan” sárkánnyal (Szûcs Sándor közlése nyomán).Ambrus Lajos – Csoma Zsigmond – Somlói

Lajos: Amagyar bor útja a kezdetektõl napjainkig.

BKL Kiadó. Szombathely. 2003. 230 old.

A mi utcánk. Csíkszereda lebontott utcáinak

emlékére. Csíki Mûemlékvédõ Egyesület. Csíkszereda,

2003.

Aranyosszék gyöngyszeme Várfalva. Összeállította:

Kolozsi Tünde – Pálfi Melinda – Nagy Ödön.

Falufüzetek 14. Litera Könyvkiadó. Székelyudvarhely,

2002.

Ábrahám Barna – Gereben Ferenc – Stekovics

Rita (szerk.): Nemzeti és regionális identitás Közép

Európában. Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Bölcsészettudományi Kar. Piliscsaba, 2003.

548 old.

Ág Tibor: Felsütött a nap sugára. Keletszlovákiai

népdalok. Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 15.

Dunaszerdahely, 1999. 160 old.

Babos István: A három muzsikus cigány. Babócsai

cigány mesék. Gyûjtötte, bevezette Szuhay

Péter. Európai Folklór Intézet. Bp. 2003. 491 old.

Baláczi József Attila: „Virágnak mondod, pedig

nem az…” Hasonlatok és szóláshagyományok.

Stilisztikai feladatgyûjtemény. Tinta Könyvkiadó.

Bp., 2002.

Beke György: Makacs realizmus I–II. Tanulmányok,

interjúk, portrék. Közdok. Bp., 2003. 292 és

245 oldal. – Válogatás a szerzõ nemzetpolitikai írásaiból.

Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája.

Státus Kiadó. 2003.

Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok

a felsõ Bódva völgyében a XX. században.

Fórum Társadalomtudományi Intézet Etnológiai

Központ – Lilium Aurum. Komárom – Dunaszerdahely,

2002. 134 old.

Bokréta. Jugoszláviai magyar mûkedvelõk almanachja,

1919–1940. Szerk.: Farkas Frigyesné

Lichneckert Margit. Az 1940. évben megjelent könyvet

újra kiadták: Sydney, 1999. 260 old.

Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában

1918–1938. Méry Ratio. Somorja. 2002.

Budapest térképeinek katalógusa. Szerk.: Fabó

Beáta, Holló Szilvia. Budapest Fõváros Levéltára.

Bp., 2003.

Burgenland településeinek nemzetiségi,

anyanyelvi adatai: 1880–1991. Összeáll.: Pálházy

László. KSH Bp., 2000. 259 old.

Búza Péter: Túlparti látomás: séta az idõben, a

budai Dunasoron. Városháza. Bp., 2002. 186 old.

Civil fórum. Civil társadalmi lap. Kiadja az Erdélyi

Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány. Kolozsvár,

2003. 2. sz. 64 old. – A tartalomból: Kósa

András László: „Nem elég a jövõ, jövõkép kell!” –

Ifjúságpolitikai gondolatok az új század elején; Egri

Sándor: Civilek kényszerpályán; Gaál Sándor:Mi

is az a cserkészet? Borbáth Erzsébet: A Domokos Pál

Péter Alapítvány bemutatója; Kiss Tamás: Hipotézisek:

az északerdélyi középiskolások értékeirõl;

András Mihály: Hagyományaink gyermekeinken

keresztül élnek tovább.

Civil fórum. Civil társadalmi lap. Kiadja az Erdélyi

Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány.

Fõszerk.: Csáki Rozália. Kolozsvár, 2003. 3. sz. 44

old. – Bakk Miklós: Közösségi jogok és autonómia;

dr. Kaltenbach Jenõ: Nemzeti (etnikai) kisebbségi

közösségek, mint jogalanyok; Horváth Réka:A

nemzeti kisebbségek jogainak megjelenítése a közösségi

jogban; dr. Fábián Gyula: Az oktatáshoz való

jog a nemzeti kisebbségekhez tartozók számára;

dr. Gábrity Molnár Irén: Kisebbségjogok Szerbiában;

Dolnik Erzsébet: Közösségi és kisebbségi jogok

Szlovákiában; Matekovits Mária: Sikeres kézmûvességi

tábor Kisiratoson.

A Csallóközi Múzeum Híradója. Kiadta a Csemadok

Dunaszerdahelyi Területi Választmánya.

Dunaszerdahely, 1999. 111 old. – Dr. Zsigmond Tibor:

ACsallóközi Múzeum fennállásának harmincötödik

évfordulójára; Bevilagua Olga: A helytörténeti

gyûjtõmunka állapotáról a dunaszerdahelyi

járásban; Bevilagua Olga: Szemelvények a földrajzinév

kutatásból; Varga Ágnes: ANagy és a KisDuna

víznevei a dunaszerdahelyi járásban; Szalay Piroska:

Dunaszerdahely földrajzi nevei; Szerencsés

Magdolna: Nyékvárkony község külterületeinek

földrajzi nevei; Slovák László: Süly község és környéke

földrajzi nevei.

Csernicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában

(Kárpátalján) OSIRIS – MTA Kisebbségkutató

Mûhely. Bp., 1999.

Cs. Gergely Gizella: A letûnt bundaviselet

nyomában. ProPrint. Csíkszereda. 2003.

Danielisz Endre: Arany szellemében. Nagyszalonta

mûvelõdéséért. Kiadta az Arany János

Mûvelõdési Egyesület. Nagyszalonta, 2001. 66

Dankó Imre: Magyarhomorog. Egy bihari falu

etnokulturális képe. Szerk.: Ujváry Zoltán. Ethnica.

Debrecen, 2001. 366 old.

Deák Ágnes – Molnár András: Deák Ferenc.

Vince Kiadó. Bp., 2003. 184 old.

Demény István Pál: Hõsi epika. Európai Folklór

Intézet. Bp., 2002. 400 old.

Dobri Mária – Mayer László – Pásztor Ágnes:

A Szombathelyi Szépítõ Egyesület története:

1885–2000. Kiadja az Egyesület. Szombathely,

2002. 224 old.

Elõdeink öröksége I. Tanulmányok Budaörs

múltjából I. Szerk.: Vass Jenõ Sándor. Filipszky István

kiadása. Budaörs, 2003. 238 old. – Dr. Érszegi

Géza: Budaörs elsõ okleveles említése; dr. Hiller István:

Gróf Bercsényi Zsuzsanna élete; Filipszky István:

Budaörs fennmaradt írásos emlékei a kezdetektõl

1720ig.

112

Honismereti Bibliográfia.Erdei Gyöngyi: Mûpártoló Budapest:

1873–1933. Városháza. Bp., 2003. 242 old.

Erdély. Autóstérkép. Magyar és német településnevekkel.

A magyar települések kiemelésével.

Csángóföld területével. 11 várostérképpel. Kiadja:

NyírKarta & Topográf, 2003.

Estók János: Igazság és törvény. Deák Ferenc

élete. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 2003.

Ethnica. Szerk.: Ujváry Zoltán. Kiadja a Debreceni

Egyetem Néprajzi Tanszék. Debrecen, 2002. 2.

53 –104. old. – A tartalomból: Madaras László:AX.

századi magyar nõi viselet. Rekonstrukció viseletek

alapján; Grin Igor: Milo š Obili æ és Krajlevi æ

Marko a magyarországi délszláv szájhagyományban;

Bánkiné Molnár Erzsébet: A halasi földkönyvek;

Pántya Julianna: A kettõsbirtokosság Bihar

vármegyében az I. világháború után; Bõdi Erzsébet:

A gurálok néprajza: Podhale – a legújabb

lengyel tájmonográfia; Silling István: Jegyzetek a

DélAlföld agrárkultuszáról; Bartha Elek: A homorogdi

templom néprajza; Halász Péter: A paprika

termesztése a moldvai csángóknál; Mód László:

Halotti torok Szentesen a XIX. század elsõ évtizedeiben;

Fazekas Mihály: Régi legeltetés, zöld takarmánygyûjtés

(!) Karcagon, Virághné Juhász Ny. Klára:

A Jászság népi gyermekjáték gyûjteményeirõl;

Selmeczi László: Egy jászsági gúnydal töredéke

1782bõl; Szilágyi Miklós: A Dankó Imrejelenség;

Farkas József: Dankó Imre néprajztudós, nemzetes

uram emberarcához; Lukács László: Emléktöredékek

Gunda Béláról; Csáki Annamária: Száztíz éve

születetett Sõregi János; Voigt Vilmos: Penavin Olga,

a folklorista; Voigt Vilmos: Faragó József 80

éves; Németh Péter: Farkas József; Voigt Vilmos:

Penavin Olga emlékülés és a Vajdasági Magyarok

Néprajzi Atlaszának bemutatója; Telenkó Bazil Mihály:

Tudományos ülés a Debreceni Egyetem Néprajzi

Tanszékén.

Ezen vöfi Könyv a Karsai Mihályé. Võfélykönyv

Székrõl. Szerk.: Fazekas Zsuzsa. Európai

Folklór Intézet – L’Harmattan. Bp. 115 old. 2000.

Ezredváró Nagyatád. Szerk.: Füzi Ildikó. VIP

Press Kiadó. Kaposvár. 2002. 31 old.

Édes Anyanyelvünk. Az Anyanyelvápolók

Szövetségének folyóirata. 2003. 4. 20 old. – Atartalomból:

Kovács József: Fesztiválfesztivál; Minya

Károly: Tolmácsemlékeim; Kemény Gábor: Nyelvi

mozaik; Holczer József: Kerítésszaggató; Lõrinczenap

Baltonalmádiban; Tomán László: Idegenszerûségek,

tükörfordítások a vajdasági magyar sajtónyelvben;

Laurenszky Ernõ: Néhány gondolat a

„ruszin kérdésrõl; Móricz Kálmán: Ruszin vagy kisorosz?

Égetõ Melinda (szerk.): Hegytörvények forrásközléseinek

gyûjteménye, 1470–1846.

L’Harmattan. Bp., 2002. 335 old.

Fehér Zoltán: Boszorkány a forgószélben.

Szank és Móricgát néphite, népi gyógyászata.

Szerk.: Hegedûs Zsuzsa. Európai Folklór Intézet –

L’Harmattan. Bp. 2003. 278 old.

„Felszedek utamban minden népet” –Az

1848–1849es forradalom és szabadságharc Komárom

és Esztergom vármegyékben. Centrum köny

vek 10. Szerk.: L. Balogh Béni. Kiadja a Kernstok

Károly Mûvészeti Alapítvány. Tatabánya, 2003.

275 old. – Hermann Róbert: Esztergom és Komárom

megye 1848–49ben – párhuzamok és különbségek;

Csikány Tamás: A komáromi vártüzérség

1848/49ben; Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom

védelmében az 1848–49res szabadságharc

alatt; Hermann Róbert: „Felszedek utamban minden

népet” (Kossuth Lajos harmadik toborzóútja,

1848. Október 17–27.); ifj. Gyüszi László: A nemzetõrség

szervezése Tatán és környékén, valamint

részvétele az önvédelmi harcban (1848. Március –

december; Kiss Vendel: A komáromi nemzetõrség

1848ban; Ortutay András: Esztergomi nemzetõrök

1848ban; Fülöp Éva: „Esztergom vármegye és városi

hû hazafiakhoz!” (Hirdetmények Esztergomban

1848–49ben); Hermann Róbert: Komáromi kormánybiztosok

1848ban; Gróf Károly: Esztergom

megye követei 1848/49ben; Csombor Erzsébet:

Besze János; Gróf Károly: Palkovics Károly.

folkMAGazin. Fel. szerk.: K. Tóth László. Kiadja

a Táncház Alapítvány. 2003. Tél. – A tartalomból:

Soós János: Emlékezõ karácsony – 2002; Szederkényi

Éva: Népzenei fesztivál a Marczibányi téren;

Novákné Kovács Ágnes: Az összefogás közös érdek;

Budai Gergõ: Szalamás Magyar Táncház és Népzenei

Klub a Mátyás utcában; Abkarovits Endre: Csángó

hétvége Budán és Egerben; Abkarovits Endre:

Tíz éves a Zurgó: Beszélgetés Nagy Bercellel, az

együttes vezetõjével; Bolya Mátyás: Csángó ünnep

a 10 éves Zurgó együttessel; Záhó: A Szõttes

Néptáncegyüttes sikere a Budai Vigadóban; Bodi

Ildikó: Egy rendhagyó edzõtábor: „Hargitások”

Válaszúton; Gömbös Katalin: Utazás Kárpátalján

szõtteseink, hímzéseink nyomában; Darmos István:

Örökségünk: A népi kultúra egészében kell gondolkodnunk;

Darmos István: Cigánytáncok a magyar

tánctudományban; Fuchs Lehel: Csak egy helyen

lehet hazája az embernek – Beszélgetés

Kostyák Alpárral; Csáfordi Magdolna: Gondolatok

a kézmûves foglalkozások szerepérõl; Unger Balázs:

Hat éve a Turai Népzenei Tagozat; Kóka Rozália:

„Édes hazám mit vétettem?” – Bukovinai székelyek,

1764. január. 6. – 2006. január. 6.; Busai Norbert:

Az eleki Botás Pál; Erdõhátiné Lányi Mária:

Édesapám, Lányi Ágoston, Tímár Sándor: Martin

Györgyre emlékezve.

Fórum. Társadalomtudományi Szemle. Fõszerk.:

Öllõs László. Kiadja a Fórum Kisebbségkutató

Intézet, Somorja. 2003. 1. sz. 200 old. – Atartalomból:

Gabóda Béla: Kisebbségi iskolaügy Kárpátalján

a Csehszlovák Köztársaság idején I.; Tóth

Endre: Az elsõ kétoldalú tárgyalások Csehszlovákia

és Magyarország között (1921) II.; Gaucsík István:

Gazdaság és hitelszervezet – a szlovákiai magyar

bankhelyzet (1918–1923) II.; Boros Ferenc: 1968

és a kádári politikai; Bukovszky László: Fejezetek

Deáki múltjából (1848–1945); Végh László: Gyönyör

József (1920–2003); Gyönyör József: Valamikor védett

kisebbség voltunk; Hun è ik Péter: Etnikai immundeficites

szindróma; Gyönyör József: Megjegyzések

a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányhivatala

nemzetiségi fõosztályának megszüntetetésével

kapcsolatos javaslathoz, Feljegyzés néhány

113.hiányosságról, amelyek napjainkban is elõfordulnak

a 144/1968. számú, a Csehszlovák Szocialista

Köztársaság nemzetiségeinek helyzetérõl szóló alkotmánytörvény

gyakorlati megvalósításához.

Fórum. Társadalomtudományi Szemle. Fõszerk.:

Öllõs László. Kiadja a Fórum Kisebbségkutató

Intézet, Somorja. 2003. 2. sz. 192 old. – Atartalomból:

Menyhárt József: Egyház és nyelv (A katolikus

egyház nyelvpolitikája Szlovákiában); Gabóda

Béla: Kisebbségi iskolaügy Kárpátalján a Csehszlovák

Köztársaság idején I.; Fazekas József: Vadkerty

Katalin 75 éves; Popély Árpád: Akolonizáció területi

vonatkozásai és etnikai következményei; Simon

Attila: Elképzelések és tervek DélSzlovákia szláv

betelepítésére az elsõ köztársaságban lezajlott

földreform keretén belül; Mészáros András: Széljegyzetek

Hunèik Péter dolgozatához; Grendel Lajos:

Hozzászólás Hun è ik Péter tanulmányához;

Hushegyi Gábor: Kisebbségi Mátrix; Pomogáts Béla:

Kulturális és politikai nemzet – Budapestrõl nézve;

Dokumentumok a szlovákiai magyarság

1945–1948 közötti történelmébõl; Simon Attila:

„Visszatérõ történelem”. Fiatal történészek és doktorandusok

konferenciája.

Fórum. Társadalomtudományi Szemle. Fõszerk.:

Öllõs László. Kiadja a Fórum Kisebbségkutató

Intézet, Somorja. 2003. 3. sz. 192 old. – Atartalomból:

Kiss József: A csehszlovákiai magyar kisebbség

helyzete a cseh–szlovák viszony keretei

között (1948–1960); T. Sápos Aranka: ATõketerebesi

járás oktatási helyzete a XIX. szd.ban és a XX. szd.

elején; Gabzdílová, Soòa: Mennyiségi mutatók változásai

a magyar tanítási nyelvû intézmények és

diákjainak számában 1900 és 2001 között; Lanstyák

István: Fordítás és kontaktológia; Pintér Tibor: Amit

a modern nemzeti korpuszokról tudni kell; Vörös

Ferenc: Családnevek az idõ dimenziójában Nyugat

Szlovákiában; Lamp Zsuzsanna: Ténykép a határon

túli felsõoktatási és fejlesztési támogatásokról

és hasznosulásukról; A kisebbségi önismeret

rendszeres kutatások nélkül fellegjárássá válhat –

Vadkerty Katalinnak beszélget Kiss József; Alapszabályok:

dokumentumok a Csemadok történetébõl

(1949–2000).

Garam Jenõ: AKörmendi Vasparipa Egylet története.

Mûhely, 12. Kiadja a Csaba József Honismereti

Egyesület. Körmend, 2002. 132 old.

Gál József: A Vas megyei TIT története. Szombathely,

2002. 227 old.

Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet és jellemrajza.

Kolozsvár, 2003. – Az unitárius egyház 125 éve

elhunyt fõgondnokának emléke.

Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában

(Vajdaságban) OSIRIS – Fórum – MTA Kisebbségkutató

Mûhely. Bp. – Újvidék, 1999.

Göncz László: Olvadó jégcsapok. Pro Pannónia.

Pécs, 2003. 208 old. – A szlovéniai magyarság

múlt századi története a Kiss család nemzedékeinek

hányatott sorsa tükrében.

Grexa Gyula: A Csabamonda és a székely

hunhagyomány (1922. Kárpátia Mûhely BT., Bp.,

2003. 108 old.

Gyógy és termálfürdõk NyugatMagyarországon.

Szerk.: Boda László. B. K. L. K. Szombathely,

2001. 216 old.

György Tibor: Krasznahorka és Betlér. Méry

Ratio. Somorja, 2003.

Gyulai Béla: Afelnõttek oktatása és a Budapesti

Népoktatási Kör története. Országos Közoktatási

Intézet. Bp. 2002. 89 old. (Reprint)

A hagyomány szava… Helytörténeti konferencia.

Szerk.: Pap János. Kiadja a Matyóföldi Alkotók

és Mûvészetpártolók Egyesülete. Mezõkövesd,

2003. 120 old. – Pap János: Várallyay Gyula és a korabeli

Mezõkövesd; Hegyiné Szél Zsuzsanna:Amezõkövesdi

Gyöngyösbokréta történetét választottam

diplomamunkám témájául; Kiss József: Hozzatok

díszt nemzetünk javára… Paulini Béla – A

gyöngyösbokréta nyomában; dr. Várallyay Gyula

beszél édesapjáról és orvosi hivatásáról Pap Jánosnak;

Mintha tegnap történt volna… Dr. Várallyay

Gyula köszönti az emlékülést; Bokrétás közösségek

és bokrétavezetõk; Halász Péter: Ahagyomány

szerepe életünkben; Baranyi Dezsõ: Ápoljuke felelõsséggel

örökségünket?; Berecz Lászlóné: Ahagyományõrzés

lehetõségei egy civil szervezetben Mezõkövesden;

Kertész Istvánné: Így születik a matyórózsa;

Szikszai Imre: A tardi hagyományõrzõk köszöntik

a Várallyay Emlékülést; Gánóczy Zoltánné:

Az általános iskolák feladatai a hagyományápolásban;

Hajdú Ráfis János: Mit tettem én a matyó hagyományok

ápolásáért?; Kiss Mátyás: A matyó kapu;

„A hagyomány szava…” kiállításon bemutatott

dokumentumok; Várallyay Gyula versei.

Harangszó. Amarosszentgyörgyi római katolikus

egyházközség kiadványa. 2003. 4. 8 old. – A

tartalomból: Szántó Edit: A marosszentgyörgyi

egyházközség története: Más felekezetek Marosszentgyörgyön;

Gönczi Mária: „Mondjunk sok szép

mesét…”; Papp József: Rákóczira emlékezõ; Szántó

Edit: Tízéves a Marosszentgyörgyi Kolping Család.

Három vándorló Királyfirul való Historia. A

sárospataki kéziratos népmesegyûjtemény (1789).

Utószó, jegyzetek, mellékletek: Benedek Katalin.Lejegyezte:

Iancu Laura. Szerk.: Fazekas Zsuzsa. Európai

Folklór Intézet – L’Harmattan. Bp. 2003. 115

old.

Helynévmutató Csánki Dezsõ történelmi

földrajzához. Összeállította: Ördög Ferenc. Akadémiai.

Bp. 2002. 987 old.

Henkey Gyula: A csallóközi magyarok etnikai

embertani képe. Alistál és környéke, Bõs, Nagymegyer,

Dunaszerdahelyi járás. Gyurcsó István Alapítvány

Könyvek 24. Kiadja a Csemadok Területi

Választmánya. Dunaszerdahely, 2002. 240 old.

Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat.

Zilah. 2002. 1. 78 old. – Atartalomból: Lakóné Hegyi

Éva: A városépítõ Szikszai; Kovács Kuruc János:Dr.

Petri Mór Szilágy vármegye gazdaságáról; László

László: Demográfiai, etnikai és felekezeti viszonyok

a mai Szilágy megyében az elmúlt másfél évszázadban;

Major Miklós: Magyar kertészfalvak a

Szilágyságban; Hegedûs Attila: Nyelvföldrajzi térképek

és tanulságaik a Szilágyságból; Bajusz Ist114.ván: Felvidéki harangöntõk munkái a Szilágyságban;

Major Miklós: Szilágysági tájak és idegenforgalmi

értékek; Szõke Anna: [Szekeres Sándor] Szilágysági

mesemondó; Szekeres Sándor: Szent Péter

bárányának a mája, Disznóölés; Nagy Árpád:

Farnasi Karácsony; Kovács Kuruc János:Az Almás

völgyi fazekasságról; Szekeres Sándor

(Gyurica) szilágylelei mesemondó önéletrajza.

Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat.

Zilah. 2002. 2. 92 old. – Atartalomból: László László:

Kossuth Lajos; Major Miklós: Az elfeledett poéta és

pedagógus [Boér Miklós]; Lakóné Hegyi Éva:

Visszatekintés Szilágyság õskorának kutatására;

Fóris Mónika: A hérész, mint a házassági szokáskomplexum

záróeseménye; Czégényi Dóra:Aromán

pap alakja egy szilágysági közösség hiedelemrendszerében;

Soós Timea: A boszorkányság és

a rontás hiedelmei Ippen; Balogh Lucian: Kisebbségi

lét és történelmi identitás a Szilágyságban; Fóris

Mónika: Nemzeti identitás a szilágycsehi általános

iskola V–VII. osztályos tanulóinak tudatában;

Zsemlyei János: Szilágycseh és környéke az Erdélyi

Magyar Szótörténeti Tárban; Mitruly Miklós:

Krasznai fiatalok fonóbeli játékai; Szõke Anna:

„Désházi Hunyadi Imre vagyok, a fazekas mesterségrõl

beszélek.

Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat.

Zilah. 2003. 1. 106 old. – Atartalomból: Egyed Ákos:

Mikó Imre gróf – Erdély Széchenyije; Fitz József:

Brassai Sámuel emlékezete; László László: Kõváry

László – erdélyi historikus, közíró, lapszerkesztõ

és statisztikus; Uszkai Árpád: Szilágypér neves szülöttje

[Budai Ézsaiás]; Lakóné Hegyi Éva: A zilahi

nagytemetõ néhány régi sírköve; Péntek János:A

tudós kötõdései; László László: 300 éve, 1703 tavaszán

kezdõdött a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc;

Varga D. István: Szilágycseh helynévrendszerének

belsõ élete; Kovács Miklós: Száz éves

a „Zilahi ev. ref. Wesselényikollégium” elnevezés;

Márkus László: A szilágyzoványi oktatás múltja és

jelene – Visszatekintés 370 évre; Major Miklós:Koszorúba

font gabonakalászok – Szabó Miklós,

szilágybagosi parasztkrónikás naplójegyzetei a

XX. szd. második felébõl; KunGazda Gergely:Keresztény

ünnepünk: a karácsony; KunGazda Kinga

Viola: „Mesterségem címere” (a szatyorfonásról);

Szõke Anna: Szemelvények egy szilágysági

nótafa dalaiból.

Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat.

Zilah. 2003. 4. 94 old. – A tartalomból: Papp Béla:

Ady Lompértja; Popp Aurel: Otthon, Érmindszenten;

Ady Mariska: Ady Édesanyja; Kincs Elek: Ady

és Kincs Gyula; Bölöni György: Ady Párisa; Boncza

Berta: Önéletrajz; Hóry László: Rádióinterjú Ady

Endre édesanyjával; László László: Széchenyi István

életmûve; B. Simon György: A Bánffycsalád

története; Kovács Miklós: A szilágysági református

népoktatás a XVIII. szd. második felében; Lakóné

Hegyi Éva – Wagner Ernõ: Azilahi kalandosok; Lóga

Zsolt: Aszilágysági helyiérdekû vasút és a korabeli

sajtó; KunGazda Gergely: A völcsöki református

templom története; Szõnyi Levente: Ady és

Lompért; Bekõ N. Ildikó: Ady az ember; Debreczeni

Tibor: Régen és most – Ady: A Sionhegy alatt; Gu

bás Jenõ: Magyarságtudathasadás; Báthori Gábor:

Nemzet és biztonság – Magyarország döntési

helyzetben; Major Miklós: Egy kertészcsalád élete

és gazdálkodása Szilágynagyfaluban a XX. szd.

derekán; Sipos Zsuzsánna: Tréfás siratók a Tövisháton;

Özv. Ady Lõrincné végrendelete.

A 750 éves Szilágysomlyó. Szerk.: Hajdu Miklós.

Kiadja a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány.

2001. 366 old. – Atartalomból: Szabó M. Attila:

Szilágysomlyó megnevezései; Fodor László –

Joikits Attila – Nagy Mihály: Szilágysomlyó; Joikits

Attila: Örménymagyarok és magyar zsidók; U. õ.:

Magyar cigányok Szilágysomlyón; U. õ.: Kozma

nõvér – élõ legenda Szilágysomlyón; Fekete Pál:

Igazságszolgáltatás Szilágysomlyón; Nagy Mihály:

Képek egy sikeres korszakból; Madár Gyula: Korabeli

fényképek Szilágysomlyóról; Leopold István –

Hajdu Attila: Ezek is tények…; B. Simon György:A

szilágysomlyói sajtó története; Joikits Attila –

Széman Emese Rózsa: A rendszerváltás utáni sajtópróbálkozások;

Vida Gyula: És mégis élünk; Joikits

Attila: A szilágysomlyói RMDSZ elsõ évei; Karsai

Pál – Oláh MáriaMagdolna: A szilágysomlyói

RMDSZ; Gáspár György: Az RMDSZ az ezredfordulón;

Hajdu Attila: Lassú sorvadás: avagy adatok

a szilágysomlyói magyarság számbeli alakulásáról;

Fekete Szabó András: Közigazgatás – önkormányzati

élet; Szabó István: A Szilágysomlyói Tanács

tevékenysége 1992 és 2001 között; Erdei János:

A szilágysomlyói RMPSZ tevékenysége 1992 és

2001 között; Erdei János: Tízéves a l6os számú Báthory

István cserkészcsapat; Sarkadi Anna Mária –

Széles Judit: Magyar nyelvû óvodai oktatás

Szilágysomlyón; Szakács Mária Réka: Rendhagyó

iskolai krónika az elmúlt tíz évrõl; Szabó István:A

szilágysomlyói magyar nyelvû középfokú elméleti

oktatás múltjáról; Sallay Károly: A szilágysomlyói

mezõgazdasági iskola; U. õ.: Szilágysomlyó

természeti környezete; Fodor Gábor:A

Magura és a környezõ domboldalak gyümölcsöseinek

rövid története; Szõnyi József: Szõlõtermesztés

és borászat a szilágysomlyói Magurán; Acsádi Elek:

Szilágysomlyó szõlészete és borászata; Hajdu Attila:

Magyar orvosok és gyógyszerészek Szilágysomlyón;

Acsádi Elek – Balogh Sándor – Tõtõs Árpád

Zoltán: Báthory István Alapítvány; Széman Péter:

Az Alapítvány mindennapjai; Joikits Attila –

Széman Péter: Az Erdélyi Múzeum Egyesület.

Hírlevél. A Kazinczy Ferenc Társaság tájékoztatója

37. Sátoraljaújhely 2003. november 20 old. –

Atartalomból: Bencsik János: Bevezetõ gondolatok;

Szabó Sándorné: A Kazinczy Ferenc Társaság tisztújító

közgyûlése; Három szép évforduló: É. Kovács

László 80, dr. Szilágyi Ferenc 75, dr. Bencsik

János 70 éves; Rákóczi Napok Fonyban; Kiss Endre

József: Kazinczy Ferencre emlékeztünk Tornalján;

Kováts Dániel: Zárszó az „Édes anyanyelvünk”

verseny 2003. évi eredményhirdetésén; Fehér József:

Czinke Ferenc pácini emléktáblája elõtt.

Hoppál Mihály: Tanulmányok Diószegi Vilmosról.

Vallástudományi Tanulmányok 3. Kiadja a

Magyar Vallástudományi Társaság. Bp. 2003. 66

old. – Sámánkutatás Diószegi után; Emlékezések

115.Diószegi Vilmosra; Diószegi Vilmos élete és munkássága;

Irodalom.

Horváth Ferenc: Vízimalmok a Rinyán. Rinyamenti

Társégfejleszési Kht. Nagyatád. 2003. 102

old.

Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése.

Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére.

Szerkesztette: Czövek Judit. Gondolt Kiadói

Kör – Európai Folklór Intézet. Bp., 2003. 336 old. –

Kósa László: Köszöntõ; Pócs Éva: Erdélyi Zsuzsanna

születésnapja; Voigt Vilmos: Egyre nagyobb hegyekre

hágva. Erdélyi Zsuzsanna archaikus népi

imádságai; Alario Leonardo: Találkozásom Erdélyi

Zsuzsannával; Fried István: Univerzalitás és egyediség;

Görömbei András: Népköltészet és új egyetemesség

Csoóri Sándor esszéiben; Andrásfalvy Bertalan:

A szabadság, egyenlõség, testvériség eszméjének

megjelenése a néphagyományban; Voigt Vilmos:

Ellenhangok a hangszimbolika végtelen hangoztatása

ellen; Szacsvay Éva: Fortuna Asszony;

Ujváry Zoltán: Mondák, mesék gyûjtõje: Majláth

János; Jung Károly: További adtok a világ teremtésérõl;

Kilián István: Liturgia és színjáték a marosvásárhelyi

jezsuita iskolában 1703–1763; Küllõs Imola:

Aszent és a profán a XVIII. századi cigány temetési

prédikációkban; Bitskey István: Egy archaikus

népi ima szövegváltozata Egerbõl; Pócs Éva:Az isteni

megszállottság motívumai az archaikus népi

imádságokban és ráolvasásokban; Szabó Ferenc S.

J.: A szenvedésmisztika és az archaikus imádságok;

Szörényi László: Adalék Erdélyi Zsuzsanna archaikus

népi imádságainak elõtörténetéhez; Keszeg

Vilmos: Történetek a lüdércrõl; Mohay Tamás:

Csíksomlyói kolduló ferencesek Moldvában

1858–59ben; Szigeti Jenõ: Protestáns népi elmélkedések

Sárrétudvariból; Paál Zsuzsanna: A vallásosság

jellege és jelenségei Velence tartományban;

Kupó Jenõ: Vallási élet Pécskán; Orosz György: Énekes

vándor koldusok a régi Oroszországban; Paksa

Katalin: Népi elõénekesek – egyházi népénekek;

Kisbán Eszter: Borsó az angyaloknak. Karácsonyi

asztal asz ipari forradalom erõterében; GörögKarády

Veronika: Miért rossz sors a cigánysors? Eredet,

sors, identitás; Gazda Klára: A hinta a magyar

néphagyományban. Funkciók, jelentések, szimbólumok;

Szabó Piroska: A Hedviglegenda egy lengyel

változata; Szilágyi Miklós: Hiedelem, rítus, elbeszélés:

A „váltott gyermek” Kisújszálláson; Veres

Péter: A legkisebb gyermek „mítosza” a szájhagyományban

és a pszichológiai valóság; Klaniczay

Gábor: Szent írások.

Imre Kálmán: A magyarok õstörténete új megvilágításban.

Heraldika Kiadó. Bp., 2002.

Jogtörténeti szemle. Szerk.: dr. Tóth Béla. Kiadja

az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar

Állam és Jogtörténeti Tanszéke, a Széchenyi István

Egyetem Jogtörténeti Tanszéke és a Miskolci Egyetem

Jogtörténeti Tanszéke. Budapest, Gyõr, Miskolc.

2003. 3. sz. 64 old. – A tartalomból: Stipta István:

Deák Ferenc nézetei a jogról, igazságról és hatalomról;

Szabó István: Az államfõ és a kormány

kapcsolata a középeurópai államokban az elsõ világháború

végétõl napjainkig; Zinner Tibor: Adalékok

a magyarországi németek 1945 utáni kitelepí

tésérõl; Petrasovszky Anna: Dinasztikus kapcsolatok

alakulása II. Ulászló uralkodásának utolsó

éveiben; Ruszoly József: Csekey István és a magyar

alkotmány; Stipta István: Blazovich László akadémiai

doktori dolgozatának vitája, Barna Attila:Emlékezés

Deák Ferencre; Tóth Béla: A Rákóczi szabadságharc

államának kutatásáról.

Joó Ernõ: Abudafoki dunai hajómalmok és vízi

molnárok története. Kiadja a Budafoki PéterPál

utca és Környéke Polgári Kör. Bp. 2002. 43 old.

Jókai Mária: Zoboralji gyermekjátékok.

ABART Kiadó – Gyurcsó István Alapítvány.

Dunaszerdahely, 2004. 104 old.

Józsefváros vendéglátói a századforduló idején.

Gyûjtötte: Balog Géza, szerk.: Drégely István.

Kiadja a Józsefvárosi Vállalatinformációs Alapítvány.

Bp., 2002. 156 old.

Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendõrség

története a két világháború között. Pro Pannónia.

Pécs, 2003. 176 old.

Kaiser Ottó: Kastélyok, várak paloták. Alexandra.

Pécs, 2002. 160 old.

Kerkáskápolna története: Megfogyva bár, de

törve nem. Szerk.: Horváth Sándor. Kiadja az Önkormányzat.

Kerkáskápolna, 2002. 160 old.

Kiss Gábor – Zakar Péter (szerk.): A nemzetiségi

kérdés Kossuth és kortársai szemében. Belvedere

meridionale Kiskönyvtár 15. Szeged, 2003. 132

old.

Kígyósi Hírmondó. Az Újkígyósért közalapítvány

idõszaki kiadványa. Újkígyós. 2003. 36 old. –

A tartalomból: Turovszki Krisztián: Avar temetõ Újkígyós

közepén; Harangozó Imre: Elhunyt Zsótér

József újkígyósi helytörténeti kutató; id. Rákóczi

Antal: Újkígyós belterülete és határa (térkép

1942–44bõl).

Koczó József: Vámosmikola zsidóságának száz

esztendeje. Honti Füzetek 5. Szerzõi Kiadás. Vámosmikola.

2003. 112 old.

Korunk. Kiadja a Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár.

2003. 9. sz. 128 old. – A tartalomból: Pozsony

Ferenc: A moldvai csángók érdekvédelmi törekvései

1989 után; Pecican, Ovidiu: Ki a csángó; Peti

Lehel: A trunki orvos rózsaillatú kútjának mítosza;

Peti Lehel: Alopás fekete mágiával való kezelése;

Pápai Virág: Neoprotestáns vallásgyakorlás

Klézsén; Kinda István: Deviancia és közösségi

kontroll konfliktusa (Esettanulmány egy csángó

asszony deviáns moráljáról); Kinda István: „Hagyjátok

el, me meghejetlek én tiktököt!” (A pap szerepe

a falu közösségében); Keszeg Vilmos: Csángó

írástudók, csángó költészet; Csángó reneszánsz?

Tánczos Vilmossal beszélget Szabó Géza; Ivácsony

Zsuzsa: Szerelem, udvarlás, leánykérés Moldvában;

Ilyés Sándor: A megesett lány büntetõrítusai a

moldvai csángóknál; Buzogány AnnaZsuzsánna:

Egy csángó falu [Diószén] táplálkozáskultúrájáról.

Kovacsics József: Baranya megyei népességtörténeti

lexikon. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó

Bp., 2003. 748 old.

116.Kovács András – Tüdõs S. Kinga: Kézdiszentlélek

templomai. Két tanulmány. Ambrózia

Kiadó. Kézdivásárhely, 2003. 40 old.

Kovács Béláné: Dr. BatthyányStrattmann

László. Körmendi életrajzi bibliográfiák, 5. Faludi Ferenc

Városi Könyvtár. Körmend, 2002. 67 old.

Kunhegyesi Nagykun Kalendárium. Fel.

szerk.: dr. Szabó Lajos. Kiadja az Önkormányzat.

2004. 329 old. – A tartalomból: Szabóné Somody

Margit: Kunhegyesi események, 2003; S. Kiss Rozália:

Kunhegyesi évfordulók; Horváth Lajos: A kolbászszéki

templomról; Víg Márta: A foksányi csatáról;

Oláh Lajos: Kossuth Lajos halálának 110. évfordulóján;

D. Kovács László: Keressük gyökereinket;

A százéves jövendõmondó szólása; dr. Szabó

Lajos: A Ballanyomda száz éve; Körmendi Lajos:A

dédunokák a poklot járt katonákra emlékeztek;

Víg Márta: A kunhegyesi holocaustról; Pál Imréné

Vígh Etelka: Mozaikok Kunhegyes történelmébõl;

dr. Szabó Lajos: Egy vándormesterség [drótosok]

nyomában; Pozsgai Gézáné: A kunok; Víg Márta:A

leventemozgalomról; Török László: Búza és kukoricatermesztés

paraszti birtokon a XX. szd. elsõ felében;

Pál Sándor: A délvidéken élõ bácsfeketehegyi

református magyarok életérõl; Sárközi Ferenc: Iparosság

kialakulása Feketehegyen; Szentpéteriné Lévai

Mária: A közmûvelõdés 40 éve városunkban.

Kusy, Miroslav: Magyarkérdés Szlovákiában.

Kalligram. Pozsony, 2002.

K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum

az alapítástól az ezredfordulóig. Monumenta

Historica Budapestinensia, 11. BTM. Bp., 2003. 239

old.

Langó Péter – Türk Attila: Honfoglalás kori

nõi sír szentes derekegyházi oldal határrészébõl.

Szentes, 2003. 20 old.

Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában.

OSIRIS – Kalligram – MTA Kisebbségkutató

Mûhely. Bp. – Pozsony, 2000.

Lanstyák István – Szabómihály Gizella: Magyar

nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és

dokumentumok. Gramma Könyvek. Kalligram. Pozsony.

2002.

A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület

élõvilága. Szerk.: Ábrahám Levente. Somogy Megyei

Múzeumok Igazgatósága. Kaposvár. 2003.

290 old.

Legeza László: Burgenland. Várvidék és az Õrség.

Mikes Kiadó, 2003.

Lovász Irén: Szakrális kommunikáció. Európai

Folklór Intézet. Bp. 2002. 118 old.

Magai István: Reformátusok Kaposváron.

Fundamentum Evangélium Alapítvány. Bp. 2003.

32 old.

Ma már csak emlék? Budapest 1952–1975. Válogatta

és szerkesztette: Gera Mihály. Városháza.

Bp., 3002. 132 old.

Magyari András: Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom.

Bibliotheca Transylvanica. Pallas Akadémia

2003. 166 old.

Magyar Zoltán: Amindentudó fû. Zoborvidéki

mondák és hiedelmek. Lilium Aurum. Dunaszerdahely,

2002.

Magyar Zoltán: A csángók mondavilága.

Gyimesi csángó népmondák. Magyar Népköltészet

Tára III. Szerk.: Magyar Zoltán. Balassi Kiadó. Bp.

2003. 842 old. és 43 kép.

Marosvidék. Makó és térsége kulturális folyóirata.

Kiadja a Marosvidék Baráti Társaság. 2003. 1.

sz. 80 old. – A tartalomból: Béres Mária:Az

óföldeáki templom régészeti kutatásának eredményei

2.; Sándor Ilona: A közöttünk élõ turulmadár;

Halmágyi Pál: Emlékezés a doni hõsökre; Sarkadi

Ernõ: A Donnál; Szilágyi Sándorné Kristó Róza:

Apám hitte az igazak szavát [II. világháborús emlékek];

Forgó Géza: Tömörkény István nyomdokain;

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: „Elsõ költõi sikerét

Makón aratta”; Németiné Kodrán Erzsébet: Palotától

Csanádpalotáig; Rácz István Pál: A kiszombori

iskola története; Marjanucz László: Életképek a

két világháború közötti Magyarcsanádról; Szilágyi

Réka: Rózsalakodalom Földeákon; Széll Imre: Mesterségem:

kovács; Badicsné Szikszai Zsuzsanna: Egy

kiszombori kosárfonó élete; Loós Károly: Életem regénye

5.; Varga Nagyfalusi Ilona: Erdei Iskola Apátfalván.

Marosvidék. Makó és térsége kulturális folyóirata.

Kiadja a Marosvidék Baráti Társaság. 2003. 2.

sz. 80 old. – A tartalomból: Marosvári Attila: Európai

tavasz; Bagoly József Ágoston: Lelki egészség a

falvakban; Marjanucz László: A közjó szolgálatában;

Tóth Ferenc, Tóth Mária, Sziebig Ferenc, Hajdú

Tibor: Dr. Tóth Aladárról; Forgó Géza: Dr. Uray Vilmos,

az elfeledett sebész; Papp János: Száz éve nyílt

meg a Hollósy Kornélia Színház; Siket István László:

Volt egyszer egy Szegedi utca…; Sípos György:A

kiszombori tornyos kastély története; Németiné

Kodrán Erzsébet: Legendák nyomában; Szentesi József:

A Langókápolna; Rosnyai Éva: Teremavató

Maroslelén; Jámborné Balog Tünde: Kávéház és költészet;

Szilágyi Réka: Rózsalakodalom Földeákon

2.; Badicsné Szikszai Zsuzsanna: Boszorkányok pedig

voltak; Vargáné Antal Ilona: Tejfeldolgozás

Apátfalván; Markos Gyöngyi: Pátfalvi szõnyegek;

Lenhardt Béla: Mesterségem: szíjgyártó; A legmakaibb

makai [Tóth Ferenc köszöntése]; Jámborné

Balog Tünde: Tárlatról tárlatra; Gilinger Katalin:

Üzenet vásznakon [Jámborné Balog Tünde tárlatán]

Marosvidék. Makó és térsége kulturális folyóirata.

Kiadja a Marosvidék Baráti Társaság. 2003. 3.

sz. 80 old. – Atartalomból: Roos Márton: Kõszeghy

László püspök élete és munkássága; Tóth Ferenc:

Kõszeghy László és Makó; Jámborné Balog Tünde:

Szirbik Miklós világot gyújt; Péter László: József Attila

kiszombori emléktáblája elõtt; Halász Bálint:

Dr. Felletár József életútja; Dehelán Aurélia: Dr. Szabó

György, a Tanár úr; NagyGyörgy József: Mûvelõdés

és mulatság Makó határában; Sípos György:A

kiszombori tornyos kastély története 2.; Rácz István

Pál: A kiszombori iskola története 4.; Velcsov

Margit: Bartók emléke Nagyszentmiklóson; Jámborné

Balog Tünde: A Koronában zene szól; Lõrincz

Ildikó: Az amatõr családtörténeti kutatások nehéz117.ségei; Szirovicza Petra: Beszélgetés a 60 éves dr.

Blazovich Lászlóval; Lenhardt Béla: Mesterségem:

szíjgyártó 2.; Markos Gyöngyi: Börcsök Attila Sebestyén

emlékérmes; Bogdán Lajos: Díszpolgári

cím [Nagyfalusi Istvánnénak] honismereti munkáért;

Kertészné Mészáros Tünde: Hon és népismeret

az iskolában.

Matyikó Sebestyén József: Kálmán Imre Múzeum,

Siófok. Kiadja a Múzeum. Siófok. 2003. 42

old.

Máramarosi Hírnök. Közéleti és mûvelõdési

lap. Szerk.: Zahoránszky Ibolya. Kiadja a Hollósy Simon

Mûvelõdési Egylet. Mármarossziget. 2003. 1.

sz. 8 old. – A tartalomból: Zahoránszky Ibolya: Tíz

éves a Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet; Tatai

Miklós: A„Leövey Klára” gimnázium; Zahoránszky

Ibolya: ALeövey Klára Líceum megnyitó ünnepsége.

Máramarosi Hírnök. Közéleti és mûvelõdési

lap. Szerk.: Zahoránszky Ibolya. Kiadja a Hollósy Simon

Mûvelõdési Egylet. Mármarossziget. 2003. 2.

sz. 8 old. – Atartalomból: Berszán Rudolf: 1848 idõszerûsége;

Hupka Katalin: AFizely Sándor Nyugdíjas

Szervezet Felsõbányáról; Zahoránszky Ibolya:

Tíz éves a Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet; Béres

József: A KisKõhát vízesés.

Máramarosi Hírnök. Közéleti és mûvelõdési

lap. Szerk.: Zahoránszky Ibolya. Kiadja a Hollósy Simon

Mûvelõdési Egylet. Mármarossziget. 2003. 3.

sz. 8 old. – A tartalomból: Ekkert Erzsébet: „Barátság”

idõsek klubja – Aknasugatag; Zahoránszky

Ibolya: A székházból jelentjük; Béres József: Túra

ajánlatunk; Kökénypatak, Szalaván tetõ, Mélypatak.

Máramarosi Hírnök. Közéleti és mûvelõdési

lap. Szerk.: Zahoránszky Ibolya. Kiadja a Hollósy Simon

Mûvelõdési Egylet. Mármarossziget. 2003. 4.

sz. 8 old. – A tartalomból: Moisei Ágnes: A nagybányai

Teleki Blanka Nyugdíjas Klub; Zahoránszky

Ibolya: A székházból jelentjük; Béres József: Irány a

Kõhát.

Máramarosi Hírnök. Közéleti és mûvelõdési

lap. Szerk.: Zahoránszky Ibolya. Kiadja a Hollósy Simon

Mûvelõdési Egylet. Mármarossziget. 2003. 5.

sz. 8 old. – A tartalomból: Zahoránszky István:Acivil

szféra, civil szervezet, nonprofit szervezet;

Moisei Ágnes: Anagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas

Klub; Béres József: Gyalogszerrel Rónaszékre.

Mátéffy Balázs: Az ismeretlen Mátyástemplom.

Viva Média Holding. Bp., 2003.

Metzner Valéria: Én iskolám, köszönöm neked.

A magyar oktatás 50 éve Réten. Kiadja a Csemadok

Rétei Szervezete. Dunaszerdahely – Réte,

2000. 65 old.

Misóczki Lajos: Gyöngyöstõl Imregig. Képek

Sujánszky Euszták, az aradi vértanúk gyóntatójának

életútjából (1811–1875). Kiadja Gyöngyös Város

Önkormányzata. Gyöngyös – Imreg/Brehov,

2003. 61 old.

Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. Osiris.

Bp., 2003. 351 old.

Molnár László: Az Õrség kapuja: Zalalövõ.

Fatimol Bt. 2002. 70 old.

Mûemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi

folyóirat. 2003. 5. 307–374. old. – Atartalomból:

Feld István: A „nagyságos fejedelem” szülõhelye:

Borsi reneszánsz kastélya; Dankó Katalin: A sárospataki

Rákóczivár; M. Juhász Ágnes: Sárospatak,

volt trinitárius kolostor, „múzsák temploma” kulturális,

oktatási központ; Marton Erzsébet: „Nemzetünkért

összefogván”. Értékelõ záró beszélgetés

a Rákóczi kiállításról; Cubello, Juan: A vajai Vaykastély;

Káldi Gyula: A beregszentmiklósi várkastély

élettörténete; Pintér Tamás – Deák Zoltán:Amagyar

bujdosók házai Rodostóban; Koppány András:

A söjtöri és a kehidai Deákház; Valter Ilona:

Dercsényi Balázs; Fejérdy Tamás: Dercsényi Balázsról;

Kriszt György: Szubjektív emlékezés Dercsényi

Balázsra; Éri István: Dercsényi Balázs és a Tájak –

Korok – Múzeumok;

Nagy Iván: Erõsíteni szíveket. Balony község

népzenei monográfiája. Gyurcsó István Alapítvány

Füzetek 11. Dunaszerdahely, 1998. 249 old.

Nagyszarva. Válogatta, szerkesztette: Presinszky

Lajos. Kiadta az Önkormányzat és a Csemadok

Dunaszerdahelyi Területi Választmánya.

Nagyszarva, 2000. 271 old.

40 éves a jászjákóhalmi „Horváth Péter” Honismereti

Szakkör. Összeállította: Fodor István Ferenc.

Jászjákóhalma, 2003. 20 old.

Nemes Mihály: Magyar viseletek története.

Méry Ratio. Somorja, 2002.

Nemesné Kis Szilvia: Névadási szokások ménesekben.

Dávid Oktatói és Kiadói Bt. Kaposvár

2003. 136 old.

Németh Marietta: A Margitsziget története.

Kiadja a József Attila Mûvelõdési Központ Helytörténeti

Gyûjteményének Klubja. Bp. 2002. 28 old.

Noszlopi Németh Péter: Az Árpádkori Buda

nyomai a Pilisben. Püski K. Bp., 2003. 127 old.

Novák Veronika (szerk.): Vágsellye 1002–2002.

Nap Kiadó. Dunaszerdahely, 2002.

Nyárády R. Károly: Erdély népesedéstörténete.

KSH Levéltára. Bp., 2003. 672 old.

Pál Judit: Városfejlõdés a Székelyföldön,

1750–1914. ProPrint. Csíkszereda. 2003.

Pátria. A Vas Megyei Honismereti Egyesület

Hírlevele. Szerk.: Gyulavári Csaba. Szombathely,

2003. 2. sz. 16 old. – Csaba Józsefre emlékeztünk;

Kemenesaljai jubileum; Szibler Imréné: Konferencia

a Rákócziszabadságharc jegyében [a XXXI. Honismereti

Akadémiáról]; Szakály Ferenc: Kuruc fesztivál

Gyõrváron; Barczáné Mógor Zsuzsa: A haza

bölcsének tiszteletére; A„Hûség Ünnepei” a határtérségben;

Kirándulási képeslap; Hargitay József:

Vallomás a szülõföldrõl; dr. Varga Gyuláné: Vép

község szakrális emlékei; Pálffy József: II. Rákóczi

Ferenccel kapcsolatos adatok Bozsokról és Velemrõl.

Pejin Attila: Zenta utcanévlexikona. Thurzó

Lajos Közmûvelõdési Központ. Zenta, 2003. 120

old.

118.Pukkai László: A Galántai járás társadalma és

gazdasági változásai 1945–2000. Mátyusföld I. Fórum

Társadalomtudományi Intézet Etnológiai

Központ – Lilium Aurum. Komárom – Dunaszerdahely,

2002. 197 old.

Puntigán József – Puntigán Tünde: A losonci

református temetõ. Notitia HistoricoEthnologica 3.

Szerk.: Liszka József. Fórum Kisebbségkutató Intézet

– Lilium Aurum Könyvkiadó. Komárom –

Dunaszerdahely, 2003. 311 old.

Puskely Mária: Dr. Batthyány László:

1870–1931. Szt. István Társulat. Bp., 200 old.

Rálátás. Zsákai Helytörténeti – honismereti,

kulturálisx tájékoztató. Szerk.: Dankó Imre. Zsáka,

2003. 4. 40 old. – Szatmári Imre: Középkori falusi

templomok Békés megyében; Voigt Vilmos: Általában

a bábamesterségrõl; Varga Katalin: Aszíjgyártó

mesterség – Egy régi mesterség mûszókincse;

Csorba Csaba: Zsáka és környéke Vályi András és

Fényes Elek adattárában; Magyari Márta: Jézus álma

– Vallásos ponyva kokadi folklorizációja; Lovas

Kiss Antal: Az 1989es rendszerváltást követõ

földmagánosítás jellemzõi a bihari régió néhány

településén; Bartha Elek: Múzeumügy Dévaványán;

Dankó Imre: Szûcs Sándor centenáriuma;

Dankó Imre: Zoltaiterem a Déri Múzeumban.

Redemptio. Ajász és kun települések honismereti

lapja. Fel. szerk.: Kiss Erika. Kiadja a Jász Múzeumért

Alapítvány. 2003. 6. 20 old. – A tartalomból:

Iris: Néprajzi konferencia Matyóföld fõvárosában;

Selmeczi Kovács Attila: Tízéves a Redemptio;

Petrányi István: Ágószõlõ; Majorné: A Jászsági

Hagyma Napja Jászladányon; Gecse Annabella:Jászok

Rimaszombaton; Hortiné dr. Bathó Edit: Adományok

a Jász Múzeumnak; Benedek József–Elek

Sándor: Rákócziszobor avatás, megemlékezés

Jászkiséren; H. Bathó Edit: Erotika a népi kultúrában;

Tóth Tibor: Ismét ünnepeltek Jászjákóhalmán;

Új köztéri szoborterv a jászkapitányok emlékére;

dr. H. Bathó Edit: Tízéves a Fényszaruiak Baráti

Egyesülete; Cseh János: Hun kori településrészlet a

Kengyelparton; Kerékgyártó Gyula: Egy elfeledett

jászkun fõkapitány [Nagyiványi Fekete III. László];

Tóth Tibor: Jászsági könyvbemutatók; dr. H.

Bathó Edit: Gyõri Jánosné köszöntése.

Rusvay Lajos: Jászapáti története. Jászapátiak

Baráti Egyesülete. Jászapái, 2003.

Sárvár Centenáriumi Képeskönyve. Kiadja a

Város Önkormányzata. Sárvár. 2002. 67 old. –

Nagy Miklós: Évszázadfordító Sárvár; Burka Zoltán:

Sárbár képeslapjai; Dabóczy Dénes: Sárvár mûemlékei

a képeslapokon.

Sárvári Honismereti Híradó. Szerk.: Nagy Miklós.

Kiadja a Város Polgármesteri Hivatala. Sárvár.

2003. 2. sz. 56 old. – Nagy Miklós: Évfordulóinkról;

Takács Zoltán Bálint: Nádasdy Tamás, a mecénás tevékenysége;

Orbán István: Telekesy István Nádasdy

plébánosa, Rákóczi püspöke (1633–1715);

Katafai Németh József: Sárvár birtokosai és a sárvári

birtokközpont, Markó Miklósné: A sárvári Honismereti

Szakkör 2003. évi eseménynaptára.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a

XX. század végén II. Csík, Kászon és Gyergyószék

Hargita megye. Nap Kiadó. 2002. 326 old.

Sidó Zoltán: Közügy. A Komáromi Városi

Egyetem jubileumi évkönyve (1992–2002). Kiadja

a Schola Comaromiensis. Komárom, 2002. 120 old.

Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása

és a birtokmegoszlás DélnyugatDunántúlon.

Zalai gyûjtemény, 55. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg.

2002. 222 old.

Sipos Imre – Szalay János: Zics története.

Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett

Szerzetesek kiadványa. Miklósi. 2003. 283

old.

Somogyi Honismeret. ASomogy Megyei Honismereti

Egyesület tájékoztatója. Kiadja a Megyei

és Városi Könyvtár és a Somogy Megyei Honismereti

Egyesület. Kaposvár, 2003. 2. 162 old. – dr. Magyar

Kálmán: Szólád Szent István korában; dr. Horváth

József: Professzorok Csokonai után; Lévai József:

A Szulymalom titka; dr. Gál József: Gyermekek

és iskolák Marcali térségében Klebelsberg

Kunó minisztersége idõszakában; Frech József:A

gróf Vigyázóféle uradalom Nagyberkiben

(1928–1945); Olbitz Ferenc: Pista bácsi, a karádi piktor;

Horváth Ferenc: Templom épült Bodvicán;

Barkóczy László–dr. Fülöp László: Somogyi helynevek

a 16. szd.i levelekben; dr. Király Lajos: Somogyi

tájszavak; Vonyó Anita: Bakakondérban [Csendes

János tiszti frontszakácskönyvébõl]; dr. Sipos

Csaba: Gulyás J. Attila: Töredezett tótükör; Simon

József: Szegedi Kis István és Kálmáncsa; dr. Vértes

László: Dr. Korányi Frigyes, Balatonföldvár elindítója;

Szigetvári György: Dr. Ujváry Ferenc apátplébános

emlékére; Nagy Zoltán: A kaposvári zárda

jubileuma; dr. Rosta István: Gadányi György búcsúztatása;

Takács Tibor: Búcsú Draveczky Balázstól;

Varga Róbert: II. Rákóczi Ferencre és Kossuth

Lajosra emlékezünk; Varga Róbert: A csurgói

könyvtár jubileumára.

A Sorsunk antológia. Válogatta, szerkesztette,

utószót írta: Tüskés Tibor. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.

Szerk.: Szirtes Gábor. Pécs, 2002. 374 old. –

A Janus Pannonius Társaság által 1941 és 1948 között

megjelentetett folyóirat írásaiból készült válogatás.

Srankó Ferenc: Örök alma mater. Négyszáz

éves Szilágynagyfalu közoktatása. Cogito. Nagyvárad,

2001.

Szabó Ernõ: A Rákócziszabadságharc a numizmatika

tükrében. Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének

Somogy Megyei Csoportja. Kaposvár.

2003. 162 old.

Szaszák György: Kassa mûemlékei. ABArt.

Pozsony, 2002.

Száva TiborSándor dr.: Szépvízi magyarörmények

nyomában. Palatia Nyomda és Kiadó Kft.

Bécs, 2003.

Szerencsés Károly: „Az ítélet: halál”. Magyar

miniszterelnökök a bíróság elõtt. Kairosz. Bp.,

2002. 423 old.

119.Székelyföld. Fõszerk.: Ferenczes István. Csíkszereda,

2003. 11. 162 old. – A tartalomból: Beke

György: Aszékely Kolhaas Mihály II.; Olti Ágoston:

Adalékok a Csíki Magánjavak második világháború

utáni történetéhez; A csángók világában benne

van a magyar sorskérdések mindegyike… (Mirk

László beszélgetése Halász Péter néprajzkutatóval);

Bakk Pál: Életmentõ cigaretták (Emberi sors –

magyar sors).

Széles a Balaton vize…? Összeállította: Fazekasné

Mulesza Olga és Krasznainé Szabó Katalin. Városi

Könyvtár. Siófok. 2003. 130 old. – 170 év a tó

életébõl, ahogy az újságok megírták.

Szilágyborzás. Kiadta Szilágyborzás közössége.

Color Print. 2001.

Szilágylompért. Color Print. Zilah, 2002.

Szombathely város jegyzõkönyveinek regesztái.

Öszeáll.: Benczik Gyula, Dominkovits Péter. Acta

Savariensia, 18. Szombathely Megyei Jogú Város.

2002. 97 old.

Tóbiás Áron: Fellegvár. AMagyar Rádió Regénye.

Emberek, történetek, dokumentumok,

1925–1945. Magyar Rádió Közalapítvány. Bp.

2003. 430 old.

Tököly Gábor: Kastélyok, kúriák, udvarházak

Gömörben I. Méry Ratio. Somorja, 2003.

Török Tibor: Mérföldkõ. Harmincöt éve a Vas

megyei utakért. Szombathely, 2002. 159 old. – A

Vas Megyei Állami Közútkezelõ Kht. Története.

Trócsányi András –Tóth József: A magyarság

kulturális földrajza II. Pro Pannónia. Pécs, 2003.

362 old. – Ahazai, a kárpátmedencei és a világ magyarságának

kulturális jellemzõi.

Turán. A magyar eredetkérdéssel foglalkozó

tudományok lapja. Fel. szerk.: Esztergály Elõd.

2003. 5. sz. 128 old. – A tartalomból: Szerkesztõbizottsági

gondolatok; Mesterházy Zsolt: A Boldogasszony

Országa; Bíró József: A szabírmagyarok

eredete; Mihály Péter: A kaptárkövekbe faragott

sziklahelyiségek eredete és kora; Harangozó Imre:

Asszonyaink párnára, ingre mentik a szûkülõ hazát;

Gál Péter József: Atillahon néphagyományai 3.;

Horváth Imre: Fejfák: totemoszlopok; N. László Endre:

Magyar búzakultusz a Csallóközben; ifj. Ács

László: Heten, mint a gonoszok; Hajdú Demeter Dénes:

Akdamar, a kultikus sziget; Kádár István:

Urkeshi agyaglenyomatok; Koricsánszky Attila:

Megsemmisült rováskódex Anonymus Gestájában;

Eõry Ajándok (ford.): A Sárga Császár belsõ

könyve folytatásban.

Turczel Lajos: Visszatekintés a szlovákiai magyar

kisebbségi lét elsõ szakaszára. Lilium

Aurum. Dunaszerdahely, 2002.

Unti Mária: Csallóköz földrajzi nevei.

Dunaszerdahelyi járás. Kiadja a Csemadok Területi

Választmánya. Dunaszerdahely, 2002. 240 old.

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Az Újpesti

Helytörténeti Alapítvány lapja. Szerk.: Rojkó Annamária.

Kiadja Újpest Önkormányzata. Bp. 2003. 4.

Sz. 32 old. – Atartalomból: dr. Kõrös András: Aközmûvelõdés

civil szervezetei Újpesten; dr. Sallai János:

Fényes Elek; Pilinyi Péter: Beniczkyek Újpes

ten; Fricsán Kálmán: Községház és iskola; Krizsán

Sándor: Az újpesti lóvasút; dr. Gerber Lajos: Újpesti

Katolikus Legényegylet; dr. Mády Ferenc: Rekviem

egy tisztes iparért [mûköszörûs] – Az Ampenszám

család történetébõl; dr. Vértes László: Dr. Gárdi Jenõ,

a rehabilitáció egyik elsõ szaktekintélye; dr.

Kriska György: A Dunakeszitõzegtavak; dr. Szerényi

Antalné: Volt egyszer egy lóversenypálya –

Páncél Gábor balladája; Hirmann László: Dr. Czeti

István; Szöllõsy Marianne: [Szepes Mária] Ibsennel

vallja: írni annyi, mint állandó belsõ bíránk elõtt

állni, sohasem hazudni.

A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiadja

a Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka.

CDROM.

Varga László: Az elsõ lépések. A Csemadok

nagymegyeri szervezetének és a Nagymegyeri Járás

Csemadok szervezeteinek megalakulása.

Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 13. Dunaszerdahely

– Nagymegyer, 1999. 117 old.

Varga László: Új évezred küszöbén. Nagymegyeri

olvasókönyv. Kiadja a Város Önkormányzata.

Nagymegyer, 2000. 296 old.

Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények.

A Vas megyei honismereti mozgalom folyóirata.

Szerk.: Mayer László. Szombathely. 2003. 2. sz.

99 old. – Fehér László: Tisztelt Olvasó!; Káldos Gyula:

Fejezetek Celldömölk mûvelõdéstörténetébõl a

XIX. századig; Boros Zoltán: Nemesdömölk arányosító

tagosztályos pere, 1842–1846; Majdán János:

A celldömölki vasútállomás vonzáskörzete

1895ben; Káldos Gyula: Kiscell és Nemesdömölk

egyesítése 1903ban; Czirók András: A celldömölki

Holocaust története a helyi sajtó és a visszaemlékezések

tükrében.

Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények.

A Vas megyei honismereti mozgalom folyóirata.

Szerk.: Mayer László. Szombathely. 2003. 3. sz.

96 old. – Katona András: „Mulandó az csupán, mi

földi.” – Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról;

Tóth Kálmán: Bemutatkozik a Vasi

Múzeumbarát Egylet; Dominkovits Péter: Vas megyei

vonatkozású XVI. szdi magyar nyelvû iratok

kisebb családi levéltárakból V. – Guray család levéltára

1.; Ács László: Mesél a matricula – Rábagyarmat

anyakönyvei, 1750–1920; Sill Ferenc: Batthyány

József kánoni vizitációja Sári Sárváron

1758ban, VIII.; Tilcsik György: Horváth Boldizsár

két ifjúkori levele családtagjaihoz; Torjay Valter:

Monogramos kapu a szombathelyi Óperint utcában;

Salamon Nándor: Szombathelyi pillanatkép

Szentimrei Jenõ múlt századi emlékírásában; Lõcsei

Péter: Schwartz Elemér levelei a Vasi Szemle

szerkesztõinek.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés tudományos

és Kulturális folyóirata. Szombathely,

2003. 6. 667–792. old. – A tartalomból: Kovács J. Attila:

A Rábavölgy jelentõsebb élõhelytípusai és

azok veszélyeztetõ tényezõi; Kuntár Lajos: Adalékok

Csaba József utóéletéhez és portréjához; Tóth

Ferenc: François de Tott (Egy felvilágosult diplomata

emlékezései); István Lajos: Találkozásaim dr.

Gulácsy Zoltánnal; Tamás Endre: Egy tudós orvos120.professzor emberi arca (Dr. Romhányi György); Illés

Péter: „Átmenetek” – A jelenkutatás és a helytörténetírás

lehetõségei a VasiHegyháton; Salamon

Nándor: A „táltos” tudós – A László Gyula

emlékkönyvrõl.

Vasúti iratok a magyar közlevéltárakban és

a Közlekedési Múzeumban. Összeállította:

Opanszki István. MÁV Rt. Bp., 2002. 58 old.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság

Híradója. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp., 2003. 4. sz.

12 old. – Gábriel Tibor: Szabaddá vált PestBuda:

Háromszáz éve történt; Deáknap Csepelen; Dr.

Kriston Vizi József: Katona Józsefvárosa; szm.:Levéltári

Napok; Gábriel Tibor: Országpark és helytörténet;

Gali Ágnes: Tanulmányok Budapest múltjából;

Budapesti Honismereti Társaság; szm.:Budapest

térképeinek katalógusa; Dr. Bolla Dezsõ:Buda

városa gyógyfürdõirõl; K. Zs.: Jókai: Kertészgazdászati

jegyzetek; Kiss Turay Éva: Lánchíd Kör;

Meskó Sándor (1921–2003); Csukás Irén: ’56os kiállítása

Kispesten; Heltai Jenõ: Buda Pesti Negyed;

XIII. Kerül