AHonismeret folyóirat nyomdai elõállítása során könnyebbséget jelent, s

a korrektúra megtakarításával esetenként gyorsíthatja a megjelenést, ha a

közlésre szánt írásokat hajlékony (flopy) lemezen küldik el számunkra.

Ezeket azonban csak WORD 6/95, WORD 97 formában, magyar ékezetekkel

ellátva tudjuk használni. A szöveget kinyomtatva is kérjük. Ha képeket küldenek,

azokat JPGformában mentsék.

Köszönettel a

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

„Kis Magiszter” Könyvesbolt, Balassi Kiadó

(1053 Bp. V., Magyar u. 40.)

Magyarok Háza (Bp. V., Semmelweis u. 1–3.)

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja

(1088 Bp. VIII., Baross u. 1.)

Unitárius Könyvesbolt (Bp. V., Alkotmány u. 12.).Attila lakomájának mûvelõdéstörténeti

háttere, Than Mór képe alapján

Than Mór (1828–1899) a magyar történelmi festészet jeles képviselõje. Óbecsén született,

szepesi eredetû, birtoktalan hivatalnoknemesi családban. Pesten jogot tanult, emellett ismerkedett

a festészettel is: Barabás Miklós mûhelyében sajátította el a festészet alapjait, aki idegen

mesterek mûveit másoltatta tanítványával.

Akorszellem és egyéni érdeklõdése sugallatára már ekkor foglalkozott történeti témákkal,

melyekbõl egy akvarell sorozatot készített. Ennek a sorozatnak a nyolcadik képe az Attila lakomája

1 (1846). A sorozatban szereplõ témák közül sokat késõbb újra megfestett, köztük a

Priscos rethor által leírt lakomát is.

Tanulmányait megszakította a szabadságharc, amit – bár gyenge fizikuma miatt nem lehetett

honvéd, mégis – Görgey seregében élt át, mint tábori festõ. A csapatokat kísérvén saját

szemével látta a honvédek csatáit, hõsiességét, amit még a helyszínen vászonra vitt.2

A szabadságharc csatáiról festett képeibõl összegyûjtött pénzbõl 1851ben Bécsbe ment a

festészeti akadémiára, amit hamarosan otthagyott és Karl Rahl tanítványa lett (1852–1855).

Rahl mûvészete a reneszánsz római formáit és velencei színeit vette mintául. Képein igazán

lényegesnek az elgondolást, az eszmei elemet tekintette, ezért a részletes kidolgozást sokszor

tanítványaira bízta. Ez a lelkes, de szigorú akadémikus tanítás Thannál mindig vezérfonal

maradt. Rahl iskolájában készült legjobb történelmi képe a Nyáry és Pekry elfogatása (1853),

amit az elnyomatás visszhangjaként egész sor történelmi témájú kép követett.3

Rahl iskolája után két tanulmányútra ment, Párizsba és Itáliába. Utóbbi a jelentõsebb,

melynek során behatóan tanulmányozta a római, úgynevezett nazarénus német mûvészkolónia

stílusát. Amûvésztelep tagjai az umbriai vallásos festészet nyomán saját nemzeti történelmük

eseményeit és hõseit vitték vászonra.

Hazatérve, 1863ban Lotz Károllyal együtt megbízták a Hentzi osztrák tábornok által

1849ben lerombolt Redout (Vigadó) helyén épülõ romantikus stílusú épület kifestésével. Elõször

a lépcsõházat díszítették freskókkal, melyek Árgírus királyfi és Tündér Ilona történetének

epizódjait ábrázolták. Az épület büféjét, az úgynevezett Csemegetárat is díszíteni akarta a

városi vezetés, erre pályázatot írtak ki. Amegadott téma Attila lakomája és Mátyás király menyegzõje

volt. Elõbbire a legjobb pályázatot Than Mór mutatta be, mégis a város vezetése

Heinrich Edének akarta adni a megbízást, a közvélemény nyomására azonban Than kapta

meg a munkát. Sajnos a freskó a II. világháborúban elpusztult, így csak egy erõteljes olajvázlatban

4 maradt fenn.5

Than Mór két Attila lakomáját ábrázoló festményét megvizsgálva több különbséget is felfedezhetünk.

Elsõ alkotását, melyet még igen fiatalon, mindenféle lényegesebb mûvészeti

3

ÉVFORDULÓK

1 Magyar Nemzeti Galéria ltsz. 8831922.

2 Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór. Bp., 1982. 5–9. old. (Továbbiakban: Cennerné 1982.)

3 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Bp., 1982. 65–66. és 68. old.

4 Magyar Nemzeti Galéria ltsz. 2172. Mindkét kép megtalálható Cennerné Wilhelmb Gizella idézett

könyvének képei között.

5 Cennerné 1982. 12–21. old..irányzat hatása nélkül készített, az egyszerûbb elrendezés, a sötétebb színek, a jól eltalált alakok

és a hõsiesség jellemzik.6 Látható, hogy igyekezett megtartani a tárgyak korhûségét is. A

kép elrendezése nem követi szorosan a Priscosi leírást, hanem azt szabadabban kezeli, például

sátorba helyezi a lakomát, nincs Attila mellett a fia, keveredik az ülésrend stb., de maga a

bizánci történetíró megjelenik a képen.

Késõbbi képén már aprólékosan viszi vászonra a bizánci írnok leírását: teremben, kerevetre

helyezi a hun királyt, pontos az ülésrend: a követek, köztük Priscos is, a leírás szerinti bal

oldalon foglalnak helyet. Akép elrendezésén a kritika miatt változtatni kényszerült: a karzatra

hölgyeket helyezett, ami miatt zsúfoltabbá vált a mû.

Alkotásán már jól megfigyelhetõk tanulmányai, s több korabeli festmény hatása is kimutatható.

Rahlnak a bécsi Operaház függönytervére készült kartonja hatására Than Attilája és

fia is elmélyültebbé, monumentálisabbá vált. Anagy nazarénus festõ, Cornelius: József álomfejtése

címû képének elrendezésével rokon az elõtérben lévõ, a dalnokokat hallgató két idõsebb

férfiú, valamint maguk a dalnokok is.7

Érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a két kép a lakoma különbözõ pillanatait ragadja

meg. Az elsõn még hangsúlyt kap az evésivás, láthatóak az étkek, a tálak, míg a másodikon

ezek már nem jelennek meg: csak a sírva vigadás epizódját ábrázolja. Az elsõn látszik, hogy

azt egy olvasmánya nyomán, emlékezetbõl festette, mely tekinthetõ az egész Priscos féle követjárás

összefoglalásának is, hiszen a háttérben láthatóak a hunok sátrai és vágtázó lovasaik.

Ellenben késõbbi mûvén érezhetõ a forrás gondos vizsgálata, a leíráshoz való ragaszkodás

szelleme, azaz a tudományos festészet igénye.

Más a két kép mondanivalója is. Akorai kép a lelkes ifjú lelkivilágát, a reformkor reményeit

fejezi ki: a magyar hõsöket, akik példát mutattak, akik bátran szembeszálltak sorsukkal és

legyõzték ellenségeiket. A második festmény célja már nem a buzdítás, a lelkesítés, hanem a

megváltozott viszonyoknak megfelelõen a dicsõség, a hatalma teljében lévõ uralkodó õs bemutatása

az elsõdleges. Megtörtént ugyanis a kiegyezés és festményén a felvirágzó magyar

államnak és fõvárosnak megfelelõ programot kellett ábrázolnia: a nemzet dicsõ történelmét és

hõstetteit. Ez az oka a kiválasztott epizód módosulásának, ezért váltak sokkal hangsúlyosabbá

a dalnokok, akik Attila és a hun nép, a korabeli felfogás szerint a magyar nép õsei, vitézségét

dicsõítették. Ezt támasztja alá az, hogy a terem másik freskója Mátyás menyegzõjét idézte

meg, akit második Attilának is neveztek udvari történetírói.

Than képének tárgya, Attila lakomája Priscos rethor leírásában maradt ránk. A görög író

449ben Maximinos bizánci szenátor írnokaként követségben járt a hunok királyánál, melyrõl

részletes leírást készített. Abeszámolóban megemlékezik Attila székhelyérõl és fapalotájáról,

a hun elõkelõk épületeirõl – innen tudjuk, hogy egyik fõembere, Onegesius, egy pannóniai

mesterrel fürdõt építtetett –, Réka királynénál tett látogatásukról, valamint Attila lakomájáról,

amelyen a bizánci követtel együtt õ maga is részt vett.

Priscos rethor így számol be a lakomáról: „Aszékek a terem két hosszanti fala mentén sorakoztak,

középen (ti. a terem végében) egy kereveten ült Attila. Mögötte még egy kerevet volt,

hátul pedig lépcsõ vezetett fel az ágyához, amely fehér vászonnal volt leterítve és színes függönyök

díszítették, akárcsak a görögöknél és a rómaiaknál a nászágyat. A lakomán az Attila

jobbján lévõ helyek voltak az elõkelõbbek, a másodrangúak a balján voltak, ahol mi ültünk,…

Onegesius a király kerevetétõl jobbra karosszékben ült, vele szemben Attila két fia foglalt helyet.

A legidõsebb fiú (Ellak) a király kerevetén ült, de nem mellette, hanem a kerevet szélén,

és apja iránti tiszteletbõl szemét a földre sütötte.

… A többi barbárnak s nekünk ezüsttálakon pazar ételeket szolgáltak fel, Attila számára

nem volt egyéb, mint hús fatálon. Minden egyébben is szerénynek mutatta magát. Vendégei

arany és ezüstkelyhekbõl ittak, õ fapoharat használt. Öltözete egyszerû volt, csupán a makulátlan

tisztaságra volt gondja, sem oldalán viselt kardja, sem barbár csizmájának szíjcsatjai,

sem lovának kantárzata nem volt arannyal, ékkövekkel és más drágaságokkal díszítve, mint a

többi szkítáké.

4

6 Uo. 6–7. old.

7 Uo. 20–21. old..…Alkonyatkor fáklyákkal kivilágították a termet, majd két barbár lépett Attila elé, akik saját

maguk szerzette dalokat adtak elõ Attila gyõzelmeirõl és hõstetteirõl. Alakoma résztvevõinek

tekintete a két dalnokon függött, egyeseket felvidított az ének szövege, másokat, akiknek

eszébe jutottak a háborús emlékek, megrendítettek a dalban elõadottak, az idõsebbek pedig,

akiknek testét s lelkét már elgyengítette a kor és az emlékezés, könnyekre fakadtak.

…Kivéve Attilát, Attila mozdulatlan maradt, arckifejezése nem változott, sem szóval, sem

mozdulattal nem árulta el érzelmeit. Csak amikor legkisebb fia, Ernak volt a fiú neve, lépett

be, s állt meg elõtte, enyhültek meg vonásai. Megsimogatta a fiúcska arcát, és szelíden nézte.”

8

Priscos rethor leírásából kitûnik, hogy a hun lakoma meglepõ volt a késõrómai orgiákhoz

szokott embernek. Az elsõ meglepetés a pontosan meghatározott ülésrend lehetett, melyet

KözépÁzsiából, a szasszanida nagykirályok udvarából hozhattak magukkal a hunok. Ide

tartozik az is, hogy mint minden eurázsiai pusztai népnél, a hunoknál is a jobb oldal volt az

elõkelõbb. A hunok közvetlensége is meglepõ a bizánci írnok számára, melybõl az egymás

megbecsülése sugárzik, így a bizánci császári udvarral ellentétben itt nincs térdelés, nincs

alázkodás az uralkodó elõtt. Ez a kiszámított közvetlenség, egyszerûség ellensúlyozta a nagy

király, Attila nyomasztóan nagy egyéniségét és hatalmát. Az antik ember számára emellett

teljesen ismeretlen a „sírva vigadás” fogalma, mely késõbb magyar népünknél is fellelhetõ.

A bizánci írnok töredékeibõl kitûnik, hogy Attila nem volt híjával a római mûveltségnek,

ami egyáltalán nem meglepõ, mert fiatalkorában túszként az AlDuna melléki bizánci kézen

lévõ Novaeben nevelkedett. Itt találkozott Aetiusszal, késõbbi ellenfelével, valamint itt

szembesült elõször a Római Birodalommal és problémáival.9

Priscos munkájában nemcsak a vele megtörtént eseményeket jegyezte fel, hanem már az

Attila életében kialakult legendákat is megörökítette. Ilyen például az Istenkardja legenda

vagy az aquileiai gólyák története, melyek a teljes hitelt érdemlõ bizánci író tollából maradtak

az utókorra.

Ám Priscos rethor történeti mûve elveszett, hiteles töredékein kívül csak a mûvét felhasználó

történetírók alkotásaiban maradtak ránk. Közülük legfontosabb a gót Jordanes, aki mûvében

megõrizte a hunokról szóló adatokat, valamint egyes részleteket kiegészített és kiszínezett.

Tõle származik Attila testi és lelki arcképe is.10 „Háborúk kedvelõje, de õ maga mérsékelt

kezû, igen éles eszû, a könyörgésre hajló, a bizalmába bejutott emberekkel szemben igen kegyes,

rövid testalkatú, széles mellû, nagyfejû, apró szemû, ritka szakállú, mélyben õszhajszálak

vegyülnek, pisze orrú, fekete színû, származásának külsõ jeleit magán hordja.”11

Jordanes mûvében csak a számára érdekes eseményeket õrizte meg, így a lakoma története

már nem található meg írásában. A középkorban igen kedvelt szerzõ volt, ezért munkája tekinthetõ

a középkori nyugati Attilahagyományok õsforrásának.12 Ezek a hagyományok,

mondák három nagyobb körre oszthatóak: az itáliai, a nyugati és a germán Attilamondakörre.

Az elsõ kettõ lényegében Attila nyugati, illetve itáliai hadjáratainak eseményeihez kötõdik,

melyek egyik központi eseménye a Rómát fenyegetõ hadjárat volt.13 Így érthetõ, hogy

ezekben a mondákban Attila kegyetlen és népeket elnyomó zsarnok, ahogy ez Verdi: Attila

(1846) címû operájában is megjelenik: „Meghódíthatod az egész világot, de ez a föld a mienk!”

– mondja Aetius Attilának Róma falainál.14

A germán mondakörben azonban Attila alakja kettõs: az északi germánoknál kegyetlen,15

míg a délieknél passzív, lovagias képet õrzött meg róla a néphagyomány. Utóbbi esetében At5

8 Bóna István: Ahunok és nagykirályaik. Bp., 1993. 65., 69., 70., 73. old. Fordította Bóna István. (Továbbiakban:

Bóna 1993.) Priscos rethor töredékeinek utolsó kiadása: Kézai Simon Magyar Krónikája.

Priszkosz rétor Töredékeibõl. Magyar Háza, Bp., 1999. a lakoma leírása: 120–122. old.

9 Bóna 1993. 70–73. old.

10 Eckhart Sándor: Attila a mondában. In: Attila és hunjai, szerk.: Németh Gyula. Bp., reprint 1990.

150–151. old. (Továbbiakban: Eckhart 1990.)

11 Uo. 154–155. old.

12 Uo. 154. old.

13 Uo. 167. old.

14 Gál György Sándor: Operák könyve. Bp., 1962. 132. old.

15 Eckhart 1990. 179 old..tila alakja csak háttérül szolgál az eseményeknek, a germán hõsök cselekedeteinek, és szerepe

nagyjából megfelel a XIII. századi német királyoknak.16

Magyarországon már az Árpádok alatt élt és virágzott egy Attilakultusz, melynek alapja

az Árpádház eredethagyománya, miszerint õk Attilától származnak. Ez a hit terebélyesedett

ki Kézai Simon hun történetében, melyben megjelent a hun és magyar nép rokonsága is.

Kézai forrásai egyfelõl a dunántúli néphagyományok, melyekben a hun mondákat egyegy

földrajzi helyhez kötötték, másfelõl pedig a korabeli mûveltség részét jelentõ irodalmi munkák

voltak, tehát õ sem ismerte a lakoma történetét. Krónikája Attilát dúsgazdag keleti uralkodóként

mutatja be, aki dicsõ õse a magyar királyoknak.17

A nagy és dicsõ elõd kultusza Mátyás alatt éledt fel újra, akit Thuróczi „második Attilának”

nevezett, s akinek politikai elképzeléseit ideológiailag jól alátámasztotta ez a kép. Udvari

életrajzírója, Bonfini hozta be az itáliai Attilamondákat a magyar köztudatba, melynek legfõbb

elterjesztõje Thuróczi volt. Mûvében sok Attilamondát mesélt el, melyeket átgyúrt és újraértékelt,

eltérve az addig elfogadott, Kézai által megalkotott képtõl. E két mû, melyeket a

könyvnyomtatás igen széles körben elterjesztett, nagy szerepet játszott abban, hogy a magyarokban

igen erõsen rögzült az Attilakultusz.18

Így szinte az egész újkor folyamán tovább élt az Attilakultusz, mely a politikusok, gondolkodók,

költõk mûveiben is megjelent, köztük például Oláh Miklósnál, Heltai Gáspárnál, Zrínyi

Miklósnál is. Attilaképük azonban a magyar és külföldi krónikákból, valamint a magyar

hagyományokból táplálkozott, így új elem nem jelent meg mûveiben, azaz õk sem ismerték

Attila lakomájának történetét. Felfogásukat azonban kiválóan mutatja Zrínyi epigrammájának

második versszaka:

A XVIII. század során a tudományos történetírás kezdeteivel megjelenik az Attilahagyomány

bírálata, de ez még nem volt hatással a társadalmi tudatra. E század folyamán Voltaire

hatására Bessenyeinél megjelenik a magyar történelmi dráma, melynek témái között megtalálható

az Attilatéma is (Buda tragédiája).19

Amagyar költészetben ettõl kezdve három nagy témakör köré lehet csoportosítani az Attilával

foglalkozó mûveket: Buda meggyilkolása, a catalaunumi csata és Attila halála.20 Aszépirodalmi

alkotásokban azonban nem jelenik meg Attila lakomája, illetve, ha mégis, akkor csak

mellékkörülményként. Ez elsõsorban a történet drámaiatlansága miatt lehetett, mivel Priscos

töredékei már a XVIII. század végén ismertté váltak hazánkban, melynek elsõ megjelenése

Losontzi István: Hármas kis tükör (1771) címû mûve. Itt azonban csupán említi a Priscosi követséget,

valamint a lakomát, de azt nem írja le.

Az igazi áttörést Edward Gibbon: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története

(1782–1788) címû könyve hozta meg, melyben már részletesen ismerteti Priscos követjárását.

Itt található meg elõször a lakoma részletes leírása, s bár a mûvet csak 1868ban fordították le

magyarra, német fordításban már a XVIII. század végén megjelent és ismertté válhatott Magyarországon

is, bár csak Jókai az elsõ, aki kimutathatóan felhasználta Gibbon könyvét.21

Maga a lakoma a magyar irodalomban 1811ben szerepel elõször, Ignaz Fessler 1794ben

megjelent Attila címû mûvének fordítása képében. Érdekessége a könyvnek, hogy a fordító

6

16 Uo. 174. old.

17 Uo. 186–191. és 196–197. old.

18 Uo. 205–210. old.

19 Nagy Béla: Attila a magyar irodalomban. Bp., 1939. 7–10. old. (Továbbiakban: Nagy 1939.)

20 Uo. 54. old.

21 Jókai Mór: Amagyar nemzet története. In: Jókai összes mûvei. Bp., 1962–1967. Jegyzetek: Az Attilafejezetek

forrásai 348–349. old..találhatjuk meg elõször részletesen a lakoma leírását. Ezt a fordítást veszi át 1830ban

Némethy Pál, aki a hun király életét ismerteti a Felsõmagyarországi Minerva címû újságban. Feltehetõleg

e két mû egyikét olvashatta az ifjú Than Mór, mivel festménye ezen leírásoknak felel

meg.

Az említett mûvek ellenére a magyar irodalomban nem terjedt el a lakoma története, amit

mutat, hogy a kor tudományos „bestsellerének” számító Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája

címû könyvében sincs szó a lakomáról, bár a követjárás leírásakor hivatkozik Priscosra.

Priscos töredékeit csak 1850ben fordította le magyarra Szabó Károly, aminek oka elsõsorban

a német történettudománynak a hun–magyar rokonság kérdésében tett kritikai észrevételei

voltak. Öt évvel késõbb ugyanõ magyarra fordította Thierry Amádé Attila címû könyvét,

amelyben minden forrást, adatot, mondatöredéket összegyûjtött a hun királyról.22 Itt a lakomáról

is pontos, az eredeti priscosi szövegnek jobban megfelelõ fordítást olvashatunk, mint a

Fessler vagy a Némethy féle írásokban.

Than második képének forrásául biztos, hogy valamelyik pontos Priscosleírás szolgált, tehát

Gibbon, Thierry és Priscos mûve alapján dolgozott. Nézetem szerint feltehetõ, hogy Than

valóban olvasta Priscos töredékeinek fordítását, mivel a Rahliskola szellemében igen nagy

gondot fordított a mû szellemi felépítésére és történeti hûségére.

Attila lakomája végül Jókai Mór közvetítésével vált teljesen közismertté, ugyanis nagy

írónk elõször Egy lakoma a hunn királynál (1851) címmel örökítette meg az eseményt, majd pedig

A magyar nemzet története (1854) címû mûvében emlékezett meg róla.23

Végül, a prózai mûvek után Arany János Csabatrilógiájában a magyar költészetnek is részévé

vált a lakoma. Történelmi környezetét ugyan elvesztette a jelenet: nem szerepelnek görög

követek, hanem Buda követei érkeznek meg a lakoma végére, de maga az esemény és a lakomán

résztvevõ hun király jellemzése megmaradt.

bemutató fejezetet. Ehhez készültek Zichy Mihály, a XIX. század nagy grafikusmûvészének

illusztrációi, melyek közül az egyik Attila lakomáját ábrázolja.24

folyt és napjainkban is folyik, s ezzel párhuzamosan a mûvészetnek is állandó témát nyújt.

Utóbbira jó példa az 1990es években bemutatott rockopera, az Attila – Isten kardja (Szörényi

Levente, Nemeskürty István, Lezsák Sándor).

Az Attila alakjából kinövõ mondavilág hasonlatossá tette õt Nagy Károlyhoz vagy Artúr

királyhoz. Benne a magyarok a régi dicsõség hordozóját, a példaadó õsapát, valamint a német

történettudomány támadásai mögött politikai szándékot gyanítván, a magyar érdekek védelmezõjét

látták, ahogy Petõfi írja az Élet vagy halál! címû versében:

7

22 Nagy 1939. 17. old.

23 Uo. 21. old.

24 Berkovits Ilona: Zichy Mihály. Bp., 1964. 38. old..Pákei Lajos és a kolozsvári

Unitárius Kollégium

A XIX–XX. század fordulójának legjelentõsebb erdélyi magyar építésze Pákei Lajos

(1853–1921), akinek munkásságáról az épületek egész sora tanúskodik, százötven esztendeje

1853. március 1jén Kolozsváron született.

A Pákeiek régi háromszéki nemes, unitárius családból származtak, akik a XVIII. század

elején költöztek a kincses városba. Kolozsvári õsei között találunk papot és teológiai tanárt,

városi fõbírót, anyai ágon pedig õsei közé tartozott Heltai Gáspár a hírneves nyomdász és

Linczeg János a neves naplóíró, fõbíró. Édesatyja a hasonló nevû Pákei Lajos, az Erdélyi Fõkormányszék

titkára mûvelt, mûvészeteket kedvelõ ember hírében állt, fia Lajos tõle örökölte

mûvészi hajlamait.

Az ifjú Pákei Kolozsváron az õsi unitárius skólában 1872ben érettségizett, majd tanulmányait

a budapesti József Mûegyetemen, késõbb pedig Münchenben folytatta. 1876ban a bécsi

Képzõmûvészeti Akadémián a híres dán Theofil Hansen tanítványa lett. A görög építészet

szellemiségét képviselõ Hansen rövid idõn belül felismerte tanítványa kivételes tehetségét és

a bécsi parlament építésekor tervezõirodájában alkalmazta. Ezekben az években, valamint

gyakori olaszországi útjai hatására a klasszikus mûvészet csodálója lett.

1880ban Pákei Lajos elnyerte Kolozsvár fõmérnöki tisztségét. Az õ nevéhez fûzõdik a város

felmérése, lejtméretezése, csatornázási, vízvezetékbevezetési, utcanyitási terve, amelyek

akkor anyagi eszközök hiányában nem valósulhattak meg. 1884ben – tiszteletbeli fõmérnöki

címmel kitüntetve – elvállalta az Építõ, fa és fémipari szakiskola vezetését, majd az Iparmúzeum

igazgatását.

Az 1890es évek derekától nagy munkakedvvel, szakadatlanul dolgozott, alkotott. Nevéhez

összesen ötven középület, templom, középiskola, kastély, magánház, szobortalapzat, síremlék

és emléktábla alkotása fûzõdik. Ezekbõl a Trianon után megsemmisített pozsonyi Mária

Terézia márvány lovas szobrának talapzatán és Fadrusz János budai villája mûtermén kívül

Pákei minden alkotása Erdélyben volt vagy van.

Kolozsváron reneszánsz stílusban tervezte a Kereskedelmi Akadémia (1886) és az Iparmúzeum

(1896) épületét. A kastélyok közül a mezõzáhi Ugronkastély és a marosszentkirályi

volt Bánffykastély a legjelesebb alkotásai. A késõ barokk stílusában építette a dicsõszentmártoni

római katolikus és a székelyudvarhelyi unitárius templomot.

A XIX. század utolsó évtizedében nyilvánvalóvá vált, hogy a gyorsan fejlõdõ Kolozsvárnak

szüksége van egy modern, nyugati mértékkel is mérhetõ szállodaétteremkávéházra.

1894ben Pákei Lajos tervei alapján eklektikus stílusban felépült a New Yorkpalota, a mai

Continentál. A szálloda 72 szobája teljes komfortot nyújtott, akkor valóban világvárosi színvonalat

képviselt. Kávéháza csaknem fél évszázadon át a város irodalmi és sajtóéletének központja

volt, a szállodában pedig hosszabbrövidebb ideig számos író, költõ és mûvész lakott.

Aváros pihenõparkjának számító Sétatéren Pákei 1895–1896ban felépítette a Kioszkot és a

korcsolyapavilont. A Kioszk az elõtte álló szökõkúttal a Potsdam melletti Sanssouci kastély

alaprajzából ihletõdött.

A századforduló idején neves szobrászok munkatársaként elkészítette több híres szobor –

így Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia szobrának, a kolozsvári Mátyásszobornak, valamint

Stróbl Alajos kolozsvári Erzsébet királyné mellszobrának – talapzatát.

Az õ munkája Mátyás király kolozsvári szülõházának klasszikus emléktáblája (1889) és a

Rhédeiházon az erdélyi magyar színjátszás kezdetét megörökítõ emléktábla (1892). A

Házsongárdi temetõben Berde Mózes sírjának monumentális kõszarkofágja, Kéler Ilona

(1860–1880) színmûvésznõ szép, klasszikus stílusú síremléke is Pákei tervei alapján készült.

Pákei Lajos már országos hírû neves építõmûvész volt, amikor fõ mûvének, legnagyobb alkotásának,

a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak megteremtéséhez hozzákezdett. Az 1880as

években nyilvánvalóvá vált, hogy az 1806ban emelt régi unitárius iskola már képtelen befogadni

az egyre gyarapodó diáklétszámot és nem felel meg a korszerû pedagógiai követelmé8.nyek. Az erdélyi unitárius egyház vezetõi ekkor elhatározták, hogy új iskolát építenek és ennek

megvalósításához a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól államsegélyt kérnek. Kinevezték

a 12 tagú építési bizottságot, amelynek tagjai között ott találjuk Pákei Lajos építészmérnököt

és Éjszaki Károly vasúti mérnököt.

A bizottság Pákei Lajost megbízta az új iskola terveinek elkészítésével, a minisztériumot

Kuncz Elek tankerületi fõigazgató (Kuncz Aladár regényíró édesapja) képviselte, akinek nagy

szerepe volt abban, hogy az építkezés 120 ezer forint államsegélyben részesült. A Berde

Áronhagyaték 50 ezer forintja és a Brassai Sámuelhagyaték 10 ezer forintja is jelentõs támogatást

jelentett.

Az építkezés 1901 tavaszán kezdõdött, amit Kolozsvár egész társadalma élénk figyelemmel

kísért. Különösen a város tanárságát foglalkoztatta az új iskola, akik akkoriban még jórészt

régi épületekben tanítottak. A tanáregyesület kolozsvári köre meghívta Pákei Lajost,

hogy ismertesse terveit, melyrõl az Ellenzék címû lap 1901. április 30án a következõképpen

számolt be: „A feszült figyelemmel hallgatott elõadás meggyõzte a gyûlés tagjait, hogy nem

csupán egy építõmûvész, hanem egy kiváló pedagógus áll elõtte, aki e szép és monumentális

épület tervezése közben bebarangolta a mûvelt világ erre vonatkozó irodalmát…, s nagy tudását

nemcsak a falak erõsségében, hanem a beosztás, az elhelyezés, a berendezés, a felszerelés

célszerû kivitelében is szerencsésen érvényesítette. Büszke lehet az unitárius egyház, hogy

mintaszerû tanintézetének tervezését oly helyesen gondolkozó fõre bízta, aki elismert szakképzettségén

kívül hazája, egyháza s a tanítás ügye iránt nemes lelkesedését juttatta érvényre

korszakokra terjedõ munkájában.”

Az építõmunka kivitelezését a bizottság Reményik Károly építész (Reményik Sándor költõ

édesapja) cégére bízta, a munkálatok 1902. május végére befejezõdtek.

Az új épület 4365 m 2 alapterületet foglalt el, amelynek fõhomlokzata 68,30 méter hosszúságú.

Az eklektikus építmény az itáliai reneszánsz stílusát alkalmazta, görög elemekkel gazdagítva.

A díszes fõhomlokzatot függõlegesen egy 11 méter széles középrizalit (kiugró rész) és

két 8 méteres sarokrizalit tagolja. Közepén timpanonos záródású, kétszárnyú kapu fogadja a

belépõt, amelynek szemöldökkövén az iskola jelmondata olvasható: MUSIS ET VIRTUTIBUS

(Múzsáknak és erényeknek).

Atágas elõcsarnok falán két fekete márvány emléktábla, a jobboldalin a tervezõmérnök neve

mecénás Berde Mózes (1815–1893) és Brassai Sámuel (1797–1897) másfélszeres méretû mellszobra

található.

Az elsõ emeleten, a díszlépcsõvel szemben nyílik a három ajtós 16 méter hosszú és 11 méter

széles díszterem, amely az elsõ és második emeletet is magába foglalja, ezáltal magassága 8,55

méter. Földszintjén az amfiteátrumszerûen elhelyezett padokban 350 ember foglalhat helyet,

az emeleten a három oldalon lévõ karzaton még 150 személy fér el.

Akét emeleti szint között széles márványutánzatú sáv fut körbe, amelyben 15 reliefes portré

püspökrõl, Mikó Lõrinc jogtudósról, Káli Nagy Elek fõgondnokról, Kriza János népköltészeti

gyûjtõrõl, püspökrõl, János Zsigmondról Erdély elsõ unitárius fejedelmérõl stb. Aportrékat Veress

Zoltánné Kozma Erzsébet mintázta, a terem kazettás mennyezetét Tessitori Erminio szobrász

(Tessitori Nóra szavalómûvésznõ édesapja) készítette.

A130 termes monumentális épületben a tantermeken kívül volt tornaterem (akkor a legnagyobb

a városban), könyvtár, levéltár, történelmifilológiai múzeum, rajzterem és szertár, orvosi

rendelõ, betegszoba stb.

Az alagsor nagy részét 220 személyes konviktus foglalta el. Az épületet vízvezetékkel és

csatornázással látták el, a falakban külön légcsatornákat alakítottak ki, hogy a termek állandó

levegõcseréjét megvalósítsák. Az alacsony nyomású gõzzel mûködõ központi fûtés akkor

korszerûnek számított, a világítást a fontosabb helyiségekben, a folyósokon gázlámpákkal,

egyéb termekben petróleumlámpákkal oldották meg. 1906 után, amikor Kolozsváron meg9.kezdõdött a villanyvilágítás, elõször a fizikumban, majd fokozatosan a többi termekbe is bevezették

a villanyáramot.

Pákei Lajos a berendezés minden bútortípusát, kezdve a padoktól a konyhai és internátusi

felszerelésig alapos mérlegeléssel választotta ki, s minden a kor színvonalán állt. Büszkén írta

az épületrõl az Unitárius Közlöny 1901. júniusi számában: „Minden, ami látszik az meglepõen

szép, egyszerûen fönséges. Minden részecskéje egy szép gondolat, az egész egy összehangzó

alkotás. Aki látja, bámulja és gyönyörködik benne. Kolozsvárnak egyik legszebb épülete,

tanintézeteink között fényesen állja a versenyt, az egyetemi új épületekkel is.” (A cikk a

Ferenc József Tudományegyetem épületeire utal.)

Intézet, Fõgimnázium és Elemi Iskola.

Az Unitárius Kollégiumot 1901. szeptember 21–23. között háromnapos ünnepségsorozat

keretében nyitották meg. Dr. Gál Kelemen a kollégium igazgatója átvette a Pákei Lajos tervezte

és az unitárius lányok által hímzett zászlót, amely Pallas Athenét a tudomány és bölcsesség

istenasszonyát ábrázolta, Ferencz József unitárius püspök pedig a falba helyezte az építkezési

emlékokmányokat. Az ünnepség után az unitárius egyház díszebédet adott a New York szálloda

éttermében. Erdély legszebb iskolájában 1901. szeptember 25én megkezdõdött a tanítás.

Pákei Lajos élete utolsó évtizedeiben egy nagyszabású kiadványon dolgozott: Kolozsvár

XIV–XV. századi építészeti emlékeit rajzban kívánta bemutatni. Ezekben a grafikai alkotásokban

megörökítette a kincses város középkori és barokk templomait, a régi bástyákat és várfalakat,

feliratos táblákat, reneszánsz polgári lakóházakat, díszes barokk sírköveket, empir kapudíszeket

stb.

A XIX–XX. század fordulóján a nagyarányú építkezések miatt sok régi polgárházat lebontottak.

Pákei megmentette a pusztulásra ítélt szebbnél szebb kõkereteket, faragványokat és

befalaztatta Majális utcai villájába, amely ezáltal a város egyik legérdekesebb épületévé, valóságos

építészeti múzeummá vált.

Pákei Lajosnak az elsõ világháború miatt sajnos nem adatott meg a mûvészeti kiadvány

megjelentetésének, a munka befejezésének öröme, de így is rendkívüli munkát végzett. Rajzai

megörökítettek olyan kolozsvári emlékeket, amelyekbõl ma már csak töredékek vannak,

vagy pedig nyomtalanul eltûntek. Ezek az alkotások pótolhatatlan dokumentumai Kolozsvár

történeti múltjának, a kincses város egykori mûvészeti életének.

Sebestyén Kálmán.Tokaj

Zelenák István tanárral beszélget Zala Simon Tibor 1

Zala Simon Tibor: Tokaj neve közismert. Egyedülálló dolog, hogy Nemzeti Himnuszunk is

felidézi nevét. Mostanában két kötet is megjelent: Tokaj a világirodalomban, valamint Tokaj a

magyar irodalomban címmel. Ez mutatja, hogy határainkon innen és túl benne van a köztudatban,

a mûveltség része a város neve és a tokaji bor. Ez utóbbi szintén ismerõsen cseng a világ

minden részén, s talán a bor maga is széles körben fogyasztott ital.

Zelenák István Tokaj szülötte, közismert elkötelezettsége a város iránt. Tokaj múltját kutatja.

Zelenák István: Városunk gazdag történelmi múltját már nagyon sokan kutatták, könyvtárnyi

a történelmi és szõlészetiborászati irodalma. Neve egy kisebb tájegységgel azonosult a

köztudatban. Amúlt feltárása mindig hoz valami újat. Talán a Tokaj szó jelentésén még nem is

gondolkodtak a hallgatók. Nincs magyar értelmezése, hiszen a honfoglalók hozták magukkal

keletrõl, a török eredõ népek nyelvébõl. Mint ismert, a magyarság, eredetét tekintve kevert

népként érkezett a Kárpátmedencébe, s a nyelve is ilyen volt. Tokaj jelentése: folyó menti erdõ.

Egy olyan török közszóról van szó, melybõl földrajzi név lett BelsõÁzsiában, Turkesztánban,

a Volga vidékén és itt is a Kárpátmedencében, ahol több folyó, illetve patak menti határrész,

település viseli. Szóösszetételekben sziklás part, torkolat, gázló értelemben is elõfordul.

Zala Simon Tibor: Úgy látom, erre a környékre ráillik ez a név.

Zelenák István: Igen, a táj sajátosságait kifejezõ név. Tokaj másik Árpádkori neve, a Kõrév talán

azonos tartalmú, egyidejûleg használt név volt. Érdekes, hogy a török nyelvterületen az

õsi ligeti szõlõket tokaj üzjümnek, vagyis a folyómenti fákra felfuttatott szõlõtövekbõl álló

termõhelynek nevezik, ahol a tokaj szó az erdõt jelenti. Nálunk egészen másként alakult a név

sorsa, hiszen a tokaji jelentése a borral, a Hegyalján termett aszúval vált azonossá, ami persze

az eredeti jelentéstartalom módosulása. A szõlõmûvelés, borkészítés szokásait, szókincsét és

kultikus szerepét – mint az áldomás szó és a vérszerzõdés szokása mutatja – keletrõl hozták

magukkal elõdeink, a Kazár Birodalom és környezete török népeitõl vették át azokat. Nyelvészeink

szerint a bor, a gyümölcs, szõlõ, a sajtolás, a szõlõ és még sok más a szõlõkultúrával

összefüggésben használt szó keleti eredetû és honfoglalás elõtti. Az Anonymus Gestájában

sokszor említett áldomás nem költõi szülemény, hanem az Árpádkorra jellemzõ gyakori borivás

bizonyítéka. Nem véletlen, hogy napjainkig tartja magát ez a szokás.

11

AZ ÉN FALUM – AZ ÉN VÁROSOM

részletét ismerik a fogyasztók a témához tartozó tudásanyagnak.

Zelenák István: Engedje meg, hogy egy olyan dolgot mondjak el a hallgatóknak, ami nem

közismert. Aborvidék elsõ leírása Oláh Miklós Hungária c. naplójából származik. Õ Mária királynõ

titkáraként a mohácsi vész után, Németalföldön készítette el országleírásnak is megfelelõ

mûvét. Az 1526 elõtti utazásai közben a mi vidékünkön is járt, s a következõket írja:

Liszka, Tarcal, Tállya: vini optimi feracia, vagyis a legjobb borok termõhelye. Ez bizonyítéka

annak, hogy a Jagellókorban már híres volt Hegyalja bora. Aki pedig határainkon túl elsõként

hirdette borunk kiválóságát, az Paracelsus volt. Õ 1524ben átutazott Tokajon, Tarcalon

és Tállyán, s bár aranyat a szõlõvenyigében nem talált, de megismerte a borokat, s a német

nyelvterületen élve széles körben hirdette kiválóságát. Õ nevezte elsõként a borok királyának.

AXVI. században minden fontos változás végbement, ami szükséges volt ahhoz, hogy különleges

ital szülessen. Aszüret idõpontját késõbbre helyezték, válogatták a fürtöket, igényes

mûvelést alakítottak ki, végül pedig az aszúborok készítésével eljutott a csúcsra a tokaji. Az

aszú egyébként a kontinentális éghajlat, a vénasszonyok nyara révén a természet mûve. Így a

tokaji aszúbor a természet és az ember együttes alkotása. Ma az 1571. évi Garayosztálylevélbõl

ismert az elsõ említése az „asszú szöllõ bornak.” A Garay pincében, Tokajban akkor

hetven hordó és ötvenkét átalag aszú volt. Ez igazi hegyaljai aszú lehetett, hiszen tokaji,

tarcali, keresztúri, tállyai és tolcsvai borok szomszédságában tárolták. Hogy miért éppen Tokaj

lett a névadó település? Amikor az egységes termõtáj kialakult, Tokaj vára volt egy nagy

uradalom központja. Városunkban volt a dézsmaborok gyûjtõhelye. Az itt harcoló, sok országból

származott zsoldosok, kiknek járandósága volt a bor és hadvezérek is nagy szerepet

játszottak a bor hírnevének kialakulásában. A tokaji bor fogalma egyébként szintén Mohács

elõtti, s az Északmagyarországi szabad királyi városok szállításaival kapcsolatosan alakult

ki.

A Hegyalja jó bortermõ hegyeiért már a XV. században is birtokosok vetélkedtek, a következõ

évszázadban viszont kifejezetten a hatalmi harc részévé vált a Hegyalja birtoklása. Borunk

a királyok és fejedelmek, valamint a társadalom felsõ rétegeit alkotó nemesség és városi

polgárság itala lett, s ez a Kárpátokon túl fekvõ lengyel borpiacra is jellemzõvé vált ugyanabban

az idõben. Hegyalját elõször a Rákócziak egyesítették, akik sokat tettek az orosz és más

északi borpiac kiépítéséért. Amikor pedig – például a XVIII. században – a Habsburgok kedvelt

itala lett, a bécsi Burg pincéjét tokaji pincének emlegették. A császárváros vendégei az

uralkodó körök ismert italává tették a tokajit szerte Európában.

Zala Simon Tibor: Itt a tokaji Erdõspincében a hordók mellett egy nagyon szép fénykép fogadja

látogatót. Ez az igazi töppedt szõlõ, ami itt jellemzõ a Tokajhegyalján?

Erdõs Zoltánné: Igen, a képen nagyon jól aszúsodott fürtöt látunk. A szõlõn megtelepedett

nemes penész neve Bothytis Cinerea. Ebbõl lesz az igazi aszú. Sajnos ez nem minden évben lehetséges,

az idõjárás nagyban befolyásolja. Ha szeptember közepén, amikor nálunk még csak

félérésben vannak a szõlõk, ér minket egy több napos esõ, akkor a szemek szépen megduzzadnak,

a héjuk vékonyodik és nagyon sok ki is repedhet. Akkor van a levegõben nagy

mennyiségben ennek a penésznek a spórája, ami ilyenkor rátelepszik a szemekre, és ha

visszajön a napos, meleg, az igazi vénasszonyok nyara, akkor ez a penész segít nekünk. Mert

a száraz meleg hatására szép lassan zárja, visszahegeszti a repedést, és még a vékony héjon

keresztül bele is fúródik a szemekbe, megeszik, felélik, a nedvét és átalakítják szõlõcukorrá.

Ha ezt a vulkánikus hegyet egész nap süti a nap, a meleg egy része éjszaka visszasugárzik a

talajból, ki sem tud hûlni. És itt a két folyó, ettõl – anélkül hogy esne az esõ – mindig nagyobb

a levegõben a páratartalom. 45 hét igazán kockázatos, de ha minden együtt van, ami azért

nagyon ritka, akkor október végére tökéletesen beaszúsodott édes, lila, mazsolaszerû szemek

vannak a fürtön. A cukortartalmuk ilyenkor már 6065%.

Zala Simon Tibor: Ezeket a puttonyba szedett töppedt szemeket rakják bele a mustba, vagy

a borba?

Erdõs Zoltánné: Ha nagyobb arányban következik be az aszúsodás, akkor szemenként kell

szüretelnünk. Két vödörrel járunk, külön szemezzük az aszút és külön a normál szõlõt. Az

utóbbiakat minden nap préseljük és feldolgozzuk. Az aszúszemeket összegyûjtjük, mégpedig

12.a 25 kilós puttonyban, amit a hátunkon hordunk. Ha két ügyes kezû asszony egész nap szüretel,

akkor szed estére egy puttonyra való, gyönyörû aszúszemet. Az aszúbor készítéséhez ezeket

az aszúszemeket fel kell tárni: nagyszüleim és apukám is, még taposták. Mi most már gumihengeres

darálón daráljuk le, így a szõlõmagokat nem zúzzuk szét, csak a szemecskéket

nyitjuk fel. A darálás után kapott, úgynevezett aszútésztát, áztatjuk egy gönci hordónyi,

egészséges szemekbõl készült, furmint alapborba, ami 136 és fél liter. Ehhez hozzááztathatom

a háromszor, négyszer, ötször vagy hatszor huszonöt kilónyi aszútésztát, attól függõen, hogy

hány puttonyos aszút akarok készíteni. Ezt néhány napig áztatjuk, hogy az aszúszem édessége

kioldódjon. Utána következik egy préselés, de ebbõl most még csak félig mustunk, félig

borunk lesz. Visszatesszük a tölgyfahordókba és szép lassan elkezdjük érlelni. Mert a hagyományos

technológia szerint ahány puttonyos az aszú, legalább annyi évig érlelgetjük a hordóban

és évente csak egyszer fejtjük.

Zala Simon Tibor: Ha több az ép szem a fürtön, mint az aszúszem, akkor milyen útra kerül a

termés?

Erdõs Zoltánné: Abban az esetben nem érdemes szemenként válogatni, az egészséges és az

aszúsodott szõlõszemet együtt dolgozzuk fel. Ha az aszúsodás mértéke 30% körül van, akkor

ledaráljuk és néhány napig együtt áztatjuk õket. Ennek eredményeként egy különleges, nagyon

édes mustunk lesz, amit a préselést követõen, legalább négy éven át tölgyfahordókban

érlelünk, és különleges minõségû szamorodni bort kapunk. Ha kevesebb volt az aszúszem,

akkor száraz borunk lesz, ha pedig több volt benne, akkor édes szamorodni születhet.

Zala Simon Tibor: Ez a szamorodni név a lengyel borvásárlókhoz kötõdik, akik fõként a

XVIII. században tömegesen jelentek meg a Hegyalján. Mustként vásárolták fel a termést, és a

lengyel pincékben érlelték. Erre mondjuk, hogy Magyarország termelte, de Lengyelország érlelte

a jó bort. Ez a mondás terjedt el Lengyelországban. Amáslást és fordítást is elmondaná nekünk?

Erdõs Zoltánné: Az aszúkészítéskor, préselésnél visszamarad az aszútörköly, ami még mindig

nagyon édes és különleges, hiszen az egyszeri áztatás még nem veszi ki az összes finomságát.

Erre az aszútörkölyre tehetünk még egyszer bort, de már nagyon keveset, és fordított

arányban: 100 kilónyi aszútörkölyre 25 liter bort töltünk. Aztán még egy pár napos áztatás,

préselés, és fordítás nevû borkülönlegesség születhet belõle. Amikor pedig évente lefejtjük,

visszamarad a hordó alján az aszúbor seprõje. Ez még egyszer felöntjük borral, majd érlelgetjük,

s ebbõl születhet a máslás nevezetû bor.

Zala Simon Tibor: A mûsorban énekelt egy kórus, Tokaj város vegyeskara.

Zelenák István: Tokajnak az évszázadok során úgy alakult a társadalmi szerkezete, hogy

volt a nagy szõlõtermelõ réteg, s ehhez képest nagyon kevés szántóföldi mûveléssel foglalkozó

ember volt. Ezekre a földbõl élõkre jelentõs ipari réteg települt késõbb, melynek feladata

fõleg a vár és a helyi ipar fenntartása volt. Emellett számottevõ adminisztrációs és értelmiségi

réteg volt a társadalom felsõ szintjén. Ez jórészt ma is így van. Atelepülés lakosságának jelentõs

szellemi teljesítménye a sok civil szervezõdés, nagyrészük önszervezõdésként jött létre.

Talán a legjelentõsebb, a legtöbb embert érintõ, az európai hírû Tokaji Vegyeskar, amelynek

vezetõje, karnagya, lelke Pásztor Istvánné!

Zala Simon Tibor: Helsinkiben, Németországban voltak. Miért hangsúlyozzák, hogy

„vegyeskar”?

Pásztor Istvánné: Mert valóban azok vagyunk. Bár kevesebb a férfi: 30 nõ és 14 férfi énekel a

kórusban. Van köztünk orvos, vannak tûzoltók, pedagógusok, egészségügyi dolgozók. Ez a

kórus 15 éve alakult, Márki Lajos kolléga vetette fel az ötletet. Talán a város nevének is köszönhetõen,

lehetõségünk volt bejárni egész Európát. Elsõsorban népdalfeldolgozásokkal lépünk

fel, de a zenei irodalom minden korszakából éneklünk.

Zala Simon Tibor: Aki megfordul Tokajban, annak mindjárt eszébe jut, hogy a város a Világörökség

része lett. Bár ilyenkor télen egy kicsit kopottas, aki tavasszal, nyáron vagy õsz elején

idetéved, látja, hogy milyen gyönyörû táj.

Zelenák István: A kistájak sokszínûsége, a növényzet összetettsége is jellemzõ a vidékre. A

legilletékesebb, aki errõl beszélhet, dr. Dankó József tanár úr.

13.Dr. Dankó József: Azt szokták mondani, hogy Isten jókedvében teremtette Tokajt, mert sok

jeles tulajdonsággal látta el. Az egyik talán az, hogy eltérõ tulajdonságú tájak metszéspontjában

van. Itt fut össze a Bodrogköz, a Taktaköz, tehát az Alföld északkeleti pereme, és itt kezdõdik

az Eperjes – Tokaji hegység. Ebbõl a síkságból emelkedik ki a mi Kopaszhegyünk,

amely Magyarország legnagyobb szigethegye, 514 méter magasságával. Minden irányból nagyon

szép róla a panoráma. A Bodrogköz tipikus nedves élõhely, a Taktaköz morotváival,

holtágaival, szittyósaival, nádasaival fantasztikus vízivilágot hordoz. Ahegyoldalon, a hajdani

mezsgyék és a szõlõk közötti határterületekrõl, a felélt szõlõkön újraéledõ eredeti vegetáció,

tehát a lejtõs sztyepprétek, a löszpuszta gyepek, a Kárpátokból lehúzódó flóra és fauna

szintén jellemzi a térséget.

Zelenák István: Ha most a Kopaszhegyre nézünk, erdõt látunk, sajnos az 1960as években

betelepítették fenyõvel és más tájidegen fajokkal.

Dr. Dankó József: Átgondolatlan lépés volt. De nemcsak fenyõfélékkel, akáccal is betelepítették.

Újabban megjelent az agresszív ezüstfûz, ismertebb nevén az olajfûz. Ez a madarak által

terjesztett növény elfoglalja és beborítja a felszínt, nem marad meg a növénytakaró. Szomorú

az is, hogy a hegy a korábbi, hagyományos gazdálkodása visszaszorult, illetve eltûnt. Gondolok

itt a kaszáló rétekre, a legeltetésre. Ma már nincs állattartás a Tokajihegyen.

Zelenák István: Juhászvölgynek nevezték a dombon túli hosszú völgyet. Itt egy

transhumance jellegû (kétlegelõs, költözködõ pásztorkodás) jelenség volt: a pásztorok sokszor

feljöttek a Hortobágy kiszáradó legelõirõl a Tokaji és más hegyekre is legeltetni, mert az

itt még nedves területek füvét az állatok szívesen fogyasztották.

Dr. Dankó József: Az állatokra szükség volt a munkálatokhoz is, a meredek hegyoldalakat

másképp nem lehet megközelíteni. Régen szamárháton, öszvérháton hordták le a szõlõt.

Édesapám még emlékezett rá gyerekkorából, itt a BajcsyZsilinszky út feletti mélyútban,

ahogy jöttek lefelé a Dessewffydûlõbõl, az öszvérnek, szamárnak csak a fülét lehetett látni.

Ezek a jószágok, amíg megszedték a szõlõt, vagy lerakták a trágyát, addig legeltek. Tehát rágták,

taposták a vegetációt, ily módon speciális élõhely jött létre.

Zelenák István: Tokajban, egészen az 1960as évek elejéig jelentõs számú állatot, fõleg szarvasmarhát

tartottak. Aföldrajzi nevek – Marhacsapás, Ökörjáró, Tehéntáncdûlõ, Ménesódal,

Juhászvölgy – jelzik, hogy a település miként használta a hegyi legelõket. Ahegyi fû ugyanis

édes volt, a Bodrogközi savanyú. Az állatok. sokkal jobban szerették a hegyi füvet

Dr. Dankó József: Amikor középiskolás diákok voltunk, jártunk föl gyümölcsöt szedni. Arégi

szõlõk helyén, fõleg az északi oldalon, ahol már a szõlõ nem adott olyan minõséget, a szõlõt

fölváltotta a gyümölcsös. És a szilva, alma, diófák alatt kaszálták a rétet, csodálatos virágszõnyeg

fogadta az oda látogatót. Ezt tavasztól késõ õszig, háromszor, négyszer is kaszálhatták.

Mindig felfrissült és speciális növénytársulás jött létre. Ezek ma már hiányoznak.

Zala Simon Tibor: Viszont van más, amiért érdemes idejönni Tokajba és környékére.

Dr. Dankó József: A Tokajihegyen 18 féle vadonélõ orchideafaj fordul elõ. Ez azért érdekes,

mert hazánkban összesen 27 fajta van. NyugatEurópában élõ orchideavadászok képesek arra,

hogy eljöjjenek és lefotózzák a bíborkosbort, vagy éppen a sallangvirágot, ami nálunk virít.

Milyen értéket jelent, hogy ennek az érzékeny növénynek még megvan az élõhelye, és csodálatba

tudja ejteni az embereket!

Zala Simon Tibor: Érték ez, de valóban értékeljüke?

Dr. Dankó József: Nem mindenki ismeri… Sajnos, mert az ember így kevesebb, mint ha tudná,

hogy mit hordoz ez a hegy És hála Istennek, mert azért vannak olyan emberek, akik letépnék,

leszednék. Hiszen olyan gyönyörû, mikor egy lejtõs sztyepprét közepén, a bíborkosbor

kiemelkedik a maga 6070 centijével, mutatva mézajkait, s a virágot magát.

Zala Simon Tibor: Mondhatjuk Tokajról, hogy nemcsak a bor, de a víz városa is?

Zelenák István: Igen. Nemcsak a Bodrog és a Tisza, de különbözõ morotvák és más mocsarak

is vannak itt a környéken. Aleglényegesebb pedig, hogy a mi számunkra ez a vízi sportok

lehetõségét is jelenti, a vízi életet, ami különösen a nyáron jellemzõ erre a vidékre. Bemutatom

Simon Lászlót, a Tokaji Vízi Szakosztály vezetõjét.

Simon László: A Tiszát már régen fölhasználták vízi szállításokra, az utóbbi évtizedekben

pedig a vízi turizmus hódít. Évente sok ezer ember túrázik a FelsõTiszán. Õket, vagyis ben14.nünket lehet látni nyári idõszakban a vízen. A bennünket alatt a Tokaj és a környékbeli települések

sportoló gyerekeit értem, akik versenysportszerûen ûzik a kajakozást, kenuzást. Tizenöt

éve, hogy elkezdtük, azóta sok gyerek tanult meg kajakozni, kenuzni, megszerette a vízi túrázást,

az egészséges életmódot, még a versenyeken is komoly sikerélményt jelentett sokak számára.

A vízi turizmus csodálatos paradicsoma alakult itt ki. A Bodrogzugban a Zsaróéren

befelé haladva, szinte érintetlen természetet talál az ember.

Zala Simon Tibor: Alegtöbben úgy tudják, hogy Tokajba azért érdemes jönni, mert jó bort lehet

inni. De azért van itt más is: vízre is lehet szállni, hegyre is lehet mászni, természetet is lehet

csodálni. Sokkal összetettebb a kép.

Zelenák István: Az irányt a Tokajihegy jelentette mindig a környék népének. Úgy tájolták

magukat az emberek, hogy merrõl látszik a hegy. De ezt jelentette az íróknak, az utazóknak, a

akik ezen a tájon élnek, szeretik ezt a gyönyörû és változatos földet, és nagyon sok mindent jelent

a számukra. Tokaj ma is vonzó, akár a jelentõs tõkével rendelkezõ rétegeknek, akár a környékbeli

embereknek. Mint ahogy jómagam is szeretek itt élni, nem mennék máshova. Bár

szeretek máshol is lenni, rövidebb ideig.

Rendkívüli életerõ van a táj népében és nagyon bízom benne, hogy a törekvés, az igyekezet

meghozza a gyümölcsét, és helye lesz a hegyaljai népnek ezekben a megújuló folyamatokban.

AHegyalja ma is része Európának és biztos vagyok benne, hogy virágzó kultúrtáj marad a jövõben

is. Ezt szolgálja, hogy a Világörökség része lett, tehát már az egész világ számon tartja,

miként védjük, õrizzük ezt a várost, ezt a területet.

Kõszeg

Dr. Bariska István levéltárigazgatóval beszélget Béla Pál 1

Bariska István: A XVI. században a török úgy ékelõdött be Magyarország testébe, a XVII.

század közepéig egészen föl, Érsekújvárig, hogy gyakorlatilag megszakította a keletnyugati

kapcsolatokat. Ekkor jött létre az Adriatenger és a bécsi medence között az új kereskedelmi

kapcsolat, ami eljutott Bécsen túl egészen a morvaországi, a délnémet városokig. Ami Kõszegen

ma tapasztalható, azt mind a kereskedõk létesítették. Akkor még virágzó állapotában volt

a szõlõmûvelés. Hasonlóképpen virágzott a városok úgynevezett tranzitkereskedelme, amivel

a város úgy rendelkezett, hogy bizonyos szakaszokon egyedül õ kereskedhet.

Szombathely a XVI., XVII. században a gyõri püspökséghez tartozott; Kõszeg pedig a XV.

század közepétõl egészen 1648ig – ez a Westfáliai béke, az elsõ nagy európai területrendezési

paktum éve –, zálogjogon Alsó Ausztriához tartozott. Tehát Kõszegen egyszerre lehet, nemcsak

kutatni, de látni az ausztriai, az északolaszországi, a felvidéki és a nyugatmagyarországi

értékeket, sõt, az erdélyi értékeket. Erre nagyon jó példa az úgy nevezett, Sgraffitosház.

Béla Pál: Több óra is kevés lenne Kõszeg történetére. Nézzük a legfontosabbakat: mikor és

kitõl kapta a városi címet?

15

szabad királyi város. Ez akkor azt jelentette – kevesen tudják –, hogy követeket küldhetett az

országgyûlésbe.

Béla Pál: Mivel a Levéltárban beszélgetünk, ennek milyen nyoma van itt?

Bariska István: Az összes, 1279 és 1980 között keletkezett dokumentum itt van. Ezt elég kevés

város mondhatja el magáról!

Béla Pál: Mikor Hunyadi erre járt, Kõszeg bizony nem magyar város volt.

Bariska István: Nem volt magyar város, mégis a kereszténység, a keresztény Európa védelmét

szolgálta. AlsóAusztriához tartozott, zálogjogon, mert a magyar koronát Mátyás csak

úgy kapta vissza Szent István koronáját, ha hét nyugatmagyarországi várost, várat és uradalmat

III. Frigyes osztrák császár kezére ad.

Béla Pál: Kõszeg mégis a magyar hõsiesség egyik emlékhelye lett a török idõkben.

Bariska István: Atörök idõkben közös védelmi rendszerhez tartozott a vár és a város, egyébként

topográfiai szempontból ma is az. Atelepülést a XIII. század végén úgy alapították a kõszegi

grófok, hogy a fõ stratégiai hangsúly a városon volt. Ez hát egy „várváros”, a vár pedig

városi vár. Ami azt jelenti, hogy a védelem mindenkor a városfalakon nyugodott, illetve maga

a vár, a városfalon belül áll. Nem egy magaslaton látja, hanem az erõdített város egyik sarkában.

Azonban a nagy áldozatokkal járó ostromot, nem tudta volna kivédeni, ha a nyugatmagyarországi,

valamint a stájer, a krajnai, vagyis az úgynevezett alsóausztriai rendek nem fognak

össze.

Béla Pál: Rövid, szeles séta után, már itt is vagyunk a szomszédságban.

Bariska István: Bakos Györgynél, aki foglalkozása szerint – egyébként nagyon érdekes, színes

ember –, most éppen virágkötõ. Volt már a mûvelõdési központ igazgatója, most önkormányzati

képviselõ is. Nagyon sokat tesz Kõszeg kultúrájáért is, hiszen a több mint 130 éves

fúvószenekarnak is elnöke.

Béla Pál: Még be sem tudtam kapcsolni a mikrofont, amikor elkezdtek beszélgetni a gesztenyefasorról.

Bakos György: 1893ban itt Kõszegen tartották az OsztrákMagyar Monarchia és a Német

Birodalom, egyébként Veszprémig lenyúló, közös hadgyakorlatát. Ezért nevezik azokat a bizonyos

szeptemberi napokat „Királynapoknak”. Ennek tiszteletére akkor, a mai Rákóczi

úton, gesztenyefákat telepítettek. Ugye, mint mindennek, a gesztenyefáknak is megvan a maguk

kora és sorsa, és ezek bizony már több mint száztíz évesek. Az elöregedett gesztenyesor

kivágása, újratelepítése pedig nehéz dolog, mert már beépült a városképbe. Most az új képviselõtestület

közmeghallgatásán néhány ember kifogásolta, hogy Kõszeg gesztenyefáit nagyon

erõsen megcsonkolták. Ennek persze szakmai magyarázata van: egyrészt a fák öregsége,

másrészt természetesen a nagy forgalom sem tesz jót ezeknek a fáknak. Szóval, a csonkolások

ellen szólaltak fel a városlakók, és ennek kapcsán szerettem volna elmondani a közmeghallgatáson,

hogy vagy hagyjuk a fákat békén tönkremenni, közben néhány autót is tönkretesznek,

ha a száraz ágak rápotyognak, mert a csonkolás csak átmeneti megoldás; vagy pedig

egy idõben az összes fát szép, fiatal, 45 éves fára cseréljük. Így egyszerre lehet kiváltani az elöregedett

fákat, és újakat beültetni, Kõszegen.

Béla Pál: Bizonyára el is fogadják majd ezt a szakvéleményt, hiszen tudják, hogy megszállottja

a természetvédelemnek.

Bakos György: A természetvédelemnek is, bár én most elsõsorban fûszernövényekkel foglalkozom,

valamint olyan, úgynevezett száraznövényekkel, amiket be is kötünk, mert ez a

foglalkozásunk.

Béla Pál: Tagja a környéken lévõ Natúr Parknak is, vagyis szabadidejében azzal foglalkozik,

hogy a természet harmóniában legyen az ember által épített környezettel.

Bakos György: Az Írottkõ Natúr Park 1997 tavaszán alakult Kõszeg, a környezõ hegyaljai

települések, valamint néhány nagyobb cég együttmûködésével. Azzal a céllal jött létre, hogy

épített és természeti környezetünk, ez a páratlan szépség, ami Kõszeget és környékét jellemzi,

megmaradhasson. Olyan tájékoztatótáblákat, ösvényeket alakítottunk ki, ahol a turisták eligazodhatnak.

A kõszegi hegységben sok erdei cikláment találunk, nagyon sok kosborféle él

16.fönn az erdõben. Gyönyörûek a hóvirágosok, a gyöngyvirágosok, ezeket mind védenünk, tehát

ismernünk kell.

Az Írottkõ Natúr Park öt éve meghirdette, a kiváló termékek, a kiváló szálláshelyek, a kiváló

éttermek versenyét. Ez a védjegytáblával járó minõsítés évente olyan elismerést jelent,

ami egyfajta rangot jelent. Megvalósult a kerékpáros centrum, kint a Csónakázótónál.

Ugyanott, egy élményparkot is szeretnénk létrehozni.

Béla Pál: Aváros egyik legjellegzetesebb éttermében, a „Kulacs”ban beszélgetünk most tovább.

Bariska István: A város egyik legrégibb vendéglõje. Ha az ember bejön ide, az úgynevezett

„nem dohányzó” részbe, olyan régi, kõszegi hangulattal találkozik, ami sehol a világon nincs

meg.

Béla Pál: Szerencsére a cégérek is megmaradtak. Itt van például a „Kulacs” cégére, abban

gyönyörködtem befelé jövet.

Bariska István: A kulacs Arany János Toldijában is szimbólumot jelent, megszemélyesül.

Amikor Bence kitekeri a kulacs nyakát, „a kulacs sikoltott, s kibuggyant a vére.” Az édesanyjától

küldött bor! Hát ez a kulacs a Kolnhofervendéglõnek a cégére. Hadd mutassam be Kovács Tibor

urat, a vendéglõ vezetõjét és Gyöngyös Csabát, a konyhafõnököt.

Béla Pál: Nekem feltûnt, hogy itt a hagyományokkal nem csak a falakon lehet találkozni,

hanem az étlapon is.

Kovács Tibor: Szándékunk, hogy megõrizzük a hagyományokat, amellett hogy csempészünk

a kínálatunkba a modern konyhából is. Tájjellegû ételeket, szûkebb és tágabb környékünk

ételeit kínáljuk, többek között a „Hegyaljai bablevest”. Aztán a környék alapanyagaiból,

ízelítõül a „Bozsoki vargányaleves”. Kõszeg erdeiben megteremnek a vad gyümölcsök, bogyós

gyümölcsök, vaddisznó sültet kínálunk erdei gyümölcsökkel, mint áfonya, szeder, málna.

Béla Pál: Afalakon elhelyezett tárgyak a város egyéb nevezetességeirõl is árulkodnak, gondolok

itt például a fúvószenekarra.

Kovács Tibor: Igen, a kollegáim játszanak a fúvószenekarban, s ha tehetjük, támogatjuk is a

zenekart. Ezért kaptunk tõlük néhány hangszert. Meg, egykét régi „vendéglátós” tárgyat is

elhelyeztünk, ami a városhoz kötõdik. Ezt a régi kõszegi hangulatot szeretnénk megõrizni.

Béla Pál: Arra kérem a séf urat, kicsit bõvebben beszéljünk az ételekrõl, mert szinte már az

elnevezésük is nyálcsorgató. De ha elmondjuk, hogy melyik hogyan és mibõl készül, talán,

még közelebb kerülünk azokhoz a hagyományokhoz, ami az étkezésekhez járul Kõszegen és

környékén.

Gyöngyös Csaba: Az erdei gyümölcsök közül, gyerekkoromra emlékezve is legjellegzetesebb

a bariszõlõ. Most megint kezd szaporodni az erdõben.

Béla Pál: Ez micsoda?

Gyöngyös Csaba: Az áfonya másik neve.

Béla Pál: Mire emlékszik gyerekkorából? A nagyszülei milyen ételeket fõztek?

Gyöngyös Csaba: A „Hegyaljai bableves”re, ami savanyú káposztából készül, füstölt csülökhússal

keverve egy kis tejfölízesítéssel. A káposzta, a tejföl, a füstölt íz harmóniája hozza

össze az étel karakterét. Másik jellegzetes környékbeli étel a gesztenye, ami a közeli Cák környékén

szinte õshonosnak mondható. Étlapunkon állandóan megtalálható a gesztenyés palacsinta

csokoládé öntettel.

Béla Pál. Tehát az édesség dominál. Látom, ezt kérik inkább az osztrák vendégek is. Ön mire

a legbüszkébb a szakmájában?

Gyöngyös Csaba: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy 1970ben itt kezdtem tanulóként, s bár

az évek során elkerültem Kõszegrõl, de visszajöttem, és azt hiszem, most már öregkoromra itt

is maradok.

Béla Pál: Hegyaljának nevezik itt a környéket, noha ez nem az a Hegyalja, amit Tokajhegyalja

néven ismer a fél világ.

Bariska István: Erdélyben, Felvidéken és NyugatMagyarországon a bort és a szõlõt termõ

hegyek alját Hegyaljának nevezik. Hadd mutassam be Láng József tanár urat, agrármérnököt,

17.aki egyébként a szõlõtermelõ szakcsoport elnöke. Mivel dolgoznak most a kõszegi szõlõkben?

Láng József: A szövetkezet és a magángazdák legtöbbje a metszést már befejezte, a szálvesszõk

lekötözése van még hátra. Atéli fagyokkal nem volt gond, csak ezek az áprilisi hidegek

veszélyeztetik a rügyeket, ugyanis hajnalban mínusz 4–5 fokokat mértünk. És bizony a

rügypikkelyek már megpattantak, a szõlõ a „könnyezés" állapotában van. Attól félünk, hogy

a beindult rügyekben ez a hideg már kárt tud okozni.

Béla Pál: Reménykedjünk!

Láng József: A szõlõsgazda mindig reménykedik!

Béla Pál: Mert hát szükséges, hogy újabb fejezet nyíljék abban a könyvben, amit ön nagyon

jól ismer.

Láng József: Április 24érõl van szó, és büszkék vagyunk arra, hogy 1740 óta vezetik elõdeink

a ezt a Szõlõkönyvet. Most is várakozással tekintünk április 24re, ugyanis ezen a napon,

Szent Györgynapján, jegyzik be minden évben ebbe a könyvbe, a szõlõ aznapi, fejlettségi állapotát:

vannake és mekkora rügyek, hajtások a csapokon? Ezeket a helyi szõlõmesterek aznap

hajnalban a szõlõhegyekbe kimenve levágják, behozzák és bemutatják a polgármester úrnak.

Majd belerajzolják, megfestik a vesszõk állapotát a Szõlõ Jövésnek Könyvébe. Úgy látszik,

hogy az idén zöld festéket nem kell majd használniuk. De hát itt Kõszegen úgy szól a

mondás, hogy: „Ha Szent Györgynapján a szõlõtõke vak és süket, örülhet annak asszony, gyerek.”

Ami arra utal, hogy nem félünk, ha késõi a fakadás, mert azt a szõlõnövény behozhatja.

Láng József: Az 1700as évek végén, amikor Napóleon katonái itt jártak Sopron környékén, a

kõszegiek szívesebben adták kék színû frankjukért a bort, mert az volt az értékesebb, annak

volt aranyfedezete. „Ide a kék frankost!”– mondták a francia katonáknak, innen a kékfrankos

elnevezése ennek a szõlõfajtának. Ami egyébként valóban errõl a vidékrõl származik. Karakteres,

férfias vörösbor, jellegzetes savas egyéniségével a borvidék meghatározója. Viszonylag

magasabb savtartalma miatt inkább a férfiak kedvelik Egyébként ez a 2002es évjárat nagyon

jó. A szokásosnál több napsütésben a bor savai egy kicsit lekerekedtek, már most élvezhetõ,

nem kell két, vagy három évig ászkolni

Béla Pál: Ámnem lenne elegendõ a jól kinemesített szõlõfajta, ha nem lenne itt nagy hagyománya

a szõlõtermesztésnek, a borkészítésnek. Hiszen itt, ebben a kis teremben is számtalan

nyomát látom azoknak az apróbbnagyobb sikereknek, amik kísérik az önök munkáját.

Láng József: A Kõszegi Szõlõtermelõk Szövetkezete az 1950es évek végén alakult meg, és

még napjainkban is tevékenykedik. Nem csak gazdasági eredményeket értünk el, de a szõlõtermelés

szervezésében is szerepet vállalunk. Ez évtõl kezdve az Evangélikus Mezõgazdasági

Szakközépiskolával közösen növényvédelmi elõrejelzõ programot indítunk, s a helyi idõjárási

elõrejelzésre alapozva növényvédelmi tanácsokat tudunk adni a termelõknek. Továbbá a

szõlõ és a bor értékesítéséhez fogjuk össze a gazdákat, ezért is alakult hajdanán a szövetkezet.

Ide leadhatják a saját szõlõt és bort, amit a szövetkezet értékesít két borozójában.

Béla Pál: Melyek itt a legértékesebb levéltári anyagok?

Bariska István: Magyarországon kevés olyan oklevél van, ami 1279el keltezõdik, s bizony

nekünk van ilyen oklevelünk. Kevés olyan jegyzõkönyvi sorozat van, amely 1572vel kezdõdik,

nálunk ilyen is van. Kevés olyan oklevél van, amit Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, vagy

Bezerédy Imre ír alá. Ez a Levéltár kincsesbánya! Alatin, a magyar és a német nyelven megfogalmazott

oklevelek akkor árulkodnak a legtöbbet, ha hozzáértéssel és szeretettel fordulunk

hozzájuk. Márpedig ez a célunk, kollegámmal, Söptei Imrével.

Béla Pál: Önnek nem elég, hogy itt a munkahelyén Kõszeg múltjával foglalkozik. Szabadidejének

jó részét is ezzel tölti, mint a város szerelmese. Ezért is írt nagy sikerû turisztikai, ismeretterjesztõ

könyveket Kõszegrõl.

amiben ahhoz igyekszem igazodni, hogy a mai, médiához szokott világ csak azt olvassa

el, amit lát is. Én most e képeken keresztül szeretném az olvasót visszavezetni a szöveghez.

18.A ’Sennyey család

Fél évszázad alatt fõnemesi családjaink

nevének zöme kikopott a köztudatból. Még

azoké is, akik hosszú idõn át egyegy régió

gazdasági és kulturális életének jelentõs szereplõi

voltak. Ide sorolhatjuk a ’Sennyeyeket.

Történetünket a fordulatokban gazdag

magyar história tükörképeként lehet leginkább

felvázolni. A családi legendárium az

Aba nemzetségbõl eredezteti az õsöket, akik

Abaúj nyugati részébõl indulva, Vas megyén

és Erdélyen át jutottak vissza ÉszakkeletMagyarországra.

Gers comes Zsigmond királytól

katonai érdemeiért kapott meg több vasi

települést, amelyek közül Kis és Nagyzsennye

a névadójuk. Két dédunokája, Pál és

Ferenc a XVI. század közepétõl vette ki részét

a törökellenes küzdelmekbõl Kapuvár, Léka,

Sárvár kapitányaiként. Ferenc fia, Pongrác

Erdélybõl nõsült, így került a Báthoryak fejedelmi udvarába. Követ, tanácsos, ispán, várkapitány,

kancellár volt. Hatalmas birtokot gyûjtött össze. Bocskai István azonban nem szimpatizált

vele. Ezután tett Rudolfnak hûségesküt, akitõl 1606ban kapott bárói rangot. Rákóczi

Zsigmond újra befogadta udvartartásába, fontos feladatokkal bízta meg. Báthory Gábor is

megbecsülte mindaddig, amíg más fõurakkal nem szövetkezett a kicsapongó fejedelem ellen.

Jószágait elkoboztatta és családjával együtt futni hagyta. Szatmár városában halt meg

1613ban. Két fia közül az idõsebbik, István papi pályát választott. 1618tól 1635ig esztergomi

kanonok, boszniai, váci, veszprémi, gyõri püspök és királyi kancellár volt elhunytáig. A második

fiú, Sándor királyi kamarás és tanácsos alapította meg a ’Sennyeyek terjedelmes birodalmát.

1620ban feleségül vette Dóczy András, felsõmagyarországi generális fiatal özvegyét,

Pachot Juditot. Apósa Pachot Ferenc, zempléni alispán. Anyósa Balassa Anna, Balassa

Bálint húga. Mivel sógora korán elhunyt, feleségére maradt a tekintélyes TárkányiVékeyPalugyay

BalassaPachot birtok jelentõs része, amelyre 1629ben II. Ferdinándtól donációt

szereztek. Zempléni alispánként, majd szatmári kapitányként szolgált rá arra, hogy az uralkodó

1631ben az utód nélkül kihalt MágochyAlaghy uradalmakat neki ajándékozza. Így

alakult ki Abaúj, Bereg, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ung, Vas és Zemplén megyére kiterjedõ

birtokhálózatuk, amelynek többségét 314 éven át sikerült megtartani. Vas megyében a

XIX. század elsõ felében adták el érdekeltségeiket. Erdélyi jussaikért évtizedekig pereskedtek,

teljesen eredménytelenül. Rezidenciáik Nagytárkányban, Bélyben, Pácinban, Battyánban és

Zsennyén voltak.

Sándort hat gyermeke közül Ferenc követte a katonai szolgálatban. Szatmár és Kálló várának

volt kapitánya a XVII. század második felében. Szegénylegények gyilkolták meg, amikor

hazalátogatott családjához Nagytárkányba. Az õ gyermekei álltak mégis a kurucok mellé. István

szabolcsi ispánként csatlakozott Rákóczi Ferenchez. Generálisként harcolt a kezdeti idõkben,

majd kancellárként szolgálta a vezérlõ fejedelmet. Aszatmári békekötés után még két hónapig

tartotta Munkács várát. Két testvére, Ferenc és Pongrác a szabolcsi és zempléni

nemeshadak élén vett részt a Habsburgellenes háborúban. A következõ nemzedéket azon19

TERMÉS

Az 1767es grófi címer.ban már Mária Terézia ármádiájában találjuk. Ferenc fia, László az ezredesi rangig jutott. István

unokája, Imre pedig tábornokként fejezte be katonai pályafutását. Hadi érdemeiért

1767ben grófi rangra emelte az uralkodónõ.

A családi levéltár fennmaradt okmányai tanúsítják, hogy a ’Sennyeyek soha nem hagyták

cserben alattvalóikat. Anyagi hozzájárulásokkal támogatták a templom, az iskola, az ispotály

építését. Karácsonykor a cselédségnek, azok családtagjainak különféle ajándékokkal kedveskedtek.

A XIX. századi utódok közül János például 1815ben sok értékes családi relikviát és más

mûkincset adományozott a Nemzeti Múzeumnak. 1819ben kelt végrendeletében arra utasította

oldalági örököseit, hogy az általa létrehozott alapítvány jövedelmének felébõl a magyar

irodalmárokat és feltalálókat, a másik részbõl pedig a birtokain élõ árvákat és szellemi fogyatékosokat

segítsék.

A ’Sennyeyek közül Pál (1824–1888) jutott a legmagasabb országos tisztségek birtokába.

Kamarás, országbíró, képviselõ, tárnokmester, a fõrendi ház elnöke és az MTA igazgatósági

tagja volt. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat vezetõjeként tevékenyen mûködött közre

szûkebb pátriájának ár és belvízmentesítésében, a Sátoraljaújhely–Csap közötti vasútvonal

kiépíttetésében. Munkájának elismeréséül az Aranygyapjú Rendet és a Lipót érdemkeresztet

kapta meg.

’Sennyey Lajos (1828–1894) huszárkapitányként vette ki részét az 1848–1849es szabadságharcból.

A XX. század döntõ változásokat hozott az idõközben pácini és bélyi ágra szakadt

’Sennyeyek életében. A bélyiek, Pál gyermekei, Béla (1865–1939), Mária (1867–1945) és Géza

(1870–1934) IV. Károlytól 1917ben kaptak grófi rangot. A trianoni döntés értelmében a Csehszlovák

Köztársasághoz került rezidenciájuk, melyben Béla élt családjával. Lajos fia, Miklós

(1860–1940) maradt Pácinban, de a birtokainak egy része a szlovák oldalra szakadt.

A II. világháborút követõen szétszóródott a család a nagyvilágban. Németországban,

Svájcban, Belgiumban, Ausztriában, USAban, Chilében, Brazíliában, Venezuelában teremtett

magának a többség egzisztenciát. Csehszlovákiában egyedül Pál unokája Anna (1902–1992)

maradt a fokozatosan enyészetté váló kastélyban, postai alkalmazottként szerzett magának

nyugdíjjogosultságot. A magyarországi ’Sennyeyek közül Lászlót (1924–2003) április 5én kísérték

utolsó útjára a recski temetõben. Õ szervezte meg az idõközben szépen felújított, a Bodrogközi

Kastélymúzeumnak 1987 óta helyet adó pácini rezidencián a szerteágazó család elsõ

találkozóját 2002. július 6án.

Az üvegbe zárt történelem

Graetz városától vette (AlsóStájerország). Az elsõ ismert õs (Ulrich) említése a XIII. századból

való. A család a XV. század közepén két ágra szakadt. Az idõsebb ág a XIX. század elején

kihalt. A fiatalabb ág alapítója, Ruprecht, szerezte meg a család elsõ várát és a hozzá tartozó

hatalmas birtokot. Utódai már bárói, majd grófi címet kaptak az uralkodó császároktól. A

Windischgraetz család 1802tõl viseli a hercegi címet az összes leszármazottra kiterjesztve, valamint

magyar honosságot, állampolgárságot kapott.

Windischgraetz Lajos herceg 1882. október 20án született Krakkóban, a német Lajos herceg

és a magyar Dessewffy Valéria grófné fiaként. A„kis herceg”, ahogy a korabeli lapok emlegetik,

már tudatosan magyar nevelésben részesül. Magyar papok tanították, magyar nyelven.

Így tanulta a magyar irodalom és történelem minden nagy eseményét. 1906ban mint nagykorúvá

érett fiatalember, édesapja után elfoglalta helyét a magyar fõrendházban. Már itt feltûnt

hazafias felszólalásaival s több ízben szavazott a kisebb számú magyar ellenzékkel. A16. huszárezredben,

mint hadnagy teljesített szolgálatot, ahonnan 1909ben tartalékba lépett, csá20.szári és királyi kamarás lett. Az elsõ világháborúban huszárkapitányként vett részt. A háború

ideje alatt a választók egyhangú rokonszenvét élvezve képviselõvé választották. 1918ban a

Wekerlekabinet népjóléti minisztere, majd külügyi osztályfõnöke lett. Õt küldték Svájcba,

hogy Magyarország érdekeit eredményesen képviselje a háború utolsó évei alatt.

Windischgraetz Lajos neve a világháború utáni magyar sajtóban utoljára egy botrány kapcsán

került a címoldalra. Az ún. „frankhamisítási per” egyike volt a legtöbb port felvert és legnagyobb

nemzetközi, politikai jelentõségre emelkedett bûnügyeinek. Magyarország néhány vezetõ

politikusa, egyházi, katonai vezetõje hamis francia ezerfrankosok gyártására szövetkezett.

Windischgraetz herceg fedezte a nagy összegeket felemésztõ munkálatokat. Németországban

szerezték be a szükséges gépeket, a bankjegypapíros nyersanyagát és 1925 tavaszán

megkezdõdött a gyártás. Céljuk az volt, hogy a hamisítványokkal pénzromlást idézzenek elõ

Franciaországban, abban az országban, amelyet a trianoni szerzõdésért a legnagyobb felelõsség

terhelt. A hamisítványok elkészültek ugyan, de értékesíteni egyet sem sikerült belõlük,

ugyanis a beváltással megbízott ügynökök szinte azonnal megérkezésük után lebuktak Hollandiában.

A pénzhamisításba bizonyítottan belekeveredett politikusokat és technikai kivitelezõket

felmentették állásukból, és néhány éves börtönbüntetésre ítélték. Az 1926ban kihirdetett

ítélet során Windischgraetz Lajos 4 évnyi börtönbüntetést kapott.

Windischgraetz Lajos, 25 éves korában, 1907ben, vette feleségül Széchenyi Mária grófnõt,

akivel Sárospatakon telepedett le. A fiatal házaspárnak két gyermeke született. A család a sárospataki

uradalomhoz tartozó, ún. Rákóczivárat rendezte be otthonának. Patak, a vár és a

hozzá tartozó birtok 1806ban került a Windischgraetzek tulajdonába. Apáról fiúra öröklõdött

az évrõl évre mind jelentõsebb és nagyobb hasznot hozó, korabeli tudósítások szerint is

mintagazdaságnak tekintett uradalom.

A kiterjedt sárospataki uradalomhoz tartozott Sátoraljaújhely, Végardó, Bodroghalász, Józseffalva,

Komlóska, Nagykövesd. A 9531 és fél kataszteri hol területen gazdálkodó

Windischgraetz Lajos az akkori, birodalmi Magyarország egyik legjelentõsebb és legismertebb

földbirtokosa lett.

Abirtokon négyes vetésforgóban a megyében szokásos termékekkel együtt különleges termelési

ág gyanánt cukorrépát és dohányt termesztettek. Az 1910ben kiadott uradalmi összeírásokban

megemlítik továbbá a pataki birtokon folyó messzi földön híres, angol félvér lótenyésztést,

a mangalica sertéstenyészetet, az algaui tehenészetet és a magyar gulya meglétét.

Érdekességként jelöli meg a tudósítás azt az 1200 liter tejhozamot, amit a birtok naponta termel

Sátoraljaújhely számára. Lajos herceg 20 holdon fiatal gyümölcsöst telepített, emellett

nagy kiterjedésû erdõterület tartozott a birtokhoz, ahonnan haszonfa, donga, talpfa és tûzifa

került ki. Nem utolsósorban említik azt a nagy kiterjedésû szõlõterületet, amely nemcsak a

házi szükséglet kielégítésére volt elegendõ. Windischgraetz Lajos tulajdonában volt az ún. sárospataki

Rákóczipince, ahonnan kikerült, palackozott saját termelésû borai a világ számos

országába eljutottak, Amerikától Hollandiáig. Eközben Tokajban, az egész Hegyalját sújtó filoxéravész

után telepített új ültetvények értékesítésére, a helyi birtokosok részvénytársaságot

hoztak létre Tokaji Bortermelõk Rt. néven. Központi pincének megszerezték a város fõterén

álló Rákóczipincét. Asárospataki szõlõbirtokosok 1910ben léptek be a cégbe, közöttük a pataki

Rákóczipince tulajdonosa, Herceg Windischgraetz Lajos is. Idõvel a herceg nagy pincét

vásárolt Budafokon is.

Windischgraetz Lajos kitûnõen vezette és népszerûsítette pincészetének borait. Fiatal kora

ellenére messze földön híres és sikeres termelõ és kereskedõ volt. Kiterjedt levelezést folytatott

hazai és a birodalom határain túl lévõ cégek képviselõivel. A palackozás, a címkézés, a

csomagolás, a szállítás, de még a reklámozás legapróbb részleteire is nagy gondot fordított. A

bor palackba kerülésének és értékesítésének minden apró mozdulatát személyesen felügyelte.

Tudta, hogy a tetszetõs, figyelemfelkeltõ borcímke, a palack díszítése rendkívül nagy jelentõségû

a borkereskedelemben. A borcímke mindig a versengés egyik leghatásosabb eszköze

volt, így került a Windischgraetz pincészet által palackozott borokra a sárospataki hercegi vár.

Egy 1910. március 15én keltezett válaszlevélben a következõ olvasható:

Évente több tízezer palackra adott le rendelést a pincészet. A nagyváradi üveggyárból

meghatározott színû és formájú palackok kerültek Sárospatakra.

AWindischgraetz Lajos által vezetett gazdaság töretlenül fejlõdött és mûködött az elsõ világháború

kirobbanásáig. A Trianonban kialakított új határok kedvezõtlenül érintették a borkereskedelmet.

Abelsõ piac erõsen leszûkült és az északi piacokat több határ vágta el a termõterülettõl.

Az akkori, helyi idõjárásról és szõlõk állapotáról a korabeli Borászati Lapok tudósítanak.

Az 1915ös évrõl, a politikai viszonyok és a világméretû problémák miatt, érthetõ módon

kevesebb ilyen jellegû beszámoló, tudósítás maradt fenn, illetve készült el egyáltalán. A

háborús front nemcsak a városokon, falvakon, hanem a szõlõültetvényeken is többször átvonult,

alapos pusztítást végzett mindenütt, óborkészlet alig maradt. A világháború idején termett

és palackozott, így az 1915ös borokról is általánosságban elmondható, hogy különlegességüket

éppen ritkaságuk adja.

Már évszázadok óta írásbeli emlékek tanúskodnak õsi borkülönlegességek gyûjteményérõl

fõpapok, fõurak, királyok pincéiben. Magyarországon európai hírû volt az 1901tõl létesült

budafoki pincemesteri tanfolyam gyûjteménye. A tanfolyam vezetõi a borkezelésre vonatkozó

ismeretek és a helyes borkezelés gyakorlatának oktatása céljából az ország legválasztékosabb

és legértékesebb borkészletét gyûjtötték össze. A budafoki bormúzeum 44 éven keresztül

állt fenn, a második világháború alatt pusztult el. Atokaji eszenciák, aszúk, szamorodnik

legrégebbi évjáratai mindig külön büszkeségei voltak a múzeumnak. A pincegazdaság

1938ban árjegyzéket adott ki, amely több, század eleji különlegességet sorolt fel. Ebben a felsorolásban

találunk 1915, 1917 és 1918as évjáratú tokaji ritkaságokat.

Tokaji essencia 36. 19.Afelsorolt

borritkaságok között találunk az elsõ világháború idejérõl megmentett palackokat,

ami azt jelenti, hogy szüret és palackozás, ha keserves körülmények közt is, de volt azokban

az években is TokajHegyalján. Látható, hogy egy palack Tokaji aszúért 1938ban 13

aranypengõt fizettek azokban az években, amikor egy napszámos egynapi bére csak ritkán

érte el az egy pengõt, legtöbbször 80 fillérért dolgoztak egy álló nap. Abban az idõben, amikor

egy csizma 2 és fél pengõt ért és egy öltõ ruha ára 6 aranypengõ volt. A korabeli Zemplén címû

folyóiratban írtak is nehéz évekrõl tanúskodnak. Hegyalja kölcsön címmel jelent meg az a

cikk, amelybõl kiderül, hogy a háború évei alatt, hegyaljai földbirtokosok küldöttsége többször

járult a földmûvelésügyi miniszter elé egy Hegyalját megsegítõ kölcsön kiutalása miatt.

1920ban viszont már, az újra megjelent heti kiadású borászati lap, a sárospataki kerület

szõlõinek állapotáról pontos képet ad.

Az 1920as évjárat tehát mennyiségét tekintve nem a legkiemelkedõbb, viszont minõségére

vonatkoztatva a Herceg Windischgraetz Lajos Tokajhegyaljai Borpincészetébõl kikerült

1920as Tokaji aszút kiválónak minõsítik.

Az elsõ világháború után Magyarországon a borból túltermelés állott be. Korabeli újságok

és folyóiratok számos cikkben foglalkoznak az eladatlan borok problémájával, s a borváltás

leküzdésére számtalan ötlet megvalósításával próbálkoztak. Borvásárt, bornapokat, nagysza23.bású szüreti napokat szerveznek. Ekkor a leginkább ismert és bevezetett Rákóczipince és borai

kerültek újra elõtérbe. Egy 1937ben megrendezett szüreti napra való felhívás plakátján tûnik

fel újra az 1920as év tokaji aszúja, mint a fehér, félliteres palackban árult, legdrágább (4

Pengõs) különlegesség.

Aborkereskedelem mindig gazdaságos volt, de a nagy gazdasági világválság idején a részvénytársaság

csõdbe ment. Két alkalmazottja, Krausz Ernõ tokaji és Holló Andor újhelyi vállalkozó

megszervezték saját cégüket. Krausz 1931ben megvásárolta a tokaji Rákóczipincét.

Avállalkozás Herceg Windischgraetz Lajos Borpincészete tokaji Rákóczipince név alatt tevékenykedett

1932tõl 1944ig. Csak nemes borokat palackoztak. Vendéglõk, szállodák és fõként

gyógyszertárak voltak kistételû szállításaik megrendelõi. A sárospataki vár és pincészet

1945ig, az államosításig marad Windischgraetz Lajos tulajdonába, aki még a második világháború

alatt is nevét és régi kapcsolatait felhasználva szállította borait szerte a világban.

Windischgraetz Lajos herceg hosszú kort élt meg, 86 éves korában hunyt el Bécsben.

Felhasznált irodalom: Dr. Boros László: TokajHegyalja szõlõ, és borgazdaságának földrajzi alapjai és

jellemzõi. Észak és Kelet Magyarországi Földrajzi Évkönyv 3. Miskolc–Nyíregyháza, 1996.; Magyar Országgyûlési

Almanach 1892–1897.; Felsõmagyarország. 1903. február 3.; Zempléni Hírek. 1889. június;

Zempléni Hírek. 1910. január.

Sárpilis

Decs után egy ideig a sárpilisi ceruzavékony templom tornya iránt zötyög a Szekszárdtól

Bátaszékre induló vonat, majd zökken egyet és – mintha meggondolná magát – távolodik. Az

utas, ha kinéz az ablakon szántóföldeket, levágott kukoricatáblákat lát, tõle jobbra s Szekszárdi

dombság lankái.

Az Alföldimedence legmélyebb, a dunántúlidombvidékbe nyúló részén, a Sárközben járunk.

A néprajzi értelemben vett sárközi falvakhoz (Õcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék) hozzászámítják

Báta református lakosságát és a mûveltség hasonlósága alapján a távolabbi Érsekcsanád,

Szeremle, Váralja, Zengõvárkony, Pécsvárad és Hidas népét is.

Sárpilis – ahova igyekszem –, a Sárköz legkisebb települése. A falu neve 1903ig Pilis volt,

ekkor kapta a valamikor a határában folyt Sárvíz után mai nevét. Akörnyezõ mocsarak, vizenyõs

rétek és árkok miatt maradt területe kicsi. Egy göröndre (kiemelkedés) települt. A XIX.

század végi lecsapolásokig az évente (gyakran többször) megjelenõ árvizek ezt a kis határt is

veszélyeztették, sokszor el is pusztították.

Csikorognak a vagonok kerekei. Sárpilis és Várdomb közös vasútállomásán egyedül szállok

le. Valaha itt téglaépület adott helyet az állomásfõnök irodájának, szolgálati lakásának, a

váróteremnek. A veteményeskertet övezõ kerítésnek támasztották kerékpárjaikat a Szekszárdra

bejáró segéd és betanított munkások, kórházi dolgozók, ipari tanulók. Azóta áttevõdött

a közlekedés az autóbuszra. (A menetrend szerint naponta tizenhárom járat indul a megyeszékhelyrõl

a faluba és vissza.) 2000 novemberének verõfényes délutánján egy rozsdásodó

vasváz árválkodik a vasútállomás helyén. Mintha kifosztották volna a történelem erre portyázó

szabadcsapatai a környéket.

Visszamegyek a sorompóig és nekivágok az országútnak. Átlépkedek a sokszor megénekelt

Kovácsfoka hídján. A sötét, békalencsés víz áll, partját benõtte a sás. A nyílegyenes országút

melletti földek fölszántva, az északi oldalra már kirakták a hófogókat. Ezen az úton

ballagott a falu felé Féja Géza is sárközi utazásai közben az 1960as évek elején, hogy közvetlenül

érzékelje az átalakulás nagy emberi színjátékát, a történelmi szerepbe lendített embert,

hogy vizsgálja a tegnapból mába forduló falu kérdéseit. „A falu szocialista kibontakozását jó

ideig hátráltatta a parasztok visszahúzódása, közönye – állapította meg. …még hiányzott a

vállalás elhatározottsága. Emellett léptennyomon feltört az atomjaira bomlott parasztság ellentmondásainak

tömege. Pilis ma a Sárköz legizgalmasabb faluja. Nyolcszáz lélek párját rit24.kító kulturális tevékenységet végez. Iskolájának nevelõ munkája eszményi. Tespedésnek nyoma

sincs itten, népének önérzete, érzékenysége, gyors reagálása meglepõ.”1

Anépi író legfõbb célja a „megújhodó embernek a jellemzése”. Arra törekedett, hogy minél

több változatát, típusát megmutassa. Igyekezett sûrûn megszólaltatni õket, így közvetítve a

népi véleményt, a falu hangját. A humánus szemlélet mellett – vallotta – elsõsorban társadalmi

és gazdasági szempontok vezérelték, valamint az akkor még élõ, ható és további mûvelésre

méltó népkultúra sorsa.

„Féja Géza éppen tíz évvel ezelõtt írta le, hogy Sárpilis a termelõszövetkezeti mozgalom kiteljesedésével

új fejelõdés, új felvirágzás elõtt áll.” Ez a summázat Kunszabó Ferencé, aki az

1970es évek elején, Magyarország újbóli felfedezése idén ugyanezen az úton baktatott. Atöbbi

között azt vizsgálta, „hogyan tagolódott be az ország parasztsága az 1945tel kezdõdõ társadalmi

gazdasági rendbe. Hogyan alakult, hogyan alakulhatott az élet a lakóhelyen és az attól

újabban különvált munkahelyen.”2

A település romlásáról számolt be a szociográfus: „…tanácsát Decsre vitték, a szövetkezetet

viszont a várdombival egyesítették – ez utóbbi önigazgatási szervezetét a bátaszékihez

csapták… Sárpilis lakosainak árufelvásárló, értékesítõ és beszerzõ szövetkezetét Bátaszékre

helyezték. A mintaszerûen mûködõ iskola felsõ tagozatát megszüntették – tegyük hozzá, késõbb

az alsót is (G. I.). Mindezek következtében a község hivatalos élete meghalt, a közélet

mélypontjára süllyedt.”3

Beérek a faluba. Az egyik – talán az 1960as években épült – kockaház kéményébõl füst

bodrozódik. Csönd van. Mi történt itt az évszázad utolsó évtizedében, amikor elkezdõdött a

nagy emberi átalakulás színjátékának következõ felvonása?

Az állatorvosi ló

1990 tavaszán kezdeményezték Sárpilisen a Decstõl való különválást. Az elöljáróság elszakadási

nyilatkozatot fogadott el, aláírásgyûjtõ akció kezdõdött.

Ács János (gépésztechnikus, 1990–1994ig önkormányzati képviselõ): „Két évvel ezelõtt

kezdtük el az elszakadás gondolatának alaposabb és fõleg, reálisabb elemzését. Mi nem az

egyénekét követeljük vissza, hanem a valamikori sárpilisi határt. Nagyon jó adottságúak a

földjeink… kerüljön vissza Sárpilisre a föld, mert akkor olyan kincs birtokába jut ez a falu,

hogy biztos lesz jövõje.”4

Figler Csaba (a Sárrázó címû hetilap kiadója és szerkesztõje): „Én is motorja, kezdeményezõje

voltam a Decstõl való elszakadásnak Nagy port vert fel annak idején Boglár és Lelle különválása.

Ez volt a példa. Összeszedtük az aláírásokat, háromszáz körül jött össze. Afalunak

majdnem a fele el akart szakadni. Volt olyan aláírási ív, amit összetépett valaki, aztán aláírta a

másikat, családostul. Így formálódott a faluban a közakarat a választások elõtt. A népszavazást

nem tudtuk elõkészíteni, nem mentek el az emberek. Kevesebb szavazat lett, mint

amennyi aláírás volt.”

Erlich János (a Hazafias Népfront volt helyi elnöke, volt elöljáró, 1990–1998ig polgármester):

„Én már független vagyok, de az MSZMP súlya még mindig nyomja a vállamat. Amikor

itt volt a lehetõség, kiléptem és aligha hiszem, hogy ebben az életben még egyszer betévedjek

egy másikba… Ha megválasztanak polgármesternek, minden erõmmel azon leszek, hogy

megértessem a faluval, milyen hátrányt jelent ez nekünk – mármint a kiválás (G. I.). Ennek a

kisközségnek már nincs semmije. Az utóbbi években minden Decsre ment. Nem tudnánk

önállóan talpon maradni. Egy kicsit meg kell erõsödnünk anyagilag, utána én is azt mondom,

váljunk! …Egyébként annak örülnék, ha nem választanának meg. Soksok szélmalomharcot

kellene megvívnom. Ha a másik jelölt, a falu református lelkésze fog gyõzni, én mindenben

segítségére leszek. Tudom, hogy az eltelt öt évben végzett munkám után nyugodtan mehetek

végig a falu utcáján. Nem fog senki leköpni.”5

25

1 Féja Géza: Sarjadás. Bp., 1963. 182. old.

2 Kunszabó Ferenc: Sárköz. (Magyarország felfedezése). Bp., 1972.

3 Kunszabó Ferenc: Makacs maradandóság. Bp., 1980. 130. old.

4 Tolnai Népújság, 1990. április 21.

5 Magyar Hírlap, 1990. szeptember 27..„…Az önkormányzati törvény szerint két lehetõség adódott akkor: önálló hivatal felállítása,

ami teljes elszakadást jelent az anyaközségtõl, a Nagyközségi Közös Tanácstól. A másik

pedig a körjegyzõséghez való tartozás. Az önkormányzati törvény kimondta: a döntés joga, a

községet érintõ minden kérdésben a településen megválasztott képviselõtestületé és a polgármesteré.

Ebbõl kiindulva, gondoltam arra: ha itt mi önálló hivatalt hozunk létre, akkor annak

fönnmaradása is komoly gondokat okozhat. Kell jegyzõ, kell adóügyis, igazgatási elõadó, kell

hivatalsegéd. Minimum ennyi emberrel kell indulni. Ilyen értelemben voltak nekem aggályaim,

amiket hellyelközzel hangoztattam is. Mégis megváltoztattam a véleményem. Már a választások

után egy képviselõtársammal elmentünk külön kihallgatásra a Belügyminisztérium

Önkormányzati Fõosztályára és ott megkérdeztük: külön vagy körjegyzõségben lehet nagyobbat

bukni? Ott gyõztek meg engem arról, hogy ez soha vissza nem térõ alkalom ahhoz,

hogy Sárpilis megpróbálja önmagát irányítani, hogy tudjon önállóan élni. Van benne rizikó,

gondoltam, de próbáljuk meg! Partner volt ebben a testület is.”

Ács János: „Amit nem tudtunk elérni, azt a törvény betûje elintézte (az 1990. évi, a helyi önkormányzatokról

szóló LXV. Törvény G. I.). Örültem ennek. Nem azt vártam, hogy azonnal

föléled a falu, de azt igen, hogy legalább lélegzetvételhez jut és késõbb életre is kel. Ez még a

mai napig sem történt meg, sajnos. Az elsõ testületi ülésen Erlich János bácsi megkérdezte:

Biztosan jó, ha elszakadunk? Mibõl fogunk megélni? Nincs egy rendes székünk, asztalunk.

Én azonnal veszem a kalapom, ha így állunk – mondtam. Nem azért jöttem ide, hogy asszisztáljak

a decsieknek. Tizenegyig, féltizenkettõig rágtuk egymást. Másnap fölmentünk a Belügyminisztériumba

a polgármesterrel. Csak úgy, minden elõzetes bejelentés nélkül. Sikerült a

jogi fõtanácsossal meg a gazdasági fõtanácsossal beszélni. Õ levezette, mennyi pénzünk lesz,

mennyi jut fejlesztésre. Nem kell félni! – így jöttünk haza.”

A képviselõk eldöntötték: a szakigazgatási tevékenységet önálló jegyzõ alkalmazásával

oldják meg. Az állásra kiírt pályázatra ketten jelentkeztek. Egy szekszárdi, állam és jogtudományi

egyetemi végzettséggel rendelkezõ férfi, aki különbözõ országos beruházásokon és

1982ig a megyei rendõrkapitányságon dolgozott. Közvetlen tanácsi igazgatási gyakorlata

nem volt, utolsó foglalkozása fafûrészelõ vállalkozó.

Amásik pályázó, akit a képviselõtestület végül kinevezett, a tanácsakadémiát végzett Sánta

Istvánné. Õ a szomszéd faluban, Alsónyéken lakik, és akkor egy közeli falu, Alsónána megbízott

jegyzõje volt. 1969 óta dolgozik az államigazgatásban: adminisztrátorként kezdte, a tanácsok

összevonásakor került a Bátaszéki Nagyközségi Tanácshoz. Ott gazdálkodási elõadó,

fõelõadó, majd adócsoport vezetõ lett, amit 1989 végéig látott el. Ezután került Alsónánára

VBtitkárnak.

Nyakába vette az önkormányzat az elszakadás nyûgeit, a társközségi helyzetbõl adódó sérelmek

orvoslására. Közben új sérelmek, sértõdések születtek. Milyen helyi konfliktusok

születtek, milyen remények, lehetõségek nyíltak, milyenek lohadtak le 1990 után a faluban?

Miképpen tanulja újra a település, amit elfelejtett: önmaga kormányzását? Milyenek és mekkorák

az útkeresés kínjai? Sikeresek lehetnek ezek az erõfeszítések az ezredfordulón, a globalizálódó

világban? Egyáltalán és röviden: milyen helyben a magyar rendszerváltás?

A sárpilisiek „élve a rendszerváltozás megújító lehetõségeivel, elszakadtak Decstõl és

önálló életet kezdtek. Most úgy néz ki, hogy az új rendszer állatorvosi lova lettek” – írja az Új

Magyarország újságírója.6

Talán hordoznak a sárpilisi események (éppen az állatorvosi lóval jellemzett élethelyzet

okán) olyan általánosítható tapasztalatokat, amelyek felkutathatók sok más, hasonló sorsú

magyar kitelepülésen.

„Sok tekintetben fejlettebb volt a kistestvér, mint a nagy. Itt már minden utcában betonjárda

volt, olajkúttal rendelkeztek és volt vezetékes ivóvíz. És volt saját falujuk. Társadalommal,

kialakult hierarchiával” – emlékezik az országos lap munkatársa, majd összefoglalja a kényszertestvériség

hozadékát: „Egy szörnyû, tudatos pusztítás zajlott le ebben a kis faluban és

hagyományok már egyáltalán nincsenek. Nem kellettek dózerok, elég volt a papír, a rendelet,

a szolgalelkû hivatalnok és az eredmény jobb, mint Ceausescu Romániájában.”7

26

6 Sárpilisi levelek, 1992. június 30–július 3.

7 Uo..A helyi nyilvánosság szerkezetváltozása

Az újság elsõ – egylapos – száma 1992 szeptemberében látott napvilágot. „…idõszakosan

és eseményszerûen megjelenõ kiadvány, mely falunk életérõl a község lakosságát hivatott tájékoztatni”

– olvasható a Köszöntõben a lap önmeghatározása. Akiadvány „nem kíván sárdobáló

lenni, éppen ellenkezõleg: azt a sok üledéket kívánja lerázni a néprõl, mely kulturális és

erkölcsi téren is rárakódott a negyven év alatt. Bízunk abban, hogy Sárpilis újjá tud éledni

romjaiból és egyszer még eléri egykori önmagát. Ez a lap …a dobszó mellett a második információhordozó,

de elsõ szeretne lenni!”

Az elsõ száma felhívja a figyelmet az Új Magyarország cikksorozatára. „Sikerült elszakadni

Decstõl – közli továbbá – és most méltatlankodunk, mert nem egészen úgy mennek a dolgok,

ahogy szeretnénk.” A szerzõ elismeri: „függetlenségünk kezdete óta már sok jó dolog

történt”, az alsó tagozat hazakerült, épül az iskola és a gázvezeték, ha igény lesz rá, lesz kábeltévé

és van már újságunk is! Két év alatt nem is rossz eredmény!”

Az olvasók egy része túlságosan finomkodónak, másik része gyalázkodónak tartotta a Sárrázó

elsõ két számát. Ezt az arányt a szerkesztõ jónak találta. Továbbá nehezményezte, hogy

az önkormányzat a meghirdetettnél négy nappal korábban, a nyilvánosság kizárásával tartotta

meg ülését.

„A novemberi szám elsõ oldalának Visszajelzések és a Döntések suba alatt címû írásai a

közélet, pontosabban a közigazgatás, még pontosabban az önkormányzat munkáját tûzik

tollvégre.”8

A lap késõbb pénzügyi vizsgálatot sürgetett, csõdöt jósolt, firtatta, mennyi „mindenféle

pótlékokkal együtt” a pedagógusok jövedelme, miközben egyre többen kikerülnek a segélyezettek

körébõl.

ASárrázó támogatói december 30án közös vacsorát tartottak, amit februárban újabb követett.

Itt elhatározták egy falumúzeum létrehozását és polgárõrség felállítását. A lap meghirdette

az olvasókör, a színjátszó csoport, a népi együttes felélesztését, sportszakosztályok és az

ifjúsági klub megszervezését is. AJózsefnapi vacsorán már hatvanegyen vettek részt és döntöttek

az elszármazottak találkozójának és a majális megrendezésérõl.

Májusban megszólalt a Sárrázóban a polgármester is. Riasztó jelenségekrõl: baromfitolvajlásról,

óvodai szénlopásról, félelmükben bezárkózó idõsekrõl számol be.

Az újság negyedik vacsoráján már száztíz résztvevõ határozta el a szüreti bál megrendezését.

A lap augusztusban adja hírül: megkezdõdött a pingpongszakosztály és a kispályás focicsapat

szervezése. Szeptemberben azonban már arról tájékoztat, hogy se pingpong, se foci, se

klub. „Ez a hatszázötven ember legalább hatfelé húz és nyom egyszerre. Mert aki tenni akar

itt valamit, azt visszahúzzák, aki szólni mer valami nemkívánatos dolog ellen, azt elnyomják”

adja meg a sikertelenség magyarázatát az újság. Novemberben azt közli, hogy kezdeményezései

gáncsoskodó, rosszmájú, pozíciójukat féltõ embereknek köszönhetõen buktak el.

1994ben a három polgármesterjelölt közül ismét az addigi polgármesterre szavaztak a legtöbben.

A sárpilisi választások munkát adtak a megyei választási bizottságnak is. A megyei

fõjegyzõ így foglalta össze az eseményeket: a szociális otthonban vándorurna alkalmazásával

zajlott a szavazás. Akedélyeket – már a vándorurna szállítása közben – elõször is az egyik bizottsági

tag eltûnése borzolta fel, ám mint kiderült, az illetõ személy csupán a kutyáját zárta

be az udvarra, a helyszínen levõ, kitöltött szavazólapokat tartalmazó dobozt esze ágában sem

volt bevinni a lakásba. Ugyancsak a szociális otthonra vonatkozott az a vélelem, mely szerint

az intézményben a szavazatszámláló bizottság tagjai befolyásolták volna az idõskorú lakókat.

9 A panaszokat a bizottság megvizsgálta és megállapította, hogy nem történt visszaélés.

Az új képviselõtestületbe bekerült a Sárrázó szerkesztõje is. A pénzügyi bizottság 1995.

március 22én zárta le vizsgálatát és megállapította: a polgármesteri hivatalban a gazdálkodás

27

8 Tolnai Népújság, 1993. január 4.

9 Tolnai Népújság, 1995. január 6..rendjét többször megsértették. Az új testület csalás gyanújával feljelentette a falu jegyzõjét. A

nyomozás során kiderült: a jegyzõ az önkormányzat sérelmére nem követett el sikkasztást, de

a polgármesteri hivatalban a pénzmozgások követhetetlenek.

A Hírmondó

A Sárpilisért Alapítvány és az önkormányzat lapjának elsõ száma 1995 februárjában jelent

meg, „sárpilisieknek, elszármazottaknak, barátnak, ellenfélnek, átutazónak, megpihenõ vándornak

akar képet adni a falu múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl.” Az orgánum közleményeket

jelentetett meg a bizottságok, az önkormányzat munkájáról, az alapítvány tevékenységérõl,

28

A tanterem.tájékoztatást adott a képviselõtestület üléseirõl, nyilvánosságra hozta a helyi rendeleteket.

Megemlékezett az arra érdemes elõdökrõl, beszámolt a szüreti felvonulásról és bálról, a horgászegyesület,

az önkéntes mezei õrszolgálat megalakulásáról, az óvodai, iskolai, faluházi

eseményekrõl, a falugazdász idõszerû tudni és tennivalókra hívta fel a figyelmet. A lap ételrecepteket

ajánlott, archív és friss fotókat is közölt. Aztán ennek a lapnak az életében is bekövetkezett

a többhónapos szünet, majd az elhallgatás. Az önkormányzat ugyanis megvonta tõle

a támogatást.

2000 júliusában született meg Ami falunk Sárpilis címû hírlevél, a Sárrázó egykori szerkesztõjének

és kiadójának „felelõsségvállalásával”, aki az elsõ példányt kísérletnek tekintette:

„lesze igény és valami anyagi forrás a mûködéshez?” Ahírlevélindító toll, papír megragadására,

egyegy téma megvitatására kérte olvasóit, neki is volt egy pár „provokatív” kérdése: 1.

Miért nincs ebben a faluban valamiféle egység, összetartás? 2. Miért utálja a java része a másik

java részt és viszont? 3. Mitõl van az, hogy visszahúzódnak az emberek egymástól elzárkózva?

4. Mitõl van itt ez a nagy érdektelenség és hogyan lehetne ezt érdekessé tenni?

A hírlevél 2. száma már nem látott napvilágot.

A kacsalábon forgó vár

Az 1991. január 16án tartott testületi ülésen már elhangzott: az iskola „visszakörzetesitési”

munkáihoz hozzá kell fogni, hogy szeptember 1jén elkezdõdhessen az oktatás. Az egy héttel

késõbbi falugyûlésen is napirenden volt az iskola. „Ez az elsõdleges a faluban” – hangzott el a

jegyzõnõ tájékoztatójában. A felszólalók is kinyilvánították ezt. Új iskola építésének ötlete

február 25én vetõdött föl az önkormányzatban. Az egyik képviselõ nagyon szerette volna, ha

lenne iskola, azért tartózkodott mégis a szavazásnál, mert nem tudott hinni abban, hogy a

terv megvalósul. Társa elismerte: kell az iskola, de – mint mondta – „tudjuk: nagy a fa és kicsi

a fejszénk”.

A faluban többen kidobott pénznek tartották az iskolaépítést, mondván: az alsósok helyben,

a felsõsök pedig Decsre járjanak.

Az októberi ülésen megszületett a határozat: a költségvetésbõl 7,5 millió forintot kell biztosítani

az építkezésre, a hiteligény 8 millió forint. Aterv szerint az épület 37 millió forintba került

volna, a lakossági hozzájárulás mértékét 3 520 000 forintban állapították meg, a céltámogatás

12 680 000, melybõl még abban az évben 5 300 000 forintot adtak.

Õsszel megkezdték a nyolctantermes iskola alapozását. Pénz hiányában csak 1992 májusában

tudták az anyagbeszerzést folyamatosan megvalósítani. Egy év múlva az építési vállalkozó

a szerzõdésben leírtakon felül kétmillió forintot követelt többletmunka címén. Perre került

sor.

1992 februárjában Kovács Jánost bízták meg a képviselõk az intézmény megszervezésével.

Erlich János polgármester: „Az iskolaigazgatói megbízatásra két személy jött számításba. Kovács

János volt Szekszárdon a Városi Tanács elnöke. Késõbb munkanélküli lett, a Munkaügyi

Központban érdeklõdtünk utána. Õt a központon keresztül tudtuk idevenni. Ez induláskor

hihetetlenül jó volt, mert a Munkaügyi Központ két évre munkahelyteremtõ támogatást

tudtuk felvenni. János nagyon sokat tett az építkezés ideje alatt. Az ismertségét jól tudta kamatoztatni.

Nekünk az iskolaépítéshez nem volt elég anyagi erõnk. A nyolcmilliót azért kellett

felvennünk, hogy a 15,8 milliós állami támogatás meglegyen. Az OTPnél is voltak ismerõsei,

ki tudta lobbizni… így mondják ezt most divatos kifejezéssel.”

Sánta Istvánné jegyzõ: „Szinte semmit se tudtam a faluról, amikor pályáztam a jegyzõségre.

Le voltam döbbenve, amikor idekerültem: ennek a falunak semmije sincs! Iskolája se volt,

minden le volt robbanva. Már az építkezés megkezdése elõtt megjelentek az ellendrukkerek:

ezt Pilis nem tudja kinyögni! Jó kapcsolatot tudtunk tartani a Belügyminisztériumban meghatározó

emberekkel, akik elindítottak bennünket. Partnerre találtam János bácsiban, a polgármesterben,

aki hitt abban, hogy amit elkezdtünk, azt meg is tudjuk csinálni. Az építésre többen

pályáztak. Alegolcsóbb ajánlatot fogadtuk el, késõbb kiderült, a vállalkozó aláárazott. Ettõl

függetlenül is sok gond volt vele. Amikor kért még kétmilliót, nem voltam hajlandó utalni.

Elcsendesedett végül vele a per, de akkor én már nem voltam Pilisen. Most is azt mondom: ha

29.nem léptük volna meg ezt, még most is csalán nõne az iskola helyén. Nem voltak könnyûek a

pilisi évek, de most is úgy csinálnám, ha újra kezdeném.”

1993. szeptember 5én tartották az ünnepélyes tanévnyitót az új iskolában. „Szeretném, ha

az én gyerekeim ilyen környezetben járhatnának óvodába, iskolába Szekszárdon” – nyilatkozta

késõbb Jánosi György országgyûlési képviselõ. „Csodát csináltak Sárpilisen!” – mondta

Szekszárd alpolgármestere. A körzet korábbi parlamenti képviselõje szerint „kacsalábon forgó

vár épült” a faluban.

Erlich János polgármester: „Az avatás után az volt az elképzelés, hogy az iskolás gyerekek a

hagyományõrzést is folytatják. Utólag megállapítható: ez egyáltalán nem így történt. A várt

tartalommal nem telt meg az épület. Egy kivételével minden pedagógus kijáró. Az volt az érzésünk:

akik itt tanítottak, elsõsorban munkahelynek fogták fel az iskolát és nem a falu közéletét

alakító mûhelynek.”

Az intézményi létszámok alakulása (fõ)

Tanévek 92/93__93/94___94/95__95/96__96/97__97/98

Óvodában 39 44 40 36 33 37

Iskolában 33 48 51 63 66 64

Az 1997/98as tanévben az óvodában egy kisközép és egy nagyközépcsoportban folyt a

nevelõmunka, két szakképzett óvónõ és két dajka irányításával. Az iskolában öt tanulócsoportban

(1–4., 2–3., 5–6., 7. és 8. osztály) nyolc évfolyamon tanultak a gyerekek, akiket hat fõállású

és két óraadó nevelõ oktatott.

„Az elmúlt évben végzett 8. osztályosok közül minden tanulónkat felvették az elsõ helyen

megjelölt intézménybe. Valószínû a pályára irányítás a szülõk egyetértésével megfelelõ volt”

– írta az iskola igazgatója a testületnek készített jelentésében, a vitában pedig elmondta:

„Nem várható, hogy eléri az iskola az ideális 80 fõs létszámot, hiszen, ha lassan is, de csökken

a tanulók száma.”

Egy képviselõ nem értett egyet azzal az igazgatói megállapítással, mely szerint a szülõk

vélt sérelmek miatt viszik el gyermekeiket a pilisi iskolából. „A szülõknek igenis voltak és

vannak elképzeléseik gyermekük taníttatásával kapcsolatban, hiszen ezek a szülõk érettségizett,

értelmes szülõk. Ezeket az elképzeléseket szerették volna megvalósulva látni. Ez pedig

nem minden esetben történt meg.” Acigány kisebbségi önkormányzat sem volt megelégedve

az iskolában folyó tanítási munka színvonalával. Egy másik képviselõi vélemény szerint „az

iskolában folyó gyengébb munkát mutatja az is, hogy a továbbtanuló gyermekek 90 százaléka

az elsõ félévben megbukik.”

Atestület 18/1998. (VI. 23.) KT. számú határozatával megbízta a közmûvelõdési és környezetvédelmi

bizottságot, hogy vizsgálja meg a tanulói létszám csökkenésének okait, végezzen

felmérést a szülõk között és tegyen javaslatot az állami támogatás csökkenésének ellensúlyozására.

Abizottság négy tagja ötven családot keresett fel és hallgatott meg az iskoláról, a tanításról,

az iskolában kialakult szellemi, erkölcsi magatartásról. Arra is választ várt, hogy – ha így tesznek

– miért járatják gyermeküket más iskolába a szülõk.

„Az iskola léte …súlyosan vészhelyzetbe kerül – állapította meg a bizottság –, ha az eddigi

megszokott létszám 1020 százalékos csökkenést mutat, sõt még a fennmaradás léte is megkérdõjelezhetõvé

válik, ha továbbra is ilyen létszámcsökkenés következik be, mint ami az

elõttünk lévõ tanévben is várható.”

Ajelentés szerint a létszámcsökkenés legfõbb oka, hogy az iskola nem teljesítette feladatát.

„A cél az volt, s az lett volna, hogy ugyanazt a szerepet betöltse ez az új iskola, mint a régi,

hogy az itt élõ fiataloknak olyan vonzóerõt adjon, hogy …általános iskolai tanulmányaikat itt

kezdjék el és itt is fejezzék be. Továbbtanulásuk után is ide vágyakozzanak vissza, amennyire

ez lehetséges, hogy ezáltal a falunak kialakuljon egy olyan értelmiségi rétege, akik (!) a falu

fejlõdésében, mindennapi életében olyan vonzóerõt képezzenek, hogy ne csak az iskolai, hanem

a falu közmûvelõdési és kulturális életében is fáklyaként mûködjenek. Szeressék, tiszteljék

s megbecsüljék szülõfalujukat, s ott szívesen is vállalják az életet.” (Kétséges, hogy ez a

küldetés teljesíthetõe Sárpilisen az ezredfordulón a falu jelenlegi anyagi, szellemi és erkölcsi

30.állapotában.) A bizottság szerint az igazgató munkahelyen folytatott partnerkapcsolatát is

„rosszallták” a szülõk.

A képviselõtestület 22/1998. (VII. 30.) KT számú határozatával 1998. július 31i hatállyal

visszavonta az igazgató magasabb vezetõi megbízatását. Õ a kialakult helyzetre való tekintettel

lemondott képviselõi mandátumáról és bizottsági elnöki megbízatásáról is és kilátásba helyezte:

nem fog tanítani az iskolában és munkaügyi bírósághoz fordul.

A tüntetés

Az 1998. október 18án megtartott önkormányzati választáson Sárpilisen öt polgármesterjelölt

indult. Közülük Hegedûs János lett a befutó, mindössze tizenhárom szavazattal megelõzve

Erlich Jánost. Az új polgármester a Janus Pannonius Tudományegyetem Felnõttképzési

Kara Mûvelõdési Menedzser Szakára járt megválasztása idején.

A község képviselõtestülete 1999. november 30án kinyilatkoztatta szándékát a Bogár István

Általános Iskola felsõ tagozatának társulása ügyében és megbízta a polgármestert az elõzetes

tárgyalások megkezdésével. 2002. február 7én (a korábbi polgármester részvételével)

tüntetést szerveztek a döntés ellen, az iskoláért.

Hegedûs János: „Atestületi tagok nagy része nem volt tisztában azzal, hogy az elõzõ önkormányzat

mûködésében milyen hiányosságok voltak. Kívülrõl úgy látszott, minden nagyon jó.

Elkezdtünk dolgozni és kiderültek olyan dolgok… például majd’ egymilliós kifizetetlen

számlákat örököltünk.

Atestületet és az új polgármestert azért választotta meg a település, mert valamilyen változást

akart. Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha pénz is van hozzá. Egy év után felismerve,

hogy milyen problémákkal küszködik az önkormányzat, el kellett dönteni: mi az, amin tudunk

változtatni és mi az, amin szükséges. Arra jutottunk, hogy a felsõ tagozatot el kell vinni.

Egy ilyen kis településen, ahol összesen húszharminc gyerek jár felsõ tagozatba és a populációt

figyelembe véve ez nem fog gyökeresen megváltozni. 2000ben, ha itt indult volna, tizenhét

gyerek járna felsõbe és nyolc szaktanárra lett volna szükség. Ez, úgy gondolom, nem megengedhetõ.

El kell ismerni: rutintalanok voltunk a lebonyolításban. Elõször iskolai fórumon kellett volna

ezt megvitatni, be kellett volna vonni a szülõket, már az elején. Úgy kezelték nagyon sokan

ezt a kérdést, mintha emberéletrõl lett volna szó, amikor öt kilométert kell utazni. A legtöbb

szülõ csak azzal tudott érvelni, hogy hatkor vagy fél hétkor fel kell kelni a gyereknek, hogy iskolába

járjon. Decset hivatalosan megkerestük. Késõbb Várdombot is. Ott nem volt kívánatos

a sárpilisi cigánygyerek. Lerontja az átlagot. Még Õcsényben is gondolkoztunk. Mit tehettünk?

Hiába mondogatjuk, hogy Decs így meg úgy, ha a sárpilisi gyerek nem kellett máshol,

csak Decsen. Akkor ezzel a lehetõséggel tudunk csak élni. Nem beszélve arról, hogy ebbõl a

társulásból mind a két település nyert. Minden gyerek után plusz húszezer forintot ad az állam

a társulásnak.

Amikor elkezdõdött a balhé, nem lehetett úgy testületi ülést tartani, hogy ne lettek volna

bekiabálások, szitkozódások, fenyegetõzések, piszkos szavak. Egy közmeghallgatás után már

azon gondolkodott a testület, hogy lemond. Egymásban tartottuk a lelket. Még nem telt el egy

év sem a társulás megszületése óta, de már vannak, akik azt mondják: jó döntés volt, olcsóbb.”

2001 tavaszán huszonöt óvodás és huszonnégy iskolás járt az intézmény falai közé. Kölcsönös

a bizalom a sárpilisi iskola és a decsi iskola között. A szülõkön pedig beletörõdés, elfásulás,

közöny érzõdik.

Vállalkozó asszonyok

A Katabolt (Medveczky Józsefné): „1993ban nyitottunk. A férjem egyik unokatestvére Baján

fodrász, szalonja van. Õ fûzött állandóan bennünket: kezdjetek már bele! Józsi egy idõs

szekszárdi közgazdász barátja csinálta az üzleti tervet. Vittük neki az adatokat a falu nagyságáról,

összetételérõl, a kisebbségrõl, a munkanélküliekrõl. Minden papírforma »bejött«. Nehézségek

ennek ellenére voltak az indulásnál. Az ember, ha elkezd valami újat, nehezen fogadják

el. Az elején csak kíváncsiskodtak a pilisiek. »Nem jövök hozzád vásárolni. Az én pénzembõl

nem gazdagodtok meg!« Ilyeneket is lehetett hallani akkor. Most már kilencedik éve

gyûrjük. Nehéz volt a kereskedõ körökbe bekerülni. Eleinte sokszor meg kellett húznunk ma31.gunkat, hogy nekünk is jusson néha a jóból, meg olcsóból. Abban az idõben csak a Füszérttõl

tudtuk beszerezni az árut. Se idõnk, se energiánk nem volt, hogy messzebbre menjünk. Szigorúan

megvárakoztattak: »Várd ki a sorodat!« Mármár abba akartuk hagyni az egészet.

Hosszú évek alatt alakult ki az, ami ma is van: »Szedd össze, ami kell!«

Ebben a szakmában a karácsony utáni idõszak nagyon nehéz. Van felírásra is vásárlás.

Anélkül nem is lehetne csinálni. Egy vagy két személy, aki nem hozza meg a tartozását. Ennek

a szegénység is oka, meg az is, hogy néhányan nem tudják beosztani a pénzüket. Amíg van

mulatok, ha elfogy, majd csak lesz valahogy.

Saját helyiségben vagyunk, így nincs bérleti díj. A bolt az én nevemen fut, Józsi kisegítõ

családtag. Négy órában dolgoztam a szociális otthonban. Hiába kértem, hogy helyezzenek át

egész mûszakba. Kevés volt a pénz. Nem kényszerûségbõl nyitottuk az üzletet, mindig ez

volt az álmom, de az anyagiak korábban nem engedték. Kereskedelmi végzettségem van,

szakközépiskolát végeztem, az ÁFÉSZboltot vezettem. Volt egy karambolunk, utána mentem

el foglalkoztató nõvérnek az otthonba.

Kölcsönökkel tudtunk elindulni. Én nem azért nyitottam, hogy a másik bolt megszûnjön.

Úgy látom, szükség van erre. Ami máshol nincs, az legyen nálam. Én mindenbõl keveset hozok,

viszont többfélét. Amaszek úgy gondolkodik, hogy forduljon meg a pénze. Avevõk szerint

nagyobb választék van itt, mint máshol. Nem panaszkodhatok. Megvan az állandó vevõkörünk

és vannak ugye a tinglitanglizók.

„Befuccsoltunk szépen” (Tóth Jánosné): „Minõségi ellenõr voltam Szekszárdon a BHGnál. A

kollégáimat egymás után rugdosták ki. Megelõztem, hogy engem is kipateroljanak, otthagytam.

Filóztam, mit csináljak. Nem akartam munkanélküli lenni, elgondoltam: boltot nyitok.

Milyet érdemes itt, Pilisen? Bálás butikot akartam, aztán vegyesbolt lett. Kenyér, tej mindig

kell. De árultunk húst, zoknit, drótot is. Amit kértek, például kályhát, megrendeltem. Azt történetesen

a »vevõ« nem vitte el.

Ismerõsöktõl, rokonoktól kért kölcsönökbõl alakítottuk ki a boltot, tervezõt, építõanyagot

fizettem, hûtõt vettem, Wartburgot a szállítás miatt. Anettel, a lányommal saját kezünkkel

építettük fel az üzletet, Karcsi, az élettársam csinálta a kõmûvesmunkákat, a vízvezetékszerelést,

a tetõt… 12x4,5 méter lett az üzlet, ebben volt benne a két raktár is. Elvégeztem a

KISOSZ boltvezetõ tanfolyamát.

Egy darabig szépen ment minden. Szerettek hitelre vásárolni az emberek. Volt, aki egész

hónapban fölírásra vitte a tejet, a pálinkát. Sok pénzem volt kint mindig. Kéthárom hónap

múlva kaptam vissza. Volt olyan hitelezõm, aki »váratlanul« elköltözött. Vitte magával a pénzemet

is. Nem is egy volt ilyen. Az ÁFÉSZ boltban aztán olcsóbban adták az árut, kedvezõbben

a hitelt, a vevõink átmasíroztak oda.

Volt olyan napunk, amikor csak 2000 forint volt a bevétel. Soha nem volt pénzünk, nem

volt fizetésünk, nem volt semmi haszon. Nem értettem a könyveléshez se. Anett aztán elment

dolgozni, én beteg anyámat ápoltam és nyomorogtunk. Befuccsoltunk szépen. Még két évvel

a fölszámolás után is nyögtük a boltot. A megmaradt árú egy részén akcióban nagykeráron

túladtam, arra is ráfizettem persze. A decsi téeszbolt átvette a maradékot, szintén nagykeráron.

A hûtõ, a hûtõláda megmaradt, otthon használjuk. Nem vágnék bele újra. Soha többé

nem lennék vállalkozó! Huszonnyolc év munkaviszonyom van. Elmennék dolgozni, de nem

vesznek föl sehova. Szekszárdon, egy német kábelgyártó cégnél egy hónapig bírtam 3 nap éjjel,

3 nap délután, 3 nap éjszaka… hosszú volt ez a 9 nap. Odaültél volna dolgozni, de nem

volt szék. A csoportvezetõknek semmi képzettségük nem volt, a mûvezetõnk elõtte rakodómunkás

volt. Ocsmány módon beszélt az 5060 éves nõkkel: »Hajtani! Hajtani! Miért a szád

jár?« Õ 25 év körüli lehetett. Dohányzás óránként 5 perc, ha WCre akartál menni, szólni kellett

neki, szabadságot csak munkaidõ után lehetett kiíratni. Amíg én ott voltam, hetente négyen

mondtak föl. Találkoztam az egyik cigarettaszünetben egy régi kollégámmal. Annyi

idõs, mint én, fõiskolai végzettsége van, a BHGnál a termelési osztályon dolgozott. Azt

mondta, muszáj neki csinálni, mert a gyerekeket iskoláztatni kell. Ötven éves vagyok.”

A sörpatikus (Budai Istvánné): „Kilencvenötben költöztünk a faluba. Elõtte Szekszárdon

laktunk, lángossütõnk volt. Ott megszoktam, hogy pénz forog a kezemben és nem várom

minden hónapban a harmadikát, a tizedikét. Ha ezt megszokja az ember, nehéz mást csinálni.

32.Amikor megvettük ezt a házat, elhatároztam, hogy itthon maradok. Ott a kert, állatokat is

lehet tartani, nem kell utazgatni, nem kell rettegni a munkanélküliségtõl. Kialakítottuk ezt a

3,5x7 méteres helyiséget. Negyvenkét négyzetméter az összes terület.

Ha tudtam volna, hogy zuhanórepülés kezdõdik, nem fejlesztettünk volna. Egyre nehezebb

a vállalkozónak, minden drágul. Félnapok is elmúlnak, hogy ránk nyitják az ajtót. Itt körülbelül

másfél év óta érzékelhetõ az elszegényedés. Talán a minimálbéremelés hatására több

jut ide is.

Igényli a lakosság, hogy legyen egy nyugodtabb hely is a faluban. Nálunk bor, sör kimérve,

palackozva is kapható. Napközben általában a nyugdíjasok jönnek. Három óra után a fiatalabbak

is. Elbeszélgetnek. Aki lánnyal jár, szívesen jön ide, mert más a vendégkör itt. Estefelé

elszórakozgatnak a játékgépen, örömködnek.

Fölvetettem az egyik képviselõnek: érdemes lenne a Dózsagödröt rendbe tenni és pihenõparkot

csinálni belõle. Az átmenõ forgalomból csak megállnának üldögélni egy kicsit a fák

alatt. Kis csónakázótavat kéne kialakítani, vizibiciklit bérbe adni. Így az önkormányzat is egy

kis pénzhez jutna a bérleti díjból. Esetleg horgásztavat is lehetne csinálni. Gunarason is van

ilyen.”

A postamester (Tõkés Lajosné): „2000 júniusában hirdette meg a Posta a pályázatot. Akkor

még 4 órában volt nyitva a hivatal, a kézbesítõ is négyórás volt. Megpályáztam, mert négy

évig postásként dolgoztam. Aszekszárdi Bezerédj Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségiztem,

aztán az itteni boltban dolgoztam. Amikor a bátaszéki ÁFÉSZ eladta, munkanélküli

lettem. Elvégeztem a munkaügyi központ számítógépkezelõi, tébéügyintézõi tanfolyamát.

Utána jöttem a postára dolgozni.

810 óráig vagyok a hivatalban, 1012ig járom a falut, kézbesítek. Déltõl délután négyig újra

a hivatalban dolgozom. Tavaly novembertõl pedig négytõl hatig itt a háznál a »százforintos«

boltunkban csomagolt élelmiszert (csokit, tésztát) vegyi árút árusítok. A vállalkozói engedélyt

már a boltra és a postára együtt váltottam ki.

Szabadság alatt, betegségem idején nekem kellene fizetni a helyettes munkabérét, vonzataival

együtt. De ilyen még nem fordult elõ. Szabadságon nem voltam, beteg már voltam, de akkor

is dolgoztam. Ahhoz képest, amennyi alkalmazottként volt a jövedelmem, most több. De

a munkával nem nõtt arányosan. A Posta jól járt. De az itthoni munkahelyeknek is megvannak

az elõnyei. Agyerekekkel együtt megyek például dolgozni. Három gyermekünk van különben.”

Afiatalasszony fejbõl mondja melyik újságra hányak fizetnek elõ a faluban: Népszabadság

2, Blikk 2, Magyar Nemzet 1, Népszava 2, Kiskegyed 8, BuciMaci 5, Kistermelõk Lapja 2, Füles

5, Zsaru 2, TVR Hét 12, Telehold 1, Tévé Kéthetes 2, Meglepetés 3, Nõk Lapja 6. Az árus

példányok eladását tekintve a szekszárdi körzetbe tartozó postahivatalok között a lakosság

arányában mindig az elsõ három között van a pilisi, tavaly elsõ volt. Lottógépre is lenne igény,

jól megy a kereskedelmi árú (cigaretta, kávé, boríték, képeslap) forgalmazása és a biztosítás

közvetítés is. Negyvenegy tvelõfizetõ van a faluban.

Változatok a gazdálkodásra

„Megegyeztünk” (Medveczky József): „Itt születtem 1956ban, a nagyapám, a dédapám, sõt:

a szépapám is itt született. Szekszárdon, a Mezõgépnél garanciális szerelõként dolgoztam, a

téeszben voltam karbantartó. Arendszerváltás a szociális otthonban ért, ott voltam akkor karbantartó

lakatos. Pilisen kulturáltan, csöndben, rendezetten zajlottak a licitálások. Megegyeztünk.

Jutott mindenkinek föld. Nekem 90 százalékban a nagyapám földjét sikerült visszaszerezni,

ugyanott. Harmincöt hektáron gazdálkodom. Szántani kellett volna az egyik õsszel.

Még az elején. Szóltam a téeszben a fiúknak: mennyiért csináljátok meg? Kikalkulálták, hogy

a 35 hektárt kétszázötvenezer forintért! Mérgembe’ vettem száznegyvenezerért traktort. Ha

az üzemanyagát is fölszámolom, akkor se került annyiba. Így kezdtem. Kukoricát, búzát, repcét

termesztek. Eddig jól ment az eladás. Egy országos cég, a BYBA, mindent biztosít: vetõmagot,

üzemanyagot. Aratás után pedig elszámolunk.

33.Mi azt a minõséget, amit az Európai Unióban elõállítanak, nem biztos, hogy produkálni

tudjuk. És nem annyiból, mint a nyugatiak. Nekünk még nincsenek olyan gépeink, felszereléseink,

mint nekik. A földek errefelé nagyon ki vannak zsigerelve.”

„Nem is tudom, mit hajkurásztam én” (Kovács Barna):

Arégi bikaistálló kapuját hosszú láncon tartott véreb õrzi. Ha nem hátrálok sebesen, lehet,

hogy a megyei kórház baleseti sebészetén végzem. Avad csaholást hallva megjelenik a gazda

és olyan kerülõutat javasol, amely túl van a házõrzõ hatáskörén. Majd elnézést kérve folytatja

a késve megkezdett trágyahordást. Megvárom.

„Délelõtt egy négy éve húzódó per fejezõdött be. A pilisi földtulajdonosok és azok, akik a

Mezõgazdasági Rtnek bérbe adták a földjüket, összefogtunk. Szerettünk volna vadásztársaságot

alakítani, mivel az 1996os vadászati törvény földtulajdonhoz kötötte a vadászati jogot,

így a pilisieknek lehetõségük nyílt vadásztársaság alakítására. De törvénysértések sorozatával

kizártak bennünket a saját területünkrõl. Most megnyertük ezt a pert. Ezután gyakorlatilag

a saját területünkön vadászunk. Ez körülbelül nyolc pilisit érint, de vannak köztük elszármazottak

is.

Édesapám 1973tól a faluban volt állatorvos és nagyon kevés volt a fizetése. Egyegy turnus

disznó hízlalásával egészítette ki a jövedelmét. Késõbb üszõt is tartott, majd anyakocáztunk.

Nyolcvanban végeztem a fõiskolán, attól kezdve járok ide. Akkor a nulláról indultunk,

mert apu az egész állatállományt eladta akkor. A húgom lakodalmát abból tartották meg, kicsit

a házon is javított a pénzbõl. A nagynénémtõl kértünk ötvenezer forintot. A mohácsi vásárban

vettünk 56 malacot. Volt akkor a bérhízlalás. Visszakapott az ember 1000 forintot malaconként.

Lehetett kivenni vemhes kocát is hitelre. Ebbõl indultunk meg. Nyolcvannégytõl tartottunk

marhákat, a dunakömlõdi téeszbõl hoztunk két vemhes üszõt. Rakosgattuk össze a

forintokat. Ha megszorultunk, az idõsebb pilisiek sokszor kisegítettek bennünket. Az én fizetésem

(mert én közben dolgoztam a természetvédelmi állomáson, aztán katona lettem, leszerelésem

után pedig a bátaszéki téeszben mûszakvezetõ), meg apunak a mellékese is ebbe a

zsákba ömlött. Tizenöt évig nem vettünk ki belõle egy fillért sem. Késõbb megvásároltuk ezt a

bikaistállót. Közben a Vincze Áronféle istálló is eladó volt. Részletre azt is megvettük. Ez

nagy könnyebbség volt. Bikákat tartottunk, és ahogy leadtuk õket, úgy fizettük az istálló árát.

Akkor már volt traktorom, fûkaszám, rendsodró, egykét rossz pótkocsi, bálázó. Tehát a szálastakarmányt

már saját magam tudtam elõteremteni. Voltak olyan idõszakok, amikor 10 kilométerrõl,

a Dunatöltésrõl hordtam a szénát. Itt 1520 hízóbárány, 2 tehén, 45 anyakoca szokott

lenni, van egy szamaram és egy lovam is.

Akárpótlás Pilisen normálisan zajlott. Aki földet akart venni és volt egy kis akaratereje, annak

sikerült. Aki utólag mást állít, az nem mond igazat. Az egyezség megvolt az emberekben.

Az 1945ös tagosítás utáni pilisi állapot, amikor 45 kilométerenként volt egy gazdaság, puszta

és köztük a szállások, sajnos, már a kárpótlással sem volt visszaállítható. Az 1980as években

pedig a pilisi hegyet vették el az emberektõl és 2500 gyümölcsfát kidózeroltak.

Elõször minimum 30 hektárhoz akartam hozzájutni. Az elsõk között voltam, aki a részarány

tulajdonosoktól földet vásároltam. Erre büszke vagyok! Most már látom, milyen hibákat

követtem el. Például: nem nagygépre alapoztam. Egy 150200 lóerõs gépre lett volna szükség,

akkor nem kellett volna kiadni bérbe a földjeim nagy részét. A Sárközben ilyen gép kell,

hogy meg lehessen mûvelni a talajt. De csak egy 82es MTZt sikerült vásárolni.

A mezõgazdaságban harmincéves távlatban 56 év az, amelyik elégséges jövedelmet ad, a

többiben szinte a megélhetés határán billeg az ember, mint ezekben az években is. Ezen csak

központi intézkedésekkel lehetne változtatni. Pénz hiányában nem tudtam a gazdálkodás

»körfolyamatát« (szántóföld, állatállomány, géppark, gyümölcsös) kialakítani.”

Kovács Barna Szekszárdon lakik. Délelõtt hivatalos ügyeit intézi, 11 óra után ér Sárpilisre,

ott van este tízig, tizenegyig. „Ez négy év óta minden nap így van. Ha újra kezdeném, nem

vennék el ennyi idõt a családtól. Nem is tudom, mit hajkurásztam én. Kezd az erõm, a lelkesedésem

elfogyni. Nincs pénzem alkalmazottakat foglalkoztatni, a gazdaságot fejleszteni, 90

százalékban mindent egyedül végzek. Ha így megy tovább, a minimumra fogom csökkenteni

az állatállományt, csak a juhokat tartom meg, no és saját részre sertést. Az üzemanyagárak

felszöktek, a hízóbika ára meg visszaesett, amire régóta nem volt példa.

34.Amióta Pilis létezik, nem tartottak ilyen kevés állatot. Talán ha 25 anyakoca, 6 ló, 12 bika,

borjú, 2 tehén van a faluban. Ez borzasztó kevés. Ennyire nem érdemes foglalkozni a jószágtartással,

még akkor se, ha a saját munkaerejét nem számítja az ember. Régen falun az volt a

szokás, hogy a jószágba fektették a pénzüket a parasztok és a leadás után tudtak venni valamit.

1998tól testületi tag vagyok, saját érdekeim megvédése miatt is. Korábban ugyanis olyan

felháborító intézkedéseket hoztak a képviselõk – elég csak az állattartó rendeletre hivatkozni

–, amivel nemcsak korlátozták az állattartást, hanem azt is elõírták, mennyi idõ alatt kell eladni

a malacokat.

Pilis jövõjét biztatónak látom. Az igaz, hogy a falu elöregedett és a munkaképes férfiak

nagy része dologtalan és céltalan. De, ha a közbiztonságot sikerül helyreállítani, jó lesz itt élni.

Megvettem a falu szélén egy kis házat is, gyümölcsfákat akarok telepíteni meg parkosítani.

Gyerekeimet ideszoktattam, jól érzik itt magukat. Lehet, hogy ide is költözünk.”

Népem tavasza

Féja Géza kíváncsi volt, milyen pályára készülnek az akkori sárpilisi iskolások. „1961ben a

nyilatkozók 20%a kívánt mezõgazdasági pályára lépni, 1962ben az arányszám megváltozott.

A szövetkezeti élet mellett 10% dönt, az erdészet mellett, 6,5%. Esés ez a múlt esztendõhöz

képest – következtet az író – bizonyára összefügg a helyi szövetkezet egyre kiújuló válságával.”

1962ben tizenhatan készültek ipari szakmunkásnak (34%), hatan a fodrászatot kedvelték

meg. Több leány választotta az ápolónõi hivatást.

Az író azt is megkérdezte, mit szeretnek olvasni a tanulók. „A válaszok igen változatosak,

a gyerekek érdeklõdési köre tágas, a népmesék csakúgy érdeklik õket, mint a szabadságharcok

meg a forradalmak története, sokan kedvenc írójukra hivatkoznak. Mindenképpen meglátszik,

hogy a községi könyvtár kitûnõen mûködik.”

2001 májusában már csak Decsen tehettem fel nagyjából ugyanezeket a kérdéseket. Az

igazgató úr lehetõvé tette, hogy az elsõ órában találkozhassak a sárpilisi hetedikesekkel és

nyolcadikosokkal. Tizenegyen gyûltek össze csöndes várakozással egy üres tanteremben.

Már hét órakor itt vannak minden tanítási napon, a 6.40kor induló menetrend szerinti

busszal járnak. Ha a következõvel jönnének, elkésnének. A megyei fõjegyzõtõl tudom, hogy

az állam támogatja azokat az önkormányzatokat, amelyek iskolabuszt akarnak vásárolni. Bizonyára

támogatná a sárpilisit is.

Miután elmondom, mit kérek tõlük, kiderül: Féja Géza nevét nem is ismerik. Valószínû,

már szüleik sem. Fegyelmezetten nekiülnek kérdéseim megválaszolásának.

„Még nem tudom, mi akarok lenni. Elõbb elvégzem a 9. és 10. osztályt.”

„Még nem sikerült eldöntenem… úgy gondoltam, hogy elmegyek gimnáziumba és még

négy évig gondolkodom rajta.”

„Arra gondoltam, pék vagy szakács leszek. Azért lennék pék, mert az könnyû munka és jól

lehet vele keresni. Szakács pedig azért szeretnék lenni, mert megismerhetek híres embereket.”

„Én ruhakészítõnek szeretnék tanulni, mert nagyon érdekel a varrás és sok szép ruhát szeretnék

varrni.”

„Ács, mert szeretek magasban lenni.”

„Én kõmûves vagy asztalos… azért választottam ezeket a szakmákat, mert majdnem minden

ismerõsöm és rokonom ilyen szakmában dolgozik.”

„Asztalos, mert azok nagyon szép munkákat tudnak csinálni fából.”

„Fodrász vagy szakács…”

„Cukrász…”

„Ha sikerülne, fodrász szeretnék lenni. Vagy cukrász. Mind a kettõvel lehet pénzt keresni.

A pénz pedig nagyon fontos a mai világban.”

„Én karosszérialakatos akarok lenni, ugyanis imádom az autókat.”

A pilisi gyerekek többsége általában két órakor ér haza, tanulnak, tévéznek a legtöbben,

négyen segítenek a szülõknek, fociznak, kevesebben olvasnak, van, aki kézimunkázik, biciklizik,

rajzol, a motorját bütyköli, csavarog a faluban. Alegutóbb olvasott könyvek: Tíz kicsi né35.ger („Szeretem az izgalmas és kalandos regényeket), Szörnyek szigete („Egyszerûen imádom

a krimi könyveket”), A világ 100 legborzasztóbb eseménye, Légy jó mindhalálig („Mert kötelezõ

olvasmány”), Gárdonyi: Egri csillagok, Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Indul a bakterház,

az irodalomkönyvben lévõ szerelmes versek, József Attila versei, Rómeó és Júlia, Hamlet.

A legkedveltebb tévémûsorok: Legyen Ön is milliomos, Szerencsekerék, sorozatok, Paula

és Paulina, Híresek és gazdagok, Dáridó, Szerelmes álmodozók, Acapulco szépe… („Szeretem

ezeket a délutáni szappanoperákat, de legjobban este a Vad angyalt.”) A természetfilmeket

ketten említik, van, aki megnézte a szekszárdi televízió Barangolások Tolna megyében címû

filmsorozatát is. Egy tanuló nem szeret tévéz nézni, inkább magnózik. Példaképeikrõl is

megkérdeztem õket: Két tanulónak nincs, egynek régebben volt: „Olyan akartam lenni, mint

édesanyám, de most már megváltoztam. Olyan vagyok, amilyennek én szeretném.” Négyen

továbbra is kitartanak szüleik eszményképe mellett. Egy fiú Silvester Stalonnera tekint fel,

„mert izmos, erõs, bátor és neki vannak a legjobb filmjei”. Osztálytársa Bud Spencerre (írva:

Búds Pencer) „…mert jópofa és erõs.” („Nekem egy világhírû focista, a brazil Rivaldo.”)

2001. március 15én az alakulófélben lévõ ifjúsági klub és a Gerlice madár népi együttes

tagjai adták az ünnepi mûsort. Velük együtt ötvenenhatvanan voltak az I. világháborús emlékmûnél

a templom mellett. Azt mondják, ez Pilisen szép szám. Afiatalok a szereplés után is

rendszeresen összejárnak zenét hallgatni, videózni, számítógépezni és közösen tanulni. Egynapos

túrákat is terveznek a környékre. Az egészséges életmódról, a környezetvédelemrõl, a

drogokról, a serdülõkor válságairól tartanak vitafórumot, megemlékeznek Szent Istvánról,

1956ról, részt vesznek a Sárközi Nap szervezésében.

Így lépett a XXI. századba ez a valaha szebb napokat látott sárközi település. Bízzunk megmaradásában!

A dolgozat a Soros Alapítvány támogatásával készült.

Abony a XX. század forgatagában

Amikor kisebb, kevésbé ismert – Uram bocsá’ jelentéktelennek tûnõ – települések kerülnek

szóba, az embernek akarvaakaratlanul ajkára tolul a kérdés: „az merre van”? Nincs ez másként

Abonnyal sem, neve az ország távolabbi vidékein rendkívül ismeretlenül cseng. Lokálpatrióta

elfogultság nélkül állíthatom, hogy ennek a kis városnak igenis gazdag múltja van,

csak a felületes szemlélõ ezt nem veszi észre. Itt is elvonultak a történelem viharai, amit az itt

élõknek szintén meg kellett élniük valahogy. Ezen elv alapján természetesen leszögezhetjük

az alapvetõ igazságot: nincsenek érdektelen települések, csak érdektelen emberek.

Abony Pest megye déli részén, Szolnok és Cegléd közt helyezkedik el. Elsõ ismert névalakjai:

Aba, Aban. (Külön érdekesség, hogy az Aba õsmagyar férfi keresztnév.) A nagyhatárú alföldi

település elsõ ismert birtokosa a Vezsenyi család (1450–1472), majd Kinizsi Pál és felesége,

Magyar Benigna (Mátyás király nagy hadvezérének, Magyar Balázsnak leánya), azután

Werbõczy István, de egy idõben Balassa János, a jászkunok fõkapitánya is birtokolta.

Atörök idõszak végére szinte teljesen elpusztult. Atúlélõknek II. Rákóczi Ferenc 1703. október

22én oltalomlevelet adományozott. Galántai Balogh István pedig mint Abony,

paládichi, tószegi és kécskei pusztult helységek örökös ura, 1711. december 29én engedelmet

és kedvezményeket adott pusztai megszállására. Lassan benépesült táj: 1748ban Mária Terézia

vásárszabadalmat adott, s mezõvárossá nyilvánította Abonyt. A XVIII. század utolsó negyedében

épült a katolikus és református templom, amelynek festett kazettáit nemzeti kincseink

között tartjuk számon. Tornyairól szól a híres katonadal: „Nagyabonyban csak két torony

látszik…” A birtokosok szép kúriákat építettek, amelyek a klasszicista építészet szép példái.

Céhei közül az 1773ban alakult csizmadia céh a legrégebbi. Az 1847 õszén átadott pest–szolnoki

vaspálya további lendületet adott a fejlõdésnek. A lakosság Kossuthpárti, az alföldi toborzóút

szép eredménnyel végzõdött. Itt választották országgyûlési követté – két ízben is –

gróf Teleki Lászlót.

36.A mezõvárosi besorolás megszûntével 1880–1950 között az abonyi járás székhelyközsége

volt.

I. világháború, vörös és fehérterror

A lakosság lélekszáma 1914ben meghaladta a 14 ezret. Az országos helyzet sajnos itt is

tükrözõdött: a kor ismert és veszélyes betegségei – angolkór, tüdõvész – egyremásra szedték

áldozataikat. Bölcsõde, óvoda nem volt, aminek hiányát a dolgozó szülõk igen megsínylették.

Ebbõl az idõbõl maradt fenn a gyerekek lenyugtatásának egy sajátos módja: pálinkát, vagy kisebbeknek

pálinkás kenyeret adtak, ami késõbb súlyos következményekkel járt.

Az „Abony” címû lapot 1912–1914ben Radics Móric szerkesztette. Ez a sajtótermék adott

Az idõ elõrehaladtával és a nehézségek megszaporodásával aztán ez a lelkesedés fokozatosan

lanyhult. Szaporodtak az ún. rémhírterjesztések is, amik ellen a fõszolgabíró cikket írt az

újságba. Ezek a rémhírek azonban a szomorú valóságot fedték, amirõl sokan nem akartak tudomást

venni. A közellátás siralmas volta miatti elégedetlenség 1918 júliusában majdnem

Abony 439 hõsi halottját sirathatta. Emléküket egy 1924ben emelt emlékmû õrzi

mind a mai napig.

1918. november 1jén megalakult a Nemzeti Tanács, amely a rendet csak ideigóráig tudta

megõrizni, mert a védõsereget a frontról hazatérõ kiábrándult katonákból nem lehetett megszervezni.

A katonák nagy része csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely az 1jén megindult

vasúti fosztogatást megkezdte, 2án pedig már az üzletek kifosztásához fogott. Mindezt a Tanácshoz

csatlakozott tizenöt katona – fegyverek hiányában – nem tudta megakadályozni. A

helyzet egyre élesedett. A „Nemzetõrséget” hadügyminiszteri rendelet értelmében feloszlatták,

helyét kisebb létszámú katonaicsendõri kirendeltség vette át. A Nemzeti Tanács helyzetének

megingását, majd megdõlését a korrupciós ügyek okozták.

1919 februárjában alakult meg a Munkástanács és a Népjóléti Bizottság. Ezek közélelmezési,

gazdasági, építkezési és munkaügyi, valamint kultúr és közegészségügyi albizottságokat

alakítottak, de a problémák gyors felszámolása még váratott magára. Égetõ volt a földkérdés

is, amit a Nemzeti Tanács nem bírt és nem is akart megoldani. Pest megyében 1919. március

6án kezdte munkáját a Földosztó Bizottság, dr. Földes Ferenc kormánybiztos vezetésével.

6án és 7én kb. 850 helyi igényjogosult adatait vették fel, hogy megkezdõdhessen a kiosztás.

Az elbíráláskor a rokkantak – sajnos szép számmal voltak – kedvezõbb elbírálás alá estek. Ez

alkalomból az Országos Szociáldemokrata Párt abonyi szervezete hatalmas demonstrációs

népgyûlést tartott a községháza elõtt.

Jelentõs esemény volt Abonyban március 15e megünneplése. Az „Abony” így ír róla:

A március 21én megalakult Tanácsköztársaság visszhangja nálunk is éreztette hatását. A

Ehhez elég egy mondatnyi kommentár is: közönséges puccs történt. A direktórium elrendelte,

hogy az üzletek – kivéve a fûszer és élelmiszerüzleteket – leltározásig zárva maradjanak.

Alakosság érthetõ okokból megkezdte megtakarított pénze áruba fektetését. Adirektórium

következõ rendelete a vagyonosok összehívása március 30ára a községháza tanácstermébe.

Abirtokrendezõ választmány a község határát 14 körzetre osztotta, és a 14 ellenõrzõ biztos

kötelessége volt a nagybirtokok tulajdonosait, bérlõit a helyszínen ellenõrizni. A járási Munkástanács

alakuló ülését április 12én Cegléden tartották, míg az Intézõ Bizottságot 13án

37.Abonyban választották meg. A direktóriumok fontos feladata volt a gazdasági tevékenysége

mellett a Vörös Hadsereg szervezése is. Ez utóbbi eredménye volt, hogy 1919 júniusában 1800

abonyi harcolt a Vörös Hadsereg soraiban. Április 14én az iskolák elvesztették felekezeti jellegüket,

„proletár iskolákká” váltak. A vallás helyett társadalmi erkölcstant oktattak, ami az

egyházellenesség legenyhébb jele volt.

Május 1jén a román csapatok elfoglalták Szolnokot, ami Abonytól mindössze 15 kilométer.

Szükséges lett volna tehát a fegyveres védelem megszervezése, de a helyi Vörös Õrség tagjait

a Dunántúlra, Alsólendvára vitték. Valószínûleg az ottani parasztmegmozdulásokat segítettek

elfojtani. Részben ennek hatására mintegy százötvenen fegyvert is fogtak a rendszer megdöntésére.

Ceglédrõl (kb. 20 kilométer) Szamuely Tibor népbiztos vezetésével már május 3án

megindultak a vörös egységek a helység visszafoglalására. Az 1990 elõtti források az ilyen

megmozdulások esetében hangsúlyozzák, hogy a fehér egységek milyen kiváló felszereléssel

rendelkeztek. Nincs ez másként Abony esetében sem. (Logikusan belegondolva viszont felmerül

a kérdés: ugyan honnan vette volna az akkor létszámhiányban lévõ ellenforradalmároknak

akár kielégítõ fegyverzete? Azt mindenesetre leírják, hogy az ellenállás rövid életû

volt.)

Abony esetét még egy különleges ügy is fûszerezte. Ahelységet átszelõ 4es számú fõúton

haladt egy vörös zászlós gépkocsiban Szamuely és néhány munkatársa, akikre orvlövészek

tüzet nyitottak. A sofõr életét vesztette, utasai viszont ép bõrrel úszták meg a kalandot. A

megtorlás iszonyú volt. Valószínûleg Abonyban is az a jelenet játszódott le, ami abban az idõben

oly gyakori volt Magyarországon. Szamuely elvtársnak ugyanis szokása volt a halálra

ítéltek pszichológiai kínzása is. Kedves hangon szólt az áldozathoz, mondván: „Úgy döntöttem,

nem akasztatlak fel – majd kis szünet után folytatta – inkább agyonlövetlek!” Mivel Szamuely

állandóan dohányzott, a kivégzésre a jelet a cigaretta kézbevételével adta meg, szinte

unottan. Akit mégis akasztásra ítélt, azt sokszor szinte öngyilkosságra kényszeríttették, mert

bajonettel addig döfködték lábait, míg a sámlit maga nem rúgta el. Acsaládtagok szinte mindig

„hivatalosak” voltak szeretteik kivégzésére, de siratniuk szigorúan tilos volt. 1919. május

4én hat abonyi ellenállót akasztottak fel egy eperfára a terrorlegények, közvetlenül a már említett

4es fõút mellett. A megtorlás egyéb formáiról nem maradt fenn megbízható adat, de a

fentiek alapján valószínûsíthetjük, hogy aki nem került idõben biztos helyre, keserû sors várta.

A tanácsrendszer bukása után a mártírok emlékének egy életnagyságú Krisztusszobrot

szenteltek, ami viszont a szocializmus évtizedei alatt a katolikus plébánia udvarán „bujdosott”.

A restaurált emlékmûvet a közelmúltban helyezték vissza a kivégzés színhelyére, vagyis

eredeti helyére. A szobor talapzatán lévõ táblával azonos szöveget õriz még egy másik

tábla is, amit az I. világháborús emlékmû alá helyeztek 1999. május 8án.

Amegtorlás napján a direktórium tagjai visszatértek Ceglédrõl, ahová az ellenforradalmár

megmozdulásokkor menekültek. A tanácshatalom egy kis idõre újra helyrebillent. Miután a

románok átkeltek a Tiszán, bekerítés fenyegette a Vörös Hadsereget. Az ellentámadás

Abonyból indult meg Szolnok és Zagyvarékas irányában. Avörösök jelentõs erõket összpontosítottak

a községbe, illetve a környékre. Augusztus elején leverték a Tanácsköztársaságot, a

vöröskatonák jelentõs része hadifogságba esett. Abony a nagyszámú kastély és uradalmi föld

miatt különösen alkalmas volt ezen tömegek befogadására, amit a gyõztesek ki is használtak.

Megbízhatatlan becslések szerint a községben 1919–1920ban 40–60 ezer fogoly fordult meg.

A fogva tartók nem bántak túl kesztyûs kézzel a hadifoglyokkal, a leghírhedtebb báró Vigyázó

kastélya volt. A kúria már 1848ban „Halálkastélyként” volt ismert. A szóbeszéd szerint

a báró egy alkalommal vadászatról hazaérve nem volt megelégedve a tetõn dolgozó jobbágyok

munkájával, és egyiküket egyszerûen lelõtte. A báróné a szörnyû tett láttán megátkozta

férjét, aki nem sokkal késõbb a gyilkosság helyszínén villámcsapás áldozata lett.

1919. november 24én községünkbe érkezett a dunántúli 1es huszárezred, Prónay Pál vezetésével.*

Az egységet a már említett Vigyázókastélyban szállásolták el. Öt nap múlva már

hozzá is kezdtek a rendcsináláshoz, amit igen sok, katonához méltatlan cselekedet szennyezett.

Agyalogos erõket a másik híres/hírhedt különítményes parancsnok, Héjjas Iván vezette.

Az említett egységek Szolnokon szintén kifejtették rendcsináló, megtorló tevékenységüket. A

források szerint a kínzások eszköze „csak” a verés volt, keményfa botokkal. Nem alkalmaztak

38

* Prónay ekkor még aránylag fiatal tiszt volt, Horthy bizalmi köréhez tartozott. Budapest 1944–

1945ös ostroma idején a kitöréskor, különítményparancsnokként halt hõsi halált..tehát különbözõ rafinált kínzási technikákat, mint pl. a pufajkások az 1956os forradalom

után. Az említett botok „csak” csontot törtek.

Az Abonyban fogva tartottakat – sokan helybeliek voltak – 1920. január 20án, hosszas huzavona

után engedték szabadon. 1920 novemberében tárgyalták az abonyi Munkástanács és

Forradalmi Törvényszék perét. Erre a direktórium több tagját már nem idézhették. Ketten közülük

a fehérterror áldozatai lettek, egy a proletárdiktatúra után hunyt el. Öten az aradi fegyházba

kerültek

A konszolidáció éveiben a gazdaságban helyi szinten sem történt jelentõs elõrelépés,

Abony is magán viselte a Horthyrendszer fogyatékosságait. A cselédek, napszámosok továbbra

is kiszolgáltatott helyzetben voltak, de legalább a biztos alappal rendelkezõ szorgos

emberek boldogulhattak. Jelen voltak ugyanakkor a különbözõ vallási egyesületek, a cserkész

és leventeképzés, ami a normális élet erkölcsi alapjait volt hivatva biztosítani.

Atrianoni igazságtalanságok kiigazítására irányuló próbálkozások voltak az elcsatolt területek

részbeni visszaadásai. A felvidéki, az erdélyi és délvidéki bevonulásokon több abonyi

katona részt vett, megkapva az ezzel járó emlékérmet. Az 1938as „hadjárat” emlékét õrzõ

emléktábla – az I. világháborús emlékmû talapzatába elhelyezve – huszonöt nevet örökít

meg.

A II. világháború megélése Abonyban

Miután hazánk 1941ben belépett a II. világháborúba, megindult a hadseregbe való sorozás.

Az abonyi hadkötelesek SAS (Siess Azonnal Siess) behívót kaptak, ami részben Abonyba

a Magyar Királyi 39. Bevonultatási Központba, részben pedig a 105ös ELOhoz (Ellátó Oszlop)

a hídépítõ, munkás, õr és géppuskás századokba szólt. A mozgósítható emberanyag az

abonyi járás községeibõl és Cegléd városból mintegy 12–15 ezer fõt tett ki.

Az abonyi sorállomány egy része sem kerülhette el a háború legszörnyûbb csataterét, a

Donkanyart. Az elesettekrõl, eltûntekrõl legtöbbször csak szûkszavú hivatalos értesítés jött,

sokakról pedig semmit sem tudtak. A hadifogságból évek után meggyötörten hazatérõknek

tilos volt bármit is elmondani „élményeikrõl”, így a feledés homályát mindkét letûnt rendszer

gyarapította. (Városunkban azonban immár kilenc éve megemlékezünk 1943. január 12rõl, a

doni áttörés napjáról. A rendezvények három éve katonai tiszteletadással zajlanak, mindez a

környéken egyedülálló.) A rekvirálások eredményeként 1944 júliusában sok száz lábasjószágot

(ti. szarvasmarhát) indítottak útba a németek részére. Avasútállomásról nyitott vagonokban

szállították a gabonát. A csendõrség 1944. június végén szomorú parancsot teljesített: a

helyi gettóból útnak indították a zsidókat a vasútállomásra. A végcél Auschwitz volt.

1944. június 9én a községünkbe látogatott Szálasi Ferenc. Az akkor kb. 1520 fõs helyi pártszervezet,

és bámészkodó tömeg fogadta. Ebéddel várták az országjáráson lévõ pártvezetõt,

amit azonban nem fogadott el.

Október 9én, verõfényes õszi reggel volt. Fél kilenc tájban a katolikus templom tornyában

lévõ õrszem a harang félreverésével adta le a vészjelet: jönnek az oroszok! Amenekülõk betöltötték

a szolnoki és ceglédi országutat, nem sokkal mögöttük már látszott az ágyúk torkolattüze.

Ennek hírére 12én már Abonyban is megalakult az illegális Kommunista Párt, egyelõre

tizenegy taggal. Vezetõjük Acsai Imre, akit 1919ben a Magyar Folyami Tengerhajózási Rtnél

a vörös hajósezred hadügyi biztosának választottak. A nyilas hatalomátvétel után a pártsejt

vezetõségét bebörtönözték. „Régi vágású” helytörténeti feldolgozások szerint a nyilasok fiatalokat

béreltek fel, hogy dobjanak kézigránátot a foglyok közé. Ennek ellentmond az a tény,

hogy a nyilasok ekkor már hatalmon voltak, ezért felesleges lett volna ilyesmire pénzt kiadniuk.

Megoldhatták volna maguk is, sokkal egyszerûbben és hatásosabban. Fogolytelepnek a

téglagyár szárítószintjét használták, ami alkalmas volt nagyobb létszám befogadására.

Október 27én délután egy német tankoszlop és lõszerszállítmány állított be a községháza

és a templom közé. Hamarosan szovjet repülõk jelentek meg, és bombázták a tankok állásának

környékét. Több bomba a református templom melletti iskolára esett, ahol éppen imaóra

volt. Atámadásnak kilenc abonyi nõ esett áldozatául, emléküket az egykori iskola helyén álló

épület falán lévõ tábla õrzi. Ezen a napon a csendõrség elhagyta a községet, másnap pedig

szabadon engedték Acsai Imrét. Anémet harckocsizó egységek – mintegy 1620 Tigris – 30án

vonultak el. November 1jén (szerdán) a község III. kerületi részét bombázták. A gyalogos

39.csapatok zöme november 2án szintén kivonult. A hátramaradottak tehát már csak utóvédharcokat

vívtak a 4én elõrenyomuló szovjet és román egységekkel. Az utóvédeknek három

fõ védelmi útvonala volt: A község déli határvonalán az ún. Perjecsatorna kb. 2 kilométeres

töltésvonala, a községet nyugatkeleti irányban átszelõ budapest–debreceni vasútvonal északi

töltésvonala, és a községet átszelõ – csaknem a vasútvonallal párhuzamosan futó – 4es számú

fõút. A szovjet és a román csapatok déli irányból törtek elõre. A visszavonuló németek az

ellenséges elõrenyomulás lassítása érdekében két kisebb hidat felrobbantottak. A vasút déli

részét tíz német katona védte a túlerõvel szemben. Itt estek el Günter Klapper waldemburgi

és Anton Hilger ismeretlen lakhelyû WaffenSS katonák, akiket sikerült azonosítani.

Másnap (5én) a németek Újszász irányából egy kisebb szakaszon visszavetették az orosz

elõrenyomulást, ám késõbb ez is hiábavalónak bizonyult.

November 6a és 7e között a község egy félreesõ szántóföldjén a szovjetek ideiglenes repülõteret

építettek, amirõl 1012 repülõgép startolt. A repülõtér mintegy másfél hónapig volt

használatban. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a hadmûveletek zöme november 4én

délutánra Abony területén befejezõdtek. Gyorsan berendezkedhettek, mert légvédelmük már

a hónap folyamán lelõtte a híres „Puma” magyar királyi vadászrepülõ század egyik gépét.

Bejczy József fõhadnagy, a gép pilótája, hat légi gyõzelem birtokosa a helyszínen hõsi halált

halt.

A harcoló felek veszteségeirõl még hozzávetõleges becslések sincsenek. Tömegsírba és elszórt

magános sírokba maguk a katonák is temethettek, ezek elhelyezkedése ismeretlen. Anémetek

egy részét végül a katolikus temetõ fogadta magába, majd ezeket a sírokat az 1990es

évek végén felszedték, a maradványokat elszállították. Ugyanabban a temetõben még ma is

áll egy szovjet katona díszsírhelye, arcképpel, vörös csillaggal, és cirill betûs felirattal. A városparancsnok

bár egy magyar alezredes volt, a községet védõ magyar katonaságról nem maradt

fenn adat. A II. világháborúban elesett abonyi katonák emlékét a református temetõben

kopjafa, a katolikus temetõben fakereszt õrzi.

A község a háborús megrázkódtatást még sokáig nem heverte ki, bár az élet megpróbált

minél gyorsabban visszatérni a normális kerékvágásba. A közigazgatás már november 7én

beindult. A pártok közül a kommunisták ocsúdtak fel leggyorsabban, november 11én már

megalakult a Legális Kommunista Párt. Égetõ probléma volt a sebesültek ellátása, a romok eltakarítása,

a közellátás beindítása és a Vörös Hadsereg katonáinak elszállásolása. Ez utóbbi

terhét természetesen a lakosság viselte, vagy inkább: szenvedte. Iszonyatos mennyiségben

történtek ugyanis rekvirálások, rablások és a nemi erõszak is gyakori volt. Atöbb helyen megtörtént

szörnyûségekrõl sokáig legfeljebb csak suttogni mertek. Erre így emlékezik egy szemtanú

1945. január 20án az abonyi Magyar Kommunista Párt kiadásában megjelent a „Munkás

Ifjúság”. Január 23án a helyi pártok, pártközi konferenciát tartottak, ahol kijelölték a felállítandó

Nemzeti Bizottság tagjait, és 28án délután 2 órakor elfogadásra a Pártközi Népgyûlés

elé terjesztették. Óriási elõrelépés volt, hogy március 17én az Ideiglenes Nemzeti Kormány

elfogadta a nagybirtok rendszer megszüntetését és a földosztásról szóló rendeletet. A tenni

akaráson és összetartáson kívül más nem állt rendelkezésre, mindent megtizedelt a háború

pusztítása. A nehézségek ellenére viszont beindult a termelés, és úgy tûnt, hogy elérkezett

végre a szebb jövõ.

Felhasznált irodalom: Juhász Tamás: Abony történelmi múltja 1918–1973ig. (h. n., é. n.) Ungváry Krisztián:

Budapest ostroma. Bp., 1998.; dr. Vecseklõy József: Nemzetgyilkossági kísérlet – Trianon, 1919.

Lakitelek, 1993.; Pásztor Mihály: AMilleneumtól a fehérterrorig. Abony, 1969.; Földi Pál: Harcosok az égen.

h. n., 2000.; özv. Retkes Ferencné (73 év) közlései.

40.Hasonszenvi gyógyítás

a reformkori Magyarországon

AXIX. század európai orvoslásának egyik legnagyobb hatást kiváltó gyógymódja a homeopátia

vagy régi nevén hasonszenvi gyógyászat megjelenése és elterjedése volt. Ahomeopatikus

gyógyászati módszer magyarországi meghonosodása és elterjedése érdekes képét adja a

reformkori Magyarország gyógyítási gyakorlatának egy új, sokak által támogatott, míg mások

által támadott és betiltani igyekezett gyógyítási módszernek. A homeopátia elfogadtatására

irányuló, a XIX. század egészén végighúzódó küzdelem értékes adalékokkal szolgál orvos

és mûvelõdéstörténeti szempontból is, bemutatva egy máig élõ gyógyítási eljárás sajátos

viszontagságait.

A francia forradalom utáni idõszakban több olyan orvosi kutatási irány is elindult, amely

jelentõs hatással volt a kor orvoslására. Ezek közül a hasonszenvi vagy máig használatos nevén

homeopatikus eljárás a legismertebb és legidõtállóbb. Christian Friedrich Samuel

Hahneman, a kiváló német orvos az 1780as évektõl folytatott önkísérleteket kininnel, a kínafa

kérgébõl kivont alkaloiddal, mellyel kapcsolatosan tapasztalta magán, hogy az nagy adagban

váltólázat okoz, míg kis adagban meggyógyítja a váltólázban szenvedõ beteget. Tapasztalatait

1790ben tette elõször közzé, részletesebben 1810ben Drezdában megjelent könyvében

foglalta össze, amit a tudománytörténet Organonként ismer. (A mû teljes címe: Organon der

Heilkunst, vagyis A gyógyítás mûvészete.) Módszerének alapelve a „similis similibus

curantur”, a hasonló a hasonlót gyógyítja elv, mely már az ókorban használt gyógyító eljárás

volt. Ahomeopatikus gyógyítás alapelve szerint a gyógykészítmények elsõsorban nem anyaguk,

hanem a benne foglalt immateriális erõk következtében hatnak, ezért a készítmények hígítással

nem hogy vesztenek hatásfokukból, hanem a folyamatos hígítás fokozza a szerek hatékonyságát.

Hahneman szereit dinamikusan gyógyító szereknek nevezte el, s mûvének

1810es megjelentetése után jelentõs népszerûségre tett szert Európában. Az önkísérleteket

folytató orvos sikerei hamar követõkre találtak. 1811ben Hahneman családjával Lipcsébe költözött,

ahol a város orvosi egyetemén homeopátiai tanszéket vezetett, fiatal orvosokat tanított

és rendszeresen publikált orvosi lapokban. Az 1813ban kitört tífuszjárványt, mely Napóleon

seregei után pusztított Lipcse körül, saját maga által készített szerekkel gyógyította jó hatásfokkal.

Az Európa német nyelvterületén egyre népszerûbb gyógymód fõként osztrák katonaorvosok

közvetítésével jutott el Magyarországra, ahol hamar lelkes követõkre talált. A homeopátia

hazai történetének fontos dátuma 1819. november 6a, mikor is a császár rendeleténél

fogva a budai Helytartótanács tiltotta meg a módszer gyakorlását, a homeopatikus szerek alkalmazását.

A homeopata gyógymód terjedését és népszerûségének növekedését nem tudta

megakadályozni az elõbb említett rendelet, miután nemesi és fõként arisztokrata körökben

egyre nagyobb elismertségnek örvendett Hahneman gyógymódja. Bakody József gyõri, majd

pesti orvos mellett, a késõbb híressé vált Almási Balogh Pált – Kossuth és Széchenyi gyógyítóját

–, illetve Argenti Dömét és Forgó Györgyöt érdemes megemlíteni a gyógymód magyarországi

meghonosítói és XIX. századi kiemelkedõ mûvelõi közül. Az 1820as években német

nyelvterületen elért kezdeti sikerek után egyre több magyar orvos figyelmét is felkeltette az

újszerû, saját gyógykészítményekkel rendelkezõ eljárás, miután – mint például Almási Balogh

Pál is – személyes ismeretségbe kerültek Hahnemannal vagy más, fõként német orvosokkal.

Ebben az idõszakban a homeopátia kórházi keretek közötti használatáról csupán

Nagyváradról vannak adataink, ahol a lelkibeteggondozó Sztaroveszky doktor felügyelete

mellett dolgozott.1

Érdemes néhány pillantást vetni a reformkori Miskolc egészségügyi viszonyaira. Miskolcon

az 1830as években mai értelemben vett közkórház még nem mûködött, csupán a megyeházán

volt rabápolda, a Chevra Kadischa zsidó egylet mûködtetett magánkórházat, katolikus

és református felekezeti ispotályok, a görög kompánia xenodochiuma mûködött, illetve a Tetemváron

került felállításra a katonai nosocomium. Ezekben 1848ban mintegy 90 ágyon folyt

41

1 Kóczián Mária–Kölnei Lívia: A homeopátia története Magyarországon. In: Simile. 2001/1. 4. old..gyógyító tevékenység. A korabeli viszonyokat jól példázza Szendrei János leírása a törvényszéki

fogházról: „Az egyik szobában, melyben különben csak hat ágynak lett volna hely, 12

falóca volt elhelyezve, a beteg foglyok számára, a másik szobában – mely az egész fogházépület

legrendesebb szobája volt – 5 ágy volt felállítva. Ha egyszerre több mint húsz fogoly – ami

különben csak ritkán fordult elõ – betegedett meg, akkor a könnyebb betegek saját zárkáikban

gyógykezeltettek. Külön férfi, vagy külön nõi osztály nem volt, hanem ha esetleg nõi fogoly

betegedett meg, akkor az mindig a saját zárkájában részesült gyógykezelésben.”2

Az 1820as évek végén Magyarországon meghonosodó, majd az 1830as években terjedni

kezdõ homeopátiai gyógykezelést nagyban segítette Hahneman mûvének 1830ban történõ

magyar kiadása, Bugát Pál fordításában, Organona a Gyógymûvészségnek, vagy Hahneman

Sámuel Homeopathiaja címmel. A nagy visszhangot kiváltó könyvre reflektálva írta meg a

gyógymódot tagadók válaszát Kovács Mihály fõorvos, kiadva az Antiorganont, vagy ahogy

egykor hívták, az „Orgonarostát”.3 Elismerésként több vármegye, köztük Zemplén, Szabolcs,

Máramaros és Pest–Pilis–Solt, õt választották tiszteletbeli táblabírává.4 Mûvét az orvostársadalomból

sokan helyeselték, de egyre nagyobb tábora lett a homeopátiát gyakorló közhivatali

orvosoknak is. Az 1830as évektõl megnõtt a száma a témában megjelent cikkeknek, tanulmányoknak

is, melyekben kiki saját tapasztalatait, vagy meggyõzõdését fektette írásba, éltetve a

homeopátia megítélésében nem csillapodó tudományos vitát.

A homeopátia miskolci és borsodi megjelenésérõl egy 1833as levél tudósít. Ebben Szathmáry

József, a vármegye elsõ fõorvosa fordul kérelemmel Borsod megyéhez, miszerint: „A

homeopathia név alatt esmeretes systema, melynek elvei több ügy társai körében, szinte általam

is ez elõbbi alig felfoghatók valónak, immár elõttem magát kivívta, mind több évek óta

különös figyelemmel kísért szemlélõdéseim, majd Pesten ezen gyógytervet sikerrel gyakorló

ügyfeleim személyes utasítások, mind önszerencsés tapasztalásom erejénél fogva, midõn jól

esett hallanom, miként kiáltottak áldást, annak szerzõjére tulajdon betegeim.”5

Szathmáry doktor saját költségén Pesten szerezte be a homeopatikus gyógyításhoz elengedhetetlenül

szükséges szereket. Ez idõ tájt fõként a belvárosi Jármayféle Oroszlán Gyógyszertár

volt az egykori Zöldfa, a mai Veres Pálné utcában, mely a gyógykészítmények árusításával

foglalkozott. Szathmáry fõorvos a gyógyító tevékenységet ingyen ajánlotta a vármegyének,

javasolva, hogy a miskolciakat délután 2 órától, a „külbelieket” pedig 3 órától gyógyítja,

a helybeli lelkészektõl írásos igazolást hozók részére pedig a szereket is ingyen szolgáltatja. A

homeopátia mellett az allopatikus, az addig bevett gyógymódot is alkalmazta, kinekkinek

kérése szerint.

Az 1833. augusztus 11én kelt levéllel a megyegyûlés november 15i ülésén foglalkozott.

Szathmáry fõorvos kérését elfogadva Borsod megye támogatta a homeopátiai orvoslás alkalmazását,

miután: „A szenvedõ szegény sorsú embertársaink iránti kijelentett ajánlása, a megye

közönsége részérõl is kedvesen és jó tetszéssel fogadódván, a fentérdeklett jelentés másodlatja

kiadásával járásbeli szolgabíráinknak meghagyatik, hogy fõorvosunk ezt az ajánlását

az egész megyében tegyék különösebben közhírré.”6 Borsod vármegye támogató döntése

még azelõtt született, mielõtt hivatalosan is eltörölték volna az 1819ben hozott, a homeopatikus

gyógyítást betiltó császári rendeletet. Ennek visszavonására csupán 1837ben került sor,

felhívva a megyei orvosok és seborvosok figyelmét az új rendelkezés kiadásáról.7

Szathmáry fõorvos további gyógyítói gyakorlatáról nem maradtak ugyan fenn dokumentumok,

de megállapíthatjuk, hogy Miskolcon jelentõs körökben ismerhették a gyógyító eljárást,

hiszen a korabeli helyi lap, a Miskolci Értesítõ több hirdetést és felhívást is közzé tett a témában.

1842. október 31én egy magát megnevezni nem kívánó személy „60 rendbeli legválogatottabb

és legszükségesebb szerekkel” bíró homeopátiai gyógyszertárat hirdetett megvétel42

2 Szendrei János: Miskolc története és egyetemes leirata IV. kötet. Miskolc, 1911.

3 NatterNád Miksa: Kovács Mihály fõorvos munkássága. In: Communicationes ex bibliotheca historie

medicine Hungarica. Bp., 1964. 152. old.

4 Uo. 153. old.

5 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 3749/1833

6 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 3749/1833

7 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 2126/1837.re, melyhez ajánlotta a hozzá tartozó két könyvet is.8 A szabadságharc elõtti idõszakban,

1843ban újabb orvos, Stern Lipót nyújt be kérelmet Borsod vármegyéhez. Az 1830as években

Lipcsében már homeopátiás kórház is mûködik, ami mellett ehhez kapcsolódó újságot

adnak ki. Ennek szerkesztésében is részt vett Stern, aki 1842ben telepedett meg Miskolcon.

Homeopátiával tíz éve foglalkozott már, minden bizonnyal német nyelvterületen. Kérelmében

elõadja, hogy „...ezen egyedüli gyógymód az, mely a betegségben sínylõdõ egyéneket

minden kínzás vagy életerõ veszélyeztetés nélkül képes leggyökeresebben kigyógyítani és

pedig fölötte kevés költséggel.”9 A gyógyítás kedvezõ költségei mellett Stern Lipót a szerek

ingyenes rendelkezésre bocsátását is felajánlotta, kérve egyúttal, hogy a gyógyítás eredményét

igazoló, a betegekrõl készített „mutató lajstromot” a megye rendelje meg. Borsod megye

közgyûlés 1844ben fogadta el a kedvezõ orvosi ajánlatot, engedélyezve a fogházi kórházban

történõ alkalmazását. Ennek értelmében a hetelõ tiszti ügyész és a várnagy jelenlétében kellett

megkérdezni a gyógyítandó személyeket, melyik gyógymódot választja. A homeopátiát választók

orvoslása külön szobában történt, s a börtönfelügyelõk ellenõrzése mellett készült el a

Stern Lipót által igényelt betegjegyzék. Stern doktor mûködése többször felbukkant a Miskolci

Értesítõ hirdetései között is. 1845ben „barom orvosi figyelmeztetés” címmel ad közzé felhívást,

a dögvészben és más járványos megbetegedésekben szenvedõ marhák orvoslása ügyében.

Ebben felhívja a Miskolcon és környékén élõ állat tulajdonosok figyelmét a hasonszenvi

gyógyítás elõnyeire, ajánlva gyógyítói szolgáltatásait.10 Az 1845ben közzétett további hirdetéseiben

minden háziállatra kiterjesztette gyógyító ajánlatát.11 Stern Lipót mûködését 1848ig

tudjuk nyomon követni a korabeli dokumentumokban. Az orvos által tett hirdetések mellett

érdekes forrásként jelennek meg a Miskolci Értesítõ hasábjain a gyógyult betegek köszönetnyilvánításai

is. 1848. március 23án Nikházi Gábor mészáros mester mond nyilvános köszönetet

Stern doktornak, miután az módszerével meggyógyította az addig köszvénnyel küszködõ

feleségét, melyet más orvosok sikertelenül próbáltak kezelni.12 Szudy Zsuzsanna betegségébõl

ugyancsak Stern Lipót „hathatós csudatévõ szerei” adtak felépülést 1848 nyarán.13

A Magyarországon egyre jobban megerõsödõ homeopátiás gyógyítás eredményeként a

pozsonyi országgyûlés két táblája 1844ben feliratot intézett az uralkodóhoz, melyben a homeopátia

felvételét kérték az egyetemi tanulmányok sorába, valamint a szükséges gyakorlati

eszközök biztosítását kívánták elérni. Ennek elõzményeként hat orvos, köztük a már említett

dr. Bakody József a hazai homeopátia mûködését bemutató részletes irományt juttatott el az

országgyûlés elé. Ebben összefoglalták a homeopatikus gyógyítás eddigi eredményeit, sikereit.

Az „élet és költségkímélést” figyelembe véve a beadványt ellenjegyzõ orvosok leírása szerint:

„kórházainknak nagyban nyert eredményei akkora halmazban gyûltek már meg, hogy

elhatározó ítéletet ezekre építeni lehet”.14 Az orvosok kérésüket négy pontban terjesztették a

karok és rendek elé: eszerint egy tanítói szék felállítása, biztosítva a gyógymód naprakész,

elõadások formájában történõ átadását, hasonszenvi kórház felállítása, mert „a gyakorlati tudomány,

minõ a gyógytan, csak gyakorlat által tanulhatik meg meggyõzõleg”; harmadrészben

az egyetemi „tanulmányok tervébe” történõ felvétele, illetve a törvény elõtti egyenlõség

két gyógymód, a homeopátia és az allopátia részére, mert: „...a hasonszenv bár mint kimutatjuk

sokkal üdvösebb a régi gyógymódnál, mégis nem kíván, még pedig nem követel elsõséget

a másik fölött, õ megelégszik azzal, hogy fejlõdése törvényellenes akadályok által nem gátoltatik...”

15

1842ben a birodalom területén öt helyen folytattak kórházakban jelentõs homeopátiai

gyógyító tevékenységet. Akõszegi hasonszenvi kórház tervét 1833ban a helyi kórházegyesület

fennhatósága alatt dr. Blesz szervezte meg, a már 1824tõl mûködõ helyi gyógyintézet fej43

8 Miskolci Értesítõ 1842. október 31.

9 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 857/1844

10 Miskolci Értesítõ 1845. július 8.

11 Miskolci Értesítõ 1845. július 15.

12 Miskolci Értesítõ 1848. március 23.

13 Miskolci Értesítõ 1848. július 6.

14 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 231/1844

15 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 234/1844.lesztésével. Anyagi alapjait „szabad ajánlatok és hagyományok útján” 40 ezer forintra növelte.

A hat kórterembõl álló kórházban két kórterem 24 ággyal belgyógyászati részlegként szolgált,

míg a többiben ragályos és sebészeti betegek kaptak helyet. A kórházhoz tartozott egy

kápolna és egy hasonszenvi gyógyszertár is. A kõszegi kórházban folyó gyógyítói munkáról

évente számolt be Blesz doktor, míg a kórházegyesület gazdasági ügyeirõl a tisztviselõk tették

közzé adataikat. Az 1833 és 1842 között itt kezelt 864 beteg közül 792 volt kigyógyult, 11

állapota javult, 5 volt gyógyulatlannak tekinthetõ, 17 személyt halva hoztak be, 32 a kórházban

halt meg, míg 7 személyt az adatok összesítésekor kezeltek.

Gyöngyösön 1838. szeptember 16án nyitották meg a Hasonszenvi Kórházat, mely két nagyobb

egy kisebb kórterembõl állt, 36 ággyal. Ezen kívül egy részleg az elmebetegeknek, egy

pedig a szülõ nõknek volt fenntartva. Saját homeopátiai gyógyszertárral nem rendelkezett a

kórház. A gyógyintézet létrejöttét dr. Horner István fõorvos mozdította elõ, aki adományok

gyûjtésével szedte össze a szükséges pénzt. Báró Orczy Józsefné a kórház épületét ajánlotta

fel, míg báró Podmaniczky Lajosné és báró Baldacci asszony 5000 forintot írtak alá. 1843ra 27

000 forintnyi tõkével bírt a kórház. Az itt folytatott gyógyítási munkák összesítését hasonlóan

a kõszegiekhez, évenként adták ki a közönség részére. 1838. szeptember 16. és 1842. december

31. között 357 beteget kezeltek a gyöngyösi kórházban, ahonnan 285en gyógyultan távoztak,

15 személy állapota javult, 7 fõ volt, akik gyógyíthatatlanok maradtak, 21 személyt halva hoztak

be, 23an a kórházban haltak meg, míg 6 fõt folyamatosan kezeltek. Dr. Horner István egészen

1891ben bekövetkezett haláláig a kórház élén állt, amely 1872ben már 120 beteget fogadott.

16

A borsodi példához hasonlatosan az ország más területein is népszerûvé vált a „szelíd

gyógymód”, így 1842ben Somogyban is igény mutatkozott a homeopátiának a börtönkórházakban

való alkalmazására, de hasonló adatok maradtak fenn Bereg vármegyébõl is.17

Abécsi irgalmas szûzek hasonszenvi kórháza 1832ben létesült a Szent István Káptalanbeliek

egyikének igyekezete által. Ajól rendezett, tiszta, világos épületet Miksa fõherceg építtette

„szabad ajánlatok” által. Akórház elsõ nõi személyzete Tirolból érkezett. Az intézet igazgató

fõorvosa 1835tõl dr. Fleischman volt, aki a kolera sikeres gyógyításával tudta kijárni, hogy

hosszú szünet után a birodalomban ismét engedélyezve lett 1836tól homeopatikus gyógyítás.

A kórházalapítás utáni elsõ években 1020 beteget fogadtak, akiket korábban allopatikus

(a betegség természetével ellentétes hatású gyógyszerek alkalmazása) módszerekkel gyógyítottak

még, majd a kolerajárvány után, 1836tól tértek át a homeopátiai kezelésekre, elhagyván

az ún. vegyes orvoslás gyakorlatát. Fleischman sikerét igazolta az a tény is, miszerint naponta

több mint tíz orvos látogatta a kórházat, akik jelen voltak a betegek felvételénél, kikérdezésénél,

bejegyzésénél, orvoslásánál, valamint a gyógyszerek készítésénél és kiosztásánál.

A gyógyítás eredményei és költségei külön, havi rendszerességgel megjelenõ füzetben kerültek

kiadásra, melynek a Hygea címet adták. Az 1836. november 1. és 1842. december 31. közötti

idõszakban a bécsi irgalmas szûzek hasonszenvi kórházában kezelt 4731 beteg közül

4322en távoztak gyógyultan, ami rendkívül jó eredménynek számított, hozzátéve azt a gyakorlatot,

hogy dr. Fleischman a gyógyultnak nyilvánított személyeket több orvossal is kontroláltatta.

Gyógyíthatatlannak 62 személy, meghaltnak 294 fõ volt regisztrálva, 53an kezelés

alatt álltak a felvétel idõszakában.

A bécsi irgalmas szûzek hasonszenvi kórházának linzi fiókintézetét 1842. július 1jén állították

fel dr. Reisz vezetése mellett. A bécsihez hasonló szervezeti felépítésû intézet szintén

rendelkezett önálló gyógyszertárral. 1842. december 31ig 332 beteget fogadtak Linzben,

melybõl 270en távoztak gyógyultan, 11en javultak, ketten gyógyíthatatlannak voltak jelentve,

11en meghaltak, míg 38an a gyógyítás alatt álltak.

Az 1819ben meghozott császári rendelet ellenére került engedélyezésre 1828tól dr.

Isfordinak, a legfõbb tábori orvosnak a bécsi katonai kórházban, hogy homeopátiás kísérleteket

folytasson, mely kapcsán a prágai fõorvost, Marenzellert hívatta a fõvárosba. Az õ általa,

egy tizenkét ágyas kórteremben gyógyszertári és könyvtári ellátás mellett lefolytatott gyógyítási

eljárást a bécsi orvosi akadémia által kiküldött orvosok naponta kétszer ellenõrizték, jegy44

16 Kóczián–Kölnei: i. m. 2001/1. 5. old.

17 Uo..zõkönyvben jegyezve fel az általuk tapasztaltakat. A homeopátiás gyógyszeres ellátást

Marenzeller határozta meg. A gyógykészítményeket a betegek az orvosi bizottság jelenlétében

vették be. A gyógykísérletek lényege: „megtudni, gyógyíte a hasonszenv, s ha igen, úgy

további kísérletek által a fokot és módot határozottan megtudni volt szándék”.18 A kéthónaposra

tervezett gyógyítást felsõbb utasításra negyven nap után anélkül szüntették be, hogy

azt megindokolták volna. A kinevezett bizottság sem a homeopátia mellett, sem pedig ellene

nem tudott állást foglalni, a kísérleti idõ rövidsége miatt. A bécsi garnizon kórházában végzett

homeopátiás gyógyítás eredményeként a kezelt 43 beteg közül 23an gyógyultak, 5en

más kórházakba kerültek, egy fõ meghalt, míg egy fõ kezelése tovább folytatódott. A 43 beteg

gyógyítása 381 napot vett igénybe.

Nem feladatunk, hogy orvosi szempontokból értékeljük a korabeli allopatikus és homeopatikus

gyógymódok közötti különbségeket, illetve a kétféle gyógyítás hatásfokát, hiszen ez a

vita nemcsak az egész XIX. századon de sok tekintetben még a XX. századon is lezáratlanul

vonult végig.

A különféle betegségtípusok közül mégis érdemes kiemelni a kolerát, vagy régies nevén

keleti járványt, mely 1830–1831ben hatalmas pusztítást végzett birodalomszerte. A betegség

gyógyításában komoly sikereket elérõ Hahneman híre hamar elterjedt a kontinensen, és adataink

vannak arról is, hogy az 1830as évek Kairójában is gyógyították már a kolerát homeopátiával.

Pesten dr. Mayer tábori fõorvos, és dr. Baudisz, dr. Schmit és dr. Gerstl, míg Gyõrben

dr. Bakodi József alkalmazott kolera ellen homeopátiát. A birodalom egyéb városai közül

Bécsben, Lembergben, Morvában, illetve ezen kívül Oroszországban, Lengyelországban, német

területen, Triesztben és Marseilleben is gyógyították a betegséget. Ahagyományos orvosi

módszerekkel dolgozó kórházakban csaknem minden második beteg halt meg kolerában,

míg ezt az arányt a bécsi katonai kórházban alkalmazott hasonszenvi gyógyítással 33 százalékra

sikerült levinni.19 A Magyarországon összesen regisztrált halálozási szám 1831. június

11. és október 9. között 142 867 fõ. A járvány ideje alatt Forgó György, Pest vármegye tisztifõorvosa

és Balogh Pál is javaslatot és kérvényt fogalmazott meg a módszer alkalmazásáról,

de azokat a hatalom nem méltányolta. Az elutasítás ellenére a kolera sikeres gyógyításának

köszönhetõen enyhült a hatalom szigora az újszerû gyógyítási eljárással szemben és többek

között ez is vezetett a betiltó császári rendelet végleges eltörléséhez.

A pozsonyi országgyûlés két táblája elé terjesztett kimutatás részletesen foglalkozik a kétféle

kórháztípus költségeivel. A homeopatikus gyógyítást gyakorló bécsi Irgalmas Nõvérek

Kórháza és a hagyományos gyógymóddal gyógyító Erzsébetiek Kórháza közül az egy napra

vetített homeopatikus kórházi költségek mintegy felét teszik ki az allopatikus gyógymódot

használó másik kórház költségeinek. A lipcsei hasonszenvi és a berlini charité (irgalmasság)

kórházak között szintén ilyen különbség volt anyagi téren.

Ahomeopátiás gyógyítás elfogadtatását ajánló orvosok (dr. Attomyr József, dr. Bakody József,

dr. Ivanovics András, Mayer Károly fõorvos, dr. Rosenberg Károly és dr. Hausman Ferenc)

1844. évi beadványa nem hozta meg a várt sikert, s bár a fõrendek – akik közül bizonyára

sokaknak pozitív tapasztalataik voltak a gyógymód tekintetében – támogatták az elõterjesztést,

a királyi válasz elodázta a hasonszenvi oktatás bevezetését az egyetemi stúdiumok

tekintetében. Az orvosi karon már 1848 elõtt is voltak hívei a gyógymódnak és már 1846ban

sikerült kivívni a Magyar Kancellária kedvezõ döntését a homeopata gyógyszerek szabad

árusítása tekintetében.20 Ezzel olyan jogokat szereztek meg, melyekkel a hagyományos

gyógymódot folytató orvosok sem bírtak, miután csak okleveles gyógyszerészek árusíthatták

készítményeiket. A forradalom gyõzelme után remény mutatkozott az egyetemi reformok

véghezvitelére, mely magába foglalta volna az 1844ben már megfogalmazott terveket, a homeopátiának

az orvoskari tantervekbe való felvételét, professzor kinevezését, és ehhez hasonló

kórház felállítását, de a politikai bizonytalanság nem kedvezett ekkor még ennek a törekvésnek.

45

18 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 231/1844

19 BorsodAbaújZemplén Megyei Levéltár IV. 501. 231/1844

20 Antall József: Homeopathy and medical education in Hungary. In: Orvostörténeti Közlemények 1969.

51–53., 99–114. old..Az 1844es országgyûlési indítványt követõen indult meg az egyesület alapítási törekvés,

mely ugyancsak az indítványt megfogalmazó orvosok nevéhez kötõdik. Aszabadságharc bukása

hosszú idõre árnyékot vetett a magyarországi homeopátia fellendülésére. Közel másfél

évtizedes idõszak után csak 1863tól kezdik megszervezni a Magyar Hasonszenvi Orvosegyesületet,

ami 1865ben alakult meg hivatalosan Almási Balogh Pál elnöklete mellett.

A hazai homeopátia ezen korai, sok vitát kiváltó idõszakát talán a gyógymódot feltaláló

Hahneman gondolatai mutatják be igazán: „Cáfoljátok meg ezen igazságokat, ha tudjátok valamely

sikeresb, biztosb, s kellemesb gyógymód kijelölésével, s ne hadonásszatok puszta szavakkal,

melyekkel elözönlöttek bennünket. Ha pedig az enyémet legjobbnak találjátok, használjátok

az emberiség javára és adjatok érette Istennek hálát!”21

Kalotaszeg

Erdély különleges képzõdmény a Föld testén – mondja róla dr. Szádeczki Kardos Gyula tudós

geológus –, s benne Kalotaszeg a magyar nyelvterület egyik legszebb, néprajzilag egyedi,

kies oázisa, mind a mai napig színes virága.

Kalotaszeg nevét – Kalotaszegként – egy 1443as oklevél említi elõször, s Heltai Gáspár

krónikájában (1575), Erdély vármegyéinek felsorolásában a hatodik (utolsó) vármegyeként

szerepel a „kalotai”. Amai Kalotaszeg már csak utolsó keleti maradványa annak a Kalota nevû

nagy területnek, amely a középkorban a Berettyó folyótól a SebesKörös forrásvidékéig

terjedt.

A vidék történeti kialakulása

E színes néprajzi vidék elnevezésére vonatkozóan Jakó Zsigmond 1940ben megjelent Bihar

megye a török pusztítása elõtt címû mûvére támaszkodhatunk, amely nyugatról kelet felé

haladva a következõket állapítja meg: „A Rétság, SebesKörös, KisKörös és Berettyó által körülölelt

falvak összefoglaló neve Kiskalota volt. Ennek folytatása a KisKöröstõl keletre, a Berettyó

és SebesKörös között az Erdély határáig nyúló terület, amit középkalotának, míg az ettõl

keletre esõ területet régi nevét Kalotának, mai néven pedig Kalotaszegnek nevezünk. Ebbõl

bizonyosra vehetõ, hogy a mai Kalotaszeg nyugati fele, mint a Szent László alapította Városi

Püspökség fõesperességének a része, szoros kapcsolatban élt a SebesKörösvölgyi magyarsággal

és sokáig Bihar megyéhez tartozott. Ebbõl tehát az is megállapítható, hogy a

Csongrád, Békés és Bihar megyét benépesítõ Ond törzs ide is juttatott magyar népességet a

honfoglalás idején, vagy az azt követõ idõkben.

A honfoglaló magyarok Erdélyben való megtelepedésével kapcsolatban két, egymásnak

ellentmondó tájékoztatás és forrásanyag áll rendelkezésünkre. Az egyik III. Béla királyunk

névtelen jegyzõjének, Anonymusnak (1177–1196) a Gesta Hungarorumban fennmaradt vélekedése,

miszerint Gyalu lett volna a szláv Gyelo fejedelem székhelye, akit – a Meszes kapun

át bejövõ Tétény (Tuhutum v. Töhötöm) elõl menekülõben – a Kapus patak mellett Tétény vitézei

megöltek, s így jutottak a magyarok Erdély és Kalotaszeg birtokába. Gyelo szláv fejedelemnek

a Gyalu helyén feltételezett központját azonban a gyalui vár kertjében az 1980as

években végzett régészeti ásatások nem igazolták. Másik történeti forrásunk a XIII. században

élt Kézai Simon, IV. László, azaz Kun László király udvari papjának a Gesta Hungarorum

címû krónikája. Kézai a legrégibb, a XI. századi õskrónikából merítette adatait. Szerinte az

Etelközbõl érkezõ magyarság a KeletiKárpátok szorosain áthaladva Erdélyben megpihent,

majd folytatta útját az Alföld felé. Azonban az utánuk jövõ besenyõk feltartóztatására öt nemzetséget

hagytak hátra és telepítettek le Erdélyben. Dés és a NagySzamos vidékén az

Agmand nemzetséget. A KisSzamos két oldalán Doboka központtal és a Székisóbányával a

Gyula–Zsomborok, a Borsapatak mentén a Borsák, Kõrösfõtõl a Marosig, azaz a mai Kolozs

46

21 S. Hahneman Hufelandhoz írott levele. In: Organona a gyógymûvészségnek. Pest, 1830. Hasonmás

kiadás: Szentendre, 1993. Utószó..megyét Kolozsvárral és a Kolozsisóbányával a Mikola nemzetség szállta meg, míg Torda körül

a Szíl–Kalocsa nemzetség telepedett le. Hogy õsfoglaló nemzetségekrõl van szó – mondja

Palkó Attila történész – bizonyítja e nemzetségek címerállata is. Az Agmondoké a farkas, a

Zsomboroké az oroszlán, a Borsáké a hal, a Kalocsáké a madár, a Mikoláké pedig a szarvas.

Ezt látszik igazolni pl. a Tordaszentlászlón fennmaradt az akasztalatos 1 fonottkeresztszemes

technikával hímzett szarvasos és pávás kézimunka minta, madaras csipkeminták változatos

sokasága. Tehát Kalotaszeg elsõ magyar benépesítõit az Ond törzs, valamint a Mikola, a Szil

és a Kalocsa nemzetségek leszármazottaiban kell keresnünk.

Antropológiai vizsgálatokat Kalotaszegen az 1940es években végeztek utoljára. A kilenc

kalotaszegi településen gyûjtött vércsoport vizsgálatokból dr. Csík Lajos és dr. Kállay Ernõ

megállapították, hogy a kalotaszegi magyarság fõképpen kelet balti és turanid rasszelemekbõl

tevõdik össze, és hogy nagy hasonlóságot mutatnak a krími tatárokkal. Utóbbi valószínû,

hogy a gyakori tatárdúlásoknak lehet a következménye.

Tulogdy János: Kalotaszeg földrajza címû munkájából tudjuk, hogy honfoglaló õseink 896

táján jutottak el Kapusig, ahol akkor a völgyre keresztben, a Kapuspatak völgyében gyepûvonal

húzódott, amit Nagykapus és Kiskapus neve is igazol. A területen lévõ gyér szláv településre

a honfoglaláskori Szíl nemzetség utódai telepedtek, akiket már a XIII. század elején

Kalota nemzetségnek neveztek, amelybõl a Gyeröffy, Mikola, Kemény, Radó, Kabos, illetve a

bikali Vitéz és Valkai, a farnasi Veres, a részbirtokos szentlászlói Zsuky (Suky) család származott.

István király, miután Erdélyt elfoglalta, országépítõ munkájában megszervezte a vármegyéket

és az egyházmegyéket. Ekkor került sor arra is, hogy a nemzetségi birtokoknak csupán

egyharmadát hagyta meg a birtokosok tulajdonában, a többi kétharmadot a királyi vármegyékhez

csatolta. Így került a Mikolák nádasmenti birtoka Szászfenestõl Körösfõig Gyalu

központtal az erdélyi püspökség tulajdonába, és századokon át az övék is maradt.

Kalotaszeg egyházi beosztása

Kalotaszeg népe eredetileg római katolikus vallású volt, és egyházi szempontból Kõrösfõtõl

nyugatra a Szent László alapította váradi püspökséghez tartozott. Ettõl keletre pedig, a

kolozsi fõespesrességel egyetemben, az erdélyi püspökségnek volt alárendelve. Areformáció

után az új vallási mozgalom szinte mindenik irányzatát megpróbálták, míg a helvét hitvallás

alapján – Jegenye, Kisbács, Szászfenes római katolikus lakosságának kivételével – reformátusokká

lettek, s egyházi szempontból a KolozsKalotai Református Egyházmegyéhez tartoztak

Erdély II. világháborút követõ közigazgatási átszervezéséig. Jelenleg az egyházközségek

többsége Kolozs megyében, kisebb része pedig – az ún. Alszeg – Szilágy megyében van. A

Kolozs megyéhez tartozó kalotaszegi falvak a Kalotaszegi és a Kolozsvári Református Egyházmegyéhez

tartozik. Elõbbi központja Bánffyhunyad, utóbbié pedig Kolozsvár.

Kalotaszeg településeinek említése a történelmi forrásokban

Kalotaszeg falvainak a neve már a II. világháborúban elõfordul az oklevelekben, a birtokosztozkodó

levelekben stb. Így az 1332, 1337. évi pápai tizedjegyzék összeállításáig huszonegy

Kalotaszeg különbözõ tájegységeihez tartozó magyar falu nevével találkozunk. Kapus

1130, 1140ben, Szentlászló 1196, 1285ben, Jákótelke 1214ben, Gyerõmonostor 1241ben,

Gyalu 1246ban, Bikal 1249ben, Méra 1269, 1299ben, Körösfõ 1276ban, Fenes (a mai Szászfenes

és Magyarfenes) 1285ben, SzentkirályZentelke 1288ban, Szucság 1290ben, Bábony

1291, 1296ban, Lóna 1298ban, Bogártelke 1299ben, Léta 1322ben, Jára 1322ben, Valkó

1330ban, Hunyad pedig 1332–1337ben, vagyis ettõl kezdõdõen szerepel a történeti forrásokban.

A románok – néhai Tulogdy János professzor szerint – az 1300as években jelennek meg

Kalotaszeg déli részein, innen húzódtak fokozatosan Kalotaszeg belseje felé.

Kalotaszeg központja, Bánffyhunyad, mint a hajdani királyi birtok része, az 1450es években

jutott a losonci Bánffyak tulajdonába. A 60 000 holdas birtoktest Körösfõtõl Csucsáig,

Szilágynagyfalutól a Gyaluihavasokig terjedt ki, központja pedig Sebes vagy Kalotaszegvára,

valamint Hunyadvár volt.

47

1 akasztalos = szálánvarrott.Az Erdélyi Fejedelemség idején, az Erdély politikai életében is szerepet játszó Jósikák és

ezek leányági leszármazottai az elsõ világháborút követõ hatalomváltásig jelentõs részbirtokokkal

voltak jelen ezen a tájon, míg teljesen fel nem számolták õket. A telekkönyvekben, az

Andrássy családdal együtt ma is birtokosokként szerepelnek.

Kalotaszeg földje és magyar népe az elmúlt 1100 esztendõben gyakran esett áldozatul a tatár

és török dúlásoknak, kuruc–labanc harcoknak, az 1848–1849es ránktöréseknek, az I. és a

II. világháborút követõ bosszúknak, megtorlásoknak, diktatúráknak, nem utolsó sorban pedig

az erõszakos kollektivizálásnak és az erõltetett iparosításnak. Nem csoda tehát, hogy Kalotaszeg

magyarsága is egyre fogy, amelyet gyakran önhibája, a cifrálkodó, önpusztító egykézése

vagy kettõcskéje is elõsegít. Így akarva, nem akarva, helyet készít az Erdélyiszigethegységbõl

felénk irányuló betelepedõknek. 1945ben még 32 ezren voltunk magyarok Kalotaszegen,

az 1992es népszámláláskor pedig már csak 22 654 személy vallotta magyarnak magát.

A mai Kalotaszeg tájegységei

1. Félszeg. Bánffyhunyad város központtal. A Kalotaszegimedencét övezõ Meszeshegység,

az 1838 méter magas Kalotahavas, az 1827 méter magas Gyaluihavasok, valamint a Sebes

Körös közötti területeket foglalja magába.

2. Alszeg. Jankó János és Malonyai Dezsõ a lakosság azonos néprajzi jellege alapján a 200

méterrel alacsonyabb fekvésû Almáspatak völgyének a településeit sorolta ide.

3. Nádasmente vagy a cifra Kalotaszeg.

4. Kapusvidéke, amely a Nádasmentével a Felszeghez kapcsolódik.

5. Átmenet vagy Peremvidék, amely délrõl a Szentlászlóimedence, a Járavölgye menti magyar,

kalotaszegi jellegû falvakat: Magyarlónát, Magyarfenest, Tordaszentlászlót, Magyarlétát,

Alsójárát, keleten pedig Györgyfalvát és Ajtont kapcsolja Kalotaszeghez, hiszen ezek településtörténetileg,

néprajzilag, nyelvileg kezdettõl fogva ide tartoztak. Szabó T. Attila nyelvészprofesszor

szerint ezek a falvak a Kapusvidékével együtt kapcsolódnak Felszeghez is.

Kalotaszeg keleti határa azonban a történelem folyamán még keletebben zárult, hiszen elrománosodásukig

ide számították a Kolozsvártól keletre fekvõ Szamosfalvát, Szamosszentmiklóst

és a gödörben rejtõzködõ Dezmért is. Az utóbbi két települést kivéve, ezeken a teljesen,

vagy részben magyar lakosságú falvakon át kapcsolódik a kalotaszegi magyar nyelvterület

keleten az erdélyi Mezõséghez , délen az Aranyosvidékhez és Torockóhoz, illetve délen és

nyugaton a román Mócvidékhez.

Tehát ma, mintegy negyvenegy, többségében református lakosságú település, tömbben élõ

magyar tartozik Kalotaszeg tájegységéhez. Általában azt mondjuk, hogy Kalotaszeg az a terület,

ahol az õsanyáinktól ránkmaradt jellegzetes népviseletet hordják, amit az 1860as években

gróf Csáki György így fogalmazott meg: „Kalotaszeg addig terjed, amíg a muszuj 2 tart.”

Kalotaszeg megközelítése mind vasúton, mind közúton nagyon könnyû, mert a Nagyvárad–

Kolozsvár országút és vasúti pályatest hosszában, a Maros–Aranyos–KisSzamos völgyét

összekötõ aszfaltos út pedig keresztben vezet rajta végig, s bepillantást nyújt a kies oázisokkal,

pagonyokkal, ligetes erdõkkel tarkított, de sokszor egyhangú, „kõtalléros” – Szent

Lászlópénzes – sovány, hideg talajú tájra, a köves, kopár domboldalakra, az esõmosta árkokra,

a sovány legelõkre, a vizes, de virágos rétekre, a kínosan mûvelt keskeny szántóföldekre.

Ezt a vigasztalan, sokszor egyhangú képet teszi változatossá, elfogadhatóvá, vagy éppen

meghitt oázissá verejtéke árán is a kalotaszegi ember értékes és szépségteremtõ munkája,

szorgalma, találékonysága, háziipari és népmûvészeti hajlama, amellyel sokan a középosztály

soraiba tudnak felvergõdni. Ehhez társul és ebben segíti õsi ösztöne: ízõ és sajátos hangrendszerû

magyar nyelvjárása, szókincse, népköltészetének fordulatokban gazdag kifejezésmódja,

egyszóval szellemisége. Halad ugyan a világ anyagi és szellemi civilizációjával, de õrzi

is azt, ami a magyar nyelvterület egyedisége, kalotaszegi jellege: a népi építészet, a népi

hímzés, a szövés, a fafaragás, a bútorfestés és díszítés keleti hagyományainkba gyökerezõ

gazdag és változatos mintakincsét, ezek technikáit, a polgári öltözék mellett az õsöktõl örökölt,

színesen virító – de nem rikító, vagy éppen nemesen egyszerû viseletét, népdalait, népzenéjét,

méltóságos lejtésû vagy virtuóz táncait, autentikus népszokásait. Gyarmathy

Zsigáné, Kalotaszeg nagyasszonya 1896ban a magyar honfoglalás millenniumi évében így

48

2 muszuj = elöl összevarratlan, két alsó csücskével az övbe tûrve viselt szoknyaféle.jellemezte Kalotaszeg szebbik nemét: „…a kalotaszegi lány egyegy lábon járó tulipán, mert

igazán virít, nemcsak fiatal szépségük, de gyönyörû tájviseletük is, amit még szebbé tesz az,

hogy mindig tiszták. Hegyes orrú, magas sarkú piros csizmáikat csak akkor vetik le, amikor a

patakban sulykolnak… Talán akkor legszebb, legragyogóbb a kalotaszegi tájviselet, amikor a

nép tömegesen, ünnepi díszben a templomba megy. Az utca földje mintha csak lángolna a piros

csizmák bíborától, a napsugár pedig sziporkázó fényben törik meg a gyöngyös párták fehér

haván. Rojtos selyemkendõk, lenge hajfonatok röpködik körül a feltûzött muszujt és ráncos

kötényt…a legfiatalabb menyecskék szintén elvegyülnek a lányok csoportjában, s talán

festõiebbek fehér dulanglékendõjükkel, amely alól kicsillog a fejhez simuló kis aranyos fejkötõ.

Más csoportokban a legénység bokrétás kalappal, dúsan varrott báránybõr mellrevalóban,

rátartós, délceg mozdulatokkal közeleg a templom felé, ahol már a korosabbja megelõzte a fiatalságot.”

Kós Károly, Kalotaszeg apostola szerint Kalotaszeg mûvészeti fogalom is, írja az 1932ben

megjelent Kalotaszeg címû könyvében. „Csak egyetlen jellemzõ tulajdonságát emeljük itt ki

Kalotaszeg népi mûvészetének: a színekben való tobzódását. Azt a nagy örömet, amit a kalotaszegi

magyar a telt, tiszta, primer színekben talál meg. És azt, hogy a telt, határozott, éles

színek egymás mellé állításában, összeépítésében, elosztásában igazi, soha nem tévedõ mûvész.

A kalotaszegi mûvészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali

kaszáló.”

Kalotaszeg társadalmi viszonyainak ismertetésére ugyancsak Kós Károlyt kell idéznem,

aki az 1970es évek végén a Benkõ Samu akadémikussal folytatott beszélgetései során Kalotaszeget

és a kalotaszegi népet a következõképpen jellemezte: „Én legfõképpen Kalotaszeget ismertem,

hát ott fiam, elég kiegyenlített volt az élet. Az úrparaszt differenciát, ami kétségtelenül

megvolt, itt kevésbé érzékeltem mint másutt. Itt a polgáriközség és az egyházközség maga

intézte a dolgait. A fõszolgabíró rendszerint csak az utak javítását dirigálta nekik, hogy az

urak kényelmesen kocsikázhassanak. Alig volt bûnügy ezekben a falvakban, és nem láttam

helybeli koldust. A kéregetõ koldus az mindig idegenbõl jött. Persze, hogy volt szegény ember,

s volt gazdag ember, és volt közöttük különbség is. De olyan nyomort, amilyenrõl például

Illyés Gyula vagy Féja Géza írt, én itt Kalotaszegen nem tapasztaltam. Aztán ez a kalotaszegi

nép nagyon értelmes, mûvelt nép, itt minden faluban már régóta van iskola. S a kolozsvári

középiskolákba is bebeadták innen az apák gyermekeiket. Az iskolatanácsban és prezsbiteriumban

maguk intézik dolgaikat. Õk õrizték a falu rendjét, erkölcsét, a közös javakat. Vigyáztak

legelõre, erdõre. Papnak, jegyzõnek csak úgy volt maradása közöttük, ha ezt az igényüket,

a maguk dolgainak intézéséhez való jogukat respektálta.” Bárcsak ma is így lenne mindenütt!

Tehát él Kalotaszeg. De miben él és érez? Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és mûvészetében

érez, mint bármely nép, vagy akár a Nemzet! Kazettás mennyezetû, Árpádkori

vagy késõbbi templomainak fiatornyos karcsú tornyai a magasba törnek, s mint antennán, rajtuk

át szárnyal híveinek sokszor sírópanaszkodó, majd hálaadó imájaéneke: „Erõs várunk

nekünk az Isten”, s „Ne csüggedj el, kicsiny sereg!”

A domboldalakon fekvõ virágos temetõiben is, a forgó napkorongos vagy tulipános, rozmaringos

díszítésû fejfák vagy sírkövek tövében is, a kalotaszegi nép bizakodva várja Krisztusát.

49

Görginás ág (Péntek János: A Kalotaszegi népi hímzés és szókincse címû könyvbõl)