Hogy a kereszténység felvételét követő két-háromszáz évben a keresztény vallás és egyház az emberek életét – születéstől a halálig, beleértve az élet fontos csomópontjait is –, életmódot és munkatevékenységet is befolyásoló, sőt meghatározó szemléletté, iránytűvé válhatott, abban döntő szerepet Szent István által elindított templomépítéseknek és a falusi lakosság körében végzett pasztoriális munkának tulajdoníthatjuk. Erősítette ezt az a jogi kényszer is, amely a keresztény vallásból eredő kötelezettségek megszegőit a törvények szigorával sújtotta.

Szent István törvényben írta elő, hogy a vasárnapot Istennek kell szentelni: “Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt és adják a várnépnek elfogyasztásra. … A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap menjen mindenki a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tűz-) őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg nyírják le.” (I. törvénykönyv, 8–9. törvénycikk)1

Még a templomban illetlenül viselkedők is számíthattak a törvény által előírt büntetésre: “Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket. (I. törvénykönyv, 19. törvénycikk)2

A keresztény egyház magyarországi kiépítésének és a keresztény vallás elterjesztésének talán legfontosabb törvénycikke az, amelyben István király a falusi templomok építését rendeli el: “Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltártakaróról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.” (II. törvénykönyv, 1. törvénycikk)3

Ha a falu népe a templomos helyről elmenekülne, vagy a korabeli talajváltó gazdálkodás miatt áttelepülne, visszatelepítésüket írja elő a törvény a XI. század végén: “Ha a falusiak egyházukat (templomukat) elhagyva máshova vándorolnak, püspöki joggal és királyi paranccsal kényszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elmentek.” (I. László ún. I. törvénykönyve, 19. törvénycikk)4

A falusi templomok és plébániák valójában csak Szent László korában épültek ki – sőt, neki már a Vata fia János által szervezett lázadás következtében elpusztult, felégetett templomok helyreállítását is el kellett rendelnie –, bár ekkor sem volt még túlságosan sűrű a templomos falvak hálózata. Nem egy esetben még a törvénnyel sem lehetett volna előírni a templomba járást a nagy távolságok miatt. Ilyenkor a távol eső falu híveinek a nevében “legalább egy menjen el botra támaszkodva az egyházba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen az oltárra.” (I. László ún. törvénykönyve, 11. törvénycikk)5

László I. törvénykönyvéből, vagyis az 1092. év május hó 20-án tartott szabolcsi egyházi zsinat határozataiból az is kiderül, hogy a XI. század végén, mintegy száz évvel a kereszténység felvétele után, még akadtak pogány szokásokat követők Magyarországon: “Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.” (ún. I. törvénykönyv, 22. törvénycikk)6

Legkorábbi falusi templomaink – valószínűleg túlnyomó részben – fából épülhettek, hiszen az első falusi kőtemplomok leghamarabb a XI. század második felében tűnnek fel, de csak a XII. században szaporodnak el.

Ha a dél-honti terület Alsó-Ipoly menti vidékének Mohács előtti egyházas helyeit (templomok, plébániák, kolostorok) kívánjuk számba venni, egyáltalán nem könnyű vállalkozásba fogunk. Okleveleket, oklevélregesztákat kell átböngésznünk egy-egy adatért. Az oklevelek jórészt alapításokról, birtokadományozásokról, adás-vételekről, végrendelkezésekről intézkednek, melyekben egyházi intézmények (templomok, plébániák, egyházi használatú földterületek, monostorok, prépostságok) is szerepelnek.

Fontos egyháztörténeti forrása e korszaknak az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék. A tizedszedők feljegyezték a templommal bíró falvaknak, a templom védőszentjének (patrocínium, titulus), valamint plébánosának nevét, továbbá a plébános vallomása alapján jövedelmét, amely után a pápának tizedet kell adnia.

A Honti Főesperességhez tartozó plébániák tizedjegyzékét a Monumenta Vaticana Hungariae – Magyarországi Vatikáni Okirattár I/1. kötete7 közli. A tizedlajstrom jegyzetekkel, kritikákkal kiegészített változatát Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötetében találjuk.8 A vizsgálódáshoz jól felhasználható Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez című munkája, mely 1002–1437 között keletkezett okleveleket ismertet.9 Az írásos források és feldolgozások mellett a régészet eredményei is elősegítik a korszak egyháztörténetéről a reális kép kialakítását. Végül nem mondhatunk le a környék még élő vagy az elmúlt századokban élt és lejegyzett mondáinak, legendáinak felhasználásáról sem.

A vizsgált terület földrajzi határai: Szobtól Drégelypalánkig az Ipoly bal, Helembától Ipolyhídvégig az Ipoly jobb partján fekvő települések, néhány távolabbi (úgynevezett mélységi) faluval kiegészítve.

A középkori egyházashelyek áttekintése során kiindulópontnak azt a települést választottuk, melynek egyháza Szent Istvánt választotta védőszentjének.

Nagybörzsöny nyugati részén, a Cserge- és a Börzsöny-patak által közrefogott dombháton áll Szent István király tiszteletére szentelt, kőfallal körülvett középkori templom. A községben élő idős emberek között még ma is akadnak olyanok, akik az 1865-ben a községi elöljáróság által Pesty Frigyes részére összeállított levélben szereplő mondához hasonlóan ismerik a templom építésének eredetét. “A helységtől vagyis a borházaktól nyugatfelé mintegy puska lövésnyire áll Szent István király kápolnája, építészeti modora bizantikus romai. Hagyomány szerint ezen tér valamint 23 ik számú dűlőtől kezdve 30 ik számú dűlőig csupa erdő volt, mellybe Szt Istvány úgyis Esztergomban lakván gyakran vadászni járt. Kupa, Somogy megyei pogány várnagy által üldöztetvén Szt Istvány ugyan ezen erdőségbe néhány száz embereivel menekült addig míg Isten segítségével Kupát legyőzte. S ennek emlekeül ezen kápolnát, melly kistemplomnak is beillik felépítette. Az egész épület valamint a tornya is csupan négy szegű kövekből van összeállítva. A tizenhetedik században, midőn a kápolnát a kőművesek javították, egy téglát dobtak le mellyen 1005 szám volt kitéve. A kápolnán ugyan az évszám sehol sem látható. Ezen épület körül van véve egy kőfallal, melynek délnyugotti oldalán van egy kő ezen felirattal: »Zacharias Popp fieri fecit 1632.« Ezen Zacharias Popp Börzsönyi lakos volt, mert a háza végén, és az katol. iskola mester kertje végén van egy kiapadhatatlan kút, melly mais Popp kútjának neveztetik, és legtöbb látogatója van az egész község valamennyi kútjai között.”10

A templom építésének XI. század eleji keltezését Hőke Lajos már 1866. évi tanulmányában11 kétkedéssel fogadta. Mint írja, azt, hogy a kápolnát Szent István király építette volna, hiteles adatokkal ki nem mutathatjuk, noha alakja minden tekintetben nagy régiségeket mutat. Henszlmann Imre jutott először arra a felismerésre – az épület arányai és műrészletei alapján –, hogy a templomocska a XIII. század első felében készülhetett.12

Az 1965–1966-os falkutatás ezt a feltételezést erősítette meg, néhány építészettörténeti adattal kiegészítve: a vakolat leverése után a torony belsejében láthatóvá vált, hogy a tornyot később építették a templom elé. A két építkezés között azonban nem telt el sok idő: erre utalnak az ikerablakok lábazatai és fejezetei, melyek szintén a XIII. század első felére jellemzőek. A körítőfalon belül több ízben találtak sírokat, az ásatás során pedig a torony északi falánál csontház alapfalainak maradványait tárták fel. Valószínű, hogy a XIII. századtól a XV. század elejéig a Szent István-templom volt a település plébániatemploma.

Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék szerint Bersan Petrus nevű plébánosa 2 1 márka jövedelemmel bírt, mely után 15 garas pápai tizedet fizetett (1 márka = 60 garas). A templom román-kori építészetünk egyik gyöngyszeme, a környék egyik legrégibb egyháza. Nem lehet sokkal újabb Nagybörzsöny másik, úgynevezett bányásztemploma sem – patrónusa jelenleg a Fájdalmas Szűz –, amelynek alapjai szintén a XIII. századi eredetűek, de építésének ideje a gótikus részletek és a történeti adatok alapján a XV. századra tehető.

Az 1960-as években Sedlmayrné Beck Zsuzsa irányításával falkutatást és helyreállítást végeztek.13 A feltárás szerint a mai templom helyén a XIII. században egyenes szentélyzáródású román stílusú templom állt. Nem kizárt, hogy a Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot még az Árpád-korban ideérkező első német bányászok építették. A nyugati kapu feletti ún. bányászcímerről nevezik újabban bányásztemplomnak.

A korábbi álláspont szerint a templom a XV. századtól volt Börzsöny plébániatemploma. Az újabb műemléki kutatás adatai alapján közel egyidősnek tarthatjuk a Szent István-templommal. Emiatt nehezen dönthető el, hogy melyik és milyen hosszú ideig volt a középkorban plébániatemplom.

Ipolytölgyes határában, a nagybörzsönyi templomoktól alig 5 km-re tárták fel Bakay Kornél irányításával a szentmártoni dűlőben Ságizsidód-Ság elpusztult középkori falu Árpád-kori templomát.14

A régészeti feltárás szerint az alapfalakat 110 cm mélyre ásták, a falak szélessége 95–120 cm, a felmenő falaké ettől kevesebb volt, hajójának belvilága 36 m². A padozatot a ledöngölt föld szolgáltatta, a falakat vakolták és meszelték. Közvetlenül a templom mellett állt a paplak, ahogyan a törvény is előírta. Valószínűsíthető építési ideje a XII. század második fele.

A templomot 1225-ben oklevél is említi, titulusa Szent Márton. Papja 1332-ben 1 1 márka jövedelem után 9 garas tizedet fizetett.15 A tölgyesiek a XVI. század végéig használhatták a templomot, amely ettol kezdve már csak temetkezési helyül szolgált. Máig élo hagyományként Tölgyes eredeti helyének tartják a templom védőszentjének nevét megőrző Szent Márton-dűlőt.

Letkés plébániatemplomát 1464-ben említik a Meszes István üdvéért neki adományozott dávidrévi föld kapcsán.16

Ipolydamásd régi templomáról az 1732-es canonica visitatio (püspöki egyházlátogatás) jegyzőkönyve tesz említést, miszerint a damásdi romos templom a várban állt. Laczus Géza úgy tudta, hogy a templom a vár ÉNy-i szélén álló őrtoronynál volt. Mivel régészeti nyomait nem sikerült fellelni, középkori eredete nem bizonyítható.17

Szob Szent Miklós tiszteletére épült középkori temploma a mai római katolikus plébániatemplom – titulusa Szent László – helyén állt. Michael Wening 1686-ban készült metszetén a sematikus ábrázolású romos házak között körítőfallal ellátott zömök tornyú, tető nélküli templom található.18 Bakács István olvasata szerint egyháza azonos a pápai tizedjegyzékben szereplő ecclesia s. Ladislai de Curlo-val.19 A pap jövedelme 1 1 márka.

Márianosztrán 1352-ben építette fel börzsönyi kolostorát és templomát a magyar alapítású pálos szerzetesrend. Maga I. Lajos király is sokat járt a klastromba, és leánya, Hedvig is gyakran megfordult itt. A király kívánságára a nosztrai pálosok alapították a világhírű lengyel kolostort és zarándokhelyet, Czestochowát. A nosztrai kolostor 1552-ben megsemmisült, de később Czestochowa segítségével helyreállították.20

Az 1108 körül 33 halászával a dömösi prépostsághoz tartozó, később az esztergomi érsek birtokába került Helemba, és ugyancsak az érseki uradalomhoz tartozó Leléd és Bajta középkori egyházáról nincs adatunk.

Szalka valószínűleg az a település, amelyre nézve a pápa 1332-ben engedélyt adott a váradi kanonokká lett Miklós fia Andrásnak, hogy a Szűz Máriáról nevezett plébániáját, illetve jövedelmét megtarthassa. A falu határában 1497-ben említett dűlőnév: Bodogazzonfewlde Szűz Mária-plébániára enged következtetni.21

Kiskeszi Szent Péterről nevezett egyháza papjának jövedelme 1332-ben 1 márka, s 3 garas pápai tizedet fizet. Templomát valószínűleg az 1200-as évek elején emelték. Az egyhajós templomok közé tartozik, ami a román építészetben ritka.22

Ipolypásztó templomának történetéről Zalabai Zsigmond azt írja, hogy okleveles adat a település egyházashely voltáról csak 1465-ből van. Ennek ellenére bizonyosra veszi, hogy a faluban a XII. században kisebbfajta templom volt. Az egyik századunkbeli pásztói lelkész állítása szerint ugyanis a vámosmikolai egyházi levéltárban őrizték azt a feljegyzést, mely szerint Kálmán király (1095–1116) húgát, Gizella hercegnőt Pásztón temették el.23

Zalabai szerint ez pedig csak úgy történhetett, ha a településnek már temploma volt a XII. század elején. A templom régészeti, műemléki vizsgálata szintén megerősíti ezt a feltevést.

Hőke Lajos úgy tudja, hogy Ipolypásztón a premontrei rendnek a kolostora állt, mely a királyi udvarház rangjával bíró település esetében szintén valószínűsíthető. Az 1546. évi 44. törvénycikk a zárda várrá, erődítménnyé alakítását rendelte el.24 A pásztói apátság sorsáról biztos adatok nincsenek.

Zalabai Zsigmond 1984. évi kiadású falumonográfiájában még nem említi Györffy György 1987. évi munkájában már szerepel, hogy Pásztót is megtaláljuk a pápai tizedlajstromban. A község Szent Györgyről nevezett egyháza papjának jövedelmét 1332-ben 1 1 márkára becsülik, és 6 garas pápai tizedet fizet.25

Ipolybélt 1493-ban Egyházasbélként említik. Bakács István szerint a pápai tizedjegyzékben szereplő ecclesia sancti Martini Béllel azonosítható, mivel a templom védőszentje Szent Márton.26 Györffy György tizedlajstromába nem került be.

Ipolyszakállos Bakács István szerint a tizedjegyzékben szereplő Sacalo-val azonosítható.27 Györffy György ellenérve az, hogy a fenti település 12 márka papi jövedelmet biztosít, ennyivel pedig csak városi plébánia rendelkezhet.28

Lontó középkori egyházashely voltáról nincs adatunk.

Szete az esztergomi érsekség faluja. Egyháza papjának jövedelmét 1332-ben 70 garasra becsülik, s fizet 7 garas pápai tizedet.29

Százd kora gótikus templomát XIII. századi eredetűnek tartják. Hőke Lajos említést tesz arról, hogy valamikor a belső térben az 1222-es évszámot lehetett kiolvasni.30 A templomot Szent László tiszteletére emelték. A hajó és a szentély falán freskómaradványok láthatók: a 12 apostolt és a 2 vértanút ábrázolják. 1360–1400 táján festette az Anjou-ház olasz származású udvari festője, Nicolo di Tomosso.31

Hőke Lajos úgy tudja, hogy a Hunt nemzetségből származó urak premontrei zárdát emeltek a településen, melynek romjai a templom körül találhatók.

Bakács István 2. számú oklevélregesztájában szereplő százdi monostor (1067. évi alapítás)32 nem az Ipoly, hanem a Tisza menti Százdon épült.

Ipolyvisk egyháza papjának jövedelmét 1332-ben 1 márkára becsülték, mely után 6 garas pápai tizedet fizetett.33

Pereszlényt 1156-ban az esztergomi érsek azon szegény falvak között sorolta fel, amelynek dézsmáját átengedte a káptalannak.34

Bakács István 1943. évi tanulmányában 1386-tól említi egyházashelyként, mely szerinte templom meglétére utal, mivel a település sohasem volt egyházi birtok. Elfogadja Ortvay Tivadar álláspontját, miszerint a tizedjegyzékben szereplő ecclesia Sanctae Crucis Pereszlény egyházát jelöli, hiszen a templom patrocíniuma ma is a Szent Kereszt felmagasztalása. Ugyanakkor 1971. évi tanulmányában csupán 1478-ból említi egyházashelyként a községet.35

Györffy nem veszi a tizedjegyzékben szereplő települések közé.

Gyerk 1156-ban szintén szerepel azon honti falvak jegyzékében, melyek dézsmáját martirius érsek átengedte a káptalannak. 1262-ben László honti főesperes vásárol itt földet. 1300-ban papja honti alesperes. Papjának jövedelmét 1332-ben 70 garasra becsülik, s 7 garas pápai tizedet fizet.36

Ipolyságon 1235 előtt Szűz Mária tiszteletére premontrei monostort alapított a kökényesi monostor (Nógrád vm.) filiájaként (leányegyház) a Hontpázmány nembeli Márton bán, a birtokaiból gazdagon javadalmazta.

A tatárjárás alatt a monostor alapítólevele elpusztult, ezért IV. Béla, aki 1244. november 16-án itt tartózkodott, 1245. szeptember 9-én Márton özvegye kérésére összeíratta a monostor népeit és birtokait, leíratva Ság határát.

A prépostság 1255-től hiteles helyi működést folytatott, főként Hont vármegye területén.

Az apátság földjén később vár épült. 1266-ban IV. Béla monostornak adta az ipolyi hídvámot.

1270-ből származó, átírt gyanús oklevelek szerint, egyrészt IV. Béla, ki a monostor alapításánál jelen volt, 1268-ban írásba foglalta, hogy az örökös nélkül elhalt Márton bán a monostor kegyuraságát, Ságot és minden birtokát a királyra hagyta; másrészt a király a prépostságnak azt a kiváltságot adta, hogy jobbágyai csak a királyné bírósága alá tartozzanak.

1270-ben V. István megerősítette atyja rendelkezését, hogy a monostor kegyurasága a királynét illeti.

1294-ben a premontrei rend amiatt, hogy az apátok nem vizitálták filiáikat, más magyarországi monostorokkal együtt a sági prépostságot a Strahov-i (Csehország) monostor filiájává tették.

Az 1320-as kolostorjegyzékben Ság ismét mint Kökényes filiája szerepel.

1298 előtt a Hontpázmány nembeli Kázmér fia Lampert lerombolta Ságot, gyújtogatott és pusztított. A 30 márkát kitevő kár térítéséül 1298-ban végleg átadta Olvár felét a monostornak.

1299-ben a római egyházfők a monostorhoz csatolt Szent Péter- és Szent Margit-kápolna látogatóinak 40 napos búcsút engedélyeztek.

1293-ban a sági vásár a megyei kihirdetés helyszíne.

I. Lajos 1357-ben kelt kiváltságlevelével a prépostság népeit és jobbágyait a prépost kizárólagos hatása alá rendelte. A monostor tekintélye a következő évtizedek során is állandóan emelkedett, s ezért a királyok bőkezűsége is elárasztotta a prépostságot.

A XV. század második felében 5 évig a sági konvent jegyzője volt Thuróczy János. A prépostok közül Fegyverneki Ferenc személyét kell kiemelnünk, aki a XVI. század elején állt a monostor élén.37 (A premontrei rend ipolysági monostorának történetét bővebben tárgyalja: Csáky Károly, 1993.)

Tesmag 1422-ben parochiális hely,38 de a tizedjegyzékben nem szerepel.

Ipolyhídvég vására 1293-ban nyilvános hirdetés színhelye. Szűz Máriáról nevezett egyháza papjának jövedelmét 1332-ben 1 1 márkára (5 fertó) becsülik, s 7 garas 2 dénár pápai tizedet fizet.39

Drégely (-palánk) Szent Erzsébetről nevezett egyháza papjának jövedelmét 1332-ben 1 márkára becsülik, s fizet 6 garas pápai tizedet.40 Plébánosát 1447-ben is említik.

Hont. A Honti Főesperesség első írásos említése 1156-ból maradt fenn.41 Főesperesét, aki már az esztergomi káptalanban székelt, 1232-től említik. László honti főesperes (1262–1274) római levelezésben Szent Eustach főesperesének neveztette magát (1264–1265), amiből arra lehet következtetni, hogy a honti egyház patrónusa Szent Eustach (Lesták) volt.

Plébánosa jövedelmét 1332-ben 3 márkára becsülték, s 5 garas pápai tizedet fizetett; ugyanakkor az esztergomi káptalani honti esperese 8 1 márkát ad.42

Bernecebaráti 1928-ig Baráti és Bernece. A település templomának hajófalában elfalazott, félköríves, kettős hengertagos román-kori kapu kőkerete XIII. századi lehet.43

Benedek bernecei plébános jövedelme a pápai tizedjegyzékben 1 1 márka volt.44 Ugyanő 1337-ben az esztergomi káptalan követeként szerepel. A község plébánosát többször bízták meg peres ügyek intézésével (1439: Miklós, 1469: Mihály, 1478: János).45

Kemence középkori temploma – kőkerítése és kapuja ma is látható – az építészeti adatok alapján valószínűleg a XII. században épült.46 A község neve szerepel abban az 1156. évi oklevélben, amelyben az esztergomi érsek tíz Hont megyei településen a tizedelési jogot átengedte a káptalannak. Kelemen nevű papját 1298-ban említik. A pápai tizedjegyzékben Györffy szerint nem szerepel.47

Bakács István szerint a villa cruciferorum Kemence egyházát jelöli, és Pál plébános 2 márka jövedelmet élvezett.48

Perőcsény református templomának tornya középkori eredetű. Templomos hely volt: 1469-ben György nevű plébánosát említik.49 A templom körül temetőre utaló nyomok és körítőfal maradványai találhatók. A község határában levő Pusztatemplom-lápa a régészeti kutatás szerint (Felső-) Orsánnyal azonosítható, és itt állt a kettős település középkori temploma.50 Orsány templomát középkori oklevél nem említi. Mivel a templom melletti völgyet korábban Boldog Asszony völgyének hívták, nem tarthatjuk kizártnak, hogy Pázmány Péter Appendixében51 szereplő Boldogasszonyfalva (Honti főesperesség) e helyet jelöli.

Vámosmikola középkori templomának elhelyezkedését egy, a XVIII. század közepéről származó vázlatos térkép tünteti fel.52

A vázlat és az említett század canonica visitatiói53 alapján a templomocska a mai Szent János tér közelében állhatott. Torony nélküli, kisebb méretű (12,5 x 6,4 m-es), román stílusú, boltozatos apszissal és sík hajómennyezettel ellátott templom volt. A templomot körülvette a cinterem, a temetőkert, melyben egy haranggal felszerelt harangláb állt.

Az 1332–1337. évi tizedjegyzék szerint a templom védőszentje Szent Lőrinc, az egyház papja Miklós volt, aki 1 márka jövedelme után 3 garas pápai tizedet fizetett 1332-ben.54 Plébánosát 1465-ben, 1469-ben és 1478-ban név nélkül említik.

Ha összegezzük eddigi eredményeinket, a következő megállapításra juthatunk. Jelenleg létező 30 vizsgált településünk a középkorban 31 faluként létezett (Bernecebaráti mint Bernece és Baráti létezett; Ságizsidód-Ság falvakat pedig Tölgyes elődtelepüléseként fogjuk fel). A 31 középkori község közül 24 rendelkezett templommal, vagy oklevélben egyházas, parochiális helyként szerepel: Börzsöny, Ságizsidód-Ság, Letkés, Nosztra, Szob, Szalka, Keszi, Pásztó, Bél, Szakállos, Szete, Százd, Visk, Gyerk, Ság, Tesmag, Hídvég, Drégely, Hont, Pereszlény, Bernece, Kemence, Perőcsény és Mikola.

Ugyancsak templomos hely volt a XV. században elpusztult Orsány falu is. Nincs adatunk 6 település egyházashely voltáról: Helemba, Bajta, Leléd, Lontó, Baráti és Tésa. Damásd esetében kétséges a vártemplom középkori eredete.

Ha kutatásunk eredményét összehasonlítjuk Bakács István 1971. évi listájával, mely az 1526 előtti templomos helyeket sorolta fel, kiderül, hogy nála 22 található meg a mi 24 templomos helyünkből. Bakácsnál hiányzó két falu: Perőcsény és Tölgyes, vagyis Ságizsidód-Ság.

Mindkét település középkori eredetű templomát régészeti kutatás és műemlékvizsgálat igazolja, de ezen túl Tölgyes-Ság szerepel a tizedjegyzékben is, Perőcsény plébánosát pedig 1469-ben név szerint említi az oklevél.

Érdemes az összevetést megtenni Györffy György kritikai tizedjegyzékével is.

Könyvének 171. oldalán táblázatban foglalja össze Hontvármegye azonosított plébániáinak 1332. évi tizedét. Vizsgált településeink közül 12 szerepel itt: Börzsöny, Drégely, Gyerk, Hont, Keszi, Mikola, Pásztó, Ság (Szent Márton–Tölgyes), Szalka, Szete és Visk. A táblázatból kimaradt, de a helységek sorában Bernecét is a tizedjegyzékben szereplő faluként említi.

Ezzel együtt tehát 13 dél-honti településünk szerepel az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben.

Indokoltnak tűnik tehát a vizsgálat során több forrás és feldolgozás használata, az írásos forrásokon túl pedig a régészet nyújtotta tények figyelembe vétele.

Mint Hont megye valamennyi községe, úgy Ipoly menti településeink is az egyházi tizedet Esztergomnak fizették. 1399-ben Kanizsay János érsek a megyéből befolyó teljes tizedet – kivéve az érseki birtok tizedét – Lontó, Szakállos és Visk tizedével együtt az esztergomi káptalannak engedte át.

A sági prépostság és az esztergomi káptalan között a prépostsági birtokok tizedelési jogát illetően már 1362-ben viszály tört ki, amely a XV. század elején hosszúra nyúlt perbe torkollott, s végül a prépostság pervesztes lett.55

Mivel az esztergomi érsekség és a káptalan meghatározó birtokos volt vizsgált Alsó-Ipoly menti településeinken, minden valószínűség szerint az egyházi földesúr megfelelőképpen gondoskodott jobbágyainak vallási életéről. A korabeli hitélet árnyalt megrajzolásához azonban hiányoznak az adatok.

Ugyancsak kevés tény áll rendelkezésünkre arról, hogy a középkori eretnekmozgalmaknak volt-e hatása vidékünkön. Feltételezzük, hogy a huszita eszmék területünkön is ismertté váltak, mivel Jan Jiskra huszita vezér a közeli Jenőn várat építtetett, alvezére, Axamit Péter pedig mintegy tíz éven keresztül birtokolta a Börzsöny térségét. A jenői vár tartozéka volt ebben az időben Szokolya, Pásztó, Mikola, Szakállos, Lontó, Perőcsény, Zalaba és Orsány az 1456. esztendőig.56 Valószínűnek tartjuk, hogy a huszitizmus a következő század reformációs törekvéseinek kedvező táptalajává vált a Börzsöny vidékén is.

1 I. István törvénykönyve. Közli: Bolla Ilona–Rottler Ferenc: Szemelvények az 1526 előtti magyar történelem forrásaiból. Bp., 1988. 5. old.

2 Uo. 8. old.

3 I. István II. törvénykönyve. Közli: Bolla–Rottler: 14. old.

4 Az I. László korabeli egyházi zsinat határozatai (az ún. I. törvénykönyv). Közli: Bolla–Rottler i.m. 38. old.

5 Uo. 37. old.

6 Uo. 38. old.

7 Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia (Mon. Vat.) Vatikáni Magyar Okirattár I/1. kötet Bp., 1887. 184–223. old.

8 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet. Bp., 1987. 170–172. old.

9 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták 1002–1437., Pest Megye Múltjából 5. Bp., 1982.

10 Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Hont vármegye és kiegészítések Szentendre, 1984.

11 Hőke Lajos: Adatok Hontvármegye egyházi archeológiájához. Magyar Sion, 1866. 825. old.

12 Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztény, román és átmeneti stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp., 1876. 129. old.

13 Pest megye régészeti topográfiája (PMRT). A Szobi és a Váci járás

(XIII/2. kötet) Szerk.: Torma István. Magyarország Régészeti Tipográfiája 9. Bp., 1993. 201. old.

14 Bakay Kornél: A magyar államalapítás Bp., 1978. 158. old.

15 Mon. Vat. I/1. 1887. 184. old.

16 Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 1871. 131–133. old.

17 Pest megye műemlékei I–II. Szerk.: Dercsényi Dezső. Magyarország Műemléki Topográfiája V. Bp., 1958. I. kötet 431. old.

18 Mándli Gyula–Micsei F. László: Szob szakrális emlékei. Börzsönyvidék 2. Szob, 1994. 146. old.

19 Bakács István János: Hont vármegye középkori egyházas helyei. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1942–43. V. Bp., 1943. 19. old.

20 Csáky Károly: Isten házai és szolgái Dunaszerdahely, 1993. 29–32. old.

21 Györffy: i.m. 1987. 248–249. old.

22 Uo. 208. old.

23 Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok. Bratislava, 1984. 4–42. old.

24 Hőke i.m. 829–831. old.

25 Györffy: i.m. 232–233. old.

26 Bakács, 1943. 12. old.

27 Uo. 18. old.

28 Györffy: i.m. 247. old.

29 Uo. 255. old.

30 Hőke: i.m. 840. old.

31 Csáky i.m. 58. old.

32 Bakács: i.m. 27. old.

33 Györffy: i.m. 264. old.

34 Esztergomi kápt. m. lt. (EKL) 67-1-1. DF 238264.

35 Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt Bp., 1971. 36. old.

36 Györffy: i.m. 197–198. old.

37 Uo. 236–240. és Csáky, 1993. 23–26. old.

38 Bakács, 1943. 19. old.

39 Györffy: i.m. 200. old.

40 Uo. 193. old.

41 EKL 67-1-1 DF 238264.

42 Györffy: i.m. 200–203. old.

43 PMRT, 50. old.

44 Györffy: i.m. 179. old.

45 PMRT, 52. old.

46 Uo. 136. old.

47 Györffy: i.m. 205–206. old.

48 Bakács, 1982. 150. old.

49 EKL 48-1-19.

50 PMRT, 277–278. old.

51 Közli: Péterffy, Carolus: Sacra concilia ecclesiae romano-catholicae in rego Hungariae celebrata I–II.

52 Országos Levéltár (OL) Térképgyűjtemény T. 2. 1167.

53 OL Filmtár 23445., 23450., 17538 számú doboz

54 Györffy: i.m. 220. old.

55 Bakács, 1971. 36–37. old.