Beruházás és képzésfejlesztés

Kozma Gábor

Esztergomi Hittudományi Főiskola

 

AZ ESZTERGOMI EGYHÁZI FELSŐOKTATÁS KÉPZÉSI ÉS INFRASTRUKTURÁLIS FEJLESZTÉSI STRAGÉTIÁJA AZ EU-CSATLAKOZÁS UTÁN

Tisztelt Konferencia!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 

A megtisztelő felkérés szerint arról a fejlesztési stratégiáról kell szólnom, amely az esztergomi egyházi felsőoktatási intézményeket érinti. Mindezt egy olyan helyzetben, ami 2004. május 1-je óta valóság, mert azóta már valóban elmondhatjuk, hogy minden újonnan fogalmazott stratégia ’ab ovo’ EU-stratégia, mivel márcsak időben is az EU-csatlakozás utáni fejlesztésekre vonatkozik. Tehát annak a szerződésben is foglalt elismerésére, hogy létezésünk egyben európai. Amíg a május 1-jét megelőző minden korábbi tervezés még a csatlakozásra való felkészülést, a követelményeknek való megfelelést célozta, addig a mostani tervek már a nyitottá deklarált kontinensen való boldogulást, a nemzetközi esélyegyenlőségben való mind eredményesebb térnyerést, a fejlesztések együttes, gyakran határokon is átnyúló közös tervezését jelentik.
Egyházi felsőoktatási intézmények stratégiájáról kell szólnom. Pontosabban, minderről olyan értelemben, ahogyan az 2004 nyarán megfogalmazva két pályázatba sűrűsödött, bizonyos uniós forrásokhoz való hozzájutás érdekében. Ekkor adtuk be az Esztergomi Hittudományi Főiskola képzésfejlesztési és beruházási HEFOP pályázatait, melyekben konzorciumot alkotott a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolával, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztergomba telepített Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportjával.
 

Akár kutatásról, oktatásról vagy azok fejlesztési tennivalóiról van szó, a siker reményével csak úgy érdemes belekezdeni a nagyobb munkákba, ha az megfelelő előzményekre építhet. Így a magyarországi felsőoktatási intézmények 1998 és 2002 között megírták intézményfejlesztési tervüket, melyek közül sokat a minisztérium is elfogadott, sőt azok alapján egy sor beruházási terv jóváhagyására, majd megvalósítására is sor került. Az eredményes tervezésnek tehát már jó hagyományai vannak a magyar felsőoktatásban, az intézmények általában rendelkeznek a további tervezésekhez szükséges kompetenciákkal, vagyis:
– a tervezés, a megvalósítás és a követés szakfeladatait ellátni képes szervezeti háttérrel;
– a feladatok ellátását biztosító, képzett és megfelelő tapasztalatokat szerzett szakemberekkel, és a fejlesztések koordinációjára képes intézményi menedzsmenttel;
– már korszerűsített infrastrukturális háttérrel, amely a tervezésekhez szükséges minőséget és kapacitást, valamint a további fejlesztések megfelelő alapját nyújtja.
Az Esztergomi Hittudományi Főiskola is már egy körültekintő, megfontolt tervezés eredményeit hasznosíthatta, amikor hozzákezdett két pályázatának összeállításához. A fenntartóként működő egyházmegyének ugyanis világos, és már a nyilvánosság előtt is bemutatott koncepciója volt a Hittudományi Főiskola fejlesztésére, melyet kiegészítettek a Tanítóképző Főiskola fejlesztésére vonatkozó szándékok, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bevonása az együttműködésbe a kutatási célú infrastrukturális fejlesztések közvetlen hasznosítására.
A Hittudományi Főiskola HEFOP 3.3 pályázata Esztergomnak a régiót érintő képzésfejlesztési lehetőségeit fogalmazta meg, a HEFOP 4.1.2 pályázat pedig az esztergomi Régi Szeminárium épületének oktatási célú rehabilitálását célozta, ezzel is biztosítva a többirányú képzési és szolgáltatási fejlesztéshez szükséges infrastrukturális hátteret.
Fejlesztési stratégiáról szólni természetesen csak akkor lehet, ha jól ismertek azok a sarokkövek, amelyek szegélyezik a bejárni kívánt utat, mutatva a helyesnek gondolt irányt, vagy éppen rászorítva egy kényszerűen folytatandó útra.
Az esztergomi fejlesztési stratégiáról szólva is látni kell, hogy a cél a mind jobb működés, akár abban az értelemben, hogy az intézmények küldetésében rögzítettek mind teljesebben megvalósuljanak, akár pedig a hatékonyság szempontjából is.
Ezeknek megfelelően a stratégia leglényegesebb elemeként kell kiemelni a katolikus egyház által fenntartott felsőoktatási intézmények társadalmi küldetését. Az ennek való mind teljesebb megfelelés az intézmények alapvető célja, melynek az összes többi alárendelődik, akár egy új szak indításával, akár intézmények közti együttműködéssel, vagy képzési szolgáltatás nyújtásával.

Természetesen az esztergomi stratégia is tágabb egy konkrét pályázatba sűrűsödő célrendszernél, mely tehát kénytelen követni a pályázat kiírója által megnevezett sarokköveket. Ugyan az esztergomi stratégia érdeme, hogy teljesen összhangban lévőnek bizonyult a két pályázati felhívás fő célkitűzéseivel, ugyanakkor túl is mutat a pályázati kereteken, mind térben, mind fejlesztési hatásait tekintve. A stratégia átgondoltsága, és az európai kihívásoknak való megfelelése nem véletlen, hiszen az azt megalkotó Dr. Erdő Péter bíboros, prímás úr még korábbi rektorsága idején lett a felsőoktatás és a kutatásfejlesztés területén is nemzetközileg elismert személyiség.
Ennek a stratégiának legszélesebb körű bemutatására éppen Esztergomban került sor, amikor Dr. Erdő Péter bíboros úr idén június 28-án egy magyar–szlovák felsőoktatási rendezvényen a jelenlévők és a sajtó nyilvánosság előtt foglalta össze a főbb elemeket. Az itt jelenlévők közül is többen hallhatták azt a bejelentést, hogy miként fog hasznosulni a Régi Szeminárium épülete, azon túlmenően, hogy a Kincstárnak szánt területet már felújították:
– először is elhelyezésre kerül benne a Hittudományi Főiskola, mely újabb szakokat is fog indítani, beleértve a szlovákiai Rózsahegyi Katolikus Egyetem esztergomi kihelyezett tagozatát;
– a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola is jelentős oktatási területhez jut;
– teljes egészében oda kerül a főkáptalani levéltár és a prímási levéltár;
– az épület fogadja be a Bibliotheca jelentős könyvtári anyagát,
– elhelyezésre kerül a PPKE Nyugati szláv kulturális kutatócsoportja,
– valamint megvalósulhat egy nemzetközi rendezvényekre is alkalmas konferencia- és zarándokközpont.
Tisztelt Konferencia!
A stratégiát bemutatva először is el kell különíteni egy infrastruktúrafejlesztési, azaz beruházási, valamint egy képzésfejlesztési koncepciót.
A beruházási koncepció a Régi Szemináriumi épület revitalizációját jelenti, megmentve és az egyházi és felsőoktatási célokra hasznosíthatóvá téve a Hild József által tervezett, kiemelt műemléki és kulturális örökséget képviselő, mintegy 10 ezer m2-es épületet.
A képzésfejlesztési koncepció lényege a felsőoktatással, így a katolikus egyházi felsőoktatással szembeni mind sürgetőbb kihívásoknak való megfelelés.
Ilyen kihívás:
– az állami felsőoktatás területén megvalósult intézményi integráció, mely a hatékonyabb és gazdaságosabb működést célozza;
– a felsőoktatásba belépő korosztály létszámának csökkenése;
– igény az élethosszig tartó tanulás intézményi feltételeinek biztosítására;
– a nemzetközi kapcsolatokban is elvárt a kreditrendszer teljes körű bevezetése;
– már nincs lehetőség izolált intézményi működésre, hanem az európai felsőoktatási és kutatási térségben kell megfelelő pozíciót elérni a képzési és kutatási együttműködések kialakításával;
– igény csak a korszerű, információs technológiára alapozott szolgáltatásokra tartható fenn, legyenek azok gyűjteményi, tehát könyvtári és levéltári szolgáltatások, vagy az egyéni ismeretszerzést, tanulást segítőek;
– a munakerőpiac változó igényei, a több kimenetet és a folytatás lehetőségét nyújtó két-, illetve többciklusú képzések.
Ezen kihívásoknak felel meg a már vázolt jövőkép, amelynek meghatározó tényezője, hogy az Esztergomi Hittudományi Főiskola jelentősen fejleszti képzési struktúráját. A hagyományosan folytatott főiskolai – és a PPKE-vel affiliált formában működő – egyetemi teológusképzés mellett főiskolai hittanár szak is indul, mégpedig két formában:
– A Hittudományi Főiskolán indítandó új hittanár szak – a fenntartói szándéknak megfelelően – kifutó rendszerben felváltja a Tanítóképző Főiskolán jelenleg folyó hitoktató képzést. Az új hittanár szak már ennél magasabb szintű, főiskolai hittanár végzettséget biztosít. A Hittudományi Főiskola elsősorban a Tanítóképző Főiskola tanító és egyéb szakos hallgatóinak jelentkezését várja, de fogadja az egyszakos képzésen részt venni kívánókat is. Várható, hogy a hittanár szak akkreditációja a MAB által javasolt hittanár-nevelő konstrukcióban történik, ami biztosítja a hittanárok pedagógusként való iskolai foglalkoztatását.
– Másrészt a Hittudományi Főiskola egy együttműködési megállapodás alapján befogadja a Rózsahegyi Katolikus Egyetem Esztergomi Kihelyezett Tagozatát, melyen lineáris rendszerű egyetemi szintű hittanárképzés folyik, kötelező szakpárban angol, német és – a későbbiekben – zenei nevelés szakokkal. A bölcsész és a tanárképzés feladatait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai Bölcsészettudományi Kara látja el. A Kihelyezett Tagozaton szlovákiai hallgatók magyar oktatási nyelven tanulnak. Ez biztosítja a felvidéki magyar ajkú hallgatók magyar oktatási nyelven való képzését szlovák diploma nyújtásával, ami a szülőhelyen való munkavállalás lehetőségeit növeli. Ez a program és a képzési együttműködések továbbfejlesztése az Európai Felsőoktatási Térség gyakorlati megvalósulásának igen fontos tényezőjévé válhat, mintaadó kezdeményezésként járulva hozzá az EU-n belüli tapasztalatok gyűjtéséhez. Az induló képzés inkubátorprogramnak tekinthető az olyan fejlesztési feladatokra való felkészülésben, ami az uniós csatlakozást követően a kompatibilis diplomák, a közös képzések irányába tartanak, de az előzmények hiányában éppen az ilyen konzorciumi tapasztalatok lehetnek fontosak a megfelelő képzési formák és tartalmak kialakításában.
A Tanítóképző Főiskola továbbfejleszti, bővíti a Hittudományi Főiskolával meglévő oktatási kapcsolatait. Ennek gyakorlati megvalósulását is segíti, hogy a Régi Szeminárium épületében kerülnek elhelyezésre a Hittudományi Főiskola mellett a Tanítóképző egyes oktatási egységei is. Ennek során a Tanítóképző biztosít különböző kompetencia kurzusokat a Hittudományi Főiskola számára. Ilyenek a modern idegen nyelvek oktatása, az informatikai oktatás, és részvétel pedagógiai és pszichológiai oktatásban, valamint a testnevelés és sport biztosítása.
A Tanítóképző Főiskola integrált informatikai szolgáltatásokat is nyújt, köztük a hallgatói informatikai szolgáltatásokat, a tanulmányi nyilvántartó rendszer és más integrált ügyviteli rendszerek működtetését.
Megvalósul a Tanítóképzőn folyó média- és kommunikációoktatás fejlesztése a gyakorlati képzés erősítésével, a tantervfejlesztés és a képzés műszaki hátterének megteremtése. Mindezek hasznosulnak a Régi Szemináriumba kerülő intézmények számára az át- és továbbképzésekben, a minőségközpontú működést segítő módszertani képzésekben és a konferenciaközpont munkájában.
A Tanítóképző az andragógia alapképzéshez kapcsolódóan más szakok mellett felvehető specializációkat, valamint át- és továbbképzéseket fejleszt, valamint részt vesz a külső érdeklődők számára is elérhető képzési szolgáltatások fejlesztésében.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja már eddig is Esztergomban működött. Most lehetővé válik, hogy kutatási alapfeladataival kapcsolódjék az eddigiekben bemutatott fejlesztésekhez.

Ennek lehetséges elemei a következők:
– Kutatási együttműködés a szlovákiai Rózsahegyi Katolikus Egyetemmel, továbbá a Hittudományi Főiskola és a Tanítóképző oktatóinak bevonása a szlavisztikai és az ilyen kapcsolódású hungarológiai kutatásokba, azok eredményének hasznosítása a két egyetem doktori képzésének fejlesztésében.
– A kutatási együttműködés eredményeként a nemzetközi kutatási hálózatokban való részvétel képességének fejlesztése, hasznosítása a Rózsahegyi Katolikus Egyetem esztergomi kihelyezett alapképzéseiben, valamint a Tanítóképző szlovák nemzetiségi tanítói alapképzésében való megjelenítése tanterv- és tantárgyfejlesztéssel, oktatási segédanyagokkal, továbbá a hallgatói TDK-munka támogatásában.
– Nemzetközi konferenciák szervezése az alapkutatások és az oktatásban alkalmazott kutatások eredményeinek megjelenítésére, felhasználva a projektben tervezett konferenciaközpont szolgáltatásait.
Amint kiderült, a képzésfejlesztés volumene egy egész képzési rendszer fejlesztését jelenti, melyben integrálódnak az egyes résztvevő intézményekhez kötött oktatási, kutatási fejlesztések. Minderre a fenntartói szándék, az átgondolt, belső koherenciával bíró célok együttese ad lehetőséget, továbbá megvalósulását segíti az egy épületben való elhelyezés.
A Régi Szeminárium épületével kapcsolatban ki kell emelni, hogy abban több olyan önálló funkció kerül elhelyezésre, melyek külön-külön is segítik a felsőoktatási fejlesztéseket, sőt európai érdeklődésre is számító hátteret adnak, mint a levéltárak és a Bibliotheca anyaga. A Prímási Levéltár Magyarország legnagyobb egyházi levéltára, anyaga a magyar őstörténeti kutatások szempontjából kiemelkedő értékű. Esztergomnak egyházi és egykori igazgatási központ szerepe mellett meghatározó volt a magyar kultúrára kisugárzó ereje is. Az Esztergomi Főegyházmegyéhez 1778-ig hatalmas, 15 vármegyét jelentő terület tartozott, ezen belül 2500 települést foglalt magába. Ebből szakították ki az 1776-ban felállított besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspökséget, de még így is Európa egyik legnagyobb egyházmegyéje maradt egészen 1919-ig, amikor területének túlnyomó része az országhatáron kívülre került. A levéltárak legértékesebb állományrésze a középkori gyűjtemény, amely a Magyar Országos Levéltár után hazánk második legnagyobb és legjelentősebb Mohács előtti állományával rendelkezik, közöttük oly jelentős oklevelekkel, mint II. András Aranybullája, vagy az 1233. évi beregi egyezmény.
Ezek a gyűjtemények a hazai és nemzetközi kutatások számára felbecsülhetetlen értékű forrást képeznek. Elhelyezésük a Régi Szeminárium felújított épületében korszerű feltételeket biztosít a kutatók számára, és a felsőoktatásban való hasznosulás lehetőségét nyújtja.
Ennek is köszönhetően az esztergomi felsőoktatási intézmények nemzetközileg is jelentős kutatóhellyé, doktori programok partnerévé válnak. A könyvtár egyetlen, informatikai bázison integrált katolikus felsőoktatási-kutatási könyvtári hálózat tagja lesz. A Régi Szemináriumban megvalósuló ún. intelligens épület modell módot ad a számítógép-hálózat nyújtotta kapcsolattartásra, a hatékony működésre.
A Hittudományi Főiskola és jogelődje történetileg kiemelkedő felsőoktatási intézmény a felvidéki és az esztergomi térségben, a Kárpát-medence esztergomi egyházi központja mellett működve, jelentősen hat a magyar értelmiség képzésében, a kultúra fejlődésében. Az utóbbi tizenöt év a mellőzöttség és a megszorítások után a szellemi építkezésé volt, de csak csekély lehetőséggel az infrastruktúra javítására, a korábban elpusztultak, elvesztettek pótlására. Ez visszahatott a képzés-kutatás fejlődésére is, akadályozva a könyvtár és levéltár történelmi anyagában lévő szellemi tőke kiaknázását.
Az intézmény jogutódja az Oláh Miklós esztergomi érsek által Nagyszombatban 1566-ban alapított első Magyar Szemináriumnak, mely Esztergomba kerülve, 1865-ben költözött a Nagyszeminárium (mai nevén Régi Szeminárium) épületébe. A Főiskola mindig is fontos szerepet töltött be a magyar katolikus hittudományi képzésben. A most indítandó hittanár szakok a teológia szakra épülnek, így mindaz a jelentős tapasztalat hasznosul, amely a 437 éves működés során felhalmozódott. Arról a tudományról van szó, mely a kereszténység kezdetétől fogva végigkíséri és ösztönzi a társadalom fejlődését, és amelynek az egyetemeken folyó képzés megalapozásában és későbbi történetében betöltött meghatározó szerepe mindig is nemzetközi jellegű, nemzetek feletti volt.
Az esztergomi együttműködésben részt vevő katolikus felsőoktatási intézmények társadalmi küldetését tehát egyaránt jellemzi a nemzeti és a valódi nemzetek feletti jelleg. Mindez hat az esztergomi stratégia igazi regionális együttműködéseinek tartalmára. Ezen együttműködések fejlesztő hatása elsősorban Esztergomot érinti, de a partnerek révén is kiterjed a közép-magyarországi és a közép-dunántúli régióra, a határon átnyúló Ister-Granum Eurorégióra, az egész kárpát-medencei magyarságra, és a létrejövő esztergomi forrásközpontot hasznosító európai felsőoktatási és kutatási hálózatokra.
A hazai és nemzetközi partnerségben központi szerepet kapnak a Bolognai Nyilatkozatban meghatározott elvek, az Európai Felsőoktatási Térség követelményeinek megfelelően. Lehetővé válik a sokszínű, hatékony szakképzések, át- és továbbképzések, tanfolyamok kialakítása, mely biztosítja a munkaerő-piaci versenyképességet, esélyegyenlőséget és az egész életen át tartó tanulás lehetőségét.
És ha már több kép is felvázolta az esztergomi stratégiát, kérem, engedjék meg az európai felsőoktatást egy felül szépen virágzó, friss mezőnek ábrázolni, amely fölött a horizont ugyan valahol a mindenre ráboruló globalizációba vész, de a felszín alatt még frissen süppedős, amit a tényleges tapasztalatokkal még nem lehetett teherbíróvá feltölteni. A felsőoktatás bizonytalanul ringó felszínén néhány pallót már lefektettek, hogy az EU-csillagok által mutatott kötelező haladási irányban lehessen továbbjutni. Talán a pallók sokasodni fognak, és az egész terület bejárhatóvá válik, minden irányban nyújtva a mozgás biztonságát a felsőoktatás világában. A szellemnek ehhez az igazi, lélekgazdagító szabadságához járulhat hozzá a már uniós környezetben működő magyar felsőoktatásban elsőként megfogalmazódott esztergomi kezdeményezés.
Ha már ennyi szó esett a helyzetértékelésről, a számbavett kihívásokról és a stratégiáról, akkor említeni kell a célok megvalósítására alkalmas programokat. A kiforrott esztergomi stratégia valójában hozzásegített ahhoz, hogy az említett HEFOP pályázatok egyetlen nagy lendülettel összeállíthatóak legyenek, hiszen a pályázatokban már csak a stratégiát megvalósító fejlesztési programokat, az azokból adódó beruházási igényeket kellett megnevezni, hozzátéve végrehajtásuk követésének és értékelésének tennivalóit.
Ezáltal a HEFOP pályázatok összeállításának elsődleges haszna a stratégia részletekbe menő végiggondolása, rögzítése volt. A nagy munkára aránylag kevés idő állt rendelkezésre, de sikeresen elkészült, köszönhetően Homor Lajos főigazgató-helyettes úr áldozatos munkájának és Sipos Imréné szakértői közreműködésének, dr. Käfer István professzor úr tanácsainak, és még sok-sok jóakaratú segítőnek, valamint Dr. Erdő Péter bíboros úr és Dr. Kiss-Rigó László püspök úr, valamint Dr. Gaál Endre nagyprépost úr türelmes támogatásának. Ennek eredményeként aláírásra kerülhetett a megvalósításról szóló konzorciumi megállapodás, melyet az együttműködő intézmények nevében Dr. Kiss-Rigó Lászó püspök, főigazgató úr, Dr. Gaál Endre nagyprépost, főigazgató úr, valamint Dr. Fodor György rektor úr írtak alá.

A stratégiáról elhangzottakat pályázati szempontból így összegezhetjük:
A konzorcium annak a fenntartói szándéknak megfelelően jött létre, hogy az együttműködő katolikus felsőoktatási intézmények ezzel az esztergomi székhelyű multiregionális projekttel is megfeleljenek a magyar felsőoktatással szembeni kihívásoknak, a felsőoktatás nemzetközi versenyképessége biztosításának.
Konkrét cél az, hogy a partner szakmai szervezetek, kamarák tudásbázisát, támogatását is felhasználva, az élethosszig tartó tanulás korszerű képzési struktúrája jöjjön létre, segítendő a munkaerő-piaci szerepvállalást, esélyegyenlőséget. Ebben a struktúrában 11 BSc, BA szak, 6 szakirány, 6 FSZ szak, lineáris rendszerű, kapcsolódási pontokat feltáró fejlesztése, 20 át- és továbbképzési program, valamint a minőségközpontú intézményi működés tematikus képzési kínálata 6 képzésének és háromrészes konferenciasorozatának fejlesztése szerepel. A konzorciumi forma a racionális, koncentrált fejlesztőmunkát és megvalósítást biztosítja. A középpontban az ESZHF fejlesztendő képzési rendszere áll, ehhez kapcsolódnak a partnerek által felkínált, ill. közösen fejlesztett szak-, alap- és tanfolyami képzések, létrehozva egy korszerű, hitéleti és világi képzések kapcsolását nyújtó kínálatot.
Az ESZHF és jogelődje mindig is mintaközvetítő volt, szellemi és kulturális kisugárzásával jelentősen hatva környezetére. Az egykori Nagyszeminárium és a mai ESZHF fejlesztései lendületet adtak a régiónak és a magyarságnak, megtartva és erősítve Esztergom jelképes és konkrét megkülönböztetett szerepét a magyar köztudatban. A mostani projekt (és a kapcsolódó beruházás) a XX. sz. anyagi, szellemi nemzeti veszteségein túllépve tesz eleget az esztergomi szellemi központtal szembeni hazai és nemzetközi elvárásoknak.

Tisztelt Konferencia!
Bízom abban, hogy a közös Európában az egyházi felsőoktatás is mind teljesebben megtalálja helyét. Kérem, hogy zárásként fogadják ehhez jó szívvel a következő versben megszólaló gondolatokat.

Elhangzott a VJRKTF tudománynapi konferenciáján 2004. november 10-én